Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-05 / 280. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Huszonegyedik századi metál Komárom. A nagymegyeri Fools' Day zenekar december 8-án, szombaton 20 órai kezdettel a komáromi Club 25 szín­padán lép fel. Csintalan György, Csintalan Márk és Domon­kos Gábor 2009 elején alapították fúziós triójukat, zenéjük alapja a rock, a progresszív metál és a dzsessz. Repertoár­jukban a saját dalok mellett feldolgozások is szerepelnek. A klubkoncerten néhány szám erejéig vendégként fellép Lu­kács Péter, a Bikini és a European Mantra gitárosa. A belépés ingyenes, (juk) Regionális műsorok helyett nóta Budapest. Karácsony előtt kezdi meg adását a Dankó Rá­dió. A magyar nótákat és operettslágereket játszó csatorna az eddigi Régió Rádió frekvenciáin szól majd, az öt regioná­lis stúdió ugyanis megszűnik. Az illetékesek szerint az emlí­tett műfajoknak sokmilliós, főleg vidéken élő tábora van, ezért döntöttek a közrádió regionális frekvenciáinak „átala­kítása mellett”. A Dankó Rádió műsorai Budapesten készül­nek, a csatorna felelős szerkesztője az ismert nótaénekes, Tamai Kiss László lesz. (MTI/juk) Medvesalja mondái, regéi Fülek. Nemrég jelent meg Farkas Ottó első kötete „Ördög János ugratása” címmel. A könyv egy gömör-nógrádi tájegy­ség, Medvesalja és környéke mondáit, regéit és néhány hiteles történetet tartalmaz. A szerző a honfoglalás kori időktől egész a máig tartó szellemi kalandtúrára, izgalmas és helyenként misztikus időutazásra invitálja olvasóit. A könyvbemutató holnap 16.30-kor kezdődik a Füleki Városi Könyvtárban. Far­kas Ottóval Varga Norbert folklórkutató beszélget, (k) Bufó Rigó Sándor, a Száztagú Cigányzenekar vezetője és zenésztár­sai hegedülnek Kovács Apollónia ravatalánál (Fotó.MTI) Tegnap elbúcsúztatták Kovács Apollóniát Erdélyi föld is került rá MTl-HÍR Budapest. Rokonok, bará­tok, pályatársak és tisztelők kí­séretében cigányzene mellett vettek végső búcsút tegnap a magyar nóta királynőjének tar­tott Kovács Apollónia Kossuth- díjas előadóművész-népdal- énekestől a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. A milliók által kedvelt előadóművész, akit az Emberi Erőforrások Minisztériuma sa­ját halottjának nyilvánított, no­vember 17-én hunyt el 86 éves korában. A ceremónián a pálya­társak nevében Szirmai László, az Országos Szórakoztatózenei Központ igazgatója búcsúztató beszédében felidézte, hogy Ko- vács Apollónia színésznőként kezdte pályáját egy nagyenyedi magántársulatnál, majd a Nagyváradi Állami Színházban játszott, és színésznőként több mint 40 szerepet formált meg. Emlékezetett: Kovács Apollónia 1961-ben települt át Erdélyből Magyarországra, és legnagyobb sikereit népdal- és nótaénekes­ként érte el, a műfaj ikonjává vált, bejárta szinte valamennyi kontinenst, és népszerűsítette a magyar kultúrát. A dalokat a művész nemcsak előadta, ha­nem gyűjtötte is, néhányat ő fordított le magyarra - jegyezte meg Szirmai László. A család nevében unokahú­ga, Palotás Józsefné Katalin búcsúzott, aki elmondta, hogy a művész hosszan tartó súlyos betegsége miatt azért vonult vissza teljesen a közélettől, mert nem akart csalódást okozni rajongóinak. A Kossuth-díjas nótaénekest mintegy kétszázan, a 100 tagú cigányzenekar kíséretében bú­csúztatták, és a sírkert művész­parcellájában temették el. Ko­porsójára a