Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-13 / 237. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 13. Vélemény és háttér 7 Nemcsak a forradalom, hanem a szlovák politika is felfalja gyermekeit Egy évvel Radičová után Eredetileg arról akartam értekezni, hogy a Most- Híd visszautasította a meghívást a romaügyi kormánybiztos által szervezett találkozóra. Állítólag azért, mert pusztán médiakampányról van szó a kormány- biztos részéről, amihez nem kíván asszisztálni. JURAJ HRABKO Ez már csak azért is érdekes, mert tulajdonképpen egy csónakban eveznek - a romakérdés megoldásáért vagy nem megoldásáért ugyanúgy felelősséget visel a Híd által jelölt kisebbségi kormánybiztos is. Bár a helyzetük kissé eltérő - az egyik kormánybiztos kizárólag a romakérdésért felel. Felbukkant azonban egy másik téma - egy éve bukott meg Iveta Račová kormányfő a parlamenti bizalmi szavazás után. Igaz, egy kicsit a semmiből jött elő ez a téma, de a politikusok azon melegében lecsaptak rá. Sólymos László (Híd) megállapította, hogy „teljesen feleslegesen következett be mindaz, ami egy évvel ezelőtt történt”. Pavol Frešo (SDKÚ) erre csak bólogatni tudott, hogy bizony „Európa újkori történetében a kormánybukások közül ez volt a legfeleslegesebb”. Richard Sulik viszont továbbra is azt hajtogatja, „máig sem érti, hogyan hagyhatta Iveta Radičová, hogy így essen szét a kormánya”. Tehát semmi új a nap alatt - holott természetesen tudjuk, nem más miatt bukott meg a kormány, mint amiatt, hogy az SaS erre szavazott a parlamentben. Az sem változtat semmit ezen a tényen, hogy még néhány képviselő csatlakozott az SaS-hez, és nem szavazott bizalmat Iveta Radičová kormányfőnek. Nem változott Radičová álláspontja sem. Egy év elteltével is azt hangsúlyozza, a kormánynak „nem volt más választása, mmt bizalmi szavaEbben a politikai közegben nem érvényesülhettek Iveta Radičová exkormányfő erényei és képességei. zással összekötni az eurómen- tőövről szóló parlamenti szavazást”. Természetesen volt más választása - nem kötik össze a két szavazást, ahogy Radičová szorgalmazta. Igaz, a miniszterelnök asszony ebben az esetben is benyújtotta volna a lemondását, és ezzel automatikusan bukik az egész kormány, de más lett volna a közjogi helyzet. Különbség, ha a parlamenttől nem kap bizalmat a kormány, vagy ha lemond a kormányfő. Másfajta politikai manőverezések kezdődtek volna, mint azok, amelyeknek következményeit ma is „élvezzük”. Ebben a politikai közegben nem érvényesülhettek Radičová azon erényei és képességei, amelyeket a társadalom érdekében kamatoztatni tudott volna. Talán elégséges példa erre, hogy volt kormányfőként is mennyire népszerű a választók körében, ami már önmagában ellentmondás. Talán az egyetlen újdonság, amit egy évvel a bukás után megállapíthatunk, hogy nemcsak a forradalom, hanem a szlovák politika is felfalja gyermekeit. Alakítsunk szakszervezetet és harcoljuk ki a szabad szombatot. Én leszek a főnök. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Majdnem! JUHÁSZ KATALIN „Az életünkre egyre csak felkészülünk, aztán meg egyre csak emlékezünk rája: tehát valahol a felkészülés és az emlékezés esztendői, eszembefordított tükörlapok között cikázott el a fényes titok, az életünk.” Az ilyen mondatokért szeretem Nádas Pétert, aki holnap lesz hetvenéves, és egy kis szerencsével fantasztikus születésnapi ajándékot kaphatott volna. Hogy valójában mennyi esélye volt az irodalmi Nobel-díjra, azt nehéz számszerűsíteni, százalékosí- tani, hiszen ez nem egy sportverseny, még ha lehetett is fogadni a győztesre a nagy internetes fogadóirodákban. Nem könnyű megmondani, hogy ama bizonyos képzeletbeli várólistán szereplők közül ki a legjobb író. Még csak azt sem deklarálhatjuk, hogy nekünk, magyaroknak mindenképpen Nádas, hiszen a Párhuzamos történeteket, ezt a monumentális regényt a németek is annyira szeretik, hogy szinte már német műnek tekintik, pedig csak idén februárban jelent meg a nyelvükön. A svéd akadémia csütörtökön két általános vélekedésre is alaposan rácáfolt. Az egyik az, hogy aki német nyelvterületen kritikai sikert arat, komoly esélyesnek számít. Nos, az idei győztes kínai Mo Jen eddigi kilenc művéből csak hármat fordítottak le németre. Egy másik általános nézet szerint elsősorban olyan író kaphat Nobel-díjat, aki már sok egyéb nemzetközi szakmai elismerést begyűjtött. Nádasnakjóval több van ezekből, mint a kínai „versenyzőnek”, akinek műveiről az európai irodalmi lapokban alig találni kritikát, recenziót, míg Nádas az idei év nagy részét külföldi felolvasásokkal töltötte. Szóval nem ismerjük Mo Jent, annak ellenére, hogy egy magyar si- nológus szerint gond nélkül megértenénk, befogadnánk, sőt megszeretnénk. Eddig két kínai kapott irodalmi Nobel-díjat, bár egyikük sem kínai állampolgárként. 2000-ben egy emigráns kínait díjazott a svéd akadémia, lett is belőle felzúdulás Kínában. Mo Jen sikerének sem mindenki örül hazájában, sokak szerint túl óvatos, nem bírálja kellő vehemenciával a rendszert, lepaktált a hatalommal. Mások azt hangsúlyozzák, hogy egy időben tiltólistán volt Kínában, tehát mégiscsak vagány fazon. A fene se igazodik ki ezeken... És bár Nádas Péter egyik nagy kedvencem, most mégis azzal fokoznám ezt az örömteli gyászhangulatot, hogy megemelem kalapom a kuratórium előtt. Díjazom, hogy ki mer állni kevéssé elismert szerzők mellett is, azaz mer kockáztatni. A Nobel-díj ugyanis jó esetben nemcsak jelöl egyfajta tekintélyt, hanem meg is teremti azt. Ahogyan például Kertész Imre esetében is történt. Hiszen tudjuk, hogy őt sem a világhír segítette a Nobel-díjhoz, hanem épp fordítva. KOMMENTÁR Fojtogat a múlt VÍGl ZOLTÁN 2000 óta Szerbiában minden október különleges. A milosevicsi őrületet, a nemzetközi elszigeteltséget lezáró október 5-i forradalomtól nagyon sokat vártunk. Arra számítottunk, hogy végre egy olyan úton indulhatunk el, ahol majd nem arról szólnak a hétköznapjaink, hogy van-e étolaj a boltban, a szüleim hány kiló lisztet vehetnek a fizetésünkön, mikor és kivel lesz valamilyen fegyveres konfliktus, stb. De mint 12 évvel később kiderül, sokat vártunk, keveset kaptunk. Készülök a szerkesztőségbe, a háttérben szól a tévé. Hallom a néhai Szlobodan Müosevicset, gondoltam valamüyen retrospektív híradó megy a dobozban. Kapcsolnám ki a tévét, akkor látom, nem Milosevics az, hanem a tanítványa, a mai miniszterelnök, Ivica Dacsics. Ugyanaz a hanglejtés, még a téma is hasonló. Ha nem kellünk Európának, az sem kell nekünk, majd mi egyedül, majd mi valami mást, újat kitalálunk. .. A májusi parlamenti választások utáni kavalkád eredménye