Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-05 / 255. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Modernizált Ivanhoe Edinburgh. A 21. század olvasói számára adaptálta Walter Scott Ivanhoe című világhírű regényét David Purdie skót orvosprofesszor: átírta a mű 19. századi nyelvezetét és rövidítette az alkotást. A regényt először 1820-ban adták ki tízezer példányban, amelyeket alig két hét alatt elkapkodtak. A romantikus mese a lovagkorba, Oroszlánszívű Richárd idejébe repíti vissza az olvasót az angolszászok és a hódító normannok harcát felidézve. Purdie, az edinburghi Sir Walter Scott Klub elnöke elmondta, hogy a rövidített Ivanhoe ödete a sajtóban megjelent különféle megjegyzésekből származik, amelyek szerint Scottot „nehéz olvasni, mindenekelőtt szószátyár és nincs összhangban a modern olvasóközönség figyelmének terjedelmével”. Purdie 195 ezerről 95 ezer szóra rövidítette a regényt, az új kiadást a Lauth Press Ltd. jegyzi, Nagy-Britanniában 9,99 fontért dobták piacra. (MTI) Megkezdődtek Spiró Príma környékének próbái Látszólag minden rendben ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Az opera nem halott műfaj, a besztercebányai Fedora állótapsos siker A verizmus diadala Alžbeta Trgová, Zoltán Vongrey és Michaela Šebestová (Jozef Lomnický felvétele) Komárom. Új darabot próbá- la Komáromi Jókai Színház társulata Valló Péter vendégrendező irányatásával. A megalakulásának 60. évfordulóját ünneplő teátrum a jubileumi évad második bemutatójaként Spiró György Príma környék című gro- teszkjét tűzte műsorra. A szerző az öregek, az elhagyatottak, a feleslegessé váló családtagok problémájával foglalkozik, pengeéles humorral. Furcsa dolgok történnek egy vadászterület közepén fekvő idősek otthonában. Látszólag minden rendben, a napok nyugodtan telnek. Aztán, egy szép napon... A darab szereplői Fabó Tibor, Bandor Éva, Benkő Géza, Ho- locsy Krisztina, Molnár Xénia, Cs. Tóth Erzsébet, Tar Renáta, Dráfí Mátyás, Majorfalvi Bálint, Olasz István és Szabó Viktor. A díszletet szintén a rendező, Valló Péter jegyzi, a jelmezeket Ga- dus Erika tervezte. Bemutató november 30-án. (k) „Az operákat tulajdonképpen színdaraboknak tartom, ahol a zene kötöttsége mellett a szituációkat ugyanúgy ki lehet bontani, mint ha a szereplők Shakespeare-t játszanának. Persze nem elhanyagolható, hogy a szereplők énekelnek és a zene nagyon komoly szakmai és technikai feladatot ró mindenkire.” JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A fenti idézet Alföldi Róberttól származik, akinek rendezése, a Haláleset a családban (William Mayer operája) nyerte el a fődíjat az V. Armel Operaversenyen. S ez a fesztivál is bizonyította, hogy az opera korántsem halott, sőt igényes színrevitel esetén tömegekhez is eljuthat. Nem véletlenül említettük az Armelt, amelyen az idén szerepelt a pozsonyi Nemzeti Színház is, méghozzá egy ősbemutatóval. Roland Baumgartner Mária Terézia című műve a negyven évig uralkodó legendás „osztrák-magyar” császárné életét követi nyomon gyerekkorától pozsonyi beiktatásáig. De láthatták a pilzeni Josef Kajetán Tyl Színház előadását is, akik Philip Glas Fe- gyencmaratonját vitték színre. A fesztivál idei nyitó előadását a hazaiak, a Szegedi Nemzeti Színház művészei produkálták, akik Umberto Giordano André Chénier című