Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-02 / 227. szám, kedd
116 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2012, OKTOBER 2. www.ujszo.com 3. fejezet A labdarúgásban gyorsan változnak a dolgok. Azon a télen nem sikerült megerősíteni a keretet, a költségvetésből Balogh ilyesmire nem tudott pénzt biztosítani. Kárpáti ennek ellenére még bízott önmagában, és folyamatosan azt próbálta szuggerálni a csapatba, hogy képesek megragadni az első osztályban. De aztán visszaütött a sok-sok gyenge edzés, a taktikai fel- készültség teljes hiánya, elfogyott a lendület, az együttes megtorpant, és áprilisra megint kiesőhelyen állt. Csak jöttek és jöttek a vereségek, szép lassan felbomlott az öltözői egység, Kárpáti megingott abban, hogy képes megbirkózni a rá nehezedő feladat súlyával. Ekkor még a kezdő tizenegyet sem mene egyedül összeállítani. Igyekezett másra, a játékosokra hárítani a felelősséget, és az NB I-ben egyedülálló módon őket kéne meg, hogy írják le egy papírra azt a kezdőcsapatot, amelyik szerintük eredményes lehet a következő ellenféllel szemben. Ez volt Kárpáti, a szponzormilliókért munkát találó pro-licences szakember megoldása egy fontos mérkőzés előtt. Nem csoda, hogy ekkoriban már ő is fizetett a fodrásznál, és a boltban sem szólt neki a kutya se, ha pénteken csütörtöki kenyeret ten a kosarába. Fokozódott a feszültség az öltözőben és a klubnál is. A tízmillióval beszálló szponzor belement, hogy négymillió visszafizetésével Balogh kipenderítheti Kárpátit. Mire elérkezett a május, Kárpáti már történelem volt. Balogh meglépte, amit meg kellett, amíg nem késő. Másodjára menesztett edzőt az idény során, de ragaszkodott az NB I-hez, jobban, mint a rongyos négymillióhoz. Inkább próbálta menteni a menthetőt. Bár jelentkeztek jó néhányan a kispadra, végül az addigi pályaedzőt bízta meg a tűzoltással. Hátha csodát tesz. De nem tett, mert két fordulóval a vége előtt a csapat fölött meghúzták a vonalat, és eldőlt, hogy egy év után kiesik az első osztályból. Péterben felemás érzések dolgoztak. Csalódott volt a kiesés miatt, kudarcként élte meg, de Balogh szemét húzása, zsarolása és szóbeli megállapodásuk semmibevétele miatt harag volt benne, és már jó ideje elhatározta, ha lesz valahonnan ajánlata, elmegy. A Slavia Praha — ezt ő is tudta - nem jelentett számára realitást, ami azt illeti, a cseh bajnokságra sem volt felkészülve, nemhogy egy cseh élcsapatra. Itthonról már megindultak az óvatos érdeklődések, és mivel csak egy évet írt alá, tudta, egyszerű dolga lesz, mert csak vele kellett megállapodnia a kérőjének. Várta, hogy véget érjen' ez a szenvedés ennél az egyesületnél, és ki tudja ereszteni a gőzt. De még volt hátra néhány találkozó. ★ * * Az utolsó előtti, számukra már tét nélküli mérkőzést megelőző szerdán Dragannal szokásos kávéjukat itták kedvenc presszójukban. Csapattársát valaki kétszer is hívta telefonon. Péter nem tudta, miről van szó, mert a társalgás horvátul folyt. Azt viszont észrevette, hogy csapattársa kissé ideges lett, miután befejezte a második hívást. Ebben még nem talált semmi különöset, azonban nem sokkal később mondott valamit, ami több volt, mint érdekes. Benkő Gábor Futballgyilkosok (5. rész) A magyar bundabotrány - pénz, drogok, prostik- Hallod, Peti, te képes lennél... Képes lennél bundázni? Péter gyomra egy pillanat alatt görcsbe rándult. Azt hitte, rosszul hall.- Úgy érted, eladni egy meccset? -Ja.- Kizárt. Mondtam már neked, én futballista vagyok. Nem valami pitiáner bűnöző. Nem akarom elbaszni a karrieremet.