Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-09 / 233. szám, kedd

14 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2012. OKTOBER 9. www.ujszo.com Futballgyilkosok te. részi A magyar bundabotrány - póni, drogok, prostik.„ 5. fejezet Ügy érezte, ha most valaki azonnal nem fogja le, felrohan a székházba, rátöri új klubja elnökére, Ficzerére az ajtót, kirángatja az asztala mö­gül, és felképeli. Péter négy hónapot töltött a klub­nál, s ez idő alatt egyszer, egyeden- egyszer kapta meg a teljes havi fize­tését, azt is háromhetes csúszással. Két alkalommal még adtak neki borítékban 150 ezer forintot, hogy az albérletét meg a rezsit rendez­hesse, de azonkívül egy fillért sem. Ficzere az előző héten személyesen ment be az öltözőbe, és ígérte meg, hogy a klub napokon belül rende­zi az adósságát a játékosokkal. A határidő most járt le, és amikor a technikai vezető az edzés után kö­zölte, hogy srácok, hát izé, pénz még most sincs, Péterben elpattant az ideg. A többiek is zúgolódtak, a helyzet tarthatadannak tűnt, mert a fiatalabb, a pénzükre ugyancsak hónapok óta váró játékosok több­ségének nem volt tartaléka. Sokan hitelből éltek, és egyre csak hal­mozták az adósságokat. Az új évez­red első évtizedének közepe táján a fényesebb időket is megélt klubnál akadt, aki úgy spórolt, hogy haza­járt a szüleihez kajálni, és lógott a villamoson. Szórádi mester türelemre intette a feszült társaságot. Süketek valamit, hogy majd beszél az elnökkel, pró­bál intézkedni, de a játékosok jól ismerték. Tudták, ő lenne az utol­só, aki felmegy, és rácsap a főnöke asztalára a jussukért. Jobban féltette a helyét annál, mintsem hogy ilyet megtegyen. Ha ők nem tesznek valamit, sem­mi nem fog történni, ezért mind a húszán szépen felcammogtak Ficzeréhez. A drámaibb hatás kedvéért a többség ezúttal nem adott a megjelenésre. Ki gumipa­pucsban és fecskenadrágban, más frottírtörülközővel a dereka körül lépett az irodába. Akiknek még ekkor is volt kedvük viccelődni, azok hajszárítóval mentek, amit úgy tartottak a kezükben, mint egy Smith & Wessont. A helyiség nem volt több harmincöt négyzetméternél, de ez senkit nem érdekelt. Mind egy szálig benyo­multak. Ügy álltak ott a félpucér, szőrös mellkasú férfiak, mintha éppen egy gangbang-jelenet for­gatásán várnának a sorukra a né­ger háziasszony ágyánál. Az iroda megtelt tesztoszteronnal, Ficzere segglyukába egy rizsszemet sem le­hetett volna begyömöszölni, úgy megrettent. Egy pénzbehajtóbrigád sem tudott volna határozottabban fellépni, mint ezek a fiúk. Az elnök most is tartotta magát jó szokásához, és viszonylag gyorsan megegyezett velük, hogy negyven- nyolc órán belül legalább egyhavi bérét mindenkinek kifizeti. A já­tékosok sztrájkkal fenyegetőztek, s ebből Ficzere felfogta, hogy a blöff most nem elég, a dolgok komolyra fordultak. De nem lett volna ízig- vérig magyar klubvezető, ha nem szabja meg feltételként a játékosok­nak, hogy a pénzükért, vagyis jogos pénzük egy részéért cserébe nincs kibeszélés, a sajtó nem tudhat meg semmit a kínos incidensről. Az elnök betartotta a szavát. Talán bankot rabolt, vagy kaszinózott és mázlija volt, de ezúttal tényleg szerzett pénzt. A klub két napon belül átutalta a keret összes labda­rúgójának az egyhavi járandóságát. Hogy ehhez kéttucatnyi felnőtt férfinak csaknem pucérra kellett vetkőznie, az ekkor már tökélete­sen másodlagos volt. A pénztelenséghez és Szórádi ócska edzéseihez képest az együttes nem is szerepelt annyira rosszul. A baj­nokság felénél a középmezőny alján tanyázott, ami ebben a helyzetben több volt, mint bravúros. Péter mindenesetre nem hitte vol­na, hogy alig néhány hónap alatt ekkorát fordul vele a világ. A büsz­kesége rég elszállt, hiába volt a híres egyesület tagja. A kerületet ismét szánalmasan szürkének, lepusz- tultnak látta. Az épületekről omló vakolat és az utcai koldusok job­ban bosszantották, mint bármikor. Eközben tehetedennek, csórónak érezte magát. És az is volt. Szégyell- te, hogy profiként folyton a szülei­től kell kölcsönkérnie, és hogy még mindig nem tudta lecserélni anyja kocsiját egy sajátra. 