Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-22 / 295. szám, szombat
8 Karácsonyi vendég____________________________________________________________________ ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 22. www.ujszo.com Gubík Ági: „Nagyon kötődöm az itthoni világhoz. Nekem ez még ma is a biztonságot és a hagyományokat jelenti, amelyeket apu az édesapjától ad tovább..." Nem vágyik többre, csak érezni a nyugalmat Nem kér sokat a következő napokra. „Lágy zene szóljon belül.” Ennyi mindössze Gubík Ági kívánsága. Különben is: jó évet zár. Folyamatosan játszik egy magas nézettséget elért tévésorozatban, e héttől pedig egy új magyar film főszerepében láthatja a közönség. SZABÓ G. LÁSZLÓ De van két másik színészi vadászterülete is. Cseh és szlovák filmrendezők is rendszeresen foglalkoztatják. Itthon az Indián nyár tavaszi bemutatója váija, de akkor már egy cseh produkcióban áll majd kamera előtt, ugyancsak jelentős szerepben. Tízéves kisfiával az idén Budapest határában költözött új házba, a karácsonyi ünnepek egy részét azonban itthon tölti Zselízen, a szüleinél és Zsemléren, a nagymamájánál. Nyomozótiszt legyen, aki követni tudja kalandos útjain. Hol itt, hol ott bukkan fel, de inkább hol itt, hol ott tűnik el. Cikázik, mint a gömbvillám. Mondja is a nagymamám, aki most kilencvenéves, hogy: „Ógikám, válámi nyugálmásább szákmát kéllétt vóna!” És ezt nemcsak azért gondolja így, mert ilyen lövöldözős sorozatban lát, mint az ml-en futó Hacktion, hanem mert tudja, mennyit jö- vök-megyek, fázom, utazom. Nem lát ő az én hivatásomban semmi fényt, pompát, csillogást, inkább félt, izgul értem. De jó ez így. Zsemléren, a faluban én még mindig az ő kis unokája vagyok. Hogyan éri utol Budapesten egy szlovák film főszerepe? Ez a legutóbbi például váratlanul jött. Felhívtak egy nap a pozsonyi ügynökségemtől, hogy éjszaka átküldenék egy forgató- könyvet, nézzem meg, másnap próbafelvétel, de pár nap múlva kezdődik a forgatás. Tehát ha kiválaszt a rendező, készülhetek, mert indulunk Kelet-Szlovákiá- ba. De figyelmeztettek is, hogy nagyon nehéz munka lesz. Pszichésen megterhelő, sok erotikával. Ha nem vállalom el, mindenki megérti. Az a színésznő, aki eredetileg játszotta volna a szerepet, lemondta, mert teherbe esett. Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett. Éreztem, hogy ezt meg kell csinálnom. Elmentem a próbafelvételre, ahol már várt Nyuszi, vagyis Alexander Bárta, filmbeli partnereim egyike. Tíz év után nagy élmény volt a találkozás. Látni, hogy Jézusom, ebből a srácból micsoda komoly színész lett! Minden működött köztünk. Gondolom, attól is, hogy láttuk egymás szárnypróbálgatását, hiszen Nyuszi egy évvel alattam járt Pozsonyban, a színművészeti főiskolán. Én nagyon akartam ezt a filmet, az Indián nyarat, szinte mentőövként jött a sorozat mellé. Tavaly nyolc, idén négy hónapot nyomtam le a Hacktionnel. Szóltam is azonnal a gyártásnak, hogy egyeztessenek valahogy a szlovák filmmel. Öt nap okozott csak gondot, a többit meg tudtuk oldani. De valahogy nem akartak kiengedni. Óriási paláver lett belőle. Én ragaszkodtam ehhez a lehetőséghez, a szlovákok pedig nagyon rugalmasak voltak, mindenhez alkalmazkodtak volna. Nagyon