Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-07 / 257. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 7. Vélemény És háttér 7 A bíróság döntése szerint az összes újságíró megrögzött visszaeső bűnöző Van ok a depresszióra Azok a szerencsés ter­mészetű emberek, akik nem esnek mély de­presszióba pusztán a szür­ke, őszi esős idő miatt, a szlovák igazságszolgálta­tás működésével kapcso­latban juthattak deprimá­ló fölismerésekre az el­múlt napokban. MARIÁN LEŠKO Rudolf Schuster elnöklése óta nem indult eljárás újságíró ellen azért, mert a munkáját vé­gezte. Aleš Krátky esete arra volt jó, hogy kiderült, mennyire buta és anakronisztikus a bün­tető törvénykönyv államfő gya- lázására vonatkozó része, és a paragrafust törölték. Csakhogy Roman Vavrík SDKÜ-s képvise­lő 2005 májusában becsem­pészte a Btk.-ba a bizalmas szó­beli közlés nyilvánosságra ho­zatalával kapcsolatos rendelke­zést. A 377-es paragrafus alap­ján eljárás indulhatott a doku­mentumfilmes Zuzana Piussi el­len azért, mert a munkáját vé­gezte - rögzítette Helena Ko- žíková nyilatkozatát, aki köz­szereplőként közérdekű dol­gokról beszélt. Ha ez bűncse­lekmény, akkor az összes újság­író megrögzött visszaeső. Tizenhat év után zárta le a szlovák igazságszolgáltatás azt az eljárást, amelyet Ivan Lexa indított Michal Kováč ellen. A volt államfőnek bocsánatot kell kérnie, és kártérítést fizetnie a titkosszolgálat volt igazgatójá­nak. A járási, a kerületi, majd az Alkotmánybíróság is olyan tö­kéletesen megvédte Lexa jó hírnévhez fűződő jogát, hogy közben megfosztotta Kováčot a szabad véleménynyilvánítás jogától. Holott a volt államfő csupán egy általánosan ismert dolgot jelentett ki fia elrablásá­ról, amit egyébként 1999-ben Vladimír Mitro, a SIS akkori igazgatója is leszögezett: „az emberrablási akció műveleti irányítását a kettes részleg igazgatója, Jaroslav Svéchota végezte. Az akciót Ivan Lexa, a SIS igazgatója koordinálta.” Ami deprimáló, az az, hogy csak Szlovákia határain kívül lehet megbízni az igazság­szolgáltatásban. Szánalmas az az ország, amely még az államfő számára sem képes garantálni a szólássza­badságot. A pozsonyi járásbíróság dön­tése szerint a főügyészség 150 ezer eurós kártérítést köteles fizetni a Legfelsőbb Bíróság el­nökének. Azért, mert a fő­ügyész megerősítette, hogy Štefan Harabin Baki Sadiki visszaeső bűnözővel folytatott telefonbeszélgetésének leirata szerepelt az ügyészségi ügy­iratban. A beszélgetés szövege 2008-ban nyilvánosságra ke­rült, Harabin azt mondta, nem tartalmaz semmi szörnyűséget, „nincs benne semmi, ami en­gem mint bírót diszkvalifikál­na”. Négy év elteltével ebből a „semmiből” mégis lett „vala­mi”, ami miatt rekordnagyságú kártérítést kell kapnia. Mert az állam a legjobb fejőstehén. Ha eljön az ideje, az Emberi Jogok Európai Bírósága meg­védi Zuzana Piussit és Michal Kováčot is. Ami deprimáló, az az, hogy csak Szlovákia határa­in kívül lehet megbízni az igaz­ságszolgáltatásban. A szerző a Trend című hetilap politikai kommentátora Cigi, pia, betűző szú érdekel? (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Emlékező nemzetek VERES ISTVÁN Vajon miért nem képes a Smervállalható jelöltettalálni a Nemzeti Emlé­kezet Intézeté­nek (ÚPN) élé­re? Miért nem képesekmeg- szavazni az ellenzék jelöltjét, a veterán kereszténydemokrata Fero Mikloškót? Egyáltalán