Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-11 / 285. szám, kedd
FOCITIPP ■ 2012. DECEMBER 11. 12 FUTBALLGYILKOSOK ; www.ujszo.com j> 17. fejezet Fanni szinte elterült a kanapén. Kényelmesen elhelyezkedett, a feje mögé párnát tett, a lábát, amit egy perccel azelőtt festett ki pink színű körömlakkal, felpolcolta az üveg dohányzóasztalra, hogy könnyebben száradjon. Aznap este már harmadszor lapozott bele abba a magazinba, amelyben egy für- dőruhás képe szerepelt. Péter egy bögre forró teával a kezében lépett a szobába. Pikírten, mégis kedvesen szólt hozzá.- Már megint magadat nézed?- kérdezte, és lehuppant Fanni mellé. A gőzölgő poharat letette a lány lába mellé az asztalra. Elkérte tőle az újságot, hogy ő is szemügyre vegye barátnője fotóját.- Gyönyörű vagy, kicsim - állapította meg, és adott egy puszit a lány fülére. - Szépségversenyen kellene indulnod. Ugye, tudod, hogy megnyernéd? Fanni mosolyogva a fejét rázta. Mint minden nő, ő sem volt megelégedve magával, de biztosra vette, hogy egyszer tényleg kipróbálja magát egy ilyen megmérettetésen. Fia győzne, gondolta, biztosan köny- nyebb lenne bekerülnie a tévébe. A kifutón véges a karrier, onnan legszívesebben egy televízióhoz menne dolgozni, boldogan vezetett volna valamilyen műsort, akár egy sportműsort is, de ez még a jövő zenéje. Különben is, most minden kereknek tűnt körülötte. Már hetek óta egy párt alkottak Péterrel, és jelen pillanatban nem vágyott másra, mint arra, hogy minél több időt együtt tölthessen a barátjával. Péter kezdett beleszeretni a lányba, és remélte, ez az érzés megvan Fanniban is. Az elmúlt időszakban mind jobban megismerték egymást, azonos hullámhosszon voltak. Passzoltak egymáshoz, mint az égő és a foglalat. Péter, ha éppen nem volt meccse vagy edzése, elkísérte párját a divatbemutatókra, Fanni pedig ott szurkolt torkaszakadtából az összes pesti mérkőzésen, bár ebben nem volt sok öröme. Péterék egyik vereséget szedték be a másik után, és addigra már matematikailag is biztos volt, hogy búcsúznak az NB I-től. Ennek ellenére Fanni nem látta Péteren, hogy megviselnék a kudarcok. Furcsállta ugyan, de nem hozta szóba a dolgot, úgy vélte, szándékosan nem mutatja ki az ezzel kapcsolatos érzéseit, hogy ne rontsa el azt a kevés időt, amit együtt töltenek. Valójában ezt még értékelte is a fiúban. De amit sokkal jobban értékelt, az a nagyvonalúsága volt. Péter ekkor már néha megfigyelte, hogy Fanni előszeretettel dől hátra, amikor egy étteremben kihozzák a számlát, és várja, hogy a kedvese rendezze a cechet. Azokat a célzásokat is értette, amikor egy bevásárló- központban Fanni a kisgyerekek lelkesedésével mutogatta a több százezer forintos Swarowski- ékszereket. Az is csak picit zavarta, hogy amikor a „véledenül” az Audi anyósülésén felejtett huszonötezer forintos telefonszámlát befizette a lány helyett, és ezt hazaérve megemlítette, Fanni egy „köszönöm, drágám”-mai elintézte a dolgot. De hát Péter szerette ezt a lányt. Az ártadan mosolyával, a simára borotvált, hosszú lábaival, orrsö- vényferdülésével és az elöl hagyott sárga csekkjeivel együtt. Fanni Benkő Gábor Futtáiig vilkosok tis*'»! A magyar bundabotrány - pénz, drogok, prostlk... nem volt buta lány. Hamar, nagyon hamar az ujja köré csavarta Pétert, és ügyesen lavírozott, sőt lubickolt a kapcsolatban. Tudta, hogy a srác megőrül érte, s ezért úgy játszhat vele, ahogy csak kedve tartja. A maga módján egyébként szerette, de a jólét, ami Péter oldalán neki is kijárt, sokkal vonzóbb volt futballistája sármjánál. Péter ekkoriban még kínosan ügyelt arra, nehogy Fanni megsejtsen valamit a titkos kis üzel- meiből. Ügy volt vele, hogy ha a kapcsolatuk tartósnak bizonyul, beavatja a dolgokba, ám eleinte óvatos maradt. Pénzének nagy részét továbbra is az ágyneműtartóban rejtegette, de mivel a lánynak már fogkeféje, papucsa és fehérneműi is voltak a lakásában, ez sem tűnt éppen a legbiztonságosabb helynek. Valósággal rettegett attól, hogy egyszer arra jön haza, Fanni ott áll az előszobában, kezében néhány millióval, és azt kérdezi azokkal az ártatlan, gesztenyebarna szemeivel: ez meg honnan van, szívem? 