Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-29 / 225. szám, szombat

8 Kultúra UJSZO 2012. SZEPTEMBER 29. www.ujszo.com Kisebbségi konyhanyelvek a Minormával Kulturális gyorstalpaló UJ SZ0-H1R Pozsony. A magyar, a roma és a héber nyelvek alapjait ta­nulhatják meg annak az ingye­nes nyeltanfolyamnak a részt­vevői, amely október elején kezdődikPozsonyban. „Szeretnénk, ha a Nyelv­konyha résztvevői legalább konyhanyelvi szinten megta­nulnák ezeknek a kisebbségi nyelveknek az alapjait” - mond­ta Bindics Gábor, a Nyelvkony­ha - Jazykuchyňa projekt ötlet­gazdája. Az első tanfolyamok létszáma már betelt, de a szer­vezők folyamatosan indítják majd az újabbakat. A Szlovákiában egyedülálló kezdeményezés főszervezője a nemrégiben létrejött Minorma polgári társulás, a nyelvtanfo­lyamok a pozsonyi Dunaj kul- túrközpontban zajlanak majd. A szervezők szándékai szerint a képzés nem a hagyományos nyelvórák forgatókönyvét kö­veti. ,A nyelvet mi elsősorban a kultúra felől közelítjük meg. Tapasztalt lektoraink mellett az adott nyelv egy-egy ismert, a művészeti életben tevékenyke­dő anyanyelvi beszélője is ven­dégünk lesz” - tette hozzá Bin­dics Gábor, aki elsősorban szlo­vák anyanyelvű érdeklődők je­lentkezésére számít. A kezdeményezés mögött az idén szeptemberben pozsonyi székhellyel megalakult Minor­ma polgári társulás áll. A társu­lás a Szlovákia területén élő et­nikai és nemzeti kisebbségek szakmai, etikai, gazdasági, szo­ciális és jogi érdekeinek képvise­letét tűzte ki céljául. Podhradská Lea, a Minorma ügyvezetője sze­rint az újonnan létrejött szerve­zet nem csupán népszerűsíteni szeretné államhatárainkon be­lül élő kisebbségi csoportokat, hanem azok társadalmi, kultu­rális és szociális integrációját is feladatának tekinti A tanfolyam első évadának megnyitóját két magyarországi zenész, DJ Suhaid és Vázsonyi János szaxofonvirtuóz közre­működésével tartották szep­tember 26-án a pozsonyi Dunaj kultúrközpontban. (k) RÖVIDEN Bozsik Yvették bábfesztiválon Besztercebánya. A Négy évszak című darabot adja elő a Bozsik Yvette Társulat a Besztercebányai Nemzetközi Báb- fesztiválon, amely mától jövő szerdáig tart. A neves magyar táncos-koreográfus együttese vasárnap délelőtt lép színpad­ra. Az 1977 óta kétévente megrendezett fesztiválon a nem­zetközi kortárs bábszínházak előadásai felnőtteknek és gyermekeknek szólnak. A vendéglátó Szlovákiával együtt 14 ország, köztük francia, portugál, kanadai és izraeli együtte­sek 32 produkcióját láthatják az érdeklődők. A fesztivál első felében a gyerekeknek szóló darabokat mutatják be, hétfőtől a felnőtt előadások kerülnek színre. A Négy évszak című da­rabot 0-tól 4 éves korig ajánlja Bozsik Yvette, aki a modern tánc és zene elemeiből egy, a négy évszakon átívelő ese­ménysort készített társaival, amelyben a groteszk és a lírai vizuális elemeket ötvözték. (MTI) A nyakukon maradt Goebbels New Haven. Nem keltek el Joseph Goebbels, Hitler propa­gandaminisztere korai szerelmes levelei és egyéb iskolai do­kumentumai a csütörtöki connecticuti árverésen. Az Alexan­der Historical árverési ház legalább kétszázezer dollárt várt a több ezer oldalnyi anyagtól, amely még Goebbels főiskolás éveiben keletkezett, mielőtt 1924-ben a náci párt tagja lett. A tengerentúlról volt ugyan egy telefonos érdeklődő, de túl ala­csony, mindössze 130 ezer dolláros árat kínált. A kudarc da­cára az aukciósház egy későbbi időpontban - esetleg mérsé­keltebb kikiáltási áron - ismét megpróbál túladni az iratokon, amelyek között ott van Goebbels disszertációja, számos főis­kolai dolgozata, esszéje és gazdag szerelmi levelezése. Az ár­verés előtt a Zsidó Holokauszttúlélők és Utódaik Amerikai Csoportja tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy az aukciósház üzletet csinál a náci vezető dokumentumaiból. (MTI) Nichola Noa szerint a számítógépes zenei szerkesztőprogramok felhígították a DJ-kultúrát A megtalálás művészete Nyakig a londoni undergroundban (Somogyi Tibor felvétele) Lassan többen ismerik Nichola Noaként, mint Varga Zoltánként azt a felsőpatonyi fiatalem­bert, aki sikeres csalló­közi DJ-pályát hagyott maga mögött, hogy sze­rencsét próbáljon az elektronikus zene felleg­várában, Londonban. JUHÁSZ KATALIN London a zenészek számára az, ami Hollywood a filmsztár­jelöltek számára. Egy-egy me­nő klub DJ-pultja mögé bejutni hatalmas dolog, és a komoly kiadók ajtaja előtt is több szá­zan állnak sorban. Egyikük Varga Zoltán, aki ráadásul nem is a népszerű breakbeat vagy drumandbass vonalat preferál­ja, hanem az elektronikus ze­nék nehezebben emészthető válfajait, a deephouse, illetve a minimál techno stílust. „Tizenöt éves koromtól, azaz tíz éve foglalkozom zenével. Kezdetben az ATB, Tiesto és Armin van Buuren felvételeit hallgattam. Akkoriban még a trance zene, és nagy kedven­cem, Tiesto is undergroundnak számított, aztán fokozatosan bekerült a mainstreambe, és nagyon sokat változott a zené­je, ha úgy tetszik, engedmé­nyeket tett, kompromisszumo­kat kötött a szélesebb tömegek elérése érdekében. Enélkül szerintem senki nem lehet vi­lágsztár, én legalábbis nem tu­dok olyan neveket mondani, akiket az underground közön­ség is elfogad és a kereskedelmi rádiók is játszanak. Akifejlőd­ni akar, annak állandóan kö­vetnie kell a műfaj alakulását, sőt egy lépéssel a trendek előtt kell járnia. Mert amit már vala­ki kitalált, azt felesleges ismé­telgetni, ahhoz hozzá kell tenni valami újat.” Nichola Noa a ba­kelitlemezek híve, annak ide­jén egy lemezjátszóval és egy kis mixpulttal kezdte a „barkácsolást”. Aztán a kör­nyéken már népszerű DJ Mario vette őt védőszárnyai alá, tőle tanulta, illetve leste el a műfaj csínját-bínját a dunaszerdahe- lyi Speed klubban, valamint a vágsellyei Metróban. 2004-től már közösen szerveztek under­ground bulikat, egyre nagyobb sikerrel. .Angliába azért mentem ki, hogy megtanuljak angolul, és később ott zenéljek. Egyelőre a projekt első része valósult csak meg, közönség előtt még nem játszottam, de feltöltöttem a szettjeimet az internetre, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Sokan írták, hogy foly­tassam, mert nagyon tetszik ne­kik, amit csinálok. ” A SoundCloud online ze­nemegosztó és feltöltő oldal egyedi funkciókat kínál a zené­szek számára. A feltöltött zené­ket egy idővonal mentén lehet kommentelni, azaz a hallgatók azonnal és pontosan jelezhetik, ha valami nem tetszik. Ez a „vir­tuális műhely kezdi kinőni magát valamiféle zenei Face- bookká. És nem csak az új elő­adók, együttesek veszik igény­be, hanem olyan már befutott művészek is, mint a Sonic Youth vagy Little Boots. Utóbbi példá­ul nemrég remixversenyt hirde­tett. Könnyen előfordulhat pél­dául, hogy egy feltöltött dalt hamarosan már bárokban vagy klubokban játszanak és ezáltal sokak számára elérhetővé válik. Nichola Noa szerint ha valaki szabadon elérhetővé tesz egy szettet, érdekes tapasztalatokat szerezhet, többek között arról, hogy kik alkotják a hallgatói bá­zisát és kik blogolnak a zenéjé­ről. Ezek az információk pedig később segíthetnek neki az ér­vényesülésben. „Manapság ren­geteg DJ-nek és producernek van SoundCloud profilja, ahol nyomon követhetjük az épp fél­kész dalaikat, megvásárolhat­juk korábbi durranásaikat, be­lehallgathatunk podcastjeikbe és rádióműsoraikba. Az én stí­lusomban naponta körülbelül háromezer szám jön ki. De a műfaj fejlődését igazából a lon­doni underground klubokban lehet nyomon követni” - állítja Nichola Noa, aki nagy trendvál­tozást figyelt meg fél évvel ez­előtt. Szerinte kisebb a pörgés, az ütemes, ám lassúbb stílusok, lágyabb hangzások törtek előre, amelyeket akár kávéházakban, pubokban is el lehet képzelni. Azaz rájöttek arra, hogy nem­csak táncolni lehet az elektroni­kus zenére, hanem hallgatni is. Ehhez persze jó dallamok is kel­lenek, amelyekre azokon a bi­zonyos bakelitlemezeken, illet­ve az interneten lehet rábuk­kanni. „A DJ-zés a megtalálás művészete. Én nem hangszeren játszom, hanem turkálok egy hatalmas konténerben, és kibá­nyászom az újrahasznosítható- nak tűnő hangokat, foszlányo­kat. És van egy példaképem, egy DJ, akit követek. Ő Damian La­zarus, a Crosstown Rebels le­mezkiadó atyja. Ez ma a legha­ladóbb kiadó az én stílusom­ban, több lépéssel a világtren­dek előtt járnak.” A számítógépes zeneszer­kesztő programok elterjedése a DJ-kultúrát is gyökeresen át­alakította, illetve felhígította, valahogy úgy, mint a digitális fényképezőgépek dömpingje a fotóművészetet. Ma már min­den tizenéves keverhet zenét a laptopján, ám ettől még nem számítanak DJ-nek, sőt, „meg­halnának” egy hagyományos lemezjátszó mellett. „Minden ki van írva a monitoron, csak beállítják a tempót, kiválaszt­ják, milyen zenéket akarnak összekeverni, rákattintanak a play gombra és elindul a mix. Pedig igazából hallás alapján kellene keverni, megtalálni a szekvenciákat és párosítani a leginkább összeülő szekvenci­ákat, egymásra rakni a legiz­galmasabb ritmusokat. Csak így születhet egyedi hangzás. Aki nem így csinálja, az nem művész, legfeljebb jó iparos.” Nichola Noa jelenleg egy filmzenén dolgozik, Kovács Barnabás kísérleti filmjének képsorait igyekszik még kifeje­zőbbé tenni. Az eredményről a decemberre tervezett filmbe­mutató után természetesen be­számolunk. A hazai magyar kultúrát nem azért kell szeretni, mert a miénk, hanem minőségre kell törekedni Fókuszban az „és” Beszélgetés a hazai magyar kultúráról (Monozlai Flóra felvétele) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Szlovákiai és ma­gyar címmel hirdetett kulturális kampányt az Ifjú Szivek Tánc­színház, a művészet eszközeivel megközelítve egy társadalmi kérdést. A szeptember 27-én bemutatott új műsor, valamint az ezt követő, mintegy tucatnyi rendezvény e kezdeményezés része kíván lenni. AzestGalánAngélanagyport kavart Szlovákmagyarok című dokumentumfilmjével indult. A riporter-rendező a budapesti Színház- és Fümművészeti Egyetem tévés újságírás szaká­nak végzőseként diplomafilmjét a 2010-es szlovákiai parlamenti választásokról szerette volna készítem. Forgatás közben éb­redt rá, hogy a politikai és köz­életi eseményeknél fontosabb, hogy tisztázatlan kérdések vannak benne azzal kapcsolat­ban, mit jelent szlováldai ma­gyarnak lenni. Ezután beszélgetés kezdődött a kultúra sajtóban betöltött sze­repéről, az Ifjú Szivek Táncszín­ház igazgatója, Hégli Dusán ve­zetésével. Egy „kultúrmunkás” faggatta Molnár Juditot, a Sza­bad Újság főszerkesztőjét, Lo­vász Attilát, az egyesített köz­médiák (RTVS) nemzetiségi adásainak igazgatóját, Barak Bálintot, a parameter.sk inter­netes hírportál munkatársát, va­lamint Molnár Norbertét, la­punk főszerkesztőjét arról, mi­lyen színben és súllyal jelenik meg a hazai magyar kultúra a sajtóban. Lovász szerint a kam­pány címében szereplő „és” kü­lönösen fontos, mivel a „szlová­kiai magyar” meghatározással ellentétben a minőséget jelent­heti. Azt, ha valamit nem azért „kell” szeretnünk, mert kicsi, sárga, de a miénk, hanem azért, mert bárhol a világon megállná a helyét, függetlenül attól, hol ke­letkezett. Az Ifjú Szivek Tánc­színház vitathatatlanul ebbe a kategóriába tartozik. Az est vé­gén ízelítőt láthattunk azokból a koreográfiákból, amelyek az ősz folyamán, Uletve jövőre kerül­nek színpadra. Részletek hang­zottak el a Pozsonyi táncok című, megjelenés előtt álló CD- ről is, amelyet a hallottak alap­ján szintén érdemes lesz besze­rezni. A héber ábécé betűibe mélyedve

Next

/
Thumbnails
Contents