Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-23 / 245. szám, kedd
14 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2012. OKTOBER 23. www.ujszo.com 8. fejezet (folytatás) A BMW falta a kilométereket, Török tövig nyomta a gá2pedált. Fontos találkozóra siettek egy olyan emberhez, aki nem szerette, ha üzletfelei elkésnek. Pétert egyre jobban izgatta, ki lehet ez a titokzatos ember, aki a horvát fogadási maffia feje, és aki találkozni akar vele. A zágrábi Sheraton Hotel impozáns méretei zavarba ejtették a magyar focistákat. Mi tagadás, a horvátok megadták a módját a találkozónak. A hotel előtt állva Török elővette a mobilját, és felhívott valakit. Furcsamód magyarul szólt a telefonba, csak annyit mondott: itt vagyunk. Ezután intett, hogy menjenek utána. Beléptek a Sheraton főbejáratán, és egyből a lobby bárhoz siettek. Egy negyven körüli, 190 centi magas, öltönyös férfi lépett oda hozzájuk. A kétségkívül minőségi, jól szabott zakó és az elegáns környezet sem volt elegendő ahhoz, hogy a férfi jó benyomást tegyen rájuk Péter visszataszítónak találta. Markáns, szláv arcvonásai, illetve fizikuma alapján — és a megjelenése ellenére - sokkal inkább egy kíméletlen zsoldoskatonát látott benne.- Dobar dán, Gospodo! ja sam Stefan, vec smo cekali vas. Dodjite sa mnom - szólalt meg horvátul, amiből csak azt értették, hogy Ste- fannak hívják. A kigyúrt, öltönybe csomagolt maffiózó egy kisebb konferencia- terembe vezette a háromfős társaságot. A helyiség közepét egy kerek asztal foglalta el, körülötte összesen nyolc székkel. Stefan az ajtóval szemben lévő székekre mutatott.- Sedite slobodno. Séf dolazi za par minutá - mondta anyanyelvén, de most Váczi jobban figyelt. A „séf” és a „minutá” szavakból nagyjából összerakta, hogy a főnök perceken belül megérkezik. Török, Váczi és Péter - mint térd- nadrágos kisfiúk az áltisiben - szépen ültek egy helyben, pisszenni sem mertek. Utóbbi volt a legjobban megilletődve, elvégre egyedül ő nem ismerte a fogadási maffia horvátországi fejét. Igaz, ami azt illeti, maffiózóval sem találkozott eddig. Görcsölt a hasa. Talán öt perc telhetett el, amikor kinyílt az ajtó, és egy ismerős, egy nagyon ismerős szempár nézett egyenesen Péterre. Az orra előtt állt a meglepetés.- Isten hozott, brate! Nem rám számítottál, mi? 9. fejezet Hónapok óta nem tudott semmit Draganról. Néhányszor próbálta felhívni telefonon, de a régi horvát száma már nem élt. Bízott benne, hogy azért nem tűnik el teljesen, és majd ő keresni fogja, ahogy ígérte az utolsó SMS-ében, de az a legvadabb álmaiban sem fordult elő, hogy így bukkan fel újra az elveszettnek hitt barát. És tessék, most mégis itt voltak mindketten, egy ötcsillagos zágrábi szállodában, ahol azért jöttek össze, hogy megszervezzenek egy bundameccset. Péter néhány másodpercig megszólalni sem tudott. Ez a fiatal srác, aki éveken át csapattársa volt, akivel a meccsek után együtt haknizták végig az egyetemi bulikat, s akivel együtt szürcsölték délutánonként a ka- pucsínót valamelyik menő kávézóban, most úgy állt előtte, mint (fotolia.com) Benkö Gábor Futballgyilkosok tartsa A magyar bundabotrány - pénz, drogok, prostik... egy komoly, nagystílű üzletember. Mint egy maffiafőnök.- Drágán... uhh... szevasz, tesó...