6. fejezet Márciusban Péter összeszedett egy kisebb sérülést, ami miatt két hétig nem edzett. A kényszerpihenőt arra használta fel, hogy kicsit kikapcso­lódjon, és elmenjen a volt csapata mérkőzésére. Az együttes meglepő­en jól szerepelt a Magyar Kupában, már az elődöntőben volt. Örült, hogy újra láthatja a régi arcokat, a biztonsági őröket, a büféslányokat, Jutkát és persze Dragant. Azt vi­szont remélte, hogy Baloghgal nem fog összefutni: most jól akarta érez­ni magát, egy jó meccsre vágyott, nem egy kínos jelenetre. Az ötvenedik percben aztán utol­érte a kínos jelenet, igaz, ehhez Baloghnak semmi köze nem volt. Még a sósperecet is csaknem félre­nyelte, amikor Drágán bődületes helyezkedési hibát elkövetve alá­szaladt egy beívelt labdának. Az ott ólálkodó csatár köszönte szé­pen, beverte, nulla-egy. A hazaiak nem sokkal később egyenlítettek, de aztán a védel­mük újra megzavarodott, Drágán ezúttal az ellenfélhez passzolt, pe­dig úgy tűnt, kivághatta volna a labdát — aminek megint gól lett a vége. Később még szabadrúgásból is betaláltak a vendégek, így végül simán bejutottak a kupadöntőbe. Dragant kórusban szidta a lelátó, ami nem csoda, mert egyértelmű­en rajta ment el a meccs. Ha aznap este visszakergetik Horvátországba, senkit sem ér meglepetés. Az igazat megvallva, Péternek sem fért a fejé­be, rutinos középső védőként hogy tudott ekkora hibákat elkövetni az egykori csapattársa. A meccs után csak vonakodva mer­te szóba hozni a dolgot.- Veled mi a fene történt? - kérdez­te, és remélte, hogy Drágán nem kapja fel a vizet. Ügy gondolta, elég rossz lelkiállapotban lehet, és bizo­nyosan megviselte, hogy nyilván az öltözőben is elővették. Ennek ellenére Drágán nyugodtan, szinte szenvtelenül válaszolt:- Látod, csak én lehetek ilyen sze­rencséden. Rossz napot fogtam ki. Ennyi az egész, brate. - Azzal bic­centett egyet, félhosszú, fekete haj­tincseit beigazgatta a füle mögé, és jelezte, hogy részéről a téma lezárva. Nem akart többet beszélni a történ­tekről. Legalábbis egyelőre. Egy hónappal később váratlan ese­mény történt: Drágán huszonhét évesen befejezte a labdarúgó-pá­lyafutását. Az újságokban azt nyi­latkozta, azért döntött így, mert elvesztette a motivációját, kiégett, ezért hazatér Horvátországba, hogy a családi üzletben dolgozzon tovább. Klubja annak ellenére is el­engedte, hogy a bajnokságból még hátra volt két mérkőzés, de mivel a csapat szereplése már nem függött a még megszerezhető pontoktól, nem marasztalták. Amikor Péter elolvasta a hírt a lapokban, azon tű­nődött, volt csapattársa említette-e valaha, hogy otthon családi, vállal­kozásuk van. Ebben egyáltalán nem volt biztos. Próbálta felhívni telefo­non, de Drágán elérhetetlennek bizonyult. Később azonban küldött egy üzenetet azzal a szöveggel, hogy majd keresni fogja. Péter igencsak fürcsállotta a történteket. Azt, hogy abbahagyta a fütballozást, és azt is, ahogy egyik pillanatról a másikra felszívódott. * * * Időközben véget ért a bajnokság, és mire a játékosok észbe kaptak, már kezdődött is az új idény. Tulajdon­képpen semmi nem változott az előző szezonhoz képest: a klubnál továbbra is komoly anyagi problé­mák voltak, és Ficzere legnagyobb félelme még mindig az volt, hogy a játékosok a pénztelenség miatt az MLSZ-hez rohannak feljelen­tést tenni. Ezért hát zsarolta őket. Akinek az árulkodás akárcsak megfordul a fejében - dörögte -, az megnézheti magát. Fenyege­tőzött: ha megtudja, hogy valaki ilyesmiben mesterkedik, onnantól kezdve nem játszik egy percet sem, és lemondhat a pénzéről is. Egyér­telmű volt, hogy egy évekig tartó, kilátástalan bírósági küzdelemhez senkinek nem lesz kedve, ezért jobb híján a játékosok befogták a szájukat, és várták, hogy néha-né­ha megkapják a fizetésüket. Ficze­re csakugyan minden eszközt be­vetett, ha az érdekei úgy kívánták. A csapatnál senki nem felejtette el, amikor évekkel korábban lefizetett egy újságírót, hogy az egyik, a klu­bot feljelentő, amúgy válogatott játékosáról jelentessen meg valami rosszat. Rábízta, hogy mit talál ki. így terjedt el a szerencsétlen fiúról a pletyka, hogy súlyos alkohol­problémákkal küzd. Péter tehát, mit tehetett volna mást, szintén várt a pénzére. A szüleire továbbra is számíthatott, apja még mindig jól keresett, de nyilvánvaló volt, hogy ha nem változik hamaro­san a helyzet, beront Ficzeréhez, és kisajtol belőle egy közös megegye­zéses szerződésbontást.