- Persze, persze, igazad van, tesó. Csak kíváncsi voltam, te mit gondolsz erről. Állítólag sok pénz van ebben. Kurva sok pénz. Azt mondják. Drágán elhallgatott. Várt egy kicsit, látszólag már máshol jártak a gondolatai, mert alaposan végigmért egy előttük elsétáló lányt. A fenekét bámulta. Amikor visszafordult, ismét megszólalt:- Amúgy én sem lennék rá képes. Baromság az egész. Felejtsd el! A csapat a hétvégén 4-1-re kikapott. A kapus és Drágán is összehozott egy-egy büntetőt, a bíró pedig megadott egy nyilvánvaló lesgólt. A lefújás után Péter még megtapsolta csapattársaival a közönséget, hogy a kiesés és az újabb vereség ellenére is kijöttek a stadionba vagy nyolcszázan, aztán lehajtott fejjel besétált az öltözőbe. Már nagyon várta, hogy véget érjen a bajnokság. A kocsiban hazafelé menet az egyik piros lámpánál bevillant a Dragannal folytatott minapi beszélgetése. Azon tűnődött, hogy vajon...- Nem. Az nem létezik, hogy megbundázták volna! - hesseget- te el a gondolatot magától, amikor hirtelen éles dudaszót hallott a háta mögül. Észre sem vette, hogy a lámpa már zöldre váltott. Péter rátaposott a gázra. 4. fejezet A szezon végén Péter világosan fogalmazott, amikor Balogh puhatolózni kezdett nála. Az elnök arra célozgatott, maradjon még egy évet, és segítsen abban, hogy lendületből visszajussanak az élvonalba.- Sikerülni fog, Petiként, most aztán megerősítjük a keretet, jó lesz a csapat. Dragannal már beszéltem, ő marad, de rád is nagy szükségünk lenne — hízelgett. Balogh persze pontosan tudta, hogy Péter becsapva érzi magát a megkurtított szerződés miatt, és tüske van benne, ennek ellenére úgy tett, mintha mindez meg sem történt volna.- Elnök úr - mondta, és próbált nagyon, de nagyon higgadt maradni. Szeretett volna beolvasni ennek az embernek, de nem akarta felégetni maga mögött a hidakat. Sosem lehet tudni. - Nem maradok itt, környezetváltozásra van szükségem, és úgy érzem, fejlődtem annyit az elmúlt évben, hogy megálljain a helyem egy másik NB I-es csapatban. Vannak is érdeklődők, még semmi komoly, egyelőre várok. Pihenek két hetet, utána meglátjuk, hogyan tovább. Balogh belátta, ebben a helyzetben nincs a kezében ütőkártya. Felhagyott a hízelgéssel, és átváltott bunkó üzemmódba. Ebben otthonosabban érezte magát.- Rendben van, fiam. Az Opelt ne felejtsd el a jövő héten leadni - vetette oda, és ahogy szokta, kézfogás nélkül elvihatzott. * * * Már a második lábteniszmeccset nyerte apja ellen a kertben, amikor cipzáras furdőnadrágjának a zsebében zizegni kezdett a lenémított telefonja. Mindig elérhető akart lenni, mert egy csapat nélküli futballistát bármikor hívhatnak, hogy pakoljon, mert próbajátékra, jobb esetben azonnali szerződés-aláírásra kell mennie. Feri telefonált. A menedzser. Feri nem volt az a profi játékosügynök, ám annál inkább buzogott benne a vállalkozó szellem. Néha autókat hozott be külföldről, máskor a piacon kínaiakkal árulta a dezodort, sőt alkalmanként egy tűzoltózenekarban is fellépett trombitásként. Egy ideje a fociban próbálkozott, és elég jól adta a menedzsert, hiszen valami csoda folytán egyszer, ugye, sikerült elcsábítania egy magyar bajnokira a Slavia edzőjét. Bár azt a napot igyekeztek mindannyian elfelejteni, mégiscsak az volt a csúcs Feri fútballmenedzseri pályafutásában. Feri ettől még nem kapott vérszemet, nem hitte, hogy máris ő az új Ostreicher Emil. Megmaradt jó havernak, aki csak szívességből próbált Péternek csapatot találni. Úgy voltak vele, ha sikerül, akkor abból lát valami hasznot. Feri nem volt profi, ez egyértelmű, mert lazán intézte ezeket a dolgokat. Viszont lelkes volt, és most ő telefonált.- Hol vagy? - hadarta a telefon túlsó végén.- Itthon, a kertben. Sorra nyerem apu ellen a lábteniszmeccseket. Mi van?- Szereted a fővárost?- Ne hülyülj már, baszd meg. Mi van?