család a szertartá­son egy marék erdélyi földet is szórt. A búcsúzatók között ott volt Kállai Kis Ernő klarinétművész, Mága Zoltán hegedűművész, neves és ismert cigányzené­szek, nótaénekesek. Hová süllyed a reklámszakma? - „díjazták" a legrosszabb magyar reklámfilmeket Úgy hallottam, mintha valaki röfögött volna a hátam mögött. Á, képte­lenség, biztosan rosszul hallottam. Mégis ki rö­fögne a város kellős kö­zepén? De újra hallottam a röfögést... és egyre hangosabb lett. ALMÁSl KRISZTINA Megfordultam, és tényleg jöttek feltartóztathatatlanul: Pocak, Maggi „Omlós fortélyok” meg a többi pocsék reklám, hogy megérdemelten átvegyék, ami jár nekik: az Aranydisznó-díjat. November 29-én egy nem mindannapi esemény került megrendezésre a budapesti Akvárium Klubban. Egy telje­sen friss és újszerű kezdemé­nyezés érkezett el tetőpontjá­hoz az este folyamán: első al­kalommal osztották ki az Aranydisznó-díjakat. Aznap egészen délután 5-ig lehetett szavazni a reklámszakma mos­lékára, hogy aztán este kide­rüljön, mely reklámok méltók a legrosszabbak címére. A Bistro Reklámügynökség és az Index közös akciójában a reklámfogyasztók nevezhették a Magyarországon megjelent legsilányabb reklámterméke­ket az Áranydisznó Facebook- oldalán. Ebből egy szakmán kívüli zsűri állította össze a shortlistet, vagyis az esélyesek listáját, akik kategóriájukban megküzdhettek a díjért. Össze­sen hét kategóriát állítottak fel a pocsék reklámok csoportosí­tására: a legrosszabb szöveg, sztori, képi világ, szereplő, ze­ne, plakát és „A legrosszabb” kategóriák fődíjáért verseng­hettek az indulók. A kezdeményezés fő alakjai közt emelhető ki a Bistro rek­lámcég képviseletében Deb- reczenyi Attila, Maros Róbert és Pusztai Ferenc, akik bevallá­suk szerint az ötletszegény és egyre inkább ellaposodó ma­gyár reklámszakma alacsony színvonalára kívánták felhívni a figyelmet. Ezenkívül a szerve­zők pályázatot írnak ki 25 év alattiak számára, melyben a dí­jazott reklámtermékek briefjét kell újraértelmezni, és saját eszközeikkel legyártani. A rendezvénynek megadták a módját: a díjkiosztó előtt kel­lemes hangzású zenei aláfestés Legrosszabb reklám: Danone Activia ’’Pocak” Legrosszabb szöveg: MAGGI „Omlós Fortélyok Csirkesült alap” Legrosszabb sztori: Fauna „Farmtojás” Legrosszabb szereplő: Danone Activia ’’Pocak” Legrosszabb kép: Zeatax Legrosszabb zene: Always Legrosszabb plakát: Tesco-Tento A kategóriagyőztes reklámfilmek megtekinthetőek az ujszo.com-on. üdvözölte az odalátogatókat, akik egy (vagy több) pohár bor­ral hangolódtak az este további részére. A díjátadó házigazdája Árpa Attila színész, producer volt, aki próbálta egyszerre ko­molyra és humorosra venni a fi­gurát. Egy díjátadóhoz mérten ünnepi díszben, öltönyben je­lent meg, de sem arcizmait, sem szavait nem tudta kordában tar­tani, mikor egy-egy reklámot levetítettek. A forgatókönyv az Oscar-díj- átadóhoz hasonló volt: mielőtt egy adott kategóriában kiosztot­ták a díjakat, két kivetítőn leját­szották a három jelölt reklámot, a házigazda megkapta, majd ki­bontotta a nyertes nevét tartal­mazó borítékot, azonban a győz­tes kihirdetése után kavics került a gépezetbe, ugyanis egy kivéte­lével a díjazottak nem voltak je­len. A nyertesek távolmaradása senkinek sem okozott meglepe­tést: egy dobozban juttatták el nekikaz aranymalacszobrot. A mindent felülmúló