Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-29 / 225. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 29. Vélemény És háttér 7 Hányzik a dokumentumból, hogy ez a mi ügyünk is, nem csak a szlovákiai magyaroké A túlélés és a fejlődés feltételei A Híd és az MKP, tehát annak a két pártnak a ve­zetése, amely a politiká­ban a Szlovákiában élő magyarok érdekeit kép­viseli és védi, jóváhagyta a szlovákiai magyar ki­sebbségi minimumot. JURAJ HRABKO A Kerekasztal képviselője is ellátta kézjegyével, de ez az olvasók számára már nem új­donság, inkább túltárgyalt, ré­gi ügy. Talán nem árt, ha elol­vassák az „ószlovákok” utód­jának véleményét. Bár a dokumentum belső használatra készült abban az értelemben, hogy az „ügy” a Szlovákiában élő magyarokat érinti, jó, hogy szlovákul is ol­vasható. Ugyanis a magyarok semmit sem érnek el, ha az úgynevezett államalkotó szlo­vák nemzet nem érti őket leg­alább egy csöppet. Ez az első feltétele annak, hogy javuljon a dolgok állása. Ebben a kér­désben - hangsúlyozom, csak a saját véleményemet írom - inkább az MKP érdemel dicsé­retet, mint a Híd. Sokkal fon­tosabb ugyanis egy kézzelfog­ható dokumentum, mint egy értelmezett. Nem értem, miért döntött úgy a Híd, hogy a párt megjegyzéseivel hozza nyilvá­nosságra, csak megállapítom, hogy ezzel csökkent a doku­mentum értéke. Mindenkinek joga van arra, hogy saját véle­ménye legyen, az értelmezett értelmezése fölösleges prob­lémáktól bűzlik, még inkább félreértésektől és meg nem ér­tésektől. Tisztában vagyok a doku­mentum politikai jelentőségé­vel, azzal is, nyilván nem volt egyszerű elérni, hogy a három A szlovákiai magyarok semmit sem érnek el, ha az úgynevezett államal­kotó szlovák nemzet nem érti őket. érdekelt fél megegyezzen a dokumentum tartalmában, hi­szen kettő közülük egymással harcol azok kegyeiért, akiket ez a legjobban érint. Annak is tudatában vagyok, hogy ez csupán az első felvetése azok­nak a kérdéseknek, amelyek a Szlovákiában élő magyarokat összekötik és nyomasztják. Természetesen a következő kérdés: hogyan tovább? A Szlovákiában élő magyarok az államalkotó nemzethez for­dulnak, hogy teljesítse elvárá­saikat? Egy olyan nemzethez, amely az önrendelkezés jogát etnikai elvek alapján érvénye­sítette? Vagy megpróbálják megváltoztatni ezt a szemléle­tet, hogy a jogot a politikai kö­zösség önrendelkezési jogának tekintsék, az etnikai hovatar­tozástól függetlenül? Ha az első utat választják, hosszú évekig nem érnek el semmit - a pártok életben ma­radásán kívül. Ha a másikat, támogatókra találhatnak a la­kosság más csoportjaiból is, amelyeknek még fontos ez a - bár kifosztott - ország, és akik azt szeretnék, ha egységes egészként fejlődne. És szerin­tem ez hiányzik a dokumen­tumból - hogy ez a mi ügyünk is, nem csak a szlovákiai ma­gyaroké. Nem tehetek róla, hogy a lovakat kizárják az erdőből. (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Hamis pátosz KISS TIBOR NOÉ Egy hétig sem tartott a vitézség Mága Zoltán számára. Gyors lefolyású sztori volt: a roma származású hegedűművészt szombaton vitéz­zé avatták, az emiatt őt ért támadások követ­keztében hétfőn még közleményben védte meg döntését, majd csütörtökön bejelentette, tévedett, és azonnali hatállyal kilép a Vitézi Rendből. Ha egy idegennek el szeretnénk mondani, milyen ma Ma­gyarország, csak meséljük el neki a Mága-esetet. Mert Ma­gyarország ma elsősorban a felszínesség, az öncsalás, a bur­jánzó giccs hazája. Ebben lubickolnak az olyan figurák, mint Mága Zoltán. Mága Zoltán