az lett, hogy Szlobodan Milosevics párttársai Milosevics egykori ideológiai partnere, az akkor csak vörös-fe- Jcete koalíciónak titulált csoportosulás másik vezére, Vojisz- lav Seselj tanítványainak új pártjával kormányoznak. Eszmei vezetőjük Tomiszlav Nikolics, a mai államelnök. Most, 12 évvel Zoran Gyingyics színre lépése, és 9 évvel meggyükolása után ott vagyunk, ahol a part szakad. Egykori pártját ma belső viszályok bomlasztják, hagyatékából még mutatóban sincs semmi. Visszarendeződött az ország. Ez nem most kezdődött, az elmúlt négy évben Dacsicsék már a demokratákkal kormányoztak, most fordultak a Seselj-sarj felé. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy teljes politikai amnesztiában részesítse őket a politikum. Nem a közvélemény, mert annak egy része még emlékszik, kik azok, akik ma hatalmon vannak. Most már nem olyan fontos az sem, hogy ki lopott az idei (és a 2000 előtti választásokon), a lapokat leosztották. Még ha az ország nemzetközi megítélése kedvezőbb is, mint 2000 előtt volt, belülről nézve (tragi)komikus, hogy milyen gyorsan váltanak oldalt, színt a politikai erők, csak azért, hogy valamilyen hatalomhoz jussanak. Szerbia gazdasági és társadalmi letargiában van. Ahhoz, hogy (újra) le kelljen írni ezt, 12 év elég volt. Október van megint, de most az erő és az akarat is hiányzik egy forradalomhoz. Az egész hátterében az áll, hogy ma már nincs egyik és másik oldal. Összemosódott minden, a csontvázak előkerültek a szekrényből, és együtt táncolnak a 2000. október 5-i eseményeket látszólag az első sorokból, de a valóságban a háttérből figyelőkkel és kivárókkal. 2000 ősze a diktatúra megdöntéséről, az elszigeteltség megszűnéséről szólt. Arról, hogy ne csak földrajzilag legyünk Európa része, hanem fejben is vetkőzzük le a bezártságot. Úgy éreztük, ezt csakis új emberekkel lehet megtenni. Hogyan higgyem el, hogy kutyából mégis lehet szalonna?! A szerző vajdasági újságíró FIGYELŐ Rajka már Pozsony Bratislava VI. néven, azaz Pozsony nem létező hatodik kerületeként hirdet egy jövő novemberben elkészülő, 22 lakásos rajkai lakóparkot egy szlovák ingatlancég - írta a Kisalföld. A cég internetes oldalán úgy fogalmaz: barátságos környezetet kínálnak verheteden áron a Pozsonyban és a környékén dolgozó szlovákoknak. Rajka hamarosan Pozsony részévé válhat - áll a hirdetésben. Kiss Vince, Rajka polgármestere annyit mondott, meglepte a hír, de nem kommentálja. Kétharmados pöröly A pénteki német lapok Orbán Viktor berlini tárgyalásaival kapcsolatban elsősorban azt emelik ki, hogy a magyar miniszterelnök csak mint „perspektívát” említette Magyarország számára az euró bevezetését. Az újságok mindegyike foglalkozik a magyar kormány ellentmondásos uniós megítélésével. A Frankfurter Allgemeine Zeitung „Az ember a kétharmados pöröllyel” című cikkében megjegyzi, hogy Németország egyelőre nem küldött egyértelműen határozott üzenetet, de érzékeltette Magyarország számára, hogy a kétharmados többséggel felelősség is jár. A lap emlékeztet Orbán Ópusztaszeren elmondott turulos beszédére, kiemelve, hogy a miniszter- elnök állítása szerint a magyarok kulturális egységéről és nem területi kérdésekről beszélt. Ugyanakkor a FÁZ szerint a kétértelmű nyelvezettel kapcsolatos kétségek Németországban sem oszlottakéi. (MTI)