elcsodálkoztam a helyzeten: még a szabad napjaimat sem árulták el nekik, amikor nem forgattam a sorozatban. És még egy kellemetlen hangú e-mailt is kaptam a magyar gyártástól, hogy ha elvállalom a filmet, a producer bosszújával találom szembe magamat. Mit tudott tenni ebben a visszatetsző helyzetben? Titokban forgattam a szlovákokkal. Fárasztó volt, de megcsináltam. A Hacktion stábja természetesen sejtette, hogy nem úgy döntöttem, ahogy szerették volna, ezért talán ki is írnak a sorozatból. Ha ennyi volt, hát eny- nyi! Végig úgy kezeltek, mintha a szolgájuk lettem volna. Hiába érveltem, hogy a diplomámat kellene visszaadnom, ha nem vállalnám el ezt a filmszerepet, a megértés legapróbb jelét sem tapasztaltam. De valahogy mégsem féltem. Jól jön a pénz, az állandó munka, ám ha választani kell, akkor hadd döntsék én magam. Érveltem azzal is, hogy kezdettől fogva teljes mértékben a rendelkezésükre álltam, mindennap négykor keltem, mert hattól már forgattunk, és alázattal csináltam végig. És most az egyszer kértem tőlük valamit, és akkor sem álltak mellém. Pedig akkor már levegővétel szempontjából is fontos volt számomra ez a film. Azt hittem, megfulladok, ha én ezt nem vállalom el. Tudni akartam, képes vagyok-e még igazi érzelmeket varázsolni a kamera előtt, vagy nem, mert én ebbe a sorozatba már belefásultam. Népszerűségét mindenesetre alaposan megnövelte Gréta őrnaggyal, a különleges ügyek osztályáról. Akkora népszerűséget, mint a televízió, sem a film, sem a színház nem tud adni. Sajnos, ez a helyzet. De csak ennyi előnye van a sorozatnak. Plusz kamerarutint szerez az ember. A színészetet viszont hosszú távon megöli. A visszafogott játékstílust a sorozat készítői kérték tőlünk, én viszont úgy gondolom, az érzelmeket, a szenvedélyt kár kiiktatni. Tavaly, amikor Hujber Ferenccel kellett szerelmi viszonyt kialakítanom, az nagyot lendített a dolgokon, hiszen volt mit játszani. De már nem szituációkat írnak, hanem száraz szövegeket kell elmondanunk, ami nagyon nehéz. Akkor a szlovák film teljes színészi felüdülést jelenthetett. Olyannyira, hogy egy-egy jelenet visszanézése után nem ismertem magamra. Ez nagyon- nagyon jó. Kimondottan boldogít. Furcsa dolgokra voltam képes a szerepben. Fájdalom, erő és állati ösztön van a nőben. Csúnya, eldurvult világban mozog, gengszterek, kisstílű bűnözők, börtöntöltelékek között, s bár prostiként éli az életét, mégis valahogy fény tud maradni a sötétben. Két férfihoz köti őt szerelem. Tíz év börtön után kerül szabadlábra az egyik, tőle van a tízéves fia, de már a stricijével él. Ami külön érdekessé teszi a két figurát: nagyon fontos lelki kapcsolat van a prosti és a strici között, a félelem és a testiség egyszerre van jelen minden együttlétükben. A nő ugyanis érzi, sejti, hogy a két férfi között közeledik a végső leszámolás, hogy nincs visszaút a nyomorból, a túlélés esélye pedig csak neki adatik meg. Egészen másféle szerepben remekel a Nejem, nőm, csajom dmű új magyar filmben. Értelmiségi házaspár, hatéves gyerekkel. Az orvos férj rájön, hogy nem ő a gyerek apja, vagyis hazugságban élt a feleségével. Ezt a filmet is nagyon szeretem. Bonyolult feladat elé áhított. Ebben a történetben ugyanis mindkét félnek igaza