Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-10 / 234. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 10. Vélemény És háttér 7 Az amerikai republikánusok elnökjelöltje gond nélkül fordult szembe saját korábbi kijelentéseivel Romney-galopp Az amerikai elnökjelöltek első tévévitájáról a hazai sajtó javarészt annyit közölt, hogy a kihívó Mitt Romney legyőzte a hivatalban lévő Obama elnököt, méghozzáviszonylag nagy arányban. RAVASZ ÁBEL Maga a vita valószínűleg ennél nem is érdemel sokkal több teret - lesz belőle még három, és a választók jelentős része egyébként sem ezek alapján dönt arról, kire szavaz majd novemberben. A vita inkább azért érdemel egy újabb átgondolást, mert megfigyelhető volt annak a professzionális apparátusnak a munkája, ami lehetővé tette azt, hogy az egyébként objektíve a szavazók körében népszerűtlenebb intézkedéseket meghozni kívánó Romney folyamatosan tűz alatt tartsa az elnököt. Romney gazdaságpolitikai pozíciója a kisebb államra, a szociális juttatások lefaragására, az Obama-féle egészségügyi reform visszafordítására, az olajipar támogatására, a gazdagok adóterhelésének csökkentésére épül. Magjában az az ötlet áll, hogy a piac minden esetben hatékonyabban működik, mint az állam, valamint a gazdagok a „munkahelyteremtők”, ezért adóterheik növelése a foglalkoztatás csökkentéséhez vezet. Romney víziój a nem túl vonzó az alsóbb rétegek számára, még akkor sem, ha keresztény-patrióta mázzal vonjabe. Éppen ezért ajelölt az elmúlt néhány hónap során folyamatos lavírozásra kényszerült, a közegnek megfelelően változtatva üzeneteit A- ról B-re, majd vissza. Itt van például a gazdagok adócsökkentésének kérdése: a republikánus jelöltek vitái során egyértelműen kiállt mellette, Obamával szemben viszont kikérte magának, hogy ezzel vádolják. Romney taktikája láthatóan előnyt biztosított számára Obamával szemben. Az elnök egész egyszerűen nem azzal találta magát szemben, akit várt: Romney ugyanis minden probléma nélkül ment szembe saját, Romney víziója nem túl vonzó az alsóbb rétegek számára, még akkor sem, ha keresztény-patrióta mázzal vonja be. néhány nappal korábbi kijelentéseivel, letagadva programjának egyes elemeit. A szakiroda- lom ezt - Duane Gish evolúciótagadó biokémikus nevét felidézve - Gish-galoppnak nevezi: Romney rövid időn belül olyan mennyiségű vitatható vagy hamis állítást tett, hogy Obamának akkor sem lett volna ideje azokat tételesen megcáfolni, ha történetesen fel lett volna készülve rá, hogy egy másik Romney lesz a vitapartnere, mint akit az elmúlt hetekben láthattunk. A Gish-galoppot több tényező együtt teszi lehetővé: a mindenáron középen maradni próbáló moderátor passzivitása - sehol egy „de ezt eddig nem így mondta, Romney úr!”, a tények teljes devalválódása („brit tudósok” igény szerint mindent és annak ellentettjét is állítják a médiában), valamint a szekértáborokban való gondolkodás, ami kiöli a kritika igényét ajelöltek támogatóiból. Az est igazi vesztese így nem Obama lett - aki az itteni sajtóban ellenkező irányban szelektált hírek ellenére is alighanem gond nélkül nyer majd novemberben hanem az amerikai közélet, amely magát erodálja azzal, ha tolerálja az efféle, alapjaiban őszintéden politikai taktikázást. (Ľubomír Kotrha képmontázsa) A tanár nem tud úgy zsarolni, mint az orvos: abba nem hal bele senki, ha nem megy iskolába Ahol ötnek