-Találtam neked csapatot. Ha nem kúrod el a próbajátékot, egy hét múlva költözhetsz Pestre, apukám. Péter nem sokat vacakolt. Otthagyta a fatert a tűző napon, berohant a konyhába, adott egy puszit a paprikás krumplival bajlódó anyjának, elkérte a Suzuki kulcsát, összecsomagolt, és elindult Budapestre. Még nem akarta magát beleélni semmibe, de jó kedvű lett, és optimista. Minden oka megvolt rá, hiszen egy valaha szebb napokat látott, nagy múltú pesti csapamái vártak rá, egy többszörös bajnokhoz pedig mégsem szabad savanyú képpel beállítani. * * * A belváros lüktető ritmusát szerette, a több száz éves épületekkel, a hotdog-árusokkal és a kivágott felsőbe bújt kiscsajokkal együtt. A kerület, ahová a GPS vezette, viszont nem varázsolta el. Errefelé hamisítadan szocreál filing köszönt rá, másként hatott rá, mint amikor a Lánchídon hajtott át Budáról Pestre. A macskaköves utakon való zötykölődés élménye, a piros lámpáknál aprópénzt kunyeráló, a társadalom perifériáján tengőlengő csövesek látványa kesernyés fintorba torzítják az erre tévedt idegen képét. A húszas évekből itt felejtett, lebontásra sem méltatott, a pusztulással hősies küzdelmet vívó gyárépületeket látva nem egészen az az életérzés járja át az embert, mint mondjuk Párizsban, a Diadalív alatt állva. Persze, Pétert sem a Paris Saint-Germain hívta, hanem egy pesti klub. És ez sem volt kis dolog. Feri a stadion bejáratánál várta. Sürgette, hogy siessen, menjen az öltözőbe, aztán adjon bele mindent. Másfél órával később már a középpályán szűrte meg a harmadosztályú ellenfél szórványos ellentámadásait. Most örült igazán, hogy nemcsak a faterral tengózott a kertben, hanem futott is becsülettel a nyári szünetben, mert így nem lepukkant állapotban kellett bizonyítania. A 70. percig volt a pályán, ekkor cserélte le a fáradni látszó próbajátékost Szórádi, az edző. Szórádi tapasztalt, ötven körüli szakember volt. Sok helyen megfordult, rá aztán tényleg nem ok nélkül sütötték a bélyeget, hogy megélhetési szakember. Az edzőkeringő nagymestere, dörzsölt figura, tudja, mikor hová kell lépnie ahhoz, hogy neki jó legyen. Egyet jobbra, egyet baka, kettőt vissza és megint előre egyet. Vele az is megesett, hogy az Év edzőjének jelölték, ami jókora derültséget keltett a játékosaiban. Ok ugyanis tudták, hiszen mindennap vele dolgoztak, hogy az ember mögött feleannyi tudás nincs, mint amit kifelé mutat, s amivel újra és újra eladja magát valamelyik klubnak. Szórádi mindenesetre azt mondta Péternek, hogy jól játszott. Még a hátát is megveregette, dicsérte a kereszdabdákat, meg hogy nem felejtett el visszazámi. Aztán csak kibökte a lényeget, hogy javasolni fogja az elnöknek a szerződtetését. Péter boldog volt, mint a kisgyerek, aki át tudta ugrani a zsámolyt a tornaórán. Gyorsan lezuhanyozott, és felhívta a szüleit a hírrel, hogy ha minden igaz, rövidesen felköltözik a fővárosba, és a patinás, többszörös bajnok játékosa lesz. A klub elnöke, Ficzere, kedélyes hangulatban fogadta még aznap délután. Nyájas volt és kicsit elhízott, a nadrágszíját már pont nem lehetett látni a rálógó pocaktól, de mindez nem számított, mert szerette a gyors, lényegre törő tárgyalásokat. Fogott egy cedit, ráírta, hogy 500 ezer forint, per hó, és odadugta az éppen csak helyet foglaló Péter orra alá. Péter szeme egy pillanatra kikerekedett, bár próbálta, nem tudta leplezni, hogy az összeg váradanul érte. Galacsint gyúrt a papírfecniből, és bólintott egyet, jelezve, hogy részéről rendben van a dolog.- Három évre kellene aláírnod, aztán meglátjuk - nyomatékosította Ficzere, hogy az ajánlat komoly.- A menedzser közvetítési díjához nincs közöm, azt te intézed, és ebből a pénzből az albérletet is te állód. Megfelel?- Elfogadom az ajánlatot, elnök úr.- Pompás. Gyere vissza egy óra múlva, addig előkészítjük a papírokat, és máris aláírhatsz. Két óra múlva Péter a Suzuki kesztyűtartójában lapuló szerződéssel robogott hazafelé az autópályán. Néhányszor túllépte a megengedett sebességet, mert remélte, hogy még ébren találja a szüleit. Tele volt élményekkel, energiával, és mesélni akart. A kereszdabdáiról, Szórádiról, a klubról éppúgy, mint a számára immár megszépült környék romantikával teli, poros utcáiról, és a semmihez sem fogható vöröstéglás gyárkémények különös világáról.- Az élet szép - mondogatta magában. - Az élet kurva szép. (Folytatás a jövő héten!) tsenko FIITBAI GYILKOS*. A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László » Megjelenik minden kedden.