hallott valaki az utóbbi évek­ben erről az intézetről? Az ÚPN afféle virtuális Terror Háza po slovensky. Azért hoz- táklétre, hogy közzétegye all. világháború, illetve a szocia­lizmus éveinek dokumentuma­it, névjegyzékeit. Zsidók de­portálása, Hlinka Gárda, el­esettkatonák, állambiztonsági szolgálattal együttműködő ügynökök, szovjet munkatábo­rokba elhurcolt személyek. Egyesekszerintfontos emlé­keztetni a lakosságot az állam- hatalom egykori gaztetteire, mert akkor elkerülhetjük, hogy atragédiákmegismétlődjenek. Például a holokauszt. Ezt az ér­vet viszont már a harmincas években megcáfolta egy Adolf Hitlernevű politikus, aki az ak­kori német törvényeket tiszte­letben tartvajutott hatalomra, hogy aztán leépítse a demokra­tikus rendszert. Ezt bárki bár- mikormegtehetimais, méghit- lerbajusztsemkell növeszte­nie, elég, ha felfogad egyj ó kampányszakértőt. ANemzeti Emlékezet Intézete tehát nem fogja eltántorítani az embere­ket attól, hogy egy önkényural­mi álmokat dédelgető politi­kusra szavazzanak. Persze nem is ez a célja, hanem hogy diszk­réten tálalja a fasiszta szlovák állam és a kommunista rezsim vonatkozó dokumentumait. Ezt a célját viszont már teljesí­tette. Mitvárhatnánkmégtőle? Közöljön újabb és újabb kutatá­si eredményeket? Forgasson dokumentumfümeket? A20. század eseményei még túl kö­zeliek, a nemzeteknek pedig nincs emlékezetük. Csak az egyéneknek. Ók meg arra em­lékeznek, amire akarnak. A problémát sajnos az idő sem oldja meg,jópéldaerrea 19. század. Magyar iskolábajá- runk, és nem hiszünk a szlovák történészeknek, akik azt állít­ják, nem létezett Magyaror­szág, csak Uhorsko. Amagyar történelemkönyveknekmeg hiszünk, holott nem írnak a magyarosításról, sem arról, mekkorát hibázott Kossuth 1848^19-ben, amikornem egyezett ki a nemzetiségekkel. Ahánytörténész, annyimagya­rázat, és mondani sem kell, az olcsó, papírkötéses „történe­lemkönyvek” sokkaljobban fogynak, mint az igényes, tu­dományos munkák, amelyek az egyszerű érdeklődő számára gyakran olvashatatlanok. Mit várjunk tehát a Nemzeti Emlékezet Intézetétől? A Smer talán ezt a posztot is odaveti az ellenzéknek, mint a romaügyi, vagy a kisebbségi kormánybiz­tos hivatalát. Nem érdekli az egész. És ha meg is választj ák Mikloškót, tőle mit várjunk? KOMMENTAR A rasszista címke SZOMBATHY PÁL Jeszenszky Géza, ez az ártatlan kultúrember, egykor demokrácia-kezdőként botladozó kül­ügyminiszter, amúgy tudós tanár egyetlen szerencsétlen mondat áldozata. Egy lehangoló helyzet gyilkolja őt: a magyar közélet és az ah­hoz kapcsolódó értelmiségi diskurzus kímélet­lensége, melyből méltányosság, elegancia, tü­relem és úriemberség alapvetően hiányoznak. A négyszáz oldalas könyvében idézett mondat: „azért van, hogy olyan sok roma szellemüeg leépült, mert a roma kultúrában meg­engedett, hogy testvérek, vagy unokatestvérek házasodja­nak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással” - innentől pedig rasszista nagykövettől elhatárolódni európai ember számára kötelező gyakorlat. Jeszenszky keresztre feszítésében a túlreagálás és egy nem­zeti liberális karakter feláldozása keveredik - részint az Or- bán-ellenes harcban. Charles Gáti, Deák István, Simonyi András emberséges kiállása dicséretes átlépés a frontvona­lakon. Romsics történészprofesszor leantiszemitázása kísér­tetiesen folytatódik, a modell