Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-05 / 255. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 5. Vélemény És háttér 5 Egykori köztisztségviselő is kénytelen eltűrni a véleménynyilvánítást - ezt egy bírónő nem tudja Alaposan ártatlan? Michal Kováč nem gyalogpolgár. Ivan Lexa sem. Ezt az elején azért fontos leszögezni, mert rájuk, mint egykori köztisztségviselőkre kissé más normák vonatkoznak, mint ránk. Jogi megközelítésben is, hát még erkölcsi, etikai megítélés terén. LOVÁSZ ATTILA Ezenkívül a büntetőjogi helyzet is eltérő kissé. Merthogy nem Ivan Lexa gyalogpolgárra kell tekintenünk az ártatlanság vélelme alapján, mint ártatlan emberre, és nem Michal Kováč gyalogpolgár vádaskodik a szomszéd jó hímevét befolyásoló módon. 1995. augusztus 31-én elrabolták az akkor regnáló Michal Kováč köztársasági elnök fiát. Az osztrák rendőrség talált rá. Tegyük hozzá, ifjabb Michal Kováč ellen nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben - éppen augusztus 31-éig. Ezután két nyomozó egymástól függetlenül jutott arra az álláspontra, hogy a rablás hátterében a szlovák titkosszolgálat áll, akkor igazgatója éppen Ivan Lexa volt. Leírni azt, amit tengernyi riportban és egy könyvben foglaltak össze az ügyről, nincs értelme. Egyetlen egy apróságra kell felhívni a figyelmet: Ivan Lexát a bíróság nem mentette fel, legalábbis nem abban az ügyben, ami miatt most Michal Kováénak bocsánatot kell kérnie és kártérítést fizetnie. Más ügyekben igen, de az ifj. Michal Kováč elrablása ügyében a bíróság nem menthette fel(!) Lexát. Mégpedig azért nem, mert a büntetőeljárás alatt Vladimír Mečiar államfői jogokat gyakorló kormányfőként amnesztiát hirdetett minden olyan cselekményre, ami az elrablási üggyel összefügg. Lehet, hogy egy befejezett büntetőeljárás felmentette volna Lexát a vádak alól, s akkor joggal követelhetné, hogy rá, mint ártatlan polgárra tekintsenek, de ezt már soha nem tudjuk meg. Kíváncsian vátjuk, mikor fogják megbüntetni a meggyilkolt Robert Remiáš édesanyját. A jog szerint az amnesztia következtében is az ártatlanság vélelméhez kell tartanunk magunkat. Igen, ez így van Gipsz Jakab és Hopli Pisti esetében. Azt azonban ne feledjük, nem egy, hanem több nyomozó jutott arra az álláspontra, a titkosszolgálati főnök alaposan gyanúsítható legalább azzal, hogy a rablás minimum az ő tudtával történt. Mint egykori magas rangú köztisztségviselő pedig éppen a néhai pozíciój ából kifolyólag kénytelen eltűrni az érintettek véleménynyilvánítását, amely bírósági határozat alapján ugyan nem, a rendelkezésre álló tények és az osztrák tartományi bíróság jogerős ítélete alapján megalapozott vélemény. Ezt a múlt héten egy bírónő nem tudta. Nem tudta, hogy nem az exál- lamfő miatt nem lehetett befejezni a nyomozást, s az exállam- fő pedig a rendelkezésére álló tények birtokában nyilvánított véleményt, mint egy elrabolt ember apja. Kíváncsian várjuk, vajon mikor fogják megbüntetni Robert Remiáš anyját, aki a fiát temette el, s a mai napig abban a tudatban él, hogy fia halálát a Lexa-féle titkosszolgálat számlájára írhatja. A Híd választási ígéreteiben szerepelt az azonos neműek regisztrált partnerségének támogatása ígéret szép szó - a választási ígéret is MOLNÁR IVÁN Hozzászokhattunk, hogy a politikusok addig tartják magu- katválasztási ígéreteikhez, amíg a választók be nem juttatják őket a parlamentbe. A