Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-03 / 254. szám, szombat

T] RIPORT PRESSZÓ ■ 2012. NOVEMBER 3. www.ujszo.com T ízévesen készítette első fotóját, aztán megbabonázva fi­gyelte a lencsén keresztül Pusztaszer gazdag élővilágát. Mindössze 15 évesen, 2000-ben kapta élete első komolyabb elismerését, azóta sike­resen szerepel a világ legrangosabb természetfotós versenyein. 2002- ben Újrahasznosítás című fotójával a világon is az Év ifjú természetfo­tósa lett. 2010-ben a verseny eddigi legfiatalabb nyerteseként, első ma­gyarként, megkapta a természetfo­tózás Oscar-díjának tartott Az év természetfotósa címet. Ugyanezen a versenyen a legjobb kollekciüért járó kitüntetést 2005-ben, 2007- ben, 2010-ben és 2011-ben is neki ítélték Két éve jelent meg első ön­álló könyve Láthatatlanul címmel, melyben a különleges nyomda- technikával készült fotók mellett a természetfotózás kulisszatitkaiba is beavatja az olvasót. E kötet e-book változatát 2012 szeptemberében az Apple díjazta. Képeit a National Geographic magazin is használja. Felkerekedtünk, hogy találkozzunk Máté Bencével, aki éppen lettorszá­gi fotósokat látott vendégül. Messzi földről érkeznek hozzá fényképé­szek, hogy ellessék, elsajátítsák kü­lönleges fotózási technikáját. Meg­oldásai annyira egyszerűek, hogy ő maga is csodálkozik, hogyhogy erre mások korábban nem jöttek rá.- Remek csapatban dolgozunk, ám most csak én vagyok szolgálatban, de ez is egy kihívás - mondja üd­vözlésképpen, s beültet bennünket az autójába. Megtisztelő és megható találkozás ez egy olyan személlyel, aki gyakor­latilag egymaga forradalmasította a természetfotózást. O nem így látja. - Annyiban leegyszerűsíteném, hogy az akciófotózásban találtam innovatív megoldást. Egy talál­mányt emelnék ki, amely nekem köszönhető, és széles körben elter­jedt a használata: a fotózás a félig áteresztő üvegen keresztül. Ami egy hihetedenül egyszerű technika, és nem értettem, hogy az elődeim erre miért nem jöttek rá korábban. A fő probléma az volt, hogy amikor - még diára - elkezdtem fotózni, akkor meglehetősen körülményes volt a fotózás, hiszen alig lehetett kilátni a lesekből. Ott ültem, néha órákat, összegörnyedve, és rendkí­vül zavarnak voltak a körülmények. Kezdetben sötétített üvegeket he­lyeztem a les oldalára, és a függö­nyön keresztül fotóztam. Ám ezzel sem voltam elégedett. Ekkor kipat­tant a fejemből az ödet: mi lenne, ha üveget helyeznék a lencse elé, s azon keresztül fotóznék. Elkezdtem különféle üvegtechnikákkal kísérle­Amikor láthatóvá válik a láthatatlan Szakmai körökben csak láthatatlan madárfotósnak nevezik. Saját készítésű, kényelmes lesekben készíti a káprázatos felvételeket. Máté Bence neve ma már fogalommá vált a természetfotósok körében Magyarországon és szerte a világban. " ' -:T-. a. , -*r ľ ’ m s- Y- Y« ' i ** * is / tezni, míg végül eljutottam a detek- tívüveges megoldáshoz, amelynek segítségével korábban nem látott közelségből szemlélhetem és fény­képezhetem a madarakat. Tökéletes álca, kiváló kényelem. Ez az a talál­mány, amely valamelyest forradal­masította az akciófotózást, illetve mindenképpen sokkal könnyebbé tette - meséli szerényen Bence. A 27 esztendős fiatalember saját, természetfotós-turisztikai vállalko­zásba kezdett, amelyet mára már Brazíliára és Costa Ricára is kiter­jesztett, mint mondja, a megélhetés érdekében. - Kellett találnom vala­mi olyan jövedelmező vállalkozást, hogy teljes munkaidőmben csak a fotózásra összpontosíthassak. Mivel már több mint ötven lest építettem, úgy gondoltam, mások számára is lehetőséget biztosítok madarak fényképezésére. Két-három meg­szállott fotóst próbálunk helyzetbe hozni általunk kiépített komfortos, detektívtükrös ablakkal ellátott bá­zisokon. Ezek a helyek elképesztően ödete- sek, ugyanakkor egyszerűek. Bence az akciófotózásban is iránymutató, hiszen tulajdonképpen mestersége­sen előállított környezetben egyfaj­ta kültéri műtermet alakít ki.