Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-11 / 9. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 11. Vélemény és háttér 7 A politika csúcsain néhányan bizony önmagukat keverik össze az állammal Milyen is legyen az elnök? A csehek éppen rágják a körmüket, hétvégén első fordulóban - feltehetően lesz második is - közvetlenül választanak elnököt. LOVÁSZ ATTILA Nem tanultak a szlovák példából, hogy a közvetlen választással semmilyen garancia nincs a jobb elnökre, sőt, a parlamenti voksolás ilyen szempontból néha mintha megbízhatóbb lenne. De ez az ő dolguk. A miénk meg az, hogy most már az államiság szétverésével vádolják egymást a politikusok, ami, ugye, elsősorban arról szól, hogy néhányan bizony önmagukat keverik össze az állammal. A közszolga szerepe mintha nem is létezne, hiszen aki a köztársasági elnököt támadja, nem a közszolgát, hanem az államot magát... No jó, hagyjuk, az csak paranoia. Inkább írjuk le, menynyire egészséges egy társadalom szempontjából, ha annak legmagasabb rangú tisztségviselőit megkergetik egy kicsit. Az elnökök nagy része amolyan uralkodói jogkörökkel rendelkezik, pl. az se kutya, hogy büntetőjogilag nem vonható felelősségre, és csak meghatározott esetekben állítható - csakis - az Alkotmánybíróság elé. Schmitt Pált nem azért macerál- ta a sajtó, mert nem tetszett az egyébként nem nagy teljesítményű elnök, sőt még azért sem nagyon, mert tisztázatlan volt a doktorija. Hanem azért, mert nem volt képes férfiként kiállni és elmondani: igen, így csináltam, azt hittem, hogy ez a kóser, nem az, bocsika. Nem volt rá képes, meg is kérték a befolyásos emberek, menjen nyugdíjba inkább. Gašparovičot nem azért kell kérdőre vonni, mert nem nevezett ki egy megválasztott embert, hanem mert másfél évig bolondította a hazát és aztán nem kielégítő választ adott a kinevezés megtagadására. Az ő felelősségre vonása azt kell, hogy üzenje a társadalomnak, senki sem áll a törvények fölött, senki nem végezheti hivatalát tisztázatlan szempontok alapján, senki sem tartozik az érinthetetlenek közé. Akár meneszti, akár nem az államfőt az arra illetékes törvény- hozás, akár törvényes volt, amit tett, akár nem, a társadalom látni fogja, felelnie kell, megnyugtató válaszokat adni és főleg: megnyugtatni az embereket, hogy egy ország élén számítani lehet rá. Ha ez nem történik meg, akkor az emberek csak annyira fogják tisztelni az államfői hatalmat, mint a Husák-vic- ceket mesélők az átkosban. Ez az eset mementó az elnököt indítani akaró pártoknak is. Egyrészt figyelmeztet, hogy ha egy politikai értékrend képviselői nyolc jelöltet indítanak, akkor egyiknek sincs esélye. Másrészt meg elnöknek csak és kizárólag olyan embert szabad jelölni, aki érett egyéniség, van véleménye, értékrendje és mindezekkel szemben alázata is. Lehet, hogy Klaus tollat csent egy sajtótájékoztatón, de ha vitatható is, ám megindokolt döntéseket hozott, s nem feltétlenül hagy rossz nyomot a cseh állam történetében. Lehet, hogy Sólyom nem volt annyira határozott államfő, mint alkotmánybíró, de nyomot hagyott a kis ország életében, s nem feltétlenül rosszat. Havel, Göncz, Walesa, Mádl mind olyan emberek voltak, akikkel lehetett egyet nem érteni, de markáns képviselői voltak hazájuknak. Olyan jelölt kell hát, aki olvasható, gerinces, aki egyéniség, és ha meg is lepi polgártársait valamely döntéssel, arról számot adni bármikor képes. Ja,ésazsebaj,halehetrá büszkének lenni, talán ebben a tekintetben lesz a legnehezebb jó embert találni. (TASR/AP-felvétel) Amnesztia után JEGYZET Isten malmai LAMPL