akad, ott akad tíznek is VERES ISTVÁN Egyesek talán azt hitték, hogy a tanárszakszervezet és a miniszterek tegnapi tárgyalása unalmas esemény. Peter Kazimír pénzügyminiszter többször megüzente, hogy nincs pénz, erre tegnap kibökte: 60 millió azért akadna, így 5 százalékkal meg tudják toldani az iskolaügyi alkalmazottak havi bérét. A tanárszakszervezet által követelt 10 százalékos béremelés viszont állítólag 180 millióval terhelné az államkasszát a jövő évben. Ismerjük azt a mondást, hogy ahol kettőnek jut, ott jut a harmadiknak is. Az éves állami költségvetésben a 180 millió nem egy nagy tétel. Persze ha nagyon nincs pénz, akkor nagy. Éppen ezért mindenki arra számított, hogy Čaplovič, Kažimír és Richter egy hónappal a tanársztrájk után veszik a fáradságot és fogadják a szak- szervezet képviselőit, és szépen elmondják nekik, miért nincs pénz béremelésre. Erre kiderül, hogy 60 millió van, de további 60 már nincs. Ilyenkor egy jó szakszervezetis valószínűleg olyan sztrájkot hirdetne, hogy mindenki attól koldul, és csak előkerülne állam bácsi löttyedt zsákjából a másik 60 millió is. Ha ez meg is történik, akkor is érdemes belegondolni, mit jelent egy tanárnak az öt- vagy a tízszázalékos béremelés. Kažimír szerint a tanárok havi 36 euróval, a pedellusok, takarítónők és szakácsnők pedig 18 euróval kapnának többet az öt- százalékos emelésnél. A pedagógusok átiagfizetése havi 500 euró. Ha tehát ezt a kormány hullahegyek árán megtoldja az említett összegekkel, attól senkinek nem borulnak virágba a hétköznapjai. Emeljenek tehát öt vagy akár tíz százalékot, az csak arra elég, hogy a tanár befogja a száját, mert a munkaadói voltak oly kegyesek, és megemelték a fizetését. Ráadásul a következő években a szakszervezetnek még nehezebb dolga lesz a béremelési követeléseknél, a kormány ugyanis emlékezteti majd a pedagógusokat: ti nemrég kaptatok, maradjatok csendben. A tanárszakszervezet pedig 15-én eldönti, lesz-e ismét sztrájk vagy nem. Ha lesz, az sem jelent semmit, nehéz ugyanis ismét olyan sok tanárt mozgósítani. Ha ez sikerülne is, akkor sem képesek a pedagógusok olyan zsarolásra, mint tavaly az orvosok. Mert ha az iskola néhány napra be is zár és a gyerek otthon marad (vagy a nagyszülőkhöz kerül), abba nem hal bele senki. Hetekig pedig nem fognak sztrájkolni a tanárok, hisz azzal jelenlegi alacsony fizetésüket csökkentenék. Szóval a kormánynak van pénze, és minden a szakszervezet rátermettségén múlik. Még ha ez a minden nagyon kevés is. KOMMENTAR Magyar menü: szobor, öntettel SZOMBATHY PÁL A Videoton egy, az FTC kettő - virul a népi humor online plakátja a legnagyobb kereskedelmi tévé osztódását kísérő reklámkampányt átültetve futballra, Orbán miniszterelnök kedvenc csapatát íricskázva a Fradi fehérvári 2:1 -es győzelme után. Ez a magyaros/kurucos szellem, szellemesség üdítő. Hogy aztán elborzadhassak a köztereken dúló beteges, derűtől mentes festékháborútól. Magyarországon a politikai hardcore katonái újabban roppant izgalomba tudnakjönni a szoborállításoktól. Festéket az alkotásra, lötty és zutty, máris ott a markáns állásfoglalás. Horthy gyalázat, Kemál pasa örményölő tömeggyilkos, Károlyi Nagy-Magyarország elveszejtője. Hisztérikus, fájdalmakra festéket zúdító múltpolitika, mások más szempontjai iránti teljes érzéketlenség. Nem kell szeretni Horthyt, hogy belássuk: bonyolultabb a történelmi