Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-29 / 225. szám, szombat

Szombati vendég 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 29. Jan Hrebejk: „Vannak dolgok, amelyek nagyon erősen összetartják a párokat. Különböző érdekek, a közös vagyon vagy már csak a gyerekek..." Két párral forgatott egy karib-tengeri szigeten Két pár. Két házaspár. Még szeretik egymást, de már nem úgy, mint há­zasságuk hajnalán. In­kább a megértés, a ra­gaszkodás, a megszokás tartja össze őket, sem­mint a vágy, a testi szere­lem. Jan Hrebejk tizen­kettedik játékfilmje, a Szent négyes műfaji meg­jelölése szerint laza er­kölcsű vígjáték. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nemcsak jószomszédi, jó ba­ráti szálak is összekötik a két házaspárt. Munkatárs a két félj, kisvárosi villanyszerelők. A két feleség is jól megérti egymást. Gyermekotthonban dolgozik az egyik, kerámiafigurákat készít és árusít a másik. Mind a né­gyen túl vannak a negyvenen, a kölcsönös rokonszenv egyszer csak testi vonzalomra vált. Párt cserélnek a férjek. Borul a szent négyes. Első játékfilmjét Jan Hrebejk 1993-ban rendezte. Úgy rob­bant be ő is a cseh filmvilágba, olyan erővel és akkora tehetség­gel, mint a hatvanas években Jin Menzel. Süvölvényévek, Élet mindenáron, Kuckók, Pu- pendo - Irány a tenger!, Sebbel- lobbal, Szépség bajban, Időjós a pácban, Kawasaki rózsái - szín­házi rendezései mellett ezek a legfontosabb filmjei. És most itt a Szent négyes, amelynek forga­tókönyvét napjaink legnépsze­rűbb cseh írója, Michal Viewegh tette az asztalára. Könnyű komédia, súlyos kérdésekkel. Mekkora szere­pet játszik a témaválasztásá­ban, hogy magánemberként érintett-e a forgatókönyvíró által felvetett problémában? Semekkorát. A szenny, a vá­ros, a halál címmel már kész a tizenharmadik filmem, Rainer Werner Fassbinder színműve alapján. Semmi közöm nincs a témához, mégis filmre vittem. Meg akartam mentem egy si­keres prágai színházi előadást, amely lekerült a repertoárról. Ugyanazokkal a színészekkel forgattam le a történetet, akik a színpadon játszották. Egyébként Petr Jarchovský forgatókönyve­it viszem filmre, akit tizennégy éves korom óta ismerek. És Vieweghet? Vele ez a második filmem. Huszonegy éves korom óta barátkozunk. A Szent négyest nagyon sok beszélgetés előzte meg. Én a magam történeteit meséltem, Michal pedig véle­ményt mondott bizonyos dol­gokról. A téma talált meg ben­nünket. Tudom, hogy közhely, de így volt. Michal is, én is ere­deti forgatókönyvet akartunk. Miért? Hogy ne támaszkodhassunk semmilyen regényre. Több téma szóba jött, de csak abban voltunk biztosak, hogy két há­zaspár szabadságra megy, a gyerekeik meg közben zavarta­lanul élvezik a testi örömöket. Az eredeti téma tehát nem egy (vagy két) házasság kihűlése volt, hanem, hogy elmegy a két pár szabadságra, és történik velük valami. Én mindig a jel­lemek megrajzolásával kezdem el a sztorit, helyzetbe rakom a szereplőimet, hogy azonnal ki­derüljön róluk valami. Az Édes életet Fellini elmondása szerint az inspirálta, hogy Rómában divatba jött a miniszoknya. A Szépség bajban alapötlete az volt, hogy abban a házban, ahol Petr Jarchovský lakott, emigráltak a szülők. Azt hitték, hogy a