Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-03 / 254. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 3. Vélemény És háttér 7 Az állampolgár voltaképpen csak azt döntheti el, milyen színű egészségbiztosítási kártyája legyen így jól nem járhatunk A minap egy magán-egészségbiztosító ügynöke kopogtatott az ajtómon, és megpróbált rávenni, lépjek át hozzájuk. KOCUR LÁSZLÓ Csuklóból válaszoltam, miről tetszik beszélni, hiszen 2013-ra már nem lehet átjelentkezni, mire ő azt mondta: már 2014-re gyűjtenek. Addigra meg államosítják önöket - mondtam, és becsuktam az ajtót. Nos, úgy tűnik, valóban így lesz. E héten minden okuk megvolt az állampolgároknak, hogy féltsék a vagyonukat, ugyanis - amellett, hogy a parlament tárgyalt - két kormányülést is tartottak. Egyet közösen a cseh kabinettel, egyet pedig a szokott időben, a szokott helyen. Utóbbin arról is döntés született, hogy 2014-től egy egészségbiztosító fog tevékenykedni a hazai piacon. A szabad verseny elkötelezett hívei ennek nem feltétlenül örülnek, bár az is megjegyzendő, hogy az egy állami biztosítós modell sem feltétlenül rossz. Azt viszont már most leszögezhetjük, hogy az út, amelyen Robert Fico kormánya el szeretne jutni a kívánt célhoz, nem sok jóval kecsegtet, és bármelyik megoldást is választják a vázoltak közül, az adófizetőknek nagyon sokba fog kerülni. A szabad verseny híveinek azért nem kell a Dunának menniük, mert a hazai egészségbiztosítási piacon nincs versenyhelyzet, csak annak látszata. Az állami biztosítónak fizető feleségem semmivel sem kap jobb egészségügyi ellátást, mint én, aki egy magánbiztosító számláját hizlalom, a harmadik biztosító alkusza pedig a mai árak mellett kb. a járóka bal hátsó kerekével azonos értékű babaőr légzésfigyelő készülék kölcsönzésének lehetőségével próbált átcsábítani, mielőtt becsuktam az ajtót. Ez lenne hát a kiélezett versenyhelyzet? Az állampolgár így csak azt döntheti el, hogy milyen színű egészségbiztosítási kártyája legyen. (Arról nem is beszélve, hogy az egészségbiztosítási díj összege a jövedelem nagyságától függ. A magasabb jövedelmű, többet fizető biztosított a kisebb jövedelmű, így kevesebbet fizető biztosított mellett ül, ugyanabban a pergő va- kolatú váróteremben, és ugyanazt az ellátást kapja. Képzeljük el ugyanezt a szituációt mondjuk egy boltban..., de ez most nem tárgya ajelen írásnak.) A miniszterelnök nyáron, amikor először került komolyabban szóba az egybiztosítós modell, számszerűsítette az egészségbiztosítók nyereségét. Az állami biztosítónak fizetó' feleségem nem kap jobb ellátást, mint én, aki egy magánbiztosító számláját hizlalom. Ez az összeg maradna - úgymond - állami zsebben, ha a magánbiztosítókat kiűznék a piacról. Korábban, első kabinetje idején, mikor megtiltotta - s utóbb az Alkotmánybíróságon elbukta - a biztosítók nyereségképzését, az egészségbiztosítási díjakból termelt profitot erkölcstelennek kiáltotta ki. Ebben a logikában csak az sántít, hogy akkor egy tanyaközpont körorvosának nyereségképzése, mely ahhoz szükséges, hogy fenntartsa a praxisát és eltartsa a családját, épp annyira erkölcstelen, mint a franciamankó-gyár- tóé vagy egy gyógyszeróriásé: mind a befizetett egészségbiztosítási járulékból keletkezik. Ha ez kicsiben történik, nem probléma, csak ha nagyban? Az államnak nem kellene olyan durva eszközökhöz nyúlnia, mint a kisajátítás. Az egészségügyi ágazat szigorúbb szabályozásával el tudná érni, hogy a biztosítók „önként” távozzanak a piacról. Ha például az állami kórházak nem kötnének velük szerződést, már meggondolnák, hogy érdemes-e maradniuk. Ha viszont az állam megpróbálja kivásárolni őket, vagy államosítja, és ezt követően, hosszas, szintén nem olcsó jogi procedúra után kártérítést kell fizetnie, annak csak az állampolgárok fogják a kárát látni, az állami pénzek elherdálásának formájában. És akkor még az egészségügyi ellátás minőségé- rőlnemis esett szó... Menjünk táncolni, három zeneszámra fizettük be a szerzői jogdíjakat. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Dalokért dutyi JUHÁSZ KATALIN Ha meghallom, hogy valakit azért szekálnak, citálnak bíróság elé vagy vetnek börtönbe, mert a művészet eszközeivel bírálja a regnáló politikai hatalmat, mindig valamiféle tehetetlen dühvei kevert szomorúság tölt el. A művészet lényege ugyanis a valóság, ha úgy tetszik, a fennálló rend szüntelen vizsgálata, megkérdőjelezése, a hagyományok átértékelése és továbbfejlesztése. Enélkül nem fejlődnének az egyes műfajok, nem keletkez- nénekúj értékek, csakameglé- vőketismételnékunalomig. Sem időben, sem térben nem kell túl messzire mennünk a példákért, hogy bemutassuk, hogyan használja ki a hatalom a művészeket saját céljaira a rendszerváltásutánhuszonhá- rom évvel is. Bőven vannak, akikmegrendelésre alkotnak, vagynemmerik visszautasítani az „odafentről” érkező feladatot. Ám vannak (szintén bőven) , akiket nem lehet megfélemlíteni. Sokakat beperelnek, a bíróság előtt kell megvédeniük művészetüket, mert a hatalom ma sem tűri a kritikát. Olyasmiről szerencsére nem hallani mostanában, hogyná- lunk valaki börtönben végezte volna azért, mert bírálta a kormányt. Tőlünkkeletre azonban más a helyzet. Sőt, minél keletebbre megyünk, annál „másabb”. APutyin-ellenes orosz punkcsajok, a Pussy Riot esetére nyilván emlékeznek, hiszen alaposan felbolydult tőle a vüág. A napokban pedig Vietnamból érkeztekaggasztó hírek. Bedutyiztak két zenészt, mert dalaikkal élésen kritizálták a kormányt. A fiatalembereket állameÜenes propaganda terjesztésének vádjával a bíróság négy, illetve hat évbörtönre ítélte. A két férfi egy külföldi ellenzéki csoport által működtetetthonlaponjelen- tette meg műveit. 2011 végétől előzetes letartóztatásban vannak, ám erről csak most szerzett tudomást a világ. A nemzetközijogvédő csoportok tiltakoznak, követelik a zenészek szabadlábra helyezését. A vietnami hatóságok még nem reagáltak, nyilván jól mulatnak mindezen. Hiszen azt a három bloggert sem sikerült kiszabadítania az Európai uniónak, az EgyesültÁllamoknak, illetve a demokratikus közvéleménynek, akiket egy hónapja ítéltek tizenkét éves börtönbüntetésre a délkelet-ázsiai országban. KOMMENTAR Kösz, nem kérünk a bankunkból SERES LÁSZLÓ Teljesen nyilvánvalóan végighazudták az elmúlt hónapokat. Magyarországkormánya, amely lassan hetente fogad el újabb és újabb, egyáltalán nem megszorító csomagokat, hónapok óta olyan „megszorító’TMF-feltételekremondnemet, amelyeket sem a „saját” banknak tekintett IMF, sem az Európai Unió nem támasztott feléje. Miközben semmilyen válasza nincs azokra a valós feltételekre, amelyek teljesítése esetén a piacinál kedvezőbb feltételekkel juthattunk volna hitelhez. Ja, hogy arra nincs is szükségünk? ’ Hogy a piacról is tudjuk magunkat finanszírozni? Hogy csak úgy nem tesszük meg nekik azt a szívességet, hogy hozzánk vághassák a mocskos lóvéjukat? Hogy a pénz az nálunk a leg- kevesebb? Én kérek elnézést. A máig teljesen ismeretlen okból az IMF, az EU, az UEFAés a CACIB ellen „gazdasági szabadságharcot” folytató magyar kormány egy, a kommunikációtörténetben egyedülálló bravúrnak tekintethető húzással épp azIMF/Világbankközgyűlés idejére időzített egy olyan200 millió forintos újságkampányt, amely a lakosság védelmében kikéri magának az IMF felháborí- tódiktátumait.„NemengedünkazIMF-nek!”,„Nemadjukfel Magyarországfüggetlenségét”, illetve „Mitvárunk az IMF-től? Tiszteletet, bizalmat” - hirdette kivétel nélkül az összes napilap, de úgy, hogy akadt baloldali napüap, amelyet mélyen felháborított, hogy csak egyszer közölhette a kormányzatihazug- ságokat, nem kétszer. Varga Mihály főtárgyaló akkor közölte, „nem tudott arról, hogy az IMF-ellenes hirdetések a szervezet közgyűlésével egy időben jelennekmeg”, arra viszontnem veszteget egyetlen érvet sem, hogy cáfolj a az egész oldalas kék hirdetések állításait, su- galmazásait (nyugdíjcsökkentés, családi támogatások csökkentése, ingatlanadó). Ugyanez a Varga Mihály főtárgyaló aztán az elmúlt napokban nyilvánvalóvá tette, hogy a deal azért nem jön össze, mert akkor kívülről beleszólhatnánaka szuverén Magyarország „saját elképzeléseibe”, értsd abba az unor- todox, eddig semmilyen eredményt nem produkáló őrületbe, ami miatt minden szakértő (beleértve a Valutaalapot) gazdaságpolitikai fordulatot sürget. , A magyar kormánynak is vannak feltételei” - közölte a miniszter, aki aztán pár napra rá nyíltan elismerte: az IMF séma nyugdíjak, sem a munkavállalókbéreinek csökkentését nem akarta. Ellenben a kisebb, racionálisabban gazdálkodó állam, a szociálisjuttatások célzottabbá tétele, a bankadó eltörlése példáulvalóban szerepel az ajánlásokközött. Egy dolgot mindenesetre elért a kormány: villámgyorsan elteijedtahír,hogyaz IMF lényegében szakít Magyarországgal. A, nem is szakít, mondták a hozzáértők, az IMF nem sértődékeny, az nem úgy van, pár hirdetés miatt még senki nempöccen be, ahhoz több kell. Hát, nem, nemúgytűnik.Többsekellettia valutaalap közölte, „a tárgyalások folytatásáról nincs konkrétum, előbb a kormánynak kellene jeleznie, hogypartnernektekintiazIMF-et. (...) A program tárgyalásokon való érdemi előrelépéshez arra lenne szükség, hogy a (magyar) kormány világosanjelezze: az IMF-etés azEurópaiBizottságotértékespartnemektekintia reformkiigazítási folyamat tervezésében, és hogy világosan el- kötelezze magát az olyan intézkedésekmellett, amelyekbizto- sítják a pénzügyi kiigazítást és előmozdítanák a növekedést. ” Hátígy. Egy bekezdés, mintszáz. Nincs mit csodálkozni: Valutaalap legyen a talpán, amely kész minden kondíció nélkül megállapodni mondjuk Enver Hodzsa Albániájával. Aszerző a hvg.hu munkatársa FIGYELŐ Ultimátum Londonnak A Brüsszel és London közötti költségvetési vita kapcsán egyfajta ultimátumot intézett Nagy-Britanniához az Európai Unió pénzügyi és költségvetési biztosa. Janusz Lewandowski lengyel biztos a Süddeutsche Zeitung című német lapnak adott interjújában követelte, hogy Nagy- Britannia öntsön tiszta vizet a pohárba uniós tagságával kapcsolatban. David Cameron brit miniszterelnök ugyanis megerősítette: kormánya megvétóz minden olyan megállapodást az EU következő hétéves költség- vetéséről, amely nem megfelelő a brit adófizetőknek. London véget akar vetni az uniós költekezés „felháborító növelésének”, az Európai Bizottság viszont azt szorgalmazza, hogy a 2014- 2020-as költségvetés kiadásait 1000 milliárd euróra növeljék. (MTI)