leg­rosszabb reklámfilm kategóriá­jában az „irritációmérőt” legin­kább kiakasztó Pocak-reklám lett a győztes (csakúgy, mint a leg­rosszabb szereplő kategóriában). A díjazottak ismertetése után folytatódott az ünneplés, volt ma­lacsütés (az esemény nevéhez mérten), nagy eszem-iszom, és Árpa Attila még zongoratudását is megcsillogtatta. Az egyetlen, ami a legpocsékabb reklámokból fakadó jókedvet meg tudta apasztani az a még pocsékabb idő volt, hiszen a félig fedett rendez­vény nem volt épp a legjobb meg­oldása novemberi zimankóban. A szervezők lehetőség szerint jövőre újra meg szeretnék ren­dezni a versenyt, addig azonban még sok idő van hátra, ezért fi­gyeljünk, kritizáljunk, és semmi­képpen se kapcsoljunk el, amikor reklám megy a tévében, mert lehet, hogy épp lemaradunk a jövő évi nyertesről. Romantika és alkímia a keresztes háborúk alkonyán, egy jól sikerült regényben A templomos lovag - Akkon I. MÉSZÁROS GYÖRGY Sokan sokszor megírtákmár a templomos lovagok történetét. Sokuk megbukott, sokukra pe­dig dicsőség várt, ahogy a törté­neteikben szereplő lovagokra. Az elsőkönyves Trux Béla A templomos lovag című első re­gényével rálépett egy olyan útra, ami a siker felé vezethet. Ahogy a címből sejteni lehet, a regény aXII. században kalauzol el bennünket, amikor Tristan von Zom lovag, tragikus múltja elől menekülve Templom rend­jébe szegődik, hogy vezekeljen bűneiért. így akaratlanul is ré­szese lesz a háború legmegrá­zóbb eseményeinek: Tripolisz ostromának és a Szentföld elleni végső hadjáratnak. A kötet első száz oldala néha olyan, mintha az író rózsaszín szemüvegen keresztül írta volna azt. A múlt ugyanis, ami elől Tristan menekül, nem is lehetne más, mint egy tragikus sorsú szerelem. És ennek ábrázolása néha-néha már giccsbe hajlik. Aki viszont ezeken az oldalakon átrágja magát egy remek törté­nelmi regényt kap a kitartásáért cserébe. Rengeteg történelmi in­formációval, remek karakterek­kel, jellemfejlődéssel és nagy­szabású csatajelenetekkel. Érdekes, hogy a történet második felében ismét felbuk­kanó szerelmi szálhoz már sokkal kifinomultabban nyúlt az író. A párbeszédek élet­szerűbbek, az érzelmek sokkal átérezhetőbbek. Néha 5-6 szálon is futnak az események. A lovagokon kívül Akkon több polgárát is megis­merhetjük, II. Henric ciprusi ki­rály és testvére személyében pe­dig a királyok mindennapjaiba is bepillanthatunk. Sőt, Kaláun szultán lakosztályába is. Ez a sok szál furcsa kettőséget kölcsönöz a kötetnek. Pozitívum, hogy még több részletet megtudhatunk az adott korról és az akkori szoká­sokról. Negatívum, hogy a tör­ténet így néhol igencsak leül, nem olyan feszes, és a sok név között pedig óhatatlanul is elve­szítheti a fonalat az olvasó. Ami viszont egyértelműen negatívum, az a lábjegyzet, vagy szószedet hiánya. Rengeteg ide­gen szó van a könyvben, ráadá­sul ki is hangsúlyozzák őket, de csak néhányra találunk magya­rázatot a szövegben. Mindent összevetve egy jól sikerült történelmi regényt ol­vashat, aki leemeli a polcról A templomos lovagot. Sőt, az al­kímia személyében olyan egyedi vonás csillant meg a kö­tetbe, amely más templomos témájú könyvekben még nem nagyon kapott szerepet. A napokban megjelenő má­sodik, befejező rész remélhe­tőleg tovább viszi ezt a szálat. Izgatottan várjuk Akkon ost­romát! Aba Könyvkiadó, 2012 Röfögő szobrok

Next

/
Thumbnails
Contents