operáját mutatták be Bodolay Géza felvezetésében. S itt kapcsolódunk a besztercebányai Állami Opera új bemutatójához, Giordano másik operájához, a Fedorá- hoz, amelyet általában akkor vesznek elő, ha van a társulatnak két remek énekese. Az 1999-es filmváltozatában például Mirella Freni és Placido Domingo villantja meg kivételes tudását, míg Miskolcon Marton Éva énekelte a címszerepet. Besztercebányán Michaela Šebestová és Miroslav Dvorský remekel. A szerző, Umberto Giordano 1867-ben, a kiegyezés évében született, 81 évet élt meg, s két művével került be az operatörténetbe. Jól megírt, szenvedélyektől átitatott történetek rengeteg érzelemmel - talán így jellemezhetnénk a kor műfaját, a naturalizmusból kiváló, s elsősorban az olasz művészetben teret nyert verizmust (verő olaszul igazságot jelent). Az operában a műfaj előfutárának Bizet Carmenjét tartják. Giordano első emlékezetes, s botrányt okozó operája, a Mala Vita volt egy prostituálttal a főszerepben. Áz ezt követő, a romantizmushoz visszatérő Regina Diaz viszont nem érdekelte a hajdani közönséget. Majd 1896-ban jött a verizmushoz visszatérő André Chenier, amely egy francia forradalmár költő tragikus életútjá- ba enged bepillantást, s Giordano egy csapásra berobbant vele az operavilágba. Alig két év múlva születik meg a Fedora Arturo Colautti librettója alapján, amely egy orosz hercegnő szerelmi élete körül forog, s amely a verizmus alapszabályait követve tragédiával zárul. Á elején Szentpéterváron megölik Vlagyimir Andrejevics gárdatisztet. A gyanú Loris Ipanov grófra terelődik, aki az igazságszolgáltatás elől Párizsba menekül. Itt találkozik a hercegnővel, aki iránt szerelemre lobban, és a hercegnő sem közömbös a grófiránt. A sors útjai azonban kifürkészhetetlenek, a grófnő már nem tudja megállítani az általa elindított lavinát, s a gróf anyja és öccse áldozatául esnek hirtelen szőtt bosszújának. A besztercebányai opera már az év elején felhívta magára a szakma és a közvélemény figyelmét, amikor Roman Polák színre vitte a város szülöttének, Ján Cikkemek Coriolanus című operáját, amelyet több szakmai díjra is jelöltek. S hogy ez nem egyszeri jó szerencse volt csupán, azt jelzi a Fedora mellett az ősz másik újdonsága, Humperdinck Jancsi és Juliskája Pavol Smolík rendezésében, és a Fedora, amelyet először a zólyomi várban láthatott a közönség. A rendezésre az egyik legismertebb cseh operarendezőt, Michal Tarantot kérték fel, aki Marián Vach karmesterrel közösen képes az első perctől a végkifejletig feszült, sokszorosan sűrített atmoszférát teremteni (s nem mehetünk el szó nélkül Tomáš Moravec atmoszférate- remtó díszlete mellett sem). Šebestová és Dvorský áriái és duettjei élményszámba mennek, ahogy emlékezetes alakítást kapunk Zoltán Vong- reytől De Siriex szerepében, igen izgalmas figurát formál Alžbeta Trgová Olgaként, s még a Lazinski zongorafeno- mént játszó Ľubomír Richter is képes bennünket meglepni chopinos beütésével. Áki teheti, menjen el Besztercebányára, és nézze meg a Fedorát. Valló Péter rendező és Majotfalvi Bálint az olvasópróbán (Görözdi Szilárd felvétele) Flolnaptól hat napon át látható esténként az m2-n az a retrospektív sorozat, amelyet az egyedülállóan sokoldalú Vitray állított össze régi műsoraiból „Ilyen nincs, és mégis van!” Vitray Tamás nyolcvanéves JUHÁSZ KATALIN Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját a magyar televíziózás egyik megteremtője, az igényes beszélgetős műfaj magyarországi atyja, a Kossuth-dí- jas és Pulitzer-életműdíjas újságíró, sportriporter és szerkesztő, Vitray Tamás. Újságírói pályafutását 1957- ben a Magyar Rádió angol nyelvű adásánál kezdte. 