Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-03 / 254. szám, szombat
T] RIPORT PRESSZÓ ■ 2012. NOVEMBER 3. www.ujszo.com T ízévesen készítette első fotóját, aztán megbabonázva figyelte a lencsén keresztül Pusztaszer gazdag élővilágát. Mindössze 15 évesen, 2000-ben kapta élete első komolyabb elismerését, azóta sikeresen szerepel a világ legrangosabb természetfotós versenyein. 2002- ben Újrahasznosítás című fotójával a világon is az Év ifjú természetfotósa lett. 2010-ben a verseny eddigi legfiatalabb nyerteseként, első magyarként, megkapta a természetfotózás Oscar-díjának tartott Az év természetfotósa címet. Ugyanezen a versenyen a legjobb kollekciüért járó kitüntetést 2005-ben, 2007- ben, 2010-ben és 2011-ben is neki ítélték Két éve jelent meg első önálló könyve Láthatatlanul címmel, melyben a különleges nyomda- technikával készült fotók mellett a természetfotózás kulisszatitkaiba is beavatja az olvasót. E kötet e-book változatát 2012 szeptemberében az Apple díjazta. Képeit a National Geographic magazin is használja. Felkerekedtünk, hogy találkozzunk Máté Bencével, aki éppen lettországi fotósokat látott vendégül. Messzi földről érkeznek hozzá fényképészek, hogy ellessék, elsajátítsák különleges fotózási technikáját. Megoldásai annyira egyszerűek, hogy ő maga is csodálkozik, hogyhogy erre mások korábban nem jöttek rá.- Remek csapatban dolgozunk, ám most csak én vagyok szolgálatban, de ez is egy kihívás - mondja üdvözlésképpen, s beültet bennünket az autójába. Megtisztelő és megható találkozás ez egy olyan személlyel, aki gyakorlatilag egymaga forradalmasította a természetfotózást. O nem így látja. - Annyiban leegyszerűsíteném, hogy az akciófotózásban találtam innovatív megoldást. Egy találmányt emelnék ki, amely nekem köszönhető, és széles körben elterjedt a használata: a fotózás a félig áteresztő üvegen keresztül. Ami egy hihetedenül egyszerű technika, és nem értettem, hogy az elődeim erre miért nem jöttek rá korábban. A fő probléma az volt, hogy amikor - még diára - elkezdtem fotózni, akkor meglehetősen körülményes volt a fotózás, hiszen alig lehetett kilátni a lesekből. Ott ültem, néha órákat, összegörnyedve, és rendkívül zavarnak voltak a körülmények. Kezdetben sötétített üvegeket helyeztem a les oldalára, és a függönyön keresztül fotóztam. Ám ezzel sem voltam elégedett. Ekkor kipattant a fejemből az ödet: mi lenne, ha üveget helyeznék a lencse elé, s azon keresztül fotóznék. Elkezdtem különféle üvegtechnikákkal kísérleAmikor láthatóvá válik a láthatatlan Szakmai körökben csak láthatatlan madárfotósnak nevezik. Saját készítésű, kényelmes lesekben készíti a káprázatos felvételeket. Máté Bence neve ma már fogalommá vált a természetfotósok körében Magyarországon és szerte a világban. " ' -:T-. a. , -*r ľ ’ m s- Y- Y« ' i ** * is / tezni, míg végül eljutottam a detek- tívüveges megoldáshoz, amelynek segítségével korábban nem látott közelségből szemlélhetem és fényképezhetem a madarakat. Tökéletes álca, kiváló kényelem. Ez az a találmány, amely valamelyest forradalmasította az akciófotózást, illetve mindenképpen sokkal könnyebbé tette - meséli szerényen Bence. A 27 esztendős fiatalember saját, természetfotós-turisztikai vállalkozásba kezdett, amelyet mára már Brazíliára és Costa Ricára is kiterjesztett, mint mondja, a megélhetés érdekében. - Kellett találnom valami olyan jövedelmező vállalkozást, hogy teljes munkaidőmben csak a fotózásra összpontosíthassak. Mivel már több mint ötven lest építettem, úgy gondoltam, mások számára is lehetőséget biztosítok madarak fényképezésére. Két-három megszállott fotóst próbálunk helyzetbe hozni általunk kiépített komfortos, detektívtükrös ablakkal ellátott bázisokon. Ezek a helyek elképesztően ödete- sek, ugyanakkor egyszerűek. Bence az akciófotózásban is iránymutató, hiszen tulajdonképpen mesterségesen előállított környezetben egyfajta kültéri műtermet alakít ki.