ZSUZSANNA ij /% bába, amelynek " kezében kivont gäp "”" »Sj kardként tartott bejött a nővér, és energikus léptekkel elindult az egyik ágy felé. Már mozdult a keze, hogy felhajtsa a paplant, amikor a páciens megszólalt. Nővérke, nekem injekciótkell kapnom? A nővér megtorpant. Mi a maga neve? Az ágyban fekvő megmondta. Dejó, hogy szólt, kacagott nagyot. Ez az injekció néma magáé. És még mindig kacagva odalépett a másik ágyhoz. Ez nem kabaréjelenet. Ez igaz. Ettől a nővértől mindenki félt, mert vérvételkor általában elsőre nem találta el az eret, és a páciensek karját még hetekig színüket váltó véralá- futások díszítették. Az egyik odáig merészkedett, hogy panaszkodott a szobaorvosnak. Tudjuk, jóasszony, mondta az kedélyesen. Ez a nővér valószínűleg sokat hiányzott az iskolából. De azon dolgozunk, hogy az elfekvőből idehozzunk egy nővért, ezt meg odaküld- jük. Apáciens elszömyedt. Nem elég az „elfekvőben” levőknek, hogy sok esetben gyógyíthatatlan betegek, még ez a félresikerült nővér is kínozza őket? A szobába menve hallotta, amint a rontás angyala - mert magában így nevezte őt- a nővérszobában dühösen ecseteli, milyen undok tanárai vannak az ő szegény gyerekének. Képzeljétek el, háromoldalas beszámolót kellett nekik írni, az én lányom meg mondta, ő nem fog válogatni az anyagból,leadjaatízoldalt. Mert tudjátok, mit strapálja magát, mikor lehúzhatja az internetről, énis mondtam, hogy ezttegye. De az tíz oldal volt. Le kellett volna rövidíteni. Nem volt hozzá kedve, és én is mondtam, ne strapáid magad, majd a tanár kiveszi belőle, ami neki érdekes. És képzeljétek, ötöst adott azaszemét! Hiábamondtaa lányom, hogy ő megcsinálta a beszámolót, mégtöbbet is, mint kellett volna, három oldal helyett tízet adott le, az a dög nem tágított! Azt is kifogásolta, hogy az egész az internetről van! Hát mit akar az a f...! Hát nem erre való az internet? Mit kell szegény fiatalok fejét fölöslegesen erőltetni! Mégis mondtam neki a magamét a szülői értekezleten, de nem érdekelte. Pedigalányomnakjójegyek kellenek, hogy felvételi nélkül bejusson az egyetemre! Évekteltek el azóta. Snéhány napja, a szociális biztosítóban ki áll a sorban? A rontás angyala! Nagy ügy vértanújához illő szótárral ecseteli a többieknek, hogy micsoda állam ez, amelyiknek nem kell a tanult ember. Mert ő az. Ő huszonöt éve nővér, szolgálta a betegeket kevéske pénzért, és mi történt? Elbocsátották! Képtelen felfogni, hogy miért! Akolléganők semvédtékmeg, aszemetek. Bezzeg ezek a hivatalnok semmihez sem értenek, aztánjó fi-_ zetésért itt ülnek a melegben. Ó meg fél éve munkanélküli, és nem kell senkinek! Én csöndben álltam. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. És ezjó. KOMMENTAR Alkalmatlanság AAÓZES SZABOLCS Nem lesz sztrájk, aki pedig az érettségi vizsgák idején szeretné felfüggeszteni a munkát, jól gondolja meg, mit csinál - üzente a pedagógusszakszervezet vezetősége tegnap, többórás tárgyalás után. És akkor mit is kéne tenni? Hát várni - vélik a szakszervezetisek. Dušan Čaplovič nagy ívű vízióira, melyeket március végéig kell bemutatnia, ha addig elkészül vele. S aztán majd meglátjuk - hümmögtek egyet. A tegnapi döntés a tanárszakszervezet korábbi totojázásá- nak betetőzése. Az a tanár, aki eddig azt hitte, hogy ez a régimódi csapat valamit el fog érni, ezek után láthatja, más lóra kell tennie, vagy saját magának kell kiharcolnia a béremelést. Ami nem is baj. Lehet, hogy végre létrejön egy valódi szakszervezet, amely ténylegesen a pedagógusok érdekeit fogja védeni, s nem csak a szocializmusból rájuk maradt intézményjogutódjaként „szolgálja és védi”, ahogy látjuk, papíron, a tagdíjat befizetőket. Ha valami Szlovákiában hiányzik, az egy értelmes, normális szakszervezet. Amely nem egy politikai párt társadalmi intézményének tekinti magát, hanem szükségszerűen konfrontálódik bármiféle hatalommal, amely nem hajlandó tárgyalni igényeinek kielégítéséről. Világos, hogy egy ilyen szervezet a legtöbbször a jobboldali kormányokkal viaskodna, s lehet, hogy a gazdaság szempontjából sem lenne mindig hasznos, amit kívánna - a szakszervezetek már csak ilyenek. De létezne, s nem csak egy politikai párt trafikjaként. Jó kérdés, hogyan jártak volna el a szakszervezetis Onde- kék, ha ma jobboldali kormány lenne hatalmon - feltehetően harciasabbak lennének. Ám eddigi lépéseiket látva kétséges, hogy többet tudnának kiharcolni. Most viszont egyértelmű, hogy ez a társaság többre már nem fesz képes. Tavaly ősszel elszalasztották azt a lélektani pillanatot, amikor a társadalom szimpátiáját is élvezve zsákutcába szoríthatták volna a kormányt. Ficóék viszont láthatták, azzal, hogy nem tárgyalnak, az asztalról lepottyantott morzsákkal később majd könnyűszerrel be lehet fogni a szakszervezet száját. Ha pedig az oktatásügyi miniszternek van egy kis sütnivalója, március helyett csak májusban prezentálja elképzeléseit, hogy a szakszervezetek, ha mégis nagyon akarnának, már csak nyáron sztrájkolhassanak. Amikor már úgysincs értelme. FIGYELŐ Bayer-ügy: Orbánon a sor Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlapban megjelent romaellenes cikkével foglalkozott a francia Libération és az osztrák Der Standard. A bécsi napilap Orbánon a sor címmel jelentetett meg jegyzetet. „Egyesek, akikúgy gondolják, hogy ismerik őt, hidegvérű cinikusnak tartják Orbán Viktort, aki leginkább a többségi hangulathoz igazodik - írta a szerző, Josef Kirchengast. - Ez politikailag legitim, még ha nem is különösen rokonszenves” - vélekedett. Aggasztóvá válik azonban, ha ehhez a taktikai meggondoláshoz szándékos kétértelműség is járul az emberi jogok és emberi méltóság kérdéseiben. Orbán Viktor kétségkívül se nem rasszista, se nem antiszemita, de tart olyan embereket, akik ezt a szegmenst szolgálják ki. Közéjük tartozik Bayer Zsolt. A Bayer-cikk nyelvezete az egykori náci lapéra, a Der Stürmerre emlékeztet. Bayer átlépett egy vörös vonalat, „hallgatni vagy elbagatellizálni nem lehet többé”, magának Orbán Viktornak kell állást foglalnia, félreérthetetlenül - állt a Der Standard cikkében. (MTI) Befuccsolt felzárkóztatás A gazdasági válság következtében megakadt az euróövezet és a kelet-európai térség életszínvonala közötti különbség kiegyenlítődése - írta a Handelsblatt német üzleti lap. Az a veszély fenyeget, hogy Európa keleti fele észrevétlenül végzetesen elszakad Nyugat-Európától. A média mindig csak az euróövezeti válságállamokról tudósít, és „senki sem beszél arról, hogy mi történik csendben és titokban Kelet-Európábán. A régió tehetetlenül szenved az euróövezeti válságtól, hiszen éppen a recesszióval küzdő valutaunió a legfontosabb gazdasági partnere, és nem tud mit tenni az övezetet sújtó krízis ellen - emelte ki a Handelsblatt. A lap szerint a térség olyan helyzetbe került, mint egy gyerek a hátsó ülésen egy autóban, amely felett a sofőr elveszítette az irányítást. A válság előtt a régióban a gazdasági növekedés üteme 3-4 százalékponttal nagyobb volt, mint az euróövezetben. Ez a különbség 1,5 százalékpontra csökkent. Ha ez így marad, akkor több mint 50 év alatt éri el a térség az euróövezet jövedelmiszínvonalát. (MTI)