1958- ban azzal kereste meg a Magyar Televízió Sportfőosztálya, hogy vállalja el intetjük készítését a Budapesten vendégszereplő amerikai atlétikai válogatott tagjaival. Azóta legendává vált a történet: a meglehetősen alacsony, újdonsült riporter a beszélgetés közben tornazsámolyra állt, hogy egy szinten legyen a tízpróba világcsúcstartójával, a 198 centis Ráfér Johnsonnal. Hamarosan a sportrovat belső munkatársa lett, 1960-ban g már Prágából közvetítette a Csehszlovákia-Kanada hokimeccset. Az országos sikert és elismertséget azonban az ugyanebben az évben megrendezett Műkorcsolya Európa- bajnokság közvetítése hozta meg. 1968-ban főmunkatárssá nevezték ki, de sportközvetítéseken kívül vetélkedőket, sőt politikai műsorokat is vezetett. 1975-ben lett a Szórakoztató- és Zenei Főosztály vezetője, 1981-ben a Drámai Főszerkesztőség osztályvezetője. 1988-ban kinevezték a Sportszerkesztőség élére, ahonnan 1997-ben ment nyugdíjba, majd tért vissza 2002-ben. Két évvel később 2004-től a tévé elnökének főtanácsosa lett, aztán 2009-ben elbocsátották a televízióból. Huszonegy téli és nyári olimpiáról közvetített, utoljára 2004-ben, de ekkor már nem a Magyar Televízióban, hanem az Eurosport csatornán, és nem is utazhatott el Athénba, hanem a budapesti stúdióból kommentálta a kajak-kenu versenyeket. Ugyanebben az évben - talán kárpótlás gyanánt - a Magyar Televízió örökös tagjává választották. Idén aztán csúnyán elbánt vele a „cég”: se szó se beszéd, egyszerűen beszüntette havi életjáradékának folyósítását. Vitray ma sem tétlen, három műsora is van a DigiSport csatornán. Ott dolgozik, ahol szükség van rá. Friderikus Sándorral soha többet nem áll szóba, Rózsa György egy pletyka miatt haragszik rá, Vágó István könyvét pedig nem olvasta, hogy ne húzza fel magát rajta. Úgy látja, az MTV aranykora húsz évig tartott, ő a hetvenes évek elejét élvezte leginkább. Ekkor futó vetélkedőit, beszélgetős műsorait mindig az alaposság, az igényesség és az emberség jellemezte. Egy interjúban így jellemezte az elmúlt években alaposan átalakult televíziózást: „Tökéletesen természetesnek tartom, hogy üyenre változott a tévé. Hogy nekem tetszik-e vagy sem, az más kérdés, de ez nem minősíti a változást. Amiket régebben jónak tartottam, azt ma már lehet, hogy unalmasnak, lassúnak gondolom. Maga a világ gyorsult fel, vele gyorsult a tévé is. Abban azért biztos vagyok, a jelenkor televíziója nem marad meg annyira a köztudatban ötven év után, mint ahogy mi megmaradtunk ötven évig.” Holnaptól hat napon át látható az m2-n az a retrospektív sorozat, amelynek összeállítására 80. születésnapja alkalmából kérte fel Vitrayt az MTV. Régi műsoraiból válogatott, melyek kivételes minőséget képviselnek a magyar médiában. Egy egyedülállóan sokoldalú, műfajteremtő tévés életművének szeleteit láthatjuk abból az időből, amikor még a nívó volt az első számú kritérium a képernyőn. Ha tehetik, nézzék, nosztalgiázzanak és gondolkodjanak el rajta...
