Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-08 / 6. szám, kedd
14 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2013. JANUAR 8. www.ujszo.com Benkő Gábor Futbal I gy il kosok (17. rész) A magyar bundabotrány - pénz, drogok, prostik... 20. fejezet (folytatás) Drágán örömét fejezte ki a látogatásért, Fanni szépségét pedig már másodjára dicsérte meg. Elnézést kért, hogy nem tud rájuk több időt szánni, de ő is éppen nyaralni készül, és csomagolnia kell.- A horvát tengerpart nekem olyan, mint nektek a Balaton, vagy egy bányató. Szeretem, de néha másra vágyik az ember. A Seychelles-szige- teken pedig még nem voltam. Drágán szokás szerint nagyképű volt, ugyanakkor udvarias, előzékeny. Sok szerencsét kívánt Péternek, kérte, ne aggódjon, mert megoldódik a helyzete.- Csak menj haza, és legyen mindig bekapcsolva a telefonod. Nemsokára kapsz egy hívást - mondta a barátinak szánt ölelés közben. Azonban mondott még valamit, aminek Péter nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Mint később kiderült, ez óriási hiba volt.- Azért nem árt, ha majd vigyázol az illetővel. O nem egyszerű figura- vetette oda Drágán. Péter jó hangulatban hajtott ki a kovácsoltvas kapun. Intett az őröknek, és kifordult az útra. Amiért jött, azt megkapta. Minden aggodalma elszállt. Most már biztosra vette, hogy folytatódik a karrierje, és hogy hamarosan újra sok-sok pénzt tud majd keresni. Bekapcsolta a szélvédőre szerelt navigációt, úti célnak Budapest koordinátáit adta meg. Már nem haragudott Fannira. Könnyelmű ígéretet tett a lánynak.- Veszek neked autót, drágám. Nézz ki egyet magadnak! 21. fejezet A tévé valami ócska kabarét sugárzott. Egy kiöregedőfélben lévő komikus dobálta a közönség soraiba a poénjait. Péter mereven bámulta a képernyőt, arra gondolt, hogy hiába szidják sokan a magyar futballt, a hazai élet más területeit, így a szórakoztatóipart is sújtja egyfajta fejlődési rendellenesség. Átkapcsolt a sportcsatornára, ahol felvételről éppen azt tavaszi meccsüket adták, amelyiken kiállíttatta magát negyedmillió forintért. Most ehhez sem volt sok kedve. Egy telefoncsörgés zökkentette ki a petyhüdtségből. A szám ismereden volt, ezeket nem szokta felvenni, de már másfél hete várt egy hívásra, ezt a beszélgetést nem mulaszthatta el. Bízott benne, hogy az szól bele a kagylóba a vonal túlsó végén, aki alkalmas focistákat keres.- Oszvald vagyok. A Dragantól kaptam meg a számodat. w A szerződésed garantált. Az összeg kamu lesz. Az egész papír kamu lesz. Ne törődj vele. Fizetést úgysem a klubtól fogsz kapni. Mostantól Oszvald. Ismerte a palit. Nem személyesen, de tudta, kicsoda. Osz- valdnak volt NB I-es múltja, még külföldön is játszott, bár annyira sosem volt jó, hogy válogatott legyen. Már pár éve abbahagyta az aktív játékot, azóta csak egyszer hallott felőle. De mikor is? Megvan. Novák említette a nevét. Amikor őt is bevették az üzletbe.- Helló. Nem tudtam, hogy te fogsz hívni.- Itt ülök a Westendben, a Leroy- ban. Gyere ide. Most! A képernyőn szerencsédenkedő komikust egy csípőből leadott gombnyomással kilőtte a tévéből. Villámgyorsan lezuhanyozott, húsz perc múlva már a kocsiban ült. Sietett, amennyire csak a forgalom engedte, nem akarta megvárakoztatni Oszvaldot. Kíváncsian várta, vajon miben tud segíteni ez az ember. * * * A Leroyt megtöltötték a vendégek. Önfeledten pletykáló plázacicák és mobiljukat birizgáló öltönyös brókerek lazítottak hátradőlve. Péter körbenézett, Oszvaldot kereste a tekintetével, de nem találta sehol. A pincértől kért segítséget, aki a helyiség hátsó részéhez vezette, mondván, ott lesz a barátja. Még nem ült le, de már megállapította, hogy sokat változott, mióta visz- szavonult. Rövid, fekete haja elöl kétoldalt enyhén kopaszodott. Bőre napbarnított volt, mintha ő is éppen nyaralásból tért volna vissza. Fehér, galléros Ralph Lauren-pólót viselt és kockás sortot. Egyik lábát, nem túl férfiasán, a másikon keresztbe tette. Az asztalon kávé gőzölgött. Péter megkérte a pincért, hogy neki is hozzon egyet, ha legközelebb erre jár. Oszvald nem állt fel, még a lábát sem tette le, úgy nyújtott kezet, és mutatta, hogy foglaljon helyet. Oszvald Dragantól tudta, hogy Péter a jövője miatt aggódik, s mivel mindjárt kezdődik a bajnokság, gyorsan kellene találni számára egy csapatot.