- Legfeljebb lemondok a pénzem­ről, csak engedjen el ingyen - mon­dogatta mindig. A bajnokság megkezdése előtt már a Ligakupában játszott a csapat néhány érdektelen, alacsony szín­vonalú mérkőzést, és ugyancsak gyatrán indult számára a bajnok­ság is. Ficzere, a szurkolók és az újságírók is zúgolódtak a gárda po­csék játékát látva, de Szórádi azzal indokolta a gyengébb produkciót, hogy rövidre sikerült a nyári pihe­nő, és a Ligakupa-meccsek miatt sem tudták rendesen végigcsinálni az alapozást. Ami persze röhejes magyarázat volt, lévén hogy ép­pen ő hangoztatta korábban, hogy a sorozatot beépíti a felkészülés programjába. Mellesleg Szórádival egyéb problé­ma is akadt. Olyasmi, ami komoly fennakadást okozott az öltözőben, és egy időre még jobban visszave­tette a csapat teljesítményét. Szó­rádi alsónemű nélkül egyszerűen nem tehette volna be a lábát arra a csapatértekezletre. Oké, káni­kula volt. Lehetett vagy harminc- nyolc fok, negyven? Tökmindegy. Az embernek rohadt melege van ilyenkor, legszívesebben egész nap egy lavór hideg vízben álldogálna, és jégkrémmel hűtené a hónalját, hogy megállítsa az izzadást. Egyéb­ként meg valószínűleg az lehetett a baj, hogy Szórádi zacskó alatt is izzadós volt. Van ilyen. Ettől még felhúzhatott volna egy fecskét, mert a feleségén kívül ő az egyedüli, aki tökéletesen tisztában volt a dimen­zióival. Hogy akkora a heréje, mint egy bölénynek, a játékosai most szembesültek először. Szórádi pontban 14 órára hirdet­te meg a taktikai megbeszélést. A téma mi más lett volna, mint a kö­vetkező ellenfél és játékuk elemzése a mágnestábla és egy vágott videó segítségével. A játékosok nem sze­rették ezeket az egy-másfél órákat. Szórádi nem tudott úgy előadni és magyarázni, ami felkeltethette az ér­deklődésüket, vagy ami szakmailag, taktikailag magasröptű lett volna, ezért az ilyen megbeszélések jórészt unalomba fulladtak. Ezúttal nem. Szórádi telekre járós szerkóban lépett be az öltözőbe. Ilyenkor nem adott a marketingre, ha nem voltak jelen az újságírók, fotósok, esze ágában sem volt belebújni a szponzorpólóba. Még mit nem. Ő ebben a melegben gumipapucsban, klasszikus, lukacsos atlétatrikóban, baseballsapkában, nyakában síp­pal és digitális kínai stopperórával jelent meg. Eddig rendben is lett volna a dolog. Ám Szórádi elkö­vette azt a helyrehozhatatlan hibát, hogy alulra csupán egy 100%-os poliészterből készült rövidnadrágot húzott - amiben történetesen nem volt bélés. Szórádinak szokása volt, hogy miközben magyarázott, fel­tette a lábát egy hokedlire. Ahogy most is. Csakhogy tényleg rohadt meleg volt, és hát Szórádi semmit sem húzott alulra. Kellett volna. Talán aggódott, hogy izzadni fog a fütykös, mindenesetre fecske és a poliészter gatyó bélése nélkül aka­ratlanul is szabad kijárást biztosított a csúnyájának. A játékosok sokkot kaptak. Mintha egy alient láttak volna a Nyolca­dik utas a hal4foó\. Péter, amikor észrevette a valóban döbbenetes, combközépig lelógó, bölénymé­retű heréket, két kézzel markolta a padot, nehogy leessen. Röhögni senkinek nem volt kedve, többüket a szívroham kerülgette, a helyzet valóban válságos volt. Az öltözőben mindenki az ágyúgolyókat - ame­lyek szemre egyenként is nehe­zebbek voltak, mint egy jóllakott Schmuck Andor - szuggerálta. Fi­gyelték, ahogy kileng jobbra és bal­ra. Bing-bang. Egy pisszenés nélkül próbálták feldolgozni a feldolgoz- hatatiant, a harangozó herék lát­ványát. Soha ilyen csend nem volt még az öltözőben, amikor Szórádi eligazítást tartott. És ő csak mond­ta, és mondta. Beszélt hadrendről, lestaktikáról és sündisznóállásról. Am eközben fogalma sem volt róla, hogy alul kilóg, aminek nem szabadna kilógnia, mert pusztító hatással van a jelenlévők lelkiálla­potára. Péterék a hétvégén beleszaladtak egy komoly vereségbe. A rákövet­kező héten még mindig kitartott a hőség. A játékosok - biztos, ami biztos - eltüntették az öltözőből a tojásos hokedlit. (Folytatás a jövő héten!) A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden. Benkö Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents