Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-03 / 254. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. NOVEMBER 3. RIPORT 19 kihívások és a kreatív megoldások száma végtelen. Odetekből sosincs hiány. A legújabb, hogy a már em­lített háromrészes dokumentum- film-sorozatot további epizódok követik. Ezúttal azonban a lehető leginkább valósághű lesz, hiszen saját magukat filmezik majd előre nem megrendezett jelenetekben, és kilenc távirányítós kamerával veszik fel a fotózás valamennyi szakaszát. Görögországban egy meglehetősen szennyezett tó vizét tisztították meg csak azért, hogy a felszín alatt peli­kánokat fotózhassanak.- Felmerült az ötlet, hogy egy olyan tóban fotóznánk, amelyben a látó- távolság tíz centiméter. A lehető legtöbb esetlegesen felmerülő prob­lémára még itthon megkeressük a megoldást, s aztán természetesen a helyszínen egy sor más gonddal kell szembenéznünk. Itthon megkeres­tünk egy szennyvíztisztító céget, amely információkat, tanácsokat adott a víztisztításról, valamint tisz­títószerekkel és hatalmas karbon szűrővel szerelt fel bennünket. A módszerünkkel az ottani tó vizé­nek szennyezettségét olyannyira csökkentettük, hogy ötméteres lett benne a látótávolság. Majd kö­vetkezett a medence tervezése és a szállítás logisztikai megvalósítása. Nem várt bonyodalmak születtek. A sok felszerelés miatt nem en­gedtek be minket Szerbiába, ezért Románián keresztül vitt az utunk. Emellett még a jármű hűtővize is felforrt, számos alkatrészt kellett cserélnünk. Két hónapig csak azzal foglalkoztunk, hogy kialakítsuk az infrastruktúrát. Ezt filmre vettük, és saját produkcióban majd ter­jesztjük. Nincsenek rekonstruált jelenetek. A hangot is akkor vesz- szük fel, s ennek az az ára, hogy minőségi és képi világával nem tudunk versenyezni a játékfilmek­kel, viszont sokkal életszerűbb és izgalmasabb lesz - meséli. Máté Bence fotózás nélkül már el­képzelni sem tudná az életét.- Először kitalálom, hogy mit szeretnék lefotózni, majd sorra elolvasok róla minden elérhető irodalmat, megnézek néhány fény- képfelvételt az adott állatról. Ki­megyek a terepre, majd a szerzett információkat kiegészítem a saját tapasztalataimmal. Asszisztensem­mel, Csabával megbeszéljük, mi­lyen témát lehetne feldolgozni. Ha jónak érezzük, belevágunk. Aztán kiderülhet, tévedtünk. Volt, hogy irtózatosan sok munkát fektettünk bele egy témába, lefotóztuk, még­sem készült világrengető fénykép. Bence arról is beszél, mennyire nagyszerű életet él, azt csinálja, amit igazán szeret.- Fotózással vagy felkészüléssel töltöm az év háromszáz napját, a lesen körülbelül ezer-ezerötszáz órát töltök, a terepen ennek dup­láját vagy háromszorosát. Ha azt vesszük, hogy Magyarországon ádagban kétezerötszáz órát süt a nap, meglehetősen sok időt töltök a szabadban. A fotózás nagyon sok­rétű, jól kell előkészíteni. Ahhoz, hogy jó képeket készíthessünk, jól kell ismernünk a technikát, annak korlátáit, valamint a lefényképezen­dő témát, állatot, legyen szó madár­ról, hangyáról vagy orrszarvúról. Az akciófotózásban pedig nem árt, ha jó reflexei vannak az embernek. Bár itt is vannak korlátok, ugyanis az ember reakcióideje kb. száznegy­ven milliszekundum, míg egy-egy madáré pár tíz milliszekundum. Olyan akciókat szeretek fotózni, ahol ötvözni tudom a pillanatot a dinamikával. Vajon Máté Bencét milyen felvéte­lekkel lehet lenyűgözni?