Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-16 / 265. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 16. Vélemény És háttér 7 A nevelőintézet csakis a leendő, szofisztikáit bűnözőgenerációk nevelésére alkalmas Nevelni is engedd Aki valóban szereti a gyerekeket, mindig ki­sebb idegrohamot kap, ha a büntetési korhatár leszállítását tárgyalnák a politikusok. LOVÁSZ ATTILA Gyerekekkel dolgozó embe­rek, gyakorló szülők nagyon jól tudják, hogy a 15 éves emberpa­lánta még inkább gyerek, mint felnőtt, sokkal inkább van szük­sége szeretetre, megértésre és szilárd háttérre, mint elzártság­ra és büntetésre. Persze a ka­masznak, sőt a kamasznál jóval kisebb gyermeknek is ismernie kell bizonyos határokat, pl. a rossz és a jó közti határt min­denképp. Tudnia kell, hol van­nak akaratérvényesítésének ha­tárai, és ha azokat áthágja, szá­molnia kell a következmények­kel is. Nem arról van szó, hogy a helytelenül liberális nevelésnek nevezett szabadosságot reklá­moznánk és a következmények hiányát helyesnek tartanánk. A kérdés az, hogy mi a követ­kezmény. A szülő, a nevelő mindig job­ban és pontosabban képes elta­lálni, milyen következménye le­gyen, ha gyermeke rossz fát tesz a tűzre, mint egy intézmény. Az intézmény az iktatási számot, a törvény betűjét, a megoldandó agendát keresi, egy másodperc­cel és egy centtel sem költ többet a megoldásra, mint amennyi „a Zügy” lezárásához szükségelte­tik. Nem hajlandó többet lenni a gyermekké!, nem hajlandó ,jó szóval oktatni”, nem hajlandó érzést, szeretetet, ha kell, könnyeket szentelni a lurkónak. Az intézményesített büntetés nem más, mint addig sem szere­tett, addig sem nevelt és bűnözői tapasztalattal rendelkező gye­rekek összeterelése egy épület­be, ami akkor is börtön, ha tíz­szer nevezzük át reedukációs, átnevelő meg mittudoménmi- lyen intézetnek. A börtön min­den ismérvével, a belső hierar­chiával, vegzálással, egymás bántalmazásával, szexuális zak­latással, a rosszul fizetett állami alkalmazottak nemtörődömsé­gével. Csakis a leendő, szofiszti­káit bűnözőgenerációk nevelé­sére alkalmas. E gondolatok nem először kerültek a lap hasábjaira. S amikor a megoldást keressük, akkor egyetlenegy stabil pon­tunk van: a szülő. A szülő, aki számára a gyermekvállalás alapvetően öröm, de egyben ha­talmas felelősség. A szülő az a Üdvözlendő, hogy a gye­rek vagyoni bűncselek­ményeiért a szülőt ter­helje afelelősség, és köz­munkával térítse a kárt. felnőtt, akinek tudnia kell a ha­tárokat, tudnia kell, hol vannak a törvényes gátak, hol vannak az akaratérvényesítés határai. S aki egyben az általánosan érvé­nyes jogszabályok alapján is fe­lelős gyermeke sorsáért. Bizo­nyos korig. Nem gyakran dicsérjük a kormányzatok Btk.-val kapcso­latosjavaslatait. Az az elgondo­lás, amely szerint a gyermekek vagyoni bűncselekményeiért a szülőt terhelje felelősség, aki alapvetően a kárt köteles meg­téríteni, akár közmunkával, csak üdvözölhető terv. Hát még ha lehetővé válik, hogy a szülővel a gyermek is részt ve­gyen olyan közmunkákban, amelyekkel az általa okozott kárt kell enyhíteni - persze úgy, hogy a munka az ő fiziku­mának megfelelő legyen. Egyik felmenőnk sem halt bele a hoz­zá mért munkába, a családi el­osztásban reá háruló felada­tokba. Ha a gyermek látja, hogy szülője miatta dolgozik, sőt be is kapcsolódik, az olyan élmény, amelynél jóformán bo­rítékolható az eredmény. S ez a megoldás nem teszi eleve el­lenségessé nagyon fiatalon az egyént az állammal, az állami intézményekkel, horribile dic- tu a rendőrséggel szemben. Minden kajánság nélkül, őszin­tén várjuk az ez irányú javaslat paragrafusos változatát.- Es az volt kiírva a plasztikai sebésznél, hogy jó kedvvel, mellbőséggel. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Rejtvényfejtők, figyelem! LAMPL ZSUZSANNA lóközpont parkolójában. Tár- sadalmi szempontból nem olyan eget rengetően fontos hír, mint például az, hogy egy amerikai milliomos 250 nő közül sem találta meg az iga­zit, vagy az, hogy az ismertf?) tévéműsort mától egy dagi szőkeség vezeti. Az autó tulaj­donosának viszont fontos, ezért nem csoda, hogy azt kér­dezi, ki tehette és miért. Lehet, hogy a rongáló egy sze­líd gyűjtő, aki a parkolóval szomszédos, XXL méretűre növelt bútorüzletben vásárolt új komódját kívánja letördelt márkajelekkel díszíteni? Csakhogy a többi autónak ku­tya baja. Sőt, az ugyanabban a sorban parkoló másik Merce­dest is megkímélte. Akkor biztosan olyasvalaki volt, aki utálja a gazdagokat. Szerinte csalás ők furikáznak Mercedesszel, s azért gazda­gok, mert a szegény emberek vérét szopják. De most meg­mutatja ennek a rohadéknak, aki a mások pénzéből terem­tett luxust élvezi! Csakhogy, ahogy már mondtam, a többi autónak kutya baja. Pedig van köztük egy Lexus is, aminek van némi köze a luxushoz. Le­het, hogy a rongáló nem ismeri ezt a márkát? Vagy rokkantak autójához nem nyúl, akkor sem, ha gazdagok? A sötét ab­lakos szépség ugyanis a rok­kantaknak fenntartott parko­lóhelyen áll. Ha már itt tartunk, lehet, hogy a román maffia volt? Sokak szerint ilyen nem létezik, csak városi legenda, de egy szlovák blogger, aki a saját nevét hasz­nálja, elég jói felgöngyölítette, hogyan uralj ák a románok a pozsonyi „kolduspiacot”. Elvi­leg arra is kényszeríthetnek koldusokat, hogy Mercedesje- leket lopjanak. De akkor-bo­csánat az ismétlésért - miért csak ezt az egyet vitték el? Az utolsó válasz, ami eszébe jut egy olyan előítéletesen gondolkodó személynek, mint amilyen én is vagyok, hogy olyasvalaki tette, aki nem sze­reti a magyarokat. Sokan hi­szik azt, hogy aki DS, az csakis magyar lehet, s mivel a rongá­ló is közéjük tartozik, és nem szereti a magyarokat, legalább az autóban tett kárt. Ezúttal talált. De tudok olyan esetről, amikor egy dunaszerdahelyi szlovák autójáról lopták le az antennát, és ő maga mondta, biztosan azért, mert azt hit­ték, hogy magyaré az autó. Ha tudnák ezek a vandálok, hogy az elmúlt tíz évben épp ebben a járásban csökkent a legin­kább a magyarok és nőtt leg­inkább a szlovákok aránya, aminek következtében ma minden negyedik ember szlo­vák, talán változtatnának a szokásaikon. Akárhogy is nézem, a tettes specifikusan a DS jelzésű au­tó iránt érdeklődött. Hogy ez mit jelent, arról lehet vitat­kozni. S ha az ismertetett magyarázatról valaki azt gondolja - úgy, mint a kihí­vott rendőr hogy előítéle­tes, attól csak egyet kérek. Fejtse meg ő ezt a rejtvényt. KOMMENTAR Baloldali csapda MOLNÁR IVÁN AmásodikFico-kormány saját ideológiai csapdá­jában^vergődik. Baloldali erőként klasszikus bal­oldali módszerekkel próbálj a elnyerni elsődleges célcsoportja, a munkavállalók rokonszenvét, megfeledkezve arról, hogy nem mindig a legrö­videbb és legkevésbé rögösnek vélt út vezet el a célhoz. Szlovákiában évek óta mélyponton a hazai kereslet, a gazda­ságot ígyjórészt a külföldi kereslet hajtja. Az elmúlt időszakban azonban ez is akadozik, a 2010-es 4,2 és a tavalyi3,3%-os gaz­dasági növekedést követően, idén várhatóan csak 2,3%-os bő­vülésre számíthatunk. Aromló gazdasági környezet miatt egy­re több cég kerül kilátástalan helyzetbe, ami végső soron a munkavállalókon csapódik le. A munkanélküliség lassan a tör­ténelmi csúcsokat ostromolja, a bérek nem követik az áremel­kedéseket, így azok