Vöröskereszt majd segít nekik a gyerekek kivitelében. A kommunisták azonban bosszút álltak rajtuk: intézetbe dugták őket. A forgatókönyvben több oldalon futott a történet, Josef Abrhám azonban egyetlen mon­datba tömöríti a filmben. Épp, hogy csak megemlíti. Ennyit változott a szöveg. Elárulja, hányadik éve él házasságban? Tizenegy. Akkor a második hét évet gyűri. Elnézést a kérdésért: le­het, hogy mégiscsak érdekelt a Szent négyes témájában? Szerencsére nem. Semmiféle krízisről nem tudok beszámolni. Nem én inspiráltam Vieweghet. Spielberg fél a kígyóktól, ezért Az elveszett frigyláda fosztoga­tóiban van egy kígyós jelenet. Tehát így próbálta legyőzni a rettegését. De ez sem az én esetem. A Szent négyest lefor­gathatta volna egy nőtlen vagy akár egy többszörösen elvált, sőt még egy meleg rendező is. Nagyon sok szép, heteroszexu­ális szerelmi történetet meleg rendező készített. Nem hiszem, hogy a rendező magánélete és a film története között párhuza­mot kellene keresni. És ezt nem azért mondom, mert félek a fe­leségemtől, hogy elolvassa, mit nyilatkozók. De ami ma még nem érinti, holnap megkeserítheti a min­dennapjait. Minden partnerkapcsolat, és most nemcsak a házastársi viszonyra gondolok, bizonyos alapon működik. Szellemi, lelki vagy szexuális alapon, jó esetben mind a hármon együtt. Vannak dolgok, amelyek össze­tartják a párokat. Különböző ér­dekek, a közös vagyon vagy már csak a gyerekek. A különböző energia még nem ok a szakítás­ra. Az én feleségem pedig éjjeli bagoly. Hajnali három-négy órakor jár aludni, nagyon soká­ig olvas. Én legfeljebb sörözge- tek a barátaimmal, de jóval éjfél előtt ágyban vagyok. Ez nem egy vitákra okot adó ellentét. Vannak párok, akik különböző­képpen szabadságolnak. Egyi­kük ki sem akar jönni a vízből, a másik naphosszat sütteti ma­gát. A szexuális étvágyunk sem egyforma. A Szent négyes két páija a gyerekek láttán döbben rá, hogy míg a srácaik élvezik az életet, addig ők a hétköznapok egyhangúságával küzdenek. És miután erre rájönnek, megpró­bálnak színt vinni az életükbe. Párt cserélnek. Közös megegye­zés alapján. De úgy, hogy ott­hon is megbeszélik, ki-ki a fele­ségével. Igen, ha nem érdekelt volna ez a történet, nem viszem filmre. De nem az én életemről szól. Fellini, mint említettem, a miniszoknyákból rakta össze a filmművészet egyik legszebb darabját, Viewegh fantáziáját az elcsitulni nem akaró szexuá­lis vágy mozgatta meg. Akkor most vele folytatja az együttműködést? Van egy remek maffiatörté­nete, a feleségem most olvassa kéziratban, jókat szórakozik rajta. Szívesen filmre viszem, már csak a humora miatt is. Az irodalmi paródiáit is szere­tem Vieweghnek, de azokból sajnos nem lehet filmet forgat­ni. A nagyvilági történeteihez sem értek. Az Jirí Vejdéleknek megy. Én inkább az iróniát hí­vom segítségül bizonyos kérdé­sekben. A vígjáték mindennél közelebb áll hozzám. Forgató­könyvíróként is olyan írókkal dolgozom, akik hasonlóképpen látják a világot, mint én. Akik a legdrámaibb helyzetek mögött is a humort keresik. Legkedvesebb cseh rende­zőtársának, Jin Menzelnek gyakran azt vetették a sze­mére a cseh kritikusok, hogy nem eredeti forgatókönyvek alapján dolgozik, hanem Hra- balt és Vančurát hívja segít­ségül. Mintha nem akarták volna észrevenni, hogy a for­gatókönyv megírásában így is oroszlánrésze volt. Én még azt is hangsúlyoz­nám, hogy nagyon sokat fino­mított Hrabal stílusán. A Szigo­rúan ellenőrzött vonatok filmen sokkal jobb, mint regényben. Hrabal, szerintem, figyelemre­méltóbb dolgokat is írt, mint a Vonatok. A Sörgyári capriccio pedig Jirí Menzelnek köszön­hetően, aki megtalálta hozzá a rendezői kulcsot, egyszerűen ikon lett. Már a film első koc­káin felismerhető a kézjegye. És ugyanilyen közkedvelt filmje Az én kis falum is. De ha valami nagy népszerűségnek örvend az olvasók vagy a nézők kö­rében, az a kritikusok szemé­ben mindig gyanús. Ezt már megszokhattuk. A balett és az opera nemzetközi, a film és az irodalom viszont „népi művé­szed’, ami abból született, hogy az emberek történeteket adnak át. Az irodalom nem Joyce-szal kezdődött, hanem mesékkel, legendákkal. Az antik színház értékeit, a Periklész korából származó darabokat még min­dig értjük, miközben ámuldo­zunk, milyen fejlődésen ment át a regény. De vehetünk egy példát a rockzenéből is. Kurt Cobain megalapította együtte­sét, a Nirvánát, és úgy vált híres­sé, hogy szembeszállt az árral. A cseh együttesek közül nem egy addig volt érdekes és érté­kes a kritikusok számára, amíg garázsokban, kis klubokban zenéltek. Onnantól fogva, hogy tíz-tizenöt ezres tömeg előtt lépnek fel, CD-jük jelenik meg és tévéshow-kba járnak, már nem tartják őket annyira jónak. Jan Svérák úgy lett elsőrangú rendező, hogy széles tömegeket tud megszólítani minden egyes alkotásával. Hozzáteszem: egy- egy forgatókönyvét négy évig is úja, csiszolgatja az édesapja. Az én helyzetem kicsit más. Szemére is vetik sokan, hogy ilyen termékeny. Mintha másik kedvence, Woody Allen kevesebbet dolgozna. A cseh kritikusok természe­tesen az ő forgatókönyveiben is találnak kivetnivalót bőven. A Hollywoodi történet után azt is leírták, hogy hagyja már abba, ne forgasson többet. A közönség meg közben tapsolt a moziban. És ezután készítette el a Match Pointot, majd az Éj­félkor Párizsbant, amelyért Os- car-díjat kapott. Eszemben sincs hozzá hasonlítani magam, ezért mondok egy másik példát. Berg­man is évente forgatott az én koromban, és még színházban is rendezett. Terrence Malick, Az élet fája rendezője egészen más típusú művész. Ó kevés filmet készített, de mindegyik figyelemre méltó. Elhatározás kérdése, ki mennyit forgat, de semmi érdem nincs abban, ha valaki többéves kihagyás után áll kamera mögé. Olyan film­mel, mint a Süvölvényévek, én sem tudnék évente előállni. De a Szent négyes pár színésszel készült egy konyhában, egyet­len hónap alatt. Egy ellaposodó házastársi kapcsolat színtere persze le­het egy lepukkant konyha is. Ez a „betegség” nem csupán az értelmiségi réteget érinti. Nemcsak a lakberendezés­ben, hanem a jellemekben is éreztetni akartuk, hogy itt két ádagos házaspárról szól a törté­net. Meg is jegyezték néhányan, hogy eltúloztuk, szándékosan egyszerűsítettük a miliőt. Igen? - kérdeztem. És a rokonaik mi­lyen körülmények között élnek mondjuk Kladnóban? Főiskolát végzett a húgom, a konyhapult­juk mégis lehet vagy húszéves. Az én hőseim nem egy fényes villa lakói, bár a nyarat a