- Az én feladatom az akciófotózás­ban az, hogy azokat a jeleneteket, amelyeket terepen átélek, valami­lyen módon fotózáshoz ideális he­lyen újra megfigyelhessem. Előre Máté Bence minden szabad idejét a természetben tölti, és minden energiáját a fotózásra fordítja. Csodálatos képeit a National Geographic magazin is használja. kell tudnom, mi fog történni, s ezt ugyan százszázalékos pontossággal nem lehet előre jelezni - mert a természet elképesztően változatos, és ugyanazok a jelenetek nem is- médődnek meg -, de ha jól isme­rem a fotók témáját és az állatok viselkedését, akkor tudom, hogy milyen ingerekre milyen válaszo­kat fognak adni. Ha pedig tudom, hogy nagyjából mi fog bekövetkez­ni, akkor lépéselőnyben vagyok. S ha ezt olyan helyen tudom megfi­gyelni, amely ideális a fotózáshoz, akkor lehetőségem van egy jó képet csinálni. Bár elsősorban madarakat fotóz, számos képet készít más állatfa­jokról is. Az ízeldábúaktól kezdve a kétéltűeken át egészen a főemlő­sökig széles a skála. Először jön a megfigyelés, majd a kreatív ödet, hogy milyen - eddig nem látott, ugyanakkor természetes - jele­netben, háttérnél kívánja látni és láttatni a kiválasztott témát. Ezt követően megkezdődik a tervezés és a kivitelezés. A les szerkezetéről mérnökien pontos tervrajzot készít, és még az építésben is oroszlánrészt vállal. Legfőbb szempont, hogy az állat a lehető legtermészetesebbnek ható környezetben legyen.- Ha már megtaláltam az ideális helyszínt kiváló fénnyel és háttérrel, s jó szögből figyelhetem a tevékeny­séget, akkor megpróbálom előcsa­logatni az állatot. Ez többfélekép­pen lehetséges. A legegyszerűbb, ha enni- vagy innivalót helyezek ki, vagy fészekanyaggal kedveske- dek nekik. De előfordul, hogy egy faágat helyezek a földbe, hogy azon megpihenhessenek. Vagy létesítek egy mesterséges szigetet a tó köze­pén, ahol biztonságban érezhetik magukat a madarak. Nem min­dig jön be a számításom, semmire sincs garancia, de a lest javarészt korábban már kiválasztott helyekre építem, ahol nagy valószínűség sze­rint madarak fognak leszállni. Arra törekszem, hogy minél természete­sebben hasson. Tankolás közben a kutas a fotózás­ról kérdezi Bencét, aki készségesen válaszol. Mint később elárulja, a ku­tas szabadidejében fotóz, s néhány technikai tanácsot kért. Visszaül az autóba, és ismét száguldunk Kiste­lek országútján. Az általa használt járművekről kérdezem. A tavaly té­len a Spektrum televízióban levetí­tett A láthatadan madárfotós című háromrészes sorozatban ugyanis egy közel harmincéves, vörös színű Zsigulival közlekedett.- Jobb autót nem is lehetett volna kitalálni a terepre. Tajgára tervez­ték, azonban a mi térségünkben is remekül alkalmazható. Kipróbál­tam, jobban bírja a strapát, mint bármelyik nyugati terepjáró. Ahol már csődöt mond a modern tech­nika, ott az orosz leleményesség még működik - mondja sejtelmes mosollyal. Majd hozzáteszi, egé­szen hozzánőtt a négykerekű, s az érdeklődők szinte követelik, hogy a tévében is látott járműben utaz­hassanak. Rövid közlekedési tájékoztatás után a szó visszaterelődik a fotó­zásra, Bence valódi szenvedélyére. Megemlíti, hogy a közelmúltban érdekes helyeken fotózott. Az egyik élménye Eszak-Norvégiához fűzi, ahol az elképesztő fényviszonyokat kihasználva a nap huszonnégy órá­jában fotózhatott. Ugyanilyen em­lékezetes és friss élményei vannak afrikai útjáról is.- Terepfelmérő túrán voltam Afri­kában. Magával ragadott és lenyű­gözött a fekete kontinens. A maga változatos, sehol másutt a világon nem létező állatvilágával, az idegen és mégis hihetedenül vonzó kör­nyezetével. Elefántokat, zsiráfot, orrszarvút, vízilovat meg krokodilt fotóztam. Előttem is feltérképezet­len ez a terület. Minden les teljesen egyedi és tökéletesen illik az adott környezethez. Figyelnem kell arra, milyen a szélirány, hol kel és nyug­szik a nap, milyen dőlésszögben érkezik a fény, és egyéb más körül­mények is közrejátszanak. Ez egy soha véget nem érő tapasztalattúra. Üj kihívás előtt állok. Olyan leseket szeretnék építeni, amelyeket nem tesznek tönkre a nagyvadak, vala­mint megoldást kell találni arra is, hogy ne koszolják össze az állatok a fémből vagy betonból készült lesen lévő üveget sem. Űjabb nehézség a szagtalanítás is. Ha ugyanis az ál­lat megérzi az emberi szagot, akkor egyszerűen továbbáll, és nem lehet fotózni. Ezt úgy próbáljuk meg or­vosolni, hogy a hermetikusan zárt lesben kialakítunk egy ventillációs rendszert. Egy mintegy harminc- méteres csövön keresztül elvezet­jük a szagot, ami egy hatméteres kéményen távozik. Egyfajta auto­mata cirkulációs rendszer ez - ma­gyarázza. Finnországban teljesen más problé­mával kellett Bencének megbirkóz­nia. Javarészt hidegben fotóztak, így olyan les kialakításában segéd­kezett, amelynek üvegrészére nem csapódik ki és nem fagy rá a pára. A

Next

/
Thumbnails
Contents