Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-18 / 241. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 18. Vélemény És háttér 7 Ha valamihez jogunk van, még nem jelenti azt, hogy élnünk is kell vele Szomorú ügy keserű utózöngével Jogszerű, de nem normális. A kettő között különbséget kell tenni, még ha elsőre ez nem is olyan egyszerű. A bírósági ítéleteket pedig tudni kell értelmezni. MÓZES SZABOLCS A szlovák kormány nem sértett uniós jogot, amikor nem engedte területére lépni Sólyom Lászlót - döntött az Európai Unió Bírósága. Vagyis jogszerűen járt el. Pont. A testület nem azt állította, hogy Szlovákia jól csinálta, amikor a magyar államfőt megállította a határon, csupán azt, hogy ehhez joga volt. Ez lényeges különbség. Ha a kislányom meghívja hozzánk a barátnőjét, én viszont az ajtóból hazaküldöm őt, szintén jogosan járok el. Nincs az a bíróság, amely engem emiatt valamilyen hazai vagy uniós jog megsértésére hivatkozva elítélne. A kérdés csak az, normálisan járok-e el, ha elzavarom. Normálisan járt-e el a szlovák kormány, amikor Sólyom Lászlónak megálljt parancsolt? Nem. Azon lehet morfondírozni, hogy illő volt-e az államfőnek elfogadnia a meghívást úgy, hogy közben a szervezők nem hívták meg a szlovák elnököt vagy legalábbis egy kormánytagot. 1. Eljött volna? 2. Magyarfaló nacionalista politikust kellett volna párba hívniuk Sólyomhoz, Szent István-szobrot avatni? Azon is lehet filozofálni, hogy a magyar szervek kellő időben és megfelelő módon tájékoztatták-e a szlovák külügyet Sólyom érkezéséről, ám nyilvánvaló, hogy magára valamit is adó kormány ilyen ügyben nem jár el úgy, ahogy azt Ficóék tették. Függetlenül attól, hogy jogukban állt-e vagy sem. Az pedig különösen gusztustalan, hogy Normálisan járt el a szlovák kormány, amikor Sólyom Lászlót nem engedte be? Nem, de ezek szerint j oga volt hozzá. volt karrierkommunistaként döntésüket az 1968-as megszállás évfordulójával kapcsolatos érzékenységükkel magyarázták, mert a látogatásnak ehhez semmi köze sem volt - de ezt anno már többször taglaltuk. Még egy megjegyzés kívánkozik a történethez. A magyar kormányzat bírósági kérelmével feleslegesen ment diplomáciai pofonért az EU-hoz. Abból, hogy az Európai Bizottság hezitálás nélkül elutasította a Szlovákia megbüntetését kérő magyar előterjesztést, sejteni lehet, hogyjogi szempontból egy viszonylag világos esetről van szó. Ezt pedig a magyar kormányzatjogászainak is tudniuk kellett volna. Mint ahogy azt is, hogy jogszerű eljárás és normális eljárás között olykor óriási különbség van. Kár. Még szerencse, hogy az utóbbi hónapokban nagy a barátság a szlovák és a magyar kormányfő között, így a szlovák fél sem volt érdekelt abban, hogy kioktató stüusban üljön győzelmi lakomát.- Tanárnő, ugye abból nem kell gyököt vonnom, hogy tényleg lesz sztrájk. (Peter Gossónyi rajza Szakértők az amerikai elnökválasztásig nem számítanak elmozdulásra a szíriai rendezésben Szír válság: sok játékos, szűk pálya MALINAK ISTVÁN A szíriai válsággal kapcsolatos hírmagyarázatok szinte kivétel nélkül utalnak arra, ha a BT- ben Moszkva és Peking nem támogatná az Aszad-rezsimet, akkor már rég sikerült volna kemény szankciókkal térdre kényszeríteni a népét irtó diktátort. A helyzet ennél bonyolultabb. A Nyugat valószínűleg akkor sem sietne katonailag a szír felkelők segítségére, ha Moszkva és Peking 180 fokos fordulattal még egy külső beavatkozásra is rábólintana. Ez persze nem fenyeget, de ha cinikusan őszinték akarunk lenni, akkor néha még kapóra is jön az orosz és kínai magatartás, mert van kire mutogatni. Egyiptom, Líbia vagy