szerepe, mintsem egyszerűen lefasisztázható volna, sőt. Vegyük Kemál Atatürk összemocskolt szobrát: feltűnt volna-e bárkinek a török modernizáció atyjának (igen, mások hősnek látják) emlékműve, ha nincs azeri bal tás gyilkos - ergo nincs Fidesz- és kormányellenes gyűlöletből táplálkozó, hirtelen támadt örményszeretet? Hasonló extra gerjedelem: a turul. E mítoszmadár - mondhatni: e mese - mintha indokolatlan indulatokat keltene, pedig több itt a bornírtság - gyanítom, mikor kormányfőt látni festékbiztos magasságokban turult röptetni Ópusztaszeren. A szoborleöntősdi és turulszámytörő alighanem folytatódik. Gondoskodott róla a politikai húrokat pendítő bíró is, aki a Horthy-locsoló ízléstelen provokátor ostoba viselkedésében a társadalmilag hasznos tettet látta meg, ítéletéhez magyarázatot fűzve. Innentől ugyanis az a kérdés: minden szobor összerondítható, vagy csak néhány? Ki készíti el a listát a festékszóróra érett műalkotásokról? Ki dönti el, melyik történelmi szereplő pozitív, s ki a diabolizálandó negatív? Békés társadalmakban a múlt dolgairól közmegegyezés körvonalazódik. Néhány elem stabil, másokban nincs konszenzus. Nyilván van olyan, akinek a magyarok 90 százaléka nem állítana szobrot. Horthy, Károlyi, Teleki, sőt Kádár aligha ilyen. Ez nem baj. Semmi értelme hangos csoportoknak vagy gőgös hatalmaknak megmondaniuk, mi tilos és kit kell szeretni. Nekem nem az a liberális, aki csak a saját hangját hallja meg. Nem kell szeretni a turulokat, elég elviselni. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Minden tizedik voks eladó Minden tizedik ukrán kész eladni a szavazatát, ha valaki fizet érte - derült ki a Demokratikus Kezdeményezések Alapítványa és a kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet közös felméréséből. A megkérdezettek 82,9 százaléka válaszolta azt, hogy nem adja el a szavazatát, 1,5 százalékuk viszont akármennyiért bárkinek. 5,2 százalék közölte, hogy hajlandó eladni a szavazatát, ha megfelelő összeget kínálnak érte, 4,6 százalék pedig azt mondta, attól a párttól elfogadná a pénzt, amelyet egyébként is támogatna. A Szabadság Párt a Korreszpondent ukrán hírportál szerint közölte, hogy értesülései szerint Cserkaszi megyében 500 hrivnyát, azaz körülbelül 50 eurót osztogatnak a kormányzó Régiók Pártjának képviselői a potenciális választóknak azért, hogy pártjuk helyi jelöltjére szavazzanak. Az ukrán parlamenti választásokat október 28-án tartják. Milliókat utaló szegény görögök Már szigorúan ellenőrzi a görög adórendőrség a külföldre irányuló banki utalásokat, és eltitkolt összegek esetén komoly bírság befizetésére szólítja fel az adócsalókat. A Ta Nea című athéni újság beszámolója szerint van olyan görög állampolgár, akinek tavalyi adóbevallásában mindössze 497 euró éves jövedelem szerepelt, mégis milliókat utalt át külföldi bankszámláira, összesen 12,5 millió eurót. Többen fennakadtak már a szűrőn. Egy kertész például a tavalyi adóbevallásában 2275 eurót tüntetett fel az egész évi jövedelem címszó alatt, viszont 610 ezer eurót utalt át egy külföldi bankszámlára. 22 milliárd euróra rúgnak a külföldi átutalások, 54 ezer személyt és vállalatot érintenek. Eddig mintegy 15 ezer személy bankszámláit ellenőrizték. Az eltitkolt pénzek 45 százalékát kell befizetniük adó és adóbírság címén, különben büntetőjogi eljárás indul ellenük, ami még súlyosabb büntetést jelent. (MTI)
