Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-22 / 295. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 22. Vélemény és háttér 7 Azt sugallja szüntelenül, hogy nem mindent szabad, mert nem minden válik a hasznunkra Istenarc van mindegyikünkben Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Istennek emberi arca van. Ez az emberi arc Jézus Krisztusban jelent meg a világban. HERD1CS GYÖRGY Nem véletlen, hogy ilyenkor, karácsony táján az emberek igyekeznek szeretetteljesebbek és ajándékozóbbak lenni: lelkünk tükrébe nézve ugyanis újra felfedezzük a hasonlóságot - az emberi arc közös bennünk. Mert Isten szeretetének és ajándékozó jókedvének” gyümölcse Jézus érkezése. Isten Jézus Krisztusban egy lett közülünk, hasonlóvá lett hozzánk mindenben, a bűntkivéve. Karácsonykor még jobban tudatosítjuk, hogy a közös pont, ami az Istent és az embert összeköti, az arc. A költő, Reményik Sándor ezt úja erről: „Egy istenarc van eltemetve bennem”... Az ünnepek felszínre hozzák bennünk ezt az arcot. Tisztítják. Lemossák a rárakódott szennyet az emberi arcról. Mert Isten arca mindig ragyogó. De a miénk, hibáink, gyarlóságaink, embertelenségünk következtében „bete- metődik”. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni e szent hasonlóságról. S amikor erről a hasonlóságról megfeledkezünk, magáról az Istenről, az Ő létéről feledkezünk meg: nemegyszer úgy élünk, mintha nem is lenne Isten. S ha nincs Isten, akkor mindent szabad, ahogy Dosztojevszkij ateista hőse, Ivan Karamazov megfogalmazta. Egészen leegyszerűsítve: karácsonykor azt ünnepeljük, hogy van Isten. Velünk jár útjainkon. Kísér, vezet. Bátorít. Nem távoli! Azt sugallja szüntelenül, hogy nem mindent szabad, mert nem minden válik a hasznunkra. Mi, keresztények, akik itt élünk ebben a világban, karácsonykor és húsvétkor, ünnepés hétköznap, több-kevesebb sikerrel, újra és újra küzdünk, hogy az istenarc felszínre kerüljön életünkben. De oly sok a hétköznap, a feledésre sarkalló alkalom. Kísért a szeretetlen- ség, az önzés, a nagyravágyás. Szembetaláljuk magunkat a bűnnel: saját és mások hibáival. Azzal, hogy minden megengedett, azzal, hogy csak a mára gondolunk... Isten arca itt ragyog előttünk. Lehet, kevesen veszik észre. De a kereszténység ilyen „kevés” ebben a világban. Ami tömegesen van ugyanis, az olcsó, mindegyre leértékelődik. A „kevés” az mindig értékesebb. Jézus nemhiába beszél maroknyinyájról... Ennek a „kevésnek”, ennek a „maroknyinak”, nekünk kellene még ma jobbnak lennünk. Még ma megmutatni igazi, szerető és szerethető arcunkat. Olykor lesütött szemmel kell elismernünk: akikről azt hittük, hogy az Istentől és az Egyháztól távolabb állnak, azok arca nemegyszer tisztább... Karácsony közeledik. Az istenarc ott van mindegyikünkben. Keressük! Ott van azokban is, akik nem úgy gondolkodnak, mint mi. Ott van azokban is, akikkel barátok nem leszünk, de megtanulhatunk békésen egymás mellett élni. Ott van a szomszédban, akivel évek óta még csak köszönőviszonyban sem vagyunk. És a munkatársban, akit nem szeretünk, mert riválist látunk benne. És ott van a hozzánk legközelebb álló családtagokban, akikre nem jut időnk. „Behegesztem a sebet a szívemben, / És hiszek újra égi sze- retetben, / Ilyenkor decemberben... / Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, / S ne csak így decemberben” - írja Juhász Gyula. Áldott ünnepeket, szép ünneplést kívánok mindenkinek! A szerző címzetes apát, kanonok Tetődísz karácsonyi akcióban (TASR/AP-felvétel) JEGYZET Megúsztak JUHÁSZ KATALIN