18. fejezet Azon a nyáron Péter karrierjében lezárult egy szakasz. Hároméves szerződéséből kettő letelt, de nem látott semmi okot a maradásra. Először is: a klub félévi fizetésével lógott neki. Ez nem volt kevés pénz. Másodszor: a csapat lecsúszott az NB II-be, ahol nem akart futballozni. Részben a színvonal, részben a jóval szerényebb bundapénzek miatt. Harmadszor: Török, Váczi és Novák is távozni készült, nélkülük pedig már semmi nem lenne ugyanaz. Ez már egy süllyedő hajó volt, egy kiapadt forrás, amit a végletekig kihasználtak és felhasználtak önös érdekeik miatt. Szemernyi rossz étzés sem volt benne a tettei miatt, amikor az utolsó bajnoki után, amelyen azért még összehozott kétezer eurót, bement az öltözőbe, és kipakolta a szekrényét. Már várt rá Ficzere az irodájában, hogy aláírják a szerződésbontásról szóló papírokat. Közös megegyezés, amelyben kijelentik, hogy a két félnek mostantól nincs egymástól semmiféle követelése. Péter lemondott a félévi béréről, és cserébe ingyen eligazolhat, ahová csak akar.- Tudod, Peti, azért csalódtam benned - dőlt hátra Ficzere a székében, miután szignózta az utolsó dokumentumot is. Péter félig felhúzott szemöldökkel, már-már kihívóan nézett rá. Azt felelte, ő is csalódott sok mindenben. Legfőképpen abban, hogy a két év során, amit itt töltött, folyamatosan kölcsönökből kellett élnie. Akkorát hazudott, mint az ólajtó, de ez cseppet sem érdekelte. Ficzere a fejét csóválta. Mintha elégededen lett volna a válasszal.- Ugyan már, hagyjuk ezt a szöveget - mondta. Péter nem vesztette el a nyugalmát. Most még csak nyelnie sem kellett egy nagyot, az elmúlt időszakban többször is került már ehhez hasonló helyzetbe, akár Szórádi, a csapattársak vagy a szurkolók előtt. Volt abban rutinja, hogyan őrizze meg a hidegvérét. Nem reagált. Jó egy percig csak bámulták egymást. Ficzere ekkor megkérdezte, nem szégyel- li-e magát. Péter ezt már nem hagyhatta any- nyiban, érezte, hogy meglehetősen kiélezett a pillanat. Itt most a sarokba akartak szorítani. Blöffölt egyet.- Nem tudom, miről beszél. Sajnálom, hogy kiestünk, de nehogy már ezt az én nyakamba varrja. Rendesen kellett volna fizetni a játékosoknak, vagy korábban elzavarni Szórádit, és télen igazolni egy-két jó labdarúgót! - támadott vissza, remélve, hogy ezzel elterelheti a lényegről a beszélgetést.- Igazad van, Péter - mondta nyugodt hangon Ficzere, de gesztusai, arcjátéka elfojtott feszültségről árulkodtak. - Nem fogok vádaskodni, nem fogok a rendőrségre rohanni vagy az MLSZ-hez, hogy feljelentést tegyek csalás miatt. Ezeket a dolgokat én nem tudom bizonyítani. Ahogy Szórádi sem tudta, az ostoba kameráival együtt sem. De annyiban sem hagyom ezt az egészet. Azt akarom, hogy tudd, ha rajtam múlik, sehol nem találsz magadnak csapatot. Sehol, megértetted? Amint kilépsz azon az ajtón, felhívom néhány klubvezető barátomat. És azt tanácsolom nekik, ha jót akarnak, ne adjanak neked és a magadfajtának szerződést. És most takarodj ki az irodámból. * * * Török bagatellizálta a dolgot. Szerinte nem kell komolyan venni Ficzerét. Ügy gondolta, és erről igyekezett meggyőzni Pétert is, hogy a klubelnököt csak Szórádi befolyásolhatta, amikor az állásért harcolt.- Nem létezik, hogy az a barom bármit is észrevett az irodájából. Totál hülye a futballhoz - mondta, és hozzátette, ha mégis tudna valamit, bizonyítéka akkor sincs. * * * Egy hét eltelt azóta, hogy felbontotta a szerződését. Anyagilag - a hosszú hónapok óta tartó csalásoknak hála - rendben volt, de a holnap már bizonytalanná vált. Futballozni akart. Futballozni és bundázni. Ekkor már annyira mélyen süllyedt a dolgokba, hogy a kettőt nem is tudta különválasztani. Ferivel, a menedzserrel, aki anno a pesti szerződést segített öszszehozni, megszakadt a kapcsolata. A srác kiszállt, valami olyasmit magyarázott egyszer, hogy azért, mert a nagyobb halak, az ismertebb menedzserek rászálltak, zsarolták, burkoltan fenyegették, ezért jobbnak látta, ha visszavonul, és inkább nyit egy pizzériát valahol a Velencei-tó környékén. így hozzá nem fordulhatott segítségéért, más menedzsert pedig nem ismert. E téren olyan zöldfülű volt, mintha még mindig egy megyei futballcsapat játékosa lenne. Fannival nem osztotta meg félelmét, hogy esetleg nem talál új klubot. Nehéz lett volna elmagyarázni az okokat, ezért bele sem kezdett. A lány, kapva az alkalmon, hogy nincs bajnokság, nincs csapat, s nincsenek edzések, ráadásul nem volt tele a naptára modellmunká- val, rávette Pétert, hogy ne a Balatonra menjenek pihenni, hanem Horvátországba. 