- nyögte ki nagy nehezen, de nem volt benne biztos, hogy itt és most illik-e „tesózni”. Drágán határozott léptekkel, kitárt karokkal elindult Péter felé. Megölelték egymást. - Örülök is, hogy itt vagy, meg nem is - mondta. Péter valami hasonlót érzett. Any- nyi minden zúdult rá az idefelé tartó úton, s most megint olyan sokk érte, amit egyelőre képtelen volt feldolgozni. Ráadásul észrevette a Drágán mögött álló két középtermetű férfit. Mintha ugyanazzal a szabóval varratták volna az öltönyeiket, olyan egyformák voltak mind. Stefan volt köztük a legmagasabb, a legkatonásabb, de a két új fickónak sem volt bizalomgerjesztő a megjelenése.- Szóval velük csinálod a családi vállalkozást? - viccelődött Péter, hogy megpróbálja oldani a benne gyűlő idegességet.- íme, a munkatársaim. Stefant már ismeritek. Ő Bóján, ő pedig Josip, becenevén a Bajusz. Találjátok ki, miért. Kezet fogtak, ettől valamelyest barátságosabbá vált a légkör. Drágán kérte, hogy foglaljanak helyet az asztal körül, felütésként annyit mondott, hogy miután végeztek, mindenki a vendége a Sheraton éttermében egy kora esti vacsorára.- De most először kössünk üzletet - keményítette meg a hangját, s mintha érezte volna a vendégek megszeppenését, hozzátette, hogy itt nyugodtan beszélhetnek, senki nem fogja megzavarni őket.- A helyzet a következő. Szingapúri fogadóirodák már a magyar Ligakupa-meccseket is beteszik a fogadási kínálatukba. Nagy mázli ez nekünk, mert ezzel bővülnek a lehetőségek, amit veletek együtt szépen kihasználunk. Azt hiszem, a jövőben ez lehet az a terep, ahol állandóan és sok pénzt tudtok majd keresni. És persze mi is.- Bajnoki és Magyar Kupa-mecs- csekkel nem is akartok már foglalkozni? - aggódott, de fölöslegesen, mert Drágán lecsillapította.- Dehogynem. Mindenhol ott leszünk. Ez csak egy új lehetőség mindannyiunk számára. Benne vagytok? Megcsináljátok akkor a jövő heti meccset?- Igen - mondta szinte egyszerre Török és Váczi. Drágán Péterre nézett.- Peti? Megcsinálod? Mondhatsz nemet, nem muszáj beszállnod. Innen még visszafordulhatsz. De a lehetőség itt van előtted. Nos? Péter nem akarta húzni az időt. Nem kért gondolkodási időt, épp eleget rágódott már. Magától jött el Zágrábba, pontosan tudta, miről lesz itt szó. Senki nem kényszerítette. A szíve és az esze homlokegyenest ellentmondott egymásnak, de az eszére akart hallgatni. Pénzre volt szüksége. Eldőlt a dolog.- Vállalom - mondta, és mélyen belenézett a vele szemben ülő volt csapattárs szemébe. Drágán bólintott.- Helyes. Akkor mondom az ajánlatot: a második félidőben legalább három gólt kell kapnotok. Felőlem nyerhettek is, tök mindegy, a lényeg, hogy hármat hátul összehoztok, és azzal kész. Ennyi. Semmi extra, ezt most nem bonyolítjuk. Fejenként háromezer eurót adok. Egy gól egy ezres. Drágán a mellette ülő Bojanra pillantott, aki felemelte öléből a táskát, és az asztalra rakta. A zár engedelmesen kattant egyet, felnyitotta a fedelét, és kivett belőle három, szalaggal átkötött pénzköteget, melyeket a főnöke kezébe nyomott.- Tessék, a részetek. - Drágán hanyag, rutinszerű mozdulattal átcsúsztatta a pénzt az asztal túloldalára. Török és Váczi rögtön elvette, Péter egy röpke pillanatig habozott, de aztán ő is felmarkolta, és a begyömöszölte a széldzsekije zsebébe.