Mármint a világvégét. Most már persze könnyű felszabadultan zizzen- teni, de mivel pár napja azt olvastam, hogy minden negyedik ember hisz a világvégében, elárulom, én is ismerekegyet. Tényleg csak tegnapig tervezett, olyannyira, hogy karácsonyfát se vett. Most majd szaladgálhat és válogathat a maradékból, bár nyilván örömmel teszi, hiszen nem várt feladat ez számára. Felhalmozott egy csomó dolgot, legalább fél évig nem kell például ásványvízre költenie. A világszerte ismert jóslatnak semmilyen tudományos alapja nincs ugyan, mégis szórakoztató és érdekes voltfi- gyelni, hogyan reagálnak rá az emberek. Az én munkahelyemen például csütörtökön többen úgy indultak haza, hogy sok szerencsét kívántak a túléléshez, komisz félmosollyal. 2012. december 21. a legismertebb világvégejóslatvolt. Könyvek, cikkek, dokumentum- és egész estés filmek sora dolgozta fel ilyen-olyan szemszögből, a hollywoodi producerek nem kis örömére. Vitathatatlanul ők profitáltak leginkább ebből a szörnyű és szörnyen látványos kataklizmából: tűzvész, bolygónknak csapódó óriásmeteorit, pusztító árvizek, járvány, mindez remekül mutat 3D-ben, a legújabb LED-televíziók képernyőjén. Szociológusoksze- rintmi, emberek, imádunkfél- ni, sőt rettegni, mert hiányoznak életünkből a valódi, sorsdöntő helyzetek. Ezért szeretjük például a krimiket, ahor- rorfilmeket, ezértindulbea fantáziánk, ha elképzeljük a világvégét. Az általános bizonytalanságérzéshez a gazdasági válság is hozzásegít, a még érzékenyebbek pedig értékvál- ságrólis beszélnek egyideje. Arról, hogy a fogyasztói társa- dalomavesztébe rohan. És hogy az ősi, ám nagy tudású maja civilizáció naptárának vége ezen állapot tarthatadan- ságát jelzi. A bulvárnak több se kellett, felkapta a dolgot, összekombinált, összekutyult minden intő j elet, és kihirdette a világvégét. Aztán amikortudós emberek igyekeztek felrázni az egyrejobban elhülyített embereket, a bulvár aztkezdte szajkózni,hogy ez egy lassú, áma végső pusztuláshoz vezető út kezdetének dátuma. Engem személy szerint sokkal jobban érdekelnek a maják leszármazottai, akik ősi kultúrájuk áruba bocsátásátvetik a guatemalai kormány szemére. ATikal maja romvárosban álló Nagy JaguárTemplom 1977- ben a Csillagokháborúja fűm díszleteként szolgált, most pedig a világvége-turizmus egyik fő helyszíne. Bolygónk minden tájáról érkeznek turisták, ama- j ákat viszont nem engedikbe a hatóságok. Ami azért több mint elgondolkodtató... KOMMENTAR Szépek és demagógok SERES LÁSZLÓ Ha egy kormánynak vége van, az természetesen nem a világ vége, még a maja naptár szerint sem. Budapesten történetesen az elhíresültpróféciá- val egy időben bukott meg a kormányzat, amely esemény legfontosabb következménye, hogy mégjó másfél évig hatalmon marad, minimum. De nem ez az igazi rossz hír. Az igazi rossz hír az, hogy aki utána jön, semmilyen fontos kérdésben nem fog tudni/akami mást csinálni, mert az is a létező közhangulatot akarja majd kiszolgálni. A felsőoktatást illetően is katasztrófakormányzást és -kommunikációt előállító magyar kormányt megbuktató felső- és középiskolás mozgalom az első néhány nap értelmes és önálló gondolkodásra utaló, reformpárti megnyilatkozásai, majd a tandíjkérdés sunyi lebegtetése után hamar rátalált a „nem akarunk tandíjat” stupid populizmusára. Véletlenül sem vonnám kétségbe a diákmozgalom spontán hősiességét, szervezőkészségét, kitartását, csak próbálom azt a száraz tényt rögzíteni, hogy az utcai diáktüntetések a „röghöz kötés” (tehát a diákok szerződéses Magyarországra