19. fejezet A nyaralás néhány napig nyugodtan telt az Isztriai-félszigeten. Péter kibérelt egy házat a tengerparthoz közel, próbált valóban feltöltődni, és nem gondolni Ficzerére, a fenyegetésére és a következő bajnoki idényre. Fannival azt csinálták, amit ilyenkor kell: napoztak, strandoltak, jet-skiztek, nagyokat sétáltak, és végigkóstolták a környék éttermeinek tengergyümölcseit. A strandon lehetett magyar újságokat is kapni, és nem tudta megállni, hogy ne lapozza át őket. Kíváncsi volt a hazai hírekre, és talált is olyat, amely kizökkentette viszonylagos jó hangulatából. — Váczi Ausztriába igazolt. Hát csak összejött neki - motyogta hason fekve Fanninak, aki éppen rajta ülve kenegette a naptól vörö- södő lapockáját. A lány csüggedést érzett a hangjában. Nem az irigységet, inkább a felismerést, hogy neki még mindig semmi nincs kilátásban. Biztatta, hogy ne keseredjen el, biztosan kap ő is olyan ajánlatot, ami megfelelő. Fanniból ekkor kibukott egy olyan kérdés is, ami már régóta izgatta.- Amúgy mennyit keres egy NB I-es focista? Péter nem akart mellébeszélni. Végül is ez egy olyan téma volt, amely sokakat foglalkoztat, a szurkolóktól az újságírókon át mindenkit. A barátnőjétől pedig végképp nem érezte tolakodónak a kérdést.- Változó. Egy gyengébb csapatban mondjuk úgy háromszázezer az alap. A felső határ meg, az éllovas, bajnokesélyes kluboknál több millió is lehet. Másfél-két milliós alapfizetésekről már hallottam. Nekem még nem kínáltak ennyit- mosolygott. A lány sem a hátáról, sem a témáról nem akart leszállni. Rákérdezett, hogy mennyi volt legutóbb a fizetése.- Ötszázezer. Jól hangzik, de csak papíron kerestem ennyit. Tudod, hol fizettek, hol nem. Inkább nem. De ez a legtöbb magyar csapatnál így megy. Egy-két klub van csupán, ahol nincsenek anyagi gondok.- Valamit nem értek. Akkor mitől vagytok ilyen jól eleresztve? Fanni hangja provokatív volt, a kérdése pedig lényegre törő. Péter megkérte, hogy szálljon le róla, mert agyonnyomja. Felült, levette a napszemüvegét, és a lány szemébe nézett. Várt néhány másodpercet, majd azt felelte, hogy más nevében nem tud beszélni, de ő, ha volt pénze, igyekezett félretenni. Fanni nem hitt neki. Kérte, hogy ne nézze hülyének, mert aki hónapok óta nem kap fizetést, de jó kocsival jár, drága ruhákat hord, nem sátorban nyaral, hanem bérelt házban, plusz eltart egy barátnőt, ott más is van a háttérben, nem csak dugipénz. Fanni pontosan tudta, kényes témát feszeget. Szándékosan taposott a barátja tyúkszemére, mert ekkoriban már a gondolatát is utálta, hogy valamit talán eltitkol előle. Péter próbált kikecmeregni a kínos helyzetből, de nem tehetett szemrehányást Fanninak, mert végül is tényleg szórta a pénzt. Ö fizetett mindent, a lány, amióta vele volt, egy pohár tejfölt nem vásárolt. Persze, hogy ott motoszkál a fejében, miből futja a könnyű, stresszmentes életre egy olyan embernek, aki fél éven át nem kap fizetést.- Te most célzol valamire? - húzta az időt Péter. Fanninak feltűnt, hogy zavarban van. Ez meglepte.- Hogy érted? Dehogy, csak akartam tudni, hogy miből van pénzük a focistáknak, ha szinte minden klub tartozik nekik. Ennyi. Fanni várt egy kicsit, mert már érzékelte, hogy ingoványos talajra tévedt. Próbálta elsimítani a dolgot.- Hagyd a csudába, bébi, inkább gyere, adj egy csókot — mondta, és magához húzta a fiút. Péterben oldódott a feszültség. Még nem kellett színt vallania, de tudta, hamarosan eljön az őszinte beszéd ideje. Lélekben elkezdte magát trenírozni. Három nap múlva eljött a megfelelő pillanat. (A jövő héten folytatjuk!) A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