- Szerintem az a jó fotó, amelyet elsősorban jó nézni. Fontos, hogy olyan pillanatot örökítsen meg, amelyet leheteden megismételni. Ami csak egyszer adódik az élet­ben. Ha a fotó még technikailag is kiváló, akkor az egy jó felvétel. Környezetünkben is felfedezhet­jük a szépségeket, ahogy ezt Bence tette tizenöt évvel ezelőtt, amikor fényképezőgépet vett a kezébe. A kemény munkának, az alapos fel­készülésnek meglett a gyümölcse. - A díjak, elismerések mindig is egyfajta visszacsatolást jelentet­tek. Lelkesedést ad, hogy érde­mes folytatni. Nem emlékszem mindegyikre, de a legelsőre igen. Iskolás voltam, akkor csak kat- togtattam, és lefotóztam külön­féle madárfajokat. Tanáraim java­solták, küldjem el őket a megyei versenyre. Megnyertem a fődíjat. Azonban azok a felvételek ma már szakmai szempontból telje­sen értéktelenek. Az első igazi jó felvételt 2000-ben készítettem. Ürgéket ábrázol. Kezdetleges fel­szereléssel diára készítettem. Kez­detben nem sikerült jól elkapnom a pillanatot, állványról fotóztam. Majd ösztönösen ráéreztem, „az ürge perspektívájából” megfele­lőbb lenne, Lefeküdtem a földre, és lefotóztam. Délben verőfény­nél nem voltak éppen ideálisak a körülmények, mégis szerencsém volt. A fotózott ürge napfényben furdött, míg a többiek a karám rúdjáról rájuk vetülő árnyékban voltak. Jól sikerült kép. Elnyerte a zsűri tetszését is, és ezzel a felvé­tellel akkor az év ifjú természetfo­tósa lettem. Állandóan a fotózáson belüli újí­tásokon töri a fejét. Űttörő ötlete ismét világszabadalmat eredmé­nyezhet.- Azt találtam ki, hogy az inter­neten keresztül lehessen a lesben elhelyezett fényképezőgépet hasz­nálni. Online les. Egy éve folyik ennek a fejlesztése, és előrelátha­tóan már a 2014-es szezonban használható lesz. Márciustól au­gusztusig a madarak szinte állan­dóan a tóban kialakított szigeten levő les előtt mozognak, jó fotó­zási körülményeket kialakítva. A szélessávú internet elterjedésé­vel egy olyan fotózásra alkalmas rendszert sikerült kialakítani, amely lehetővé teszi az adott te­rületet online figyelni, s a csatla­koztatott profi fényképezőgéppel távirányítással fotózni is. Ez egy új dolog. Ám soha nem lesz olyan jó érzésed, mintha ott ülnél a víz­parton. Nem teljesen balesetmentesek a lesépítések vagy a fotózások, Bence szerint azonban jóval ve­szélyesebb Magyarország útjain közlekedni, mint az esőerdőben barangolni.- Sosem támadott meg állat. Saját magam okoztam magamnak sérü­léseket, például, amikor Brazíliá­ban az esőerdő közepén építettem w hfoküdtm a foldre, és lefo­tóztam. Délben veröfonynél nem voltak éppen ideálisak a körülmények mégis szerencsém vök A fotózott ürge napfényben födött, míg a többiek a karám rúdjáról rájuk vetülő árnyékban voltak Jól sikerült kép. Elnyerte a zsűri tetszését is, és ezzel a felvétellel akkor az év természetfotósa lettem. lest, s motorfűrésszel megvágtam magam. Ezen kívül, lekopogom, nem volt különösebb bajom. Vezetés közben is bőbeszédű, kellemes hallgatni. Fiatal kora ellenére idősek bölcsességét hor­dozza.