többség ezt követően a programról és a választókról is hajlamos megfeledkezni, így néha nem árt, ha ígéreteiket alaposan az orruk alá dörgöljük. A törvényhozás holnap szavaz a meleg párok bejegyzett élettársi kapcsolatáról, és érdekes lesz figyelni, hogyan szavaznak a kisebbségi jogok melletti bátor kiállással büszkélkedő Híd képviselői. „A Híd párt azonos feltételeket kíván teremteni Szlovákia valamennyi polgára számára a nyugodt élethez, és meggyőződése, hogy megteremthető a társadalmi igazságosság. Számunkra alapérték a másik ember tisztelete, tekintet nélkül fajra, nemre, etnikumra, vallásra, kultúrára, magánéleti szokásra, korra. Mindannyiunk, így az állam felelőssége megvédeni mindenkit, akit emiatt hátrányos megkülönböztetés ér. Célunk a Szlovákiában élő polgárok békés együttélésének és egyenlőségének a szavatolása tekintet nélkül a nemre, fajra, felekezeti hovatartozásra, nemzetiségi, etnikai hovatartozásra, valamint a szexuális irányultságra” - ígéretfoszlányok a Híd választási programjából. „Tudja, mit csinálna az Úr Jézus Krisztus? Ostorhoz nyúlna, ahogy egyszer a Biblia szerint tette. Ón azt hiszi, Jézus támogatná az erkölcstelen viselkedést?” - ez pedig már Bu- gár Béla, a Híd elnökének reakciója Martin Poliačiknak, az SaS parlamenti képviselőjének kijelentésére, amely szerint, „ha Jézus Krisztus a plénumban ülne, megszavazná a regisztrált partnerségről szóló törvényt”. Polia- čik persze nem a legtisztességesebben provokált, célját azonban elérte: a legtapasztaltabb politikusok is ledobták az álarcukat, és végre kimondták, amit valóban gondolnak. Erkölcstelen viselkedés - ezt gondolja Bugár a meleg párok bejegyzett élettársi kapcsolatáról és a melegekről úgy általában, amiért a bigott keresztény fundamentalisták többsége és még Ján Slota is megveregetné a vállát. Persze a Híd bizonyára ebből is kimagyarázza magát, hülyét csinálva azokból, akik felemelték szavukat a pártvezérük ellen, a szavazáskor azonban úgyis eldől, hogy a párt kinek az oldalán áll. És eldől persze az is, hogy a Híd egy következetes, valóban minden kisebbség jogait szem előtt tartó párt akar-e lenni, vagy már csak a részegen bicikliző, homo- fób keresztény fundamentalisták érdekeiért kíván harcolni a törvényhozásban. KOMMENTAR Brüsszeli bizonyítványosztás S1DO H. ZOLTÁN m A közelgő november 7-e kapcsán vigyázó szemünket nem Moszkvára, hanem Brüsszelre vetjük. A nagy októberi forradalom emlékünnepsége helyébe Brüsszel bürokratáinak kimértsége lép. Az Európai Bizottság szerdán hozza nyilvánosságra a 2012-2014-es időszakra vonatkozó makrogazdasági előrejelzéseit, ami egyúttal annak számbavétele is, hogy az uniós tagállamok az előírt pályán haladnak-e a költségvetési hiány lefaragása felé. Magyarán megvizsgálják, hogy a tagállamok képesek-e fenntartható, azaz nem egyszeri intézkedésekkel teljesíteni a legfeljebb 3 százalékos államháztartásihiányt. RobertFico miniszterelnök több ízben fogadkozott, bármi áron lefaragjuk a deficitet a limit alá: a2013-asállamiköltségvetés-tervezet2,94°/o-kal számol, azaz rezeg a léc. Ám Pozsony összességében példás tanulónak számít, az eurót védő tűzfal kasszájába is befizettük a pénzt, ezért Szlovákiával talán nem lesz gond. Annál izgalmasabb Magyarországhelyzete, hiszen Budapest az uniós tagság2004-es elnyerése óta egyszer sem tartotta be a hiánycélt, ehelyett trükközött, kozmetikázott, bűvészkedett, különösen