Jemen példája azt mutatja, az arab tavasz nem az lett, aminek indult. A hibákból okulni kell, a Nyugatnak nem érdeke, hogy fegyverrel segítsen létrehozni egy destabilizált Közel-Keletet. Egy amerikai titkos jelentés szerint- mint a The New YorkTimes írta a Szíriába szállított fegyverek többsége iszlamista csoportok kezébe kerül, nem pedig azokhoz az ellenzéki szervezetekhez, amelyek a Nyugat támogatását élvezik. Az sem érdeke a Nyugatnak, hogy fegyverrel avatkozzon be az iszlám világon belüli hatalmi harcokba. A szíriai konfliktusban túl sokan érdekeltek, s mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti. Törökország befolyása nőtt - egyre jobban keménykedik és háborús retorikához is folyamodott-, de egyelőre nem sikerült az iszlám világ vezető hatalmává válnia. Amikor szakított Izraellel, az arabok ünnepelték Erdogant, de Szíria, az más. Az arabok jelentős része történelmi okok folytán - nincs jó emlékük az oszmán birodalomról - gyanakodva fogadta a török hadsereg teljes készenlétbe helyezését. Ugyanakkor a Nyugat és Törökország közösen aggódhat két dolog miatt. 1. Szélsőségesek - pl. az al-Kaida - kezébe kerülhetnek a szíriai vegyi fegyverek. Az al-Kaida Szíriában is megerősödött - miként Irakban az amerikai kivonulás után -, együtt harcol a lázadókkal. Ennek eliminálásában közös a NATO és Ankara érdeke, de a NATO nem akarja, hogy a NATO-tag Törökország komolyan bevonja magát ebbe a konfliktusba. A legfontosabb szereplő az Aszad-rezsimet támogató Irán. Kezdetben a teheráni vezetés az arab tavaszt saját politikája igazolásaként tüntette fel, mondván, hogy az 1979-es iráni iszlám forradalom folytatásáról van szó. De amint Aszad is bajba került, az iráni retorika megváltozott, ugyanis ha a szíriai alavita uralom megbukik, azzal a síita Irán is gyengül, amely ugyancsak valamiféle „regionális nagyhatalom” szerepében tetszeleg - sokat vitatott atomprogramja szintén ezt a célt szolgálja. Izrael közvetlenül érintett, de a zsidó állam egyre jobban elszigetelődik a térségben, ahol már egyetlen szövetségese sincs. Izrael egyértelműen az arab tavasz nagy vesztese, lassan minden szomszédjától tartania kell. Egyre fontosabb szerepet játszik az USA-val szorosan együttműködő hat Öböl-ország (Kuvait, Bahrein, Katar, Emírségek, Omán és Szaúd-Arábia). Pénzzel és fegyverrel támogatják a szíriai felkelőket, hogy ezáltal is Iránra méljenek csapást. Ez a politika összefügg az olaj- szállítás biztonságával, hiszen Teherán többször fenyegetőzött a Hormuzi-szoros lezárásával. És végül érintett a Nyugat. Az EU nemigen rúghat itt labdába, de Washington igen - bár befolyása csökkent az utóbbi időben -, érdekei egybeesnek a hat Öböl-országéval. És nem mellékes: a november 6-i amerikai elnökválasztásig a szakértők nem számítanak elmozdulásra a szíriai rendezésben. KOMMENTÁR Irány a szabadság KOCUR LÁSZLÓ Két évtizeddel a rendszerváltás után talán felesleges lenne érveket felhozni amellett, társadalmunknak mennyire fontos alapértéke az állampolgárszabadsága. Éppen ezért fontos, hogy a mindenkori államhatalom hogyan viszonyul ehhez, és mennyire biztosítja minél szélesebb körben történő érvényesülését. Ha azt vizsgáljuk, hogy az éppen kormányon levő, önmagát baloldaliként meghatározó Smer számára mit jelent az állampolgár gazdasági, döntési és egyéb szabadsága, aztkelllát- nunk, a baloldali ideológia csak burkolat a Súmračná utcai székházon: a párt ezzel kapcsolatos álláspontja legalábbis nem mondható következetesnek, hanem pillanatnyi érdekei mentén alakul. A Smer háza táján tulajdonképpen akkor szűnt meg az ideológiai útkeresés, amikor