- Az én feladatom az akciófotózásban az, hogy azokat a jeleneteket, amelyeket terepen átélek, valamilyen módon fotózáshoz ideális helyen újra megfigyelhessem. Előre Máté Bence minden szabad idejét a természetben tölti, és minden energiáját a fotózásra fordítja. Csodálatos képeit a National Geographic magazin is használja. kell tudnom, mi fog történni, s ezt ugyan százszázalékos pontossággal nem lehet előre jelezni - mert a természet elképesztően változatos, és ugyanazok a jelenetek nem is- médődnek meg -, de ha jól ismerem a fotók témáját és az állatok viselkedését, akkor tudom, hogy milyen ingerekre milyen válaszokat fognak adni. Ha pedig tudom, hogy nagyjából mi fog bekövetkezni, akkor lépéselőnyben vagyok. S ha ezt olyan helyen tudom megfigyelni, amely ideális a fotózáshoz, akkor lehetőségem van egy jó képet csinálni. Bár elsősorban madarakat fotóz, számos képet készít más állatfajokról is. Az ízeldábúaktól kezdve a kétéltűeken át egészen a főemlősökig széles a skála. Először jön a megfigyelés, majd a kreatív ödet, hogy milyen - eddig nem látott, ugyanakkor természetes - jelenetben, háttérnél kívánja látni és láttatni a kiválasztott témát. Ezt követően megkezdődik a tervezés és a kivitelezés. A les szerkezetéről mérnökien pontos tervrajzot készít, és még az építésben is oroszlánrészt vállal. Legfőbb szempont, hogy az állat a lehető legtermészetesebbnek ható környezetben legyen.- Ha már megtaláltam az ideális helyszínt kiváló fénnyel és háttérrel, s jó szögből figyelhetem a tevékenységet, akkor megpróbálom előcsalogatni az állatot. Ez többféleképpen lehetséges. A legegyszerűbb, ha enni- vagy innivalót helyezek ki, vagy fészekanyaggal kedveske- dek nekik. De előfordul, hogy egy faágat helyezek a földbe, hogy azon megpihenhessenek. Vagy létesítek egy mesterséges szigetet a tó közepén, ahol biztonságban érezhetik magukat a madarak. Nem mindig jön be a számításom, semmire sincs garancia, de a lest javarészt korábban már kiválasztott helyekre építem, ahol nagy valószínűség szerint madarak fognak leszállni. Arra törekszem, hogy minél természetesebben hasson. Tankolás közben a kutas a fotózásról kérdezi Bencét, aki készségesen válaszol. Mint később elárulja, a kutas szabadidejében fotóz, s néhány technikai tanácsot kért. Visszaül az autóba, és ismét száguldunk Kistelek országútján. Az általa használt járművekről kérdezem. A tavaly télen a Spektrum televízióban levetített A láthatadan madárfotós című háromrészes sorozatban ugyanis egy közel harmincéves, vörös színű Zsigulival közlekedett.- Jobb autót nem is lehetett volna kitalálni a terepre. Tajgára tervezték, azonban a mi térségünkben is remekül alkalmazható. Kipróbáltam, jobban bírja a strapát, mint bármelyik nyugati terepjáró. Ahol már csődöt mond a modern technika, ott az orosz leleményesség még működik - mondja sejtelmes mosollyal. Majd hozzáteszi, egészen hozzánőtt a négykerekű, s az érdeklődők szinte követelik, hogy a tévében is látott járműben utazhassanak. Rövid közlekedési tájékoztatás után a szó visszaterelődik a fotózásra, Bence valódi szenvedélyére. Megemlíti, hogy a közelmúltban érdekes helyeken fotózott. Az egyik élménye Eszak-Norvégiához fűzi, ahol az elképesztő fényviszonyokat kihasználva a nap huszonnégy órájában fotózhatott. Ugyanilyen emlékezetes és friss élményei vannak afrikai útjáról is.- Terepfelmérő túrán voltam Afrikában. Magával ragadott és lenyűgözött a fekete kontinens. A maga változatos, sehol másutt a világon nem létező állatvilágával, az idegen és mégis hihetedenül vonzó környezetével. Elefántokat, zsiráfot, orrszarvút, vízilovat meg krokodilt fotóztam. Előttem is feltérképezetlen ez a terület. Minden les teljesen egyedi és tökéletesen illik az adott környezethez. Figyelnem kell arra, milyen a szélirány, hol kel és nyugszik a nap, milyen dőlésszögben érkezik a fény, és egyéb más körülmények is közrejátszanak. Ez egy soha véget nem érő tapasztalattúra. Üj kihívás előtt állok. Olyan leseket szeretnék építeni, amelyeket nem tesznek tönkre a nagyvadak, valamint megoldást kell találni arra is, hogy ne koszolják össze az állatok a fémből vagy betonból készült lesen lévő üveget sem. Űjabb nehézség a szagtalanítás is. Ha ugyanis az állat megérzi az emberi szagot, akkor egyszerűen továbbáll, és nem lehet fotózni. Ezt úgy próbáljuk meg orvosolni, hogy a hermetikusan zárt lesben kialakítunk egy ventillációs rendszert. Egy mintegy harminc- méteres csövön keresztül elvezetjük a szagot, ami egy hatméteres kéményen távozik. Egyfajta automata cirkulációs rendszer ez - magyarázza. Finnországban teljesen más problémával kellett Bencének megbirkóznia. Javarészt hidegben fotóztak, így olyan les kialakításában segédkezett, amelynek üvegrészére nem csapódik ki és nem fagy rá a pára. A