- Rendben van. A szabályokat ismeritek, de Peti miatt újra elmondom. Ha meggondoljátok magatokat, szóltok, és lefújjuk az akciót. Nem probléma. Egy perccel a kezdő sípszó előtt is küldhették SMS-t, hogy nem megy a dolog. Nem probléma. De ha elkezdődik a mérkőzés, onnan nincs visszaút. Értve vagyok? Nincs visz- szaút! Akkor bármi áron, de hozni kell a megbeszélt eredményt. Ellenkező esetben... nos, ne legyen ellenkező eset. Itt tartott egy kis hatásszünetet. Péter most fogta fel valójában, hogy az asztal másik oldalán nem a korábbi jó haver beszél hozzá, hanem egy fogadási csalásokra specializálódott bűnszervezet feje. Egy kíméletlen üzletember. Utolsó mondata pedig minden volt, csak nem megnyugtató. Az beillett egy alig burkolt fenyegetésnek.- Az, ugye, világos, hogy befogjátok a szátokat - folytatta. - Nem adjátok ki a tippeket, és nem teszitek meg a meccset saját pénzből. A játékosok bólogattak. A játék- szabályok immár Péter számára is világosak voltak. Még ott helyben felmondta magában a leckét újra: tehát három gólt kellett kapniuk a következő Ligakupa-meccsen. Ez valóban nem tűnt megold- hatadan feladatnak. Főleg nem háromezer euróért, és főleg nem egy ötszáz néző előtt lejátszott Ligakupa-meccsen. Amikor felálltak az asztaltól, megtapogatta a zsebét. A szája mosolyra húzódott. Aztán feleszmélt hirtelen, és arra gondolt, hogy valójában inkább szégyellnie kellene magát. * * * Törököt, Váczit és Pétert - nem kevés pénzzel a zsebükben - cseppet sem izgatta, hogy másnap délután edzésük volt, a hétvégi bajnoki pedig végképp távolinak, és e pillanatban érdektelennek tűnt. Főként, mert arra most nem kaptak semmilyen ajánlatot. Most jól akarták magukat érezni, egy finomat enni, mielőtt autóba ülnek és hazamennek Budapestre. Dragannal rövid idő alatt óriási változáson ment keresztül, bár - gondolta Péter - az is lehet, valójában mindig ilyen volt, csak futballistaként egy másik, szelídebb arcát mutatta. Az a Drágán, aki most ott ült mellette, ötveneurósokat osztogatott a neki fejet hajtó pincéreknek, miközben gorillák vették körbe. Ezt a férfit nem ismerte. És nem tudta eldönteni, meg akarja-e ismerni egyáltalán.- Na, mi van, brate? - Drágán barátságosan rátette a kezét Péter vállára. Látta rajta, hogy nem tudja, miként kezelje a helyzetet. - Dumálnunk kellene, nem gondolod? Mint régen. Biztos kíváncsi vagy, hogyan lettem üzletember - nevetett, miközben az üzletember szót, jellegzetes akcentusával megnyomta, és kitette a mobil- telefonját az asztalra, mindjárt a borospohár mellé. Lehetőleg hogy Péter is biztosan észrevegye. Ami azt illeti, ez elkerülhetetlen volt, lévén hogy ilyen telefont eddig nem látott. - Milyen telefonod van? - kérdezte, de mivel meglehetősen értékesnek tűnt, nem merte a kezébe venni. - Ez, kérlek, egy limitált szériás Giorgio Armani-telefon. Ötven darab van belőle a világon. Látod ezt? Arany bevonat. Tudod, mennyibe került? Ügy egymillió forint. Péter nyelt egyet.- Az órád is ilyen drága?- Az úgy másfél millió volt. Péter, nézz rám - fordult felé. - Azért mondom el ezeket, hogy lásd, komoly ember vagyok. Már ne a régi középhátvédet keresd bennem. Az az idő elmúlt. Az a Drágán nem létezik.- Azt látom, tesó. Látom... Ezért hagytad abba? A pénz miatt?- Tele lett a tököm az egésszel. Értelmedennek éreztem a tréningeket, a meccseket, a nyári és a téli alapozást, az edzőtáborokat. Meguntam, egyszerűen meguntam. És igen, valami olyasmibe akartam belevágni, amivel pénzt tudok keresni. Sok pénzt. Nézz rám. Amit ma viselek, az úgy hárommilliót ér. Ide sofőrrel jöttem, de otthon van egy rakás autóm. Nézd meg az embereimet. Tőlem kapják a fizetésüket, és nem is élnek belőle rosszul. Cserébe mindent megtesznek, amit csak kérek tőlük. Péter egy pillanatig sem érezte fellengzősnek az eszmefuttatást. Ha mástól hall egy ilyen szónoklatot, odahányt volna az illető arcába, de ebben a helyzetben nem tűnt nagyképűségnek. Inkább természetesnek hatott. És ez volt az igazán dermesztő az egészben.- Kérdeznék valamit... - mondta Péter. - Ügy másfél évvel ezelőtt, amikor még együtt játszottunk, ültünk a plázában. Kávéztunk. És valahogy szóba hoztad a bundát. Azt akartad megtudni, hogy képes lennék-e elcsalni egy meccset. Emlékszel erre? Drágán nem felelt azonnal. Előbb előhúzott egy szivart, lassú mozdulattal a szájába tette, balra fordult, és türelemmel kivárta, amíg Bóján kapcsolt, és tüzet adott neki.- Emlékszem - felelte. - És tudtam, hogy szóba hozod. Hát, jó. Az a meccs bunda volt, Peti. Elcsaltuk Bevettelek volna. De annyira elzárkóztál, hogy nem erőltettem a dolgot. Műidig is azt hangsúlyoztad, hogy te focista akarsz lenni. Ott volt az régi UEFA-kupa-meccs! Űristen, azon is hogy kibuktál. Olyan jó fiú voltál, hogy ezt az egy esetet leszámítva nem akartalak belerángatni. Péter megkérdezte, hogy több meccset is elcsaltak-e akkoriban. Drágán igennel felelt.- De hát abban az évben estünk ki. Ügy érted, ti... akkor...- Kurva sok pénzt kerestünk. Kurva sokat. Sajnálom, brate. Ez van. Péter rezzenéstelen arccal hallgatta Dragant. A füstöt figyelte. A szivart. A levesestányér mellé tett egymillió forintos telefont. Néhány perc múlva újra megszólalt:- Az a kupaelődöntő is az volt, gondolom, amire lementem tavasszal. Két gólt kaptatok rólad. Még sajnáltalak is, te meg mondtad, hogy milyen peches vagy. Eladtátok azt is?- Persze.- Ki volt még ezekben benne? Drágán több nevet sorolt. , Az egyik közülük egy olyan játékosé volt, akire Péter felnézett. A többiektől nem volt különösebben jó véleménnyel, róluk simán elhitte, hogy ilyesmibe belekeverednek. De a Bandiról nem gondolta volna soha. Bandi több száz első osztályú meccsel a lábában a hierarchia csúcsán állt. A fiatalok hallgattak rá, példaképüknek tekintették. Csak hát Bandi történetesen előszeretettel látogatta a környék kaszinóit, a város összes félkarú rablója tele volt az ujjlenyomatával, annyit nyüstölte őket. Kellett neki a pénz. Hát így szerezte meg.- Azon a meccsen a bírót is megvették - folytatta Drágán. - Kellett egy tizenegyes, ő garantálta. De hagyjuk ezt. Azt értsd meg végre: túl sok lóvéról van szó. Nem éri meg tisztességesnek maradni. Én nem tudtam ellenállni, amikor letettek elém ötezer eurót. És te sem tudtál ellenállni az én háromezremnek. Egyébként pedig a sok szarházi megérdemli, hogy lehúzzuk őket. Az ilyen Balogh- féléket te sajnálod, ha átvered, és kiesik a csapata? Lófaszt.- Őt nem sajnálom. De azokat, akik hajtottak a csapatért, akik nyerni akartak, kiharcolni a bennmaradást, igen. A szurkolókról nem is beszélve.- Én meg azt mondom, hogy ez a futball. Amit mi teszünk, az errefelé hozzátartozik a futballhoz. (Folytatás a jövő héten!) A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