hasonló. A magyar közéletben a vita jobbára nem úgy kezdődik, hogy megkérdezem a má­sikat: hogy érti azt, amit mond. Épp ellenkezőleg: majd én megmondom, hogyan értette. Ebből aztán értelmes párbe­széd sosem lesz, sértésekből elharapódzó gyűlölet inkább. De ha már hivatásos hibakeresők és citátumháború, egy pél­da: ,A cigány logika is jellegzetesen indiai. Ezalogikanem jutott el a fogalmak pontos elhatárolásának és az ellentmon­dások kizárásának európai alapelvéig. A szándék és megva­lósulás nem válik el egymástól...” A forrás Rostás Farkas György-Karsai Ervin: A cigányok hiedelemvilága - Le ro- menge tradiciji, 1992. Innen még, önkényesen: „nem tudott kialakulni a tulajdonon alapuló erkölcsi rendszer”/„a lopás nem számított bűnnek, mert ősközösségi társadalomban nincs magántulajdon.” Némi ügyeskedéssel ma erre is ráke­rülhetne a rasszista címke? Brüsszelben panaszkodni, Nyugatra címezni feljelentéseket, oda méricskélni magunkat. Czeslaw Milosz megállapítása fá- jóan pontos: „A kelet-európaiak hamis viszonya a ‘kulturális központokhoz’ a bátortalanságukból fakad: utánoznak, ahe­lyett, hogy szembehelyezkednének; visszatükröznek, ahe­lyett, hogy önmagukat nyújtanák.” Megfelelni, külső-belső nagyvonalúság nélkül; a limes, a gyepű, a gyarmat mentali­tása - a kiragadott mondatok kezelésében is. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Kínai típusú demokrácia Kína egy újfajta, nemzeti adottságainak megfelelő, gyakorlatias demokrácia út­ját követi - írja a Zsenmin Zsi- pao című kínai pártlap, két nappal a Kínai Kommunista Párt (KKP) kongresszusának kezdete előtt. A pártlap sze­rint az orosz „sokkterápia” vagy a latin-amerikai „radiká­lis reformok” után jelentkező társadalmi elégedetlenség azt mutatja, a nyugati demokrá­cia másolása felforduláshoz vezet. Kína a gyakorlatias demokrácia útját követi - írja a lap. Az elmúlt évtizedben számos változásnak volt tanú­ja az ország a cikk szerint, amely többek között a városi és falusi lakosság igazságos parlamenti képviseletét, a párton belüli s a választói szintek demokráciáját említi. A központi vezetés folyama­tosan javít a kormányzati in­formációk nyilvánosságra hozatalán, felhívja a figyel­met a szólásszabadságra, bá­torítja a lakosságot, hogy ve­gyen részt a politikában és fi­gyelembe veszi az emberek véleményét - állítja a párt lap­ja. Rámutat: a mikroblogok bevezetésével lehetővé vált, hogy a közemberek is hangot adjanak véleményüknek, a kormányzati hivatalok már az interneten teszik közzé a működésüket illető informá­ciókat és más hivatalos ügye­ket. A lap úgy fogalmaz: talán a demokrácia még nem érte el azt a szintet, amit sokan el­várnának, dejavul. (MTI) Zenebona utcai vécézés ellen Zenebonával próbálják fel­venni a harcot az utcai vécézés ellen egy indiai járásban: síp­pal, dobbal csapnak éktelen zenebonát a kisebb-nagyobb dolgát végző mellett, hogy megszégyenítsék - írta a The Times of India című lap. Emel­lett az elöljáróság közzé is te­szi a vétkesek nevét. Ha ered­ményesek lesznek, máshol is megszervezik a megszégyení­tő akciókat. Az alkalmi muzsi­kusok önkéntesek, társadalmi munkában dobolják és fütyü­lik ki a közterületen vécéző- ket. Ezzel párhuzamosan nyilvános vécék építésébe fogtak és kampányt terveznek azoknépszerűsítésére. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents