Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-05 / 205. szám, szerda
12 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 5. www.ujszo.com Mindszenty József emléke előtt tisztelegtek A kommunizmus áldozataira emlékeztek GULYÁS ZSUZSANNA Párkány. Szombaton magyar-lengyel megemlékezést tartottak Párkányban. Szentmisével, történelmi előadással és koszorúzással egybekötött gyertyagyújtással emlékeztek meg a kommunizmus áldozatairól. Az ünnepség szervezője a Limes-Anavum Regionális Honismereti Társulás volt, amely tavaly első ízben rendezte meg Párkányban a magyar-lengyel kulturális napokat. „Korábban kulturális társulásként működtünk. Nevünket később honismereti társulásra változtattuk. Ez a megnevezés pontosabban kifejezi azt, amivel foglalkozunk, miközben hűek maradtunk a korábbi társulás szellemiségéhez. Fő feladatunknak tartjuk a szűkebb és tágabb értelemben vett hon megismertetését. Különféle szakmai konferenciák szervezésével is foglalkozunk. Emellett fontosnak tartjuk a lengyel-magyar barátság ápolását is” - mondta Dániel Erzsébet, a Limes-Anavum társulás elnöke. A társulás 2003-ban rendezte meg Párkányban az első történelmi konferenciát. 2008 októberében közadakozásból készült el a Sobieski-lovas szobor és emlékpark, az ügy egyik fő pártfogója a tragikusan elhunyt Andrzej Przewoznik lengyel történész volt. Szombaton 14 órakor ünnepi szentmisével kezdődött a megemlékezés. A Mindszenty József bíboros és Stefan Wyszynski bíboros emlékére bemutatott misét Székely János segédpüspök celebrálta. A párkányi római katolikus templomban Zombori István szegedi történész és Illés Pál Attila piliscsabai történész tartott előadást a magyar és a lengyel bíborosról. Délután fél ötkor kezdődött a koszorúzás a Sobieski emlékparkban, amit a püspökladányi Győrfi Ádám szobrászművész kiállításának megnyitója követett a párkányi városi múzeumban. A kétnyelvű feliratok alkalmazása terén még mindig van hová fejlődniük a cégeknek, hivataloknak Továbbra is hiánycikk a magyar felirat Dunaszerdahely/Somorja. Az egy évvel ezelőttinél több, de még mindig nem elegendő a magyar feliratok száma Duna- szerdahelyen és Somor- ján. A képviselő-testületek által tavaly elfogadott, a kétnyelvűség alkalmazásáról szóló határozatok, valamint a civil szervezetek különféle figyelemfelkeltő akcióik ellenére is van hová fejlődnie a két városnak - és Dél-Szlovákiának. Három nyelven ígér árkedvezményt a felirat, közülük egyik sem magyar (A szerző felvétele) SZABÓ CSILLA Bő egy éve, 2011 júniusában több dél-szlovákiai városban a magyar feliratok hiányát kritizáló, „Hol a magyar felirat? Tiszteld a város nyelvi többségét! Nápisy aj po maďarsky!” szövegű matricák jelentek meg. Somotja, majd Duna- szerdahely önkormányzata ezekre reagálva, mintegy helyeslő válaszként határozatot fogadott el, amelyben a kétnyelvűség következetes használatára szólította fel a város területén tevékenykedő szervezeteket, vállalkozókat és intézményeket. Idén tavasszal újabb, a kisebbségi nyelvhasználat hiányosságait bíráló feliratok jelentek meg a térségben, ezúttal óriásplakátokon „Merénylet a kétnyelvűség ellen - ne közelítse meg a helyszínt!” szöveggel. Bár a helyzet gyökeresen nem változott, rögtönzött, reprezentatívnak nem tekinthető felmérésünk során Dunaszer- dahelyen és Somorján tízből öt helyen találkoztunk magyar felirattal. Leginkább a kisvállalkozók körében tapasztalható, hogy szolgáltatásaikat, termékeiket, illetve a tájékoztató feliratokat magyar nyelven is közzéteszik. Általánosan érvényes, hogy minél nagyobb egy üzletlánc vagy vállalat, annál kisebb gondot fordít a kisebbségi nyelv gyakorlati alkalmazására. A városi önkormányzatokhoz tartozó intézmények legtöbbjében minden felhívás két nyelven szerepel, de a figyelmeztető és tiltó feliratok gyakorta csak államnyelven olvashatók; érvényes ez az üzletekre, vendéglátó-ipari egységekre is. Rosszabb a helyzet az óriásplakátok esetében: elenyészően kevés kétnyelvű reklámmal találkozhatunk. Őszi Irma házi múzeumának minden egyes darabjához régi történet fűződik - szülei, nagyszülei étkészletét, vásári cserekosarát is őrzi Feldolgozta a kamocsai zsidóság történetét SZÁZ ILDIKÓ Kamocsa. Ösziné Györös Irma kamocsai otthona egyfajta magánmúzeummá vált. A nyugalmazott népművelő megtanult együtt élni a múlttal. A nyolcvanas éveiben járó vendéglátónk a Csemadok Érsekújvári Járási Szervezetének titkáraként csaknem négy évtized alatt teljesen megismerte a régiót. Sok emberrel hozta össze az élet. Értékmentő munkáját a nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba, otthonában gyűjtötte a régi lapokat, fényképeket, használati tárgyakat. Múzeum az alagsorban Csodálatosan tud mesélni Őszi Irma az alagsori kis múzeumban őrzött tárgyakról, mindegyikhez fűz egy történetet. Szülei, nagyszülei étkészletét, vásári cserekosarát mutatja elsőként, a fényképeknél hosszabban elidőzünk, minden arc újabb és újabb történetet hív elő a múltból. Őszi Irma elhivatott krónikása volt az elmúlt nyolcvan évnek, és nem rest tovább kutatni. Felidézni a kitelepítéssel, a helyi zsidók elhurcolásával kapcsolatos emlékeket. Az alagsori helyiségben népviseletbe öltöztetett babák, szőttesek, falvédők és hímzőminták láthatók. Az ágyra terített kendők és kötények mellett monogrammal ellátott, kézi szövésű zsákokat mutat, ezekből a másik helyiség falán is van. A harmadik teremben régi lócák állnak. A betegség sajnos vendéglátónkat sem kerülte el, a combnyaktörés okozta fájdalom és mozgásproblémák ellenére Őszi Irma alkotó és gyűjtőkedve a régi maradt. Barátai szerint a múzeumi .tárgyakból egyszer emlékszoba nyílhatna, nehogy tönkremenjenek az éveken át féltve őrzött tárgyak. A kitelepítettek története Őszi Irma elárulja, újabban megint ír, ezúttal saját élete történetét. Vendéglátónk több publikáció szerzője: megírta a Kamocsáról kitelepítettek történetét (Itt születtem), a Csemadok helyi alapszervezetének krónikáját (Fáklyalobo- gás), társszerzője a Csemadok Ersekújvári Járási Szervezete történetének (Ötven év szolgálat). Nemrég látott napvilágot a kamocsai zsidók meghurcoltatását (Itt születtek ők is) feldolgozó tanulmánya, melyért elismerésben részesült. A Csemadok Életműdíja ott áll a nappali asztalán, minden vendég jól láthatja. A kamocsai zsidók történetét saját kis nyugdíjából jelentette meg a közelmúltban, hogy tanulságul szolgáljon mindazoknak, akik csak történelem- könyvből ismerik a meghurcoltak szenvedéseit. Hárman élték túl a haláltábort Az idős asszony magányos mindennapjait a baráti látogatások és az írás teszi elviselhetővé. „Gyógyszer az írás, olyankor megfeledkezem a fájdalomról. Egyszer alapiskolás gyerekek jöttek megnézni szerény gyűjteményemet. Mutattam nekik az osztályképeket, régi fényképeket. Né- hányan elcsodálkoztak azon, hogy valaha Kamocsán is éltek zsidók. A fiatalok közül sokan nem tudnak róla. Végül a Komáromi Zsidó Hitközség, Záchor Emlékezz! program pályázati felhívására készítettem el egy korántsem teljes tanulmányt, mellyel elnyertem a második díjat” - mondta Őszi Irma. Abban az időben faluhelyen nemigen foglalkoztak politikával. Mindenkit embersége, a munkája szerint ítéltek meg. A zsidó lakosok szerves részét képezték a község életének. Őszi Irma összegyűjtötte a kamocsai zsidó családok adatait, tizenhét porta mindennapjairól adott számot: fűszeresek, textilesek, kereskedők, pékek, orvosok és tollfelvásárlók életét mutatta be. Az auschwitzi haláltábor borzalmait csak hárman élték túl: Dr. Waltha- user Mihályné született Singer Gizella, Polák József és Wolfner Jenő élete is nyomon követhető a kiadványban. ,A kamocsai zsidóság múltját kutatva több idős lakost meglátogattam a faluban. Érdekes információkhoz jutottam: az érsekújvári Dr. Szir- mák Imréné Kenedi Lídia Kamocsán élte túl ezt a nehéz időszakot, a család kedves ismerőseinél. Teljes titoktartás övezte az ittlétét, még a szomszédok sem tudtak róla” - emlékezett Őszi Irma. Legközelebb Elzer Rebeka virágkötőt mutatjuk be. A nyugalmazott népművelő meséiben újra életre kelnek a tárgyak (A szerző felvétele)