van. A nő valóban eltitkolta, kitől van a gyerek, de meglehetősen különös úton esett teherbe. S azért vállalkozott erre, mert apává akarta tenni a férjét, akinek egészen addig hatalmas frusztrációkat okozott, hogy nem lehet gyerekük. Színészileg hatalmas öröm, hogy eggyel bonyolultabbat tudok ábrázolni, mint amit elsőre gondolok a figuráról. Nemcsak a szerepeit - a partnereit tekintve is szerencsésnek mondhatja magát. A Hacktionben Hujber Ferenccel játszott, a Nejem, nőm, csajomban Stohl András a férje. Hujberrel eleinte nehéz volt. Annyira magas hőfokon ég, hogy idő kellett hozzá, míg egymásra hangolódtunk. Nem tudatosan tette, mégis rengeteg energiát szívott el tőlem. Az első hetekben annyira lefárasztott, hogy le kellett védenem magam, nem engedhettem, hogy teljesen lenullázzon. Ugyanis állandóan beszél. Jelenetek között is. A csapó előtt három másodperccel még mindig mondja és mondja. Egyébként kedves, segítőkész, érzékeny ember. Bár az idén már szárnyaltam, a tavalyi évem egészen karácsonyig, amíg a válásom utolsó szakasza tartott, nagyon nehéz volt. Amióta külön élek, minden rendeződött. A nagy lezárás volt a legnehezebb. Úgy elválni, hogy utána jó legyen. S mivel nagyon megviseltek a dolgok, Feri befizetett egy fantasztikus reflexológushoz, áld valóban segített rajtam. Görcsöket oldott a testemben, lelkemben, teljesen felszabadított. Feri érezte, mire van szükségem. Ez már nem is munkatársi vagy partneri gesztus volt tőle, hanem emberi. Stohl Andrással is nagyon jó volt dolgozni. Egy bensőséges kapcsolat eljátszásához elsőrangú partner kell, ő pedig milliméter pontossággal tudja a szakmáját. Rá nagyon nagy hatással van munka közben, ha tetszik neki a nő. A próbafelvételen találkoztunk először, aztán bejártam hozzá a Nemzetibe, és szituációs gyakorlatokat végeztünk a filmhez. Már akkor szépen egymásra hangolódtunk. Különböző történeteket találtunk ki férj és feleség szerepébe belehelyezkedve. Ötpercenként elmondta: „De szép vagy, te, jaj, de szép!” És láttam rajta, hogy őt ez motiválja. Később, amikor már forgattunk, nem udvarol- gatott, csak tudtunk működni. De annyira, hogy elhittem, nem Stohl András, hanem egy Attila nevű orvos áll előttem. Annyira jó színész, hogy végig a figurát láttam benne. A cseh filmesek sem tegnap fedezték fel. Legutóbb a Férfiregényben játszott Miroslav Donutillal. Ennek köszönheti legújabb felkérését? Nem hiszem. Jin Svoboda, a film rendezője, aki egyébként a nagy cseh filmiskola egyik jeles képviselője, egyszer már elhívott próbafelvételre. Akkori terve azonban nem valósult meg, de elraktározott az agyában, és most, négy-öt év múlva elővett. Tavasszal kezdődik a forgatás, egy holokauszt történet főszereplője leszek. Van egy házaspár, zsidó a nő, zsidó a férfi. Mivel nem lehet gyerekük, örökbe fogadnak egy keresztény kislányt. Az ő kálváriáját látják majd a nézők. A kislányból ugyanis zsidó lesz, amikor adoptálják, ezért rá is Auschwitz vár. Tíz évet ölel fel a film, óriási ívet lehet majd felmutatni benne. Nagyon örülök, hogy a rendező engem szemelt ki a feleség bonyolult szerepére. Annak idején bizonyára meglátott bennem valamit, amit elsőre megszeretett. Mondta is, hogy olyan vagyok, mint egy gejzír, olyan