láncolása, ami nettó EU-ellenes lépés) mellett elsősorban a tandíj ellen szerveződtek. Tehát nem a rosszul bevezetett, túl drága, eladósító stb. tandíj ellen, hanem a tanulás fizetőssé tétele ellen, mint olyan. „Fel vagyunkháborodva.Akormány valójában bevezette a tandíjat. Az, hogyjövőre tizenhat szakon, köztük a legnépszerűbbeken nem indul állami ösztöndíjas képzés, visszalépés a kor- mánykéthéttelezelőttiálláspontjáhozképestis”-íijapéldául aHallgatóiHálózatlegújabb közleménye. Hiába követelik azonban a köz- és felsőoktatás átfogó reformját, ha egyszer két ponttal odébb már azzal jönnek, hogy,Állítsák le a forráskivonást, kompenzáljákazelvonásokatľ’Egy röpke számítást azért szívesen vettünkvolna, hogymennyi az annyi-de főként egy elvi, morális állásfoglalást arról, hogy a felsőoktatásba történő felvétel nem valami alanyi jogosultság, ami úgymond jár, hanem privát lehetőség. És bár persze az ajó, ha minél több a diplomás, egyszabadtársadalombanadiáktermészetesenkész önmagába invesztálni, hogy megszerezze azt a tudást, amiből elsősorban ő, és csaksokadsorban a társadalom profitál. Hogy ehhez értelmes ösztöndíjrendszer, vállalható, nem röghöz kötő hitelkonstrukció is tartozik, az természetes. A tüntető diákok ugyan kikérték maguknak, hogy politikai pártok úgymond rájuk telepedjenek, az ellen azonban semmi ldfo- gásuk nem volt, hogy „a kultúra, az oktatás, a szociális és egészségügyi ellátás területén dolgozók” által működtetett Humán Platform nevű civil szerveződés szinte naponta adja ki szocia- lisztikus szellemiségű deklarációit a „lakhatáshoz való jogról”, „a szociális szolgáltatások csökkenő állami támogatásáról”, a „progresszív adórendszer visszaállításáról”, ilyenekről. „Kifogásoljuk az állami szerepvállalás elvékonyodását a felsőoktatás finanszírozásában, ami az oktatás és a kutatás minőségét súlyosan veszélyezteti! ’’-írják például a balos szocio- és egyéb lógusok, akik civilként sokkal hatékonyabban tolják a diákokat az államilag finanszírozott alanyi jogok kártékony álomvilága felé, mint azt bármely balos politikai párt tehetné. Nem lennénk azonban igazságosak, ha nem emelnénk ki pozitív példaként azt a néhány fiatalt, akik netes gerillamarketing útján menedzselik nem demagóg, nem populista üzenetüket a forradalmi ifjúság felé. A Hosszúlépés blog videóján a fiatalok bizonyilyeneketmondanak: „Akarom, hogy legyen rászorultsági és tanulmányi ösztöndíj, akarom, hogy mindenki, aki tehetséges, bejuthasson az egyetemre. Azt akarom, hogy a tandíjat igazítsáka magyar keresetekhez és az oktatás színvonalához. (...) Egy elfogadható tandíjathajlandóvagyokkifizetni az egyetemért, mert tudom, hogy így követelhetek majd minőséget. Azt akarom, hogy számon kérhessem az egyetemet, ahogy az egyetem számon kér engem. Legyen valódi verseny, mert így nő folyamatosan a képzés színvonala. Egyetemista vagyok, szívesen fizetek tandíjat, ha látom értelmét. ” A világnak akkor lenne vége, ha nem ez a szemlélet győzne. A szerző a hvg.hu munkatársa FIGYELŐ Ami eddig nem sikerült senkinek A magyar diákok meggyengítették Orbánt címmel közölt tudósítást a francia Li- bération. A napilap szerint a diákoknak sikerült az, ami eddig senkinek: meghátrálásra kényszerítették Orbán Viktort. A konzervatív jobboldal tekintélyelvű vezére kormányra kerülése óta kétharmados többségét arra használta, hogy a demokratikus intézményrendszert féken tartsa. A két hete országszerte folyó diáktüntetések, amelyek átterjedtek a középiskolákra is, viszont kompromisszumra késztették. (MTI)