Boris Zalát, a „harmadik út” ideológusát száműzték előbb a szűkebb pártvezetésből, majd azországbólis,azEurópaiParlamentbe.Eztkövetőenprofilá- lódott tisztán baloldali párttá, egykori kommunista aparatcsi- kok és milliárdos vállalkozók furcsa együttélését valósítva meg, eddig sikeresen. Érdemes megvizsgálnunk, hogyan jelenik meg az egyén szabadsága, csupán az elmúlt pár nap törvényhozási gyakorlatában. Kedden a párt, részben önnön képviselőit is meglepve, elállt attól ajavaslatától, hogy ajelenleginéljobbankorlátozza az üzletek ünnepi nyitva tartását. Aliberális Szabadság és Szolidaritás korábban a korlátozás ellen tiltakozva arra hivatkozott, hadd döntsék el a kereskedők, ki akamak-e nyitni ünnepnapon, illetve az alkalmazottak, hogy vállalják-e a munkát ilyenkor. A Smer valószínűleg az üzletláncok lobbitevékenységének hatására állt el a további korlátozástól, de a lényeg: nem kíván- jakorlátozniagazdaságiszabadságérvényesülését, pedig baloldali pártként a dolgozók ilyetén „kizsákmányolása” ellen kellene küzdeni. Egy nappal később. Dušan Čaplovič oktatási miniszter a felső- oktatási törvény módosítását terjeszti be. Ez önmagában is megémeegyterjedelmesebbfejtegetést,dekoncentráljunk most csak arra, hogy irányszámok bevezetésével számol az egyes szakokon. Jó kommunistához illően nem differenciálva az egyes iskolák között. Azaz, mivel képtelen kilépni abból a gondolati keretből, melybenszocializálódott,akára tervgazdaság idején, megszabnák, hogy milyen szakma képviselőjéből mennyikell (eleve azt feltételezve, hogymegszerzettdiplomá- jukat a fiatalok itthon kívánják kamatoztatni). Ha megvizsgálnánk, mennyi politológus dolgozik multikcall centereiben, megveregethetnénka tárcavezető vállát. De hová lesz az egyén szabadsága? Ha egy érettségiző alig várja, hogy megkezdhesse tanulmányait tibetológia-egyiptológia szakon, a markánsan baloldali álarcot öltő, paternalista állam miért akarja, hogy gé- pészmémöklegyen? Az állam feladata ilyenkor, hogy az általa fenntartott oktatási rendszeren keresztül figyelmeztesse őt: fiam, ezzel a szakkal nem biztos, hogy lesz munkád, aztán mehetsz a call centerbe te is, vagy a Samsungba a sorra. A felsőoktatási tervezés - ha ezt lehet annak nevezni - jelenlegi irányváltása azonban túlmutat az állam által elvégzendő feladatokon, az állampolgár kárára. És ez csupán két nap két példája arra, mennyire esetlegesen vi- szonyulakormányzópárttársadalmunkegyiklegalapvetőbb értékéhez... FIGYELŐ Zavargásoktól tart Svájc Az eurózóna válsága miatti zavargásokra, illetve menekültáradatra készül a svájci hadsereg - számolt be svájci lapértesülések alapján az EU- observer. „Nem lehet kizárni, hogy a válság tüntetéseket, zavargásokat eredményez” - mondta a svájci védelmi minisztérium szóvivője. Kiemelte: a hadseregnek fel kell készülnie arra, hogy a rendőrség segítséget kér tőle. Svájc azzal számol, hogy az eurózóna válságának eszkalálódása miatt Görögországból, Spanyolországból, Franciaországból, Olaszországból és Portugáliából érkezhetnek menekültek. Az utóbbi hetekben ezekben az országokban erőszakba torkolltak a tüntetések. (Világgazdaság) Tarol a Lidi és az Aldi Németországban az olcsó diszkontláncok tulajdonosai állnak a leggazdagabbak listá- jánakélén.ésaválságellenére még nő is a vagyonuk, mert emelkednek az árak. Az Aldi diszkontlánc alapítója, Kari Albrecht a leggazdagabb, a 92 éves üzletember vagyona 17,2 milliárd euró. A második helyén unokaöccsei, Bertold és Theo Albrecht szerepelnek 16 milliárd euróval. A harmadik Dieter Schwarz, a Lidi tulajdonosa 12 milliárd euró. (Pénzcentrum)