nagy erővel törnek fel bennem az érzelmek. Az utolsó biciklis lesz a film címe, ami onnan ered, hogy Hitler egyik csatlósa megkérdezte a Vezért: Miért épp a zsidókkal kell végezni?” „Zsidó vagy biciklis, egyre megy!” - vágta rá dühösen Hitler. Nagyon várom, hogy elkezdjük a forgatást, nem is fáj, ha végzek a sorozatban. Színház? Most nincs. Nem állítom, hogy nem hiányzik, de most üyen időszakot élek. Sokat forgatok. Most viszont jön néhány nap, amikor lelassul a világ. Csak meg kell érkezni. Zseh'zre vagy Budapestre, pontosab- banTelkire. Zseh'z másfél-két óra kocsival. Nem olyan nagy távolság. Nyolc hónapos volt a fiam, amikor Magyarországra költöztünk, de azóta sem volt olyan karácsonyunk, hogy ne lettünk volna a szüleimnél. Két napot mindig Zselízen töltünk. Nagyon kötődöm az ottani világhoz. Nekem az még ma is a biztonságot jelenti. És a hagyományokat is, amelyeket apu az édesapjától ad tovább. Remélem, nekem is sikerül majd megtartani mindezt. Közben próbálom megőrizni azt is, amit anyuka képvisel. Ő annyira tud várni, készülődni! Gyereklelkületű ma is. Nem fárad bele semmibe. Az unokáiért mindenre képes. A főzésben sem ismer lehetetlent. Én még sokáig nem leszek olyan profi, mint ő. Nem megy a töltött káposzta? Ott még tényleg nem tartok. De halászlét sem főzök, pedig imádom. Eszem otthon, anyukámnál. Egyszer élő halat vettem, de egész este sírtam, mert nem tudtam megpucolni, állandóan kicsúszott a kezemből. A végén földhöz vágtam. Nem tudtam vele mit kezdem. A lazacot viszont el tudom készíteni, azzal nincs gondom. Az édességek sem fognak ki rajtam. Ádámmal nagyon szeretünk sütögetni. Advent első hetétől van egy közös játékunk. Minden reggel elrejtettem egy kis ajándékot a lakás különböző pontján. Térképet is rajzoltam hozzá, hogy a fiam megtalálja. Minden napja így indult, amitől ő sokkal nagyobb energiával ébredt. Egyébként játszik velem a szlovák filmben. Kedvet kapott a színészethez? Épp ellenkezőleg. Teljesen elutasítja ezt a pályát. Szerinte ez olyan lányos hivatás. Focizik. Sportol. A rendező kérte, hogy ő legyen a filmbeli fiam. Mondtam, hogy nem tud szlovákul. Nem baj, felelte, jó is, hogy én ott magyarul beszélek vele. Adámot természetesen csak a jutalom motiválta. „Rendben, legalább lesz zsebpénzem!”-mondta. Nagyon izgultam, nehogy elrontsa azt a pár mondatot. Hiába gyakoroltunk otthon, az eredményt borzalmasnak találtam. Kár volt belemenni, gondoltam, nagy leégés lesz a vége. Szerencsére épp az ellenkezője történt. A kamera előtt már igazi profiként viselkedett, és a legnagyobb természetességgel mondta el a szöveget. Nem kell színésznek lenned, közöltem vele csak úgy mellékesen, de tudd, hogy a filmezés menne neked. Mindegy. Nem foglalkoztatja őt a színészet. Pedig elég nehéz dolgokat kellett megjelenítenie. Lelkifurdalást kellett keltenie az anyjában. Számonkérés és kétségbeesés volt benne. Remekül csinálta. Van valami konkrét elképzelése a következő öt napra? Hogy mire törekszem? Inkább ne legyen annyira rendben minden, csak nyugalmat érezzék magam körül. Annyi zűrzavart megéltem már az utóbbi időben, hogy szeretném, ha végre minden a helyére kerülne. Lágy zene szóljon bennem. Erre vágyom csupán. Erre az egyre.