a Gyurcsány-korszakban. Most viszont nincs tovább, a bűvészcilindert sutba kell vágni, mivel a vüágválság kirobbanása és különösen a szintén számmágiát folytató Görögország esete óta Brüsszel sokkal szigorúbb. „Tanár úr kérem, én készültem” - mondhatja „véres dac és lázadó kétségbeesés” hangján az Orbán-kormány, mint A rossz tanuló felel című Ka- rinthy-humoreszkhőse, ám ha az Európai Bizottság úgy találja, hogy az októberben sebtében összelapátolt két „nemmegszorító” Matolcsy-csomag sem elég a hiánycél eléréséhez, akkor készülhet a harmadik pakk is. Mivel Magyarország már2004óta a szégyenpadon ül, ezért ha Brüsszel úgy véli, Budapest megint átugorja a 3%-ot, akkor búcsút mondhat a kohéziós forrásoknak, vagyis azoknak a pénzeknek, amelyek az Orbány-kor- mányfejlesztéspolitikaikoncepciójánákfedezetéülszolgál- nak. Csak az a baj, hogy a Matolcsy-féle gazdaságpolitikai ötletelés már eddig is túl sokkárt okozott, Magyarország idén újra visszaesik, és a már meghirdetett két takarékossági csomag szinte bizonyosanjövőre is minimum stagnálásra kényszeríti az ország gazdaságát. Nos, hajönne még egy harmadik, furfangosnál furfangosabb adókkal ékesített csomag, akkor Magyarország tartósanleragadhat a2008 előtti fejlettségi szinten. Ilyen sérülékeny helyzetben, amikor még az uniós források is bizonytalanná váltak, bizonyjóljönneaNemzetköziValuta- alap kedvező kamatozású hitele, azonban Orbánékúgy kala- poznak, hogy közben fizetett, valótlanságokat állító hirdetésekkel jól meggyomrozzákaz IMF-et. Márpedig az nagyon nem megy, hogy egy intézménytől úgy kérnekpénzt, hogy közben hallani sem akarnak a feltételeiről és még közben bele is rúgnak. Most éppen ott tartunk, hogy a Valutaalap delegációja egyelőre meg se vásárolta repülőjegyét a Liszt Ferenc reptérre. Bár a bankárok is emberek, nem beszélhetünk sértődöttségről, inkább a következőről van szó: mivel a Valutaalap feladata globális, ezért nem engedheti meg, hogy egy-egy helyi, lejáratással fenyegető ügy aláássa általános céljait. Márpedig ha egy or- száglátványosanvisszaél az IMF-tárgyalásoktényéből származó piaci bizalommal, akkor ezzel gyengíti a washingtoni pénzintézet eszköztárát. Ha a piacok észreveszik, hogy a forint mögött már nem áll akárcsak haloványan is az IMF védőhálója, ráadásul még Brüsszeltől is befut egy újabb „koki és šalieť’, akkor karácsony előtt újra300 forintot kapunkegyeuróért.Ez azonbannem nekünk, szlovákiai magyaroknaktett gesztus, hanem a kilábalásra máignemképes Magyarországvesszőfu- tásának új abb állomása. FIGYELŐ Eladó a magyar vér A határ menti magyar településeken szórólapokkal csábítják Ausztriába a véradókat - írta a Népszabadság. Becslések szerint évek óta közel ezer ember jár hetente vért adni Bécs környékére, korábban 15, manapság 20 eurót fizetnek nekik, az ötödik alkalom után plusz juttatás jár. A pénzt nem a vérplazmáért kapják, az uniós szabályok szerint azért nem lehet fizetni, az utazási költséget és „a kiesett időt térítik” a donoroknak. Aki többször ad vérplazmát a bécsi központban, abból előbb- utóbb szervező lehet, ami újabb bevételi forrás: 30 euró üti a markát minden új donorért, ha az legalább háromszor ad vért. Egészséges felnőttektől egyébként hetente vehetnek vérplazmát, évente összesen 33 litert. A vérplazma fontos gyógyszerek alapanyaga. Magyarországon egy-kétezer forintot kapnak a véradók.