Karib- tenger partján töltik. Ott kap munkát a két férj, és a felesé­gek velük mennek. Ami nem ugyanaz, mint egy kéthetes all inclusive nyaralás szállodában. Hol forgatták a film ten­gerparti jeleneteit, melyik szigeten? Kuba és Bahama között, a Turks- és Caicos-szigetek egyi­kén. Nyilván oka volt, hogy ezt a helyet választották. Rudolf Bierman, a produ­cerünk ajánlotta, mert tudta: a szlovák nagyvállalkozók pa­radicsoma ez. Ötven helybéli lakja a szigetet, de még így is érintetlennek mondható. Van egy pilótájuk, egy tűzoltójuk és egy rendőrük. Iskola, golfpálya, bár, pár bungaló. Korábban én sem hallottam erről a helyről, az amerikaiak szeretik, nekik egy óra repülővel. Nagyon sok híresség pihen a környező szige­teken. Bruce Willisnek és Donna Karannak is ott van a nyaralója. Ételben nincs nagy választék. Hal, hal és hal. Esetleg amit a szomszédos szigetekről szállíta­nak. A strand lehet vagy öt kilo­méter, de az is teljesen érintet­len. Sehol egy árus, a helybeliek pedig még úszni sem járnak, nekik túl sós az óceán vize. Az ötven lakos zöme munkanélkü­li, sokan el sem hagyták még a szigetet, a motorcsónak elérhe­tetlen álom számukra. És félnek is a hatalmas hullámoktól. Jancsó Miklós nevét hallot­ta már? Hogyne?! Élő klasszikus. Csak azért hozom fel, mert amikor a Magánbűnök, köz­erkölcsök című filmjét for­gatta Olaszországban, a sok mezítelen jelenetnél, pusztán „együttérzésből”, ő maga is levetkőzött a kamera mögött. Sejtem a célzást. Nem, én nem vetkőztem le. Még fürdőnad­rágra sem. Jin Langmajemek és Hynek Čermáknak egyébként nem okozott gondot, hogy a tengerparton, illetve a zuhany alatt mezítelenül kellett játsza­niuk. A férfiaknak sosem kell könyörögni, hogy vegyék le az alsónadrágjukat. A nőknél, fő­leg negyven felé, más a helyzet. Aňa Geislerovát térden állva is kérhetném, hogy vetkőzzön le, akkor sem tenné meg. Viktoria Čermákovával szerencsém volt. Rendezett egy előadást, amely­ben minden színésze mezíte­lenül játszik. Ő tehát máshogy viszonyult a ruhátlan jelenetek­hez. Hozzáteszem: nagyon szép alakú nő, formás keblekkel. Ma­rika Procházková kezdettől fog­va nagyon ódzkodott a vetkő- zéstől, szemérmessége viszont hozzátartozott a figurához. A zuhanyozást azért ékeltem be a jelenetek közé, hogy meg­szokják egymást ruhátlanul. Az teljes improvizáció volt, de mint később kiderült, jól jött a ten­gerparti fürdőzéshez. Megjegy­zem: ott is a fiúk voltak bátrab­bak, a lányok már csak követték őket a vízbe. Finoman, ízlésesen, szelle­mesen megoldott jelenetek ezek is. Mint a film utolsó képsora, amikor a két nő egy­más felé fordul az ágyban, a két férfi pedig megáll egy bi­zonyos ponton. Viewegh után tehát novemberben jön Fass­binder. Az új Hrebejk-film. Tele érdekes figurával. Egy prosti, akit félfasiszta és traveszti apja szexuálisan zakla­tott, egy gazdag zsidó maffiózó, aki markában tartja az egész vá­rost, egy strici és egy meleg pasi, aki elcsábítja őt. Ilyen alakokkal nem találkoztam még soha, de érdekelt a darab, amelyben po­litikai korrupció is helyet kap. Fassbinder megírta, a hetvenes években hatalmas botrányt ka­vart vele, de filmre nem vitte. Ilyen anyaggal én sem dolgoz­tam még soha.

Next

/
Thumbnails
Contents