- Én nem vagyok menedzser. Legalábbis nem a hagyományos értelemben - mondta, és két kockacukrot belepottyantott a kávéjába.- Ha benyomlak egy csapathoz, annak ára lesz. Onnantól kezdve nekem kell dolgoznod. Ugye, tudod, miről beszélek, tesó? - Oszvald előrehajolt, és jelentőségteljesen nézett Péter szemébe. - Ugye, tudod? Péter tudta. Hogy a francba ne tudta volna. Bár Oszvald látszólag barátságosan beszélt hozzá, a testtartásában és abban, hogy milyen lassan formálta a szavakat, volt valami fenyegető üzenet. És volt még valami, ami zavarta. Oszvald tekintete. A csávó sunyi volt. Megfordult a fejében, hogy ebből nem kér, és feláll, otthagyva csapot-papot, a kávét és Oszvaldot. De tisztában volt azzal, hogy ez komoly lehetőség a számára, és ha kihátrál, nem kapja meg még egyszer. Az álmaira gondolt, és bólintott. A következő kérdés viszont várada- nul érte. Oszvald azt akarta tudni, hogy hol akar futballozni. Péter furcsán nézett rá. Nem értette a dolgot, és elkezdett magyarázkodni, hogy túl sok lehetősége nincs, mert Ficzere megsejtett valamit, és valószínűleg egy csomó klubnál el- lehetedenítette. Oszvald leintette.- Azt kérdeztem, hol akarsz pénzt keresni. Vidéken, vagy itt maradnál inkább Pesten? Péternek tehát választási lehetőséget is kínált a főszer. Megkérdezte Oszvaldot, hogy komolyan beszél-e. Az kezdte unni, hogy j áltatnia kell a száját, de azért elmagyarázta, mire gondol.- Nem azt mondom, hogy bármelyik csapatot megszerzett) neked, de vannak olyan klubok, pestiek és vidékiek egyaránt, ahol szükség lenne olyan játékosra, mint amilyen te vagy. És én be tudlak ajánlani egy-egy edzőhöz vagy klubvezetőhöz. És ha én azt mondom, te kellesz nekik, akkor kapsz tőlük szerződést. Érted már? Ha homályosan is, de kezdett ösz- szeállni a kép. Mindazonáltal Péter kért egy nap gondolkodási időt, mondván, ezt a barátnőjével is meg kell beszélnie. Abban maradtak, hogy másnap jelentkezik. * * *- Bárhová veled megyek. Mindegy, kicsim, rád bízom, döntsd el egyedül. Fanni örült, hogy végre van valami fejlemény Péter körül. Mindaz, ami kiderült a barátjáról, egyáltalán nem rémisztette meg. Csalódást sem érzett. Ellenkezőleg. Ha lehet ilyet mondani, még jobban belehabarodott. Ezeket a dolgokat nehéz megmagyarázni, talán még a lányok sem tudják az okát, de tény: sokan közülük szívesebben járnak egy gengszterrel, mint egy pékkel. Ilyen értelemben Fanni sem volt kivétel. A szemében egy focista jó partinak számított, de egy zsivány focista jobban imponált neki. Ö például az a fajta kislány volt, aki gyerekkorában nem Hamupipőkét olvasott, hanem kalandregényeket, és nem a szőke herceg szerepelt az álmaiban, hanem Billy, a Kölyök. Péter nem ragaszkodott Budapesthez. Elege lett a másfél szobás albérletből, a körúti dugókból, a Romkertből. Török már edzősködött, Váczi Ausztriában tanyázott, Novák is elment. Gyerekként mindig vágyott a fővárosba, tetszett neki a mozgólépcső meg a trolibusz, akkor úgy hitte, ha egyszer feljön, ott is marad. Most már másként látta a várost. Megismerte, s rájött, nem neki való ez a fajta emberdaráló.- Menjünk vidékre! — mondta lelkesen, Fanni pedig helyeselt. Péter felhívta Oszvaldot, megkérte, szerezzen egy vidéki csapatot, és vágjanak bele. Oszvald azt ígérte, még aznap este visszaszól, pontosítva a lehetőségeket. Este fél tizenegy felé járt az idő, már ágyban feküdtek, amikor megszólalt a mobil. Oszvaldot nem érdekelték az udvariassági formulák. Még csak nem is köszönt, amikor Péter felvette a telefont. Három vidéki város nevét hadarta el, természetesen mindegyiknek NB I-es együttese volt.