is rosszabbul élnek, akiknekmégvanmun- kájuk. Ilyen helyzetben minden normális kormány, függetle­nül attól, hogy éppjobb- vagy baloldali nézeteket vall, avállal- kozásokat ösztönző, a vállalkozók terheit csökkentő lépéseket hozna, hiszen a gazdaság felpörgetése, és ezen keresztül a fog­lalkoztatottság növelése csak így érhető el. HogyaFico-kor- mány épp ellenkező irányba indult el, az részben persze érthe­tő. Sokkal látványosabb úgy megfelelni az unió által megköve- teltköltségvetésihiánycsökkentésének,hogylátszólagacége- ken és a vállalkozókon verik el aport. Akormány az adótörvé­nyekés a munka törvénykönyve módosításával - amelyek újabb terheket raknak a munkáltatókra- azt kívánja sugallni, hogy a munkavállalók oldalán áll. Abaloldalilátványpolitizá- lásért azonban súlyos árat fizetünk. Az adó- és járulékterhek növelése hátrányos helyzetbe hozza a cégeket, emiatt máris történelmi mélypontra süllyedt a vállalkozóiban gúlát. Ez pe- digabefektetések csökkenéséhezvezethet. Az ostorígy végül azokon csattan, akiken a kormány eredetüeg segíteni szeretett volna. A vállalkozói környezet kormány által kiváltott romlása miatt újabb elbocsátások várhatók, béremelésre pedig ne szá­mítsunk. Ha a kormny valóban a munkavállalók érdekeit tartja szem előtt, nagyon gyorsan irányt változtat, újabb látványin­tézkedésekkel ugyanis csak tovább ront a helyzeten, ami idővel a kormányzó párt népszerűségén is csorbát ejthet. Márpedig Fico számára ez utóbbi mindennél fontosabb. A modell sikeres, a páciens... RAVASZ ÁBEL Magyarország úgyjutott ki a válságból, hogy közben „nincsenek, nem voltak és nem is lesznek megszorítások” - így j ellemezte a „magyar gaz­dasági modell” sikerét Orbán Viktor miniszterel­nök a minap. A mondat belsőleg összhangban van: az első felében annyi a valóság, mint a má­sodikban. Amagyarnemzetgazdaságfrissadataiszerint immár sorozat­ban a harmadik negyedévben csökkent a GDP, ezzel a gazdaság technikai recesszióban maradt. Mindez annak ellenére, hogy Németországban, amelynekválságával régiónk összes kormá­nya takarózni szokott, közben 0,9%-kalnövekedettugyaneza mutató. Ez egyébként nem akadályozta mega magyar gazda­sági minisztériumot abban, hogy nemzetközi trendekre hivat­kozzon a számok értékelésében. AFidesz persze látja, ki a hibás: honlapja szemlézi a Simor And­rás jegybankelnök felelősségét firtató cikket. Az ő mandátuma márciusban j ár le, és aj elek szerint a kormány addig változat­lanul céltáblánakhasználja majd a nem általa kinevezett Si- mort. Márciustól pedig a hírek szerint a magyar gazdasági mo­dell elsöprő sikereinekkovácsa,MatolcsyGyörgyválthatjaőt. A magyar gazdasági modell sikere tehát valóban unortodox: megkellváltoztatni a sikeresség fogalmának értelmét ahhoz, hogy annak gondolhassuk. De hasonló a helyzet a megszorí­tásmentes politikával is: a kormányfő nem véletlenül hangsú­lyozza annyira, hogynincsenekmegszorítások, hiszen nyil­vánvalóan tudja, hogy ezt-beleértve az egymáson tornyosuló Matolcsy-csomagokat- a szavazóknem így élik meg. A kormány olyannyira elégedett társadalompolitikai modell­jével, hogy exportálni szeretné.AFideszésa lengyel Jog és Igazságosság Párt között termékeny kapcsolat alakult ki, amely újabban támogatóik buszoztatására is kiterjed a két or­szág között. Utóbbi párt célja az európai integráció egyik ágensénekszámítóJobb-liberálisTusk-kormány leváltása, és akonzervatívfordulat.Inspirációjukpedigkifejezettenaz Orbán-kormány. Úgy tűnik, szerintük van mittanulniVarsó- nak Budapesttől. Csak megjegyezném, Lengyelországban a GDP növekedése jelenleg 2% feletti.

Next

/
Thumbnails
Contents