- Sosem volt még ennyire jó dol­gunk. Minden családban van már személyautó, mobiltelefon, szá­mítógép. Még emlékszem arra az időre, amikor az utcasarkon levő telefonfülkébe jártunk telefonálni, és előre szóltunk a nagyszülőknek, mikor legyenek otthon, hogy el­érhessük őket. Egy olyan Traban­tunk volt, amelyet reggelente be kellett tolni, hogy elindulhassunk otthonról. Tíz évig ezzel közleked­tünk. Ma már jóval egyszerűbbé vált a közlekedés meg az utazás is. Útlevél nélkül mehetünk külföld­re, a lehetőségek száma végtelen. Ha visszatekintünk a múltba, ak­kor azt mondom, most jó élni. Az utca embere panaszkodik, sirán­kozik, hogy rossz az egészségügy, a szociális ellátás, magasak az árak, az állam ellopja a polgárok pénzét. Nem nézek tévét, nem követem a híreket, bizonyára így van. Am ebben az országban lehetőségünk van kialakítani olyan életkörül­ményeket, amilyeneket szeret­nénk. Ha megtalálja az ember azt, amit szeret, akkor kialakíthatja a körülményeket, megtalálja a le­hetőségeket a megvalósítására, s jövedelmezővé teheti. Életem leg­nehezebb korszaka az volt, amikor fél évet Londonban töltöttem. Utáltam, mert alig volt pénzem. Ám szükségesnek tartottam, hogy megtanuljak angolul, önmagámra találjak, és már tizennyolc évesen megtanuljam értékelni a dolgo­kat. E tapasztalat nélkül most nem lennék az, aki ma vagyok. A pusztaszeri tájvédelmi körzet­ben levő tömörkényi erdőben egy leszakadt faág eltorlaszolja az utat. Gyalog megyünk tovább. „Csak néhány méter” - vigasztal Ben­ce. Elindulunk a mesterségesen kialakított erdőben a leshez, ahol a díjnyertes fotók készültek. A helyszín más, mint vártuk. Min­den természetesnek tűnik, alig fe­dezhető fel az emberi kéz nyoma. Belesünk a lesbe. A kialakított bel­terület olyan, mint egy kis szoba. A falon „Ne dohányozz!” matrica. Ez már az utolsó lesek egyike. Van másik is, a tó közepén, azonban azt nem tudjuk megközelíteni, il­letve a tóban most nincs víz. Elindulunk a közeli tisztáshoz, leülünk a fűbe, ott folytatjuk a beszélgetést. Bensőségesebbé vá­lik a társalgás. Bence arról beszél, mennyire fontos számára a család támogatása, nagyon hálás a szülei­nek. Kétéves volt, amikor a család Mórágyról Pusztaszerre költözött, azóta itt élnek, édesapja a telepü­lés polgármestere. — Nagy szerencsém volt, hogy jó helyre születtem. Pedagógus csa­ládban élve ugyan pénzünk nem volt semmire, de nagyon egészsé­ges értékítéletet tudtam elsajátíta­ni. Jó irányba tereltek. Esőerdőkben, szavannákon, sztyeppéken és fagyos földön is járt, mégis számára Magyarország és a pusztaszeri térség jelenti az igazi otthont.- A világ tele van lehetőségekkel, s most az ember oda utazik, ahová akar. Szerintem az nagyon fontos dolog, hogy ne az internetről táplál­kozzon, amely információgyűjtésre szolgál. Nagyon sokat tanultam abból, hogy láttam, miként élnek az emberek a világ más tájain. Fél évet töltöttem Costa Ricában, láttam embereket nyomorban élni, mégis sokkal boldogabbak. Ha ezt az em­ber személyesen megtapasztalja, s megtanul kommunikálni különbö­ző emberekkel - legyen az vállalati igazgató vagy egy busman -, akkor hű képet kap az életről, és mindez hozzájárul ahhoz, hogy képes le­gyen megbecsülni azt, amije van. Lassan szedelőzködünk, rövid fotó­zás, aláírás, és Bence kivisz minket oda, ahol az egész elkezdődött, ahol megszerette a természetet, amely az otthonává vált. Elköszönünk, ő tovarobog jellegzetes járművével, visszatér a természetbe. Közelebbről megismertük Mátét. így vált tapint- hatóvá az érzékelhetetlen, láthatóvá a láthatadan. Borka Roland

Next

/
Thumbnails
Contents