- Ezekből válassz egyet holnapig. Délután hívlak, csá! - és letette. * * * A három lehetőség közül a legkisebbnek számító csapat volt a legszimpatikusabb Péternek. A Pesttől kellő távolságra megbújó kis városra nem irányult reflektorfény. Egy n A tulajdonost nem érdekelte a futball a város, a szurkolók. A klub egy látványpékség volt, semmi több. Futballcsapatnak álcázott pénzgyár. labdarúgó számára, ha nem éppen tisztességes szándékkal keres munkahelyet, egy ilyen klub az ideális. Oszvaldnak tetszett Péter gondolkodása, hogy óvatos, és nem akar feltűnősködni. Mondjuk ez pont az ő szájából végtelenül bénán hangzott, mert egy nappal később egy Lexus terepjáróval ment Péter elé, amikor elindultak, hogy tárgyaljanak a szerződéséről. Útközben Oszvald beavatta egykét részletbe.- A szerződésed garantált, odamegyünk, csak alá kell írnod. Az összeg kamu lesz, az egész papír kamu lesz. Ne törődj vele. Fizetést úgysem a klubtól fogsz kapni. Te mostantól kizárólag nekem dolgozol. Majd én fizetlek. Oké? Hogy Oszvald három kaliberrel komolyabban műveli a bizniszt, mint mondjuk Carlo, azt eddig is sejtette, de most már teljesen biztos volt abban, hogy vele másképpen mennek majd a dolgok, mint korábban. Pétert érdekelte, hány meccset kell majd megbundázni- uk, illetve kik lesznek a társai.- Figyelj, ezt a csapatot nem szabad kiejteni. Az NB II-ben már nem hozna annyi pénzt, ilyen egyszerű. Ezt nem engedem teljesen lerabolni. Én vigyázok az értékeimre, nem úgy, mint a Carlo vagy mások. Kevesebb lesz a meló, de több pénzért. És ha azt mondom, meló van, akkor nincs mese, csinálni kell. Én így dolgozom. A bajnokság nem lesz tabu, de elsősorban Ligakupa- és Magyar Kupa-meccsekkel buherálunk. Hogy kik lesznek a társaid, majd később megtudod, ezen még dolgozom. Ha valakin látod, hogy nyitott az okosságra, beszervezheted magadtól is. Csak tudjak róla, ha új embert hozol a rendszerbe. Azt akarom, hogy te legyél a csapatban a főnök. Veled fogom tartani a kapcsolatot. Te dönthetsz arról, hogy hány embernek osztasz lóvét egy adott mécsesén. Abból gazdálkodhatsz mindig, amit tőlem kapsz. Péter eltűnődött, hogy ez most jó vagy rossz a számára. Az egyértelmű volt, hogy a felelőssége megnövekszik. De az is, hogy mostantól sokkal több pénzt kereshet, mint eddig. Végső soron erre vágyott. A harmadik NB I-es szerződéskötése igazán flottul ment. Nem kellett alkudoznia, s azon aggódnia, hogy milyen összeg szerepel majd az orra alá dugott papírokban, nem kérték, hogy eddzen egy hetet a csapattal, hogy aztán eldöntsék, szükség van-e rá. Természetesen ez nem volt hétköznapi ceremónia. Eljátszottak egy színjátékot. Ennyi történt. Pogácsás, a klub tulajdonosa nyájas mosollyal az arcán fogadta Péteréket. Miután megkérte őket, üljenek le, úgy érezte, rögvest el kell mesélnie, hogy néhány napja Ficzere azzal hívta fel, Péternek semmi esetre se adjon szerződést.- Mondtam neki, hogy rendben van, te leszel az utolsó, akit leigazolok - vihogott, de miután látta, hogy a vendégei nem nevetnek vele, abbahagyta. - Hagyjuk a tréfát, jobb lesz, ha rögvest adom is a szerződést, ugye, Petiként. Egy évre szól, de ennek sincs semmi jelentősége. El sem kell olvasnod, csak írd alá. Gondolom, már tudod, mi lesz a feladatod minálunk - amikor ezt mondta, összedörzsölte a tenyerét, mintha fázott volna. Pogácsásnak elég volt egy perc ahhoz, hogy visz- szataszító benyomást keltsen Péterben. Sőt, ez a meggyőződése még erősebb lett a következő félórában. Péter aláírta a papírt, a szokásos három példányban, amit tényleg nem olvasott el. Fölöslegesnek tartotta. Maga a klub első embere ült vele szemben, aki azért ült a tulajdonosi székben, hogy saját szakállára dolgozzon. Ezt az embert nem érdekelte a futball, a város, a szurkolók, a győzelmek. Egyeden célja volt csupán: pénzt termelni. A klub egy látványpékség volt, semmi több. Futballcsapatnak álcázott pénzgyár. (Folytatás a jövő héten!) a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