hegedűművész. Hogy milyen? Mondjuk így: hófehér vagy hollófekete öltönyben áll a színpadon. Mögötte az Angyalok szoknyája pörög. Sok a művirág és a bársony- kárpit. Szépen szól a csárdás, de szebben szólna, ha a háttér­ből nem tolakodna elő minduntalan a technoütem és a szambaritmus. Mága Zoltán a komolyzene Lagzi Lajcsija. Mága Zoltán egyébként - ha valaki ezt nem tudná - cigány. Vagy ahogy ő tekint magára: példa. Példa arra, hogy a nyo­morból is messzire lehet jutni, tehetséggel, kitartással, aka­raterővel. (Vagyjó „nyalótechnikával”, ahogy az egyik kriti­kusa megjegyezte.) Mága Zoltán messzire jutott, de közben megőrizte emberségét, adakozik, segít, a jó ügy mellé áll. Ez a Mága-brand lényege. Mága maga ajó ember. Ajó cigány, és most ennek a képnek a végtelen álszentségét ne boncol­gassuk. Mága Zoltán azonban - s ezt a Vitézi Rendbe való belépése után többen a szemére vetették - díszpinty. Muzsikus, aki mindenkinek eljátssza a kedvenc nótáját. A lényeg, hogy mi­nél több fotó készüljön róla, amit fel lehet tenni a Facebook- ra: Mága Zoltán Rogán Antallal, Grosics Gyulával, a pápával. Csak az agya nem forog olyan gyorsan, mint az ujja. Nem vette észre, hogy a Vitézi Rendnél csupán díszcigányként számítanak rá. A szélsőjobboldalnakjól jött ez a lépés - hogy lehetne rasszistának, kirekesztőnek nevezni az eredetileg Horthy Miklós által alapított Vitézi Rendet, ha az utódszer­vezet egyik jeles tagja is cigány? Magától nem is jött volna rá, hogy kihasználták, bepalizták, talán valamelyik családtagja figyelmeztette: „Ácsi, Zolikám, olyan nincs, hogy előbb a ho- lokauszt-megemlékezésen bazseválsz, aztán meg a vitézek előtt húzod!”. Mága Zoltán azzal magyarázta belépését a Vitézi Rendbe, hogy „hidat szeretne építeni a különböző társadalmi csopor­tok között”. Tiszteletre méltó gondolat. Be szép is volna, ha a cigányok és a vitézi rend iránt nosztalgiát érzők szót tudná­nak érteni egymással. Ezt azonban nem úgy lehet elérni, ha egy cigány származású hegedűművész könnybe lábadt szemmel a szívére teszi a kezét egy lépcsőre lógatott Horthy- poszter előtt. Mert ez csak hamis pátosz. Aminek semmi köze a valósághoz. A szerző magyarországi publicista JEGYZET TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A halál mint üzlet JUHÁSZ KATALIN A napokban járta be a vi­lágsajtót az a hír, hogy elhunyt a magát Jus­tín Bieber feleségének tartó hatéves rákos kislány. Annak, aki esetleg nem tudná, ki Justin Bieber, röviden: egy tizen­nyolc éves, mesterségesen kreált popsztár, illetve in­kább termék, hiszen min­den mozdulatát komoly szakértői csapat koordinál­ja, dalait és klipjeit a leg­profibb producer-rókák rak­ják össze úgy, hogy szakma­ilag tényleg nem lehet belé­jük kötni, fogást találni raj­tuk, csak éppen nem képvi­selnek semmiféle művészi értéket. A szakértői csapat a tinilá­nyokat célozta meg, mert Justin igazi poszterarc, minden kiscsaj szerelmes belé, és ennek így is kell lennie, hiszen ezért találták ki az egész produktumot. Hatéves rajongókból is lehet pár millió, mert nyilván már az ovidiszkókon megismerik napjaink legfelkapottabb ti- nisztárját. Szegény Avalan- na Routh nevét pedig a bul­vársajtónak köszönhetően ismerte meg a világ: annyira rajongott Justinért, hogy az őt kezelő kórház személyze­te jelképes esküvőt is szer­vezett neki. A halálos beteg kislány az esküvőn zöld és bíbor színű virágokból álló csokrot tartott, és pólóján egy felirat hirdette: „Jöven­dőbeli Mrs. Bieber”. Az éne­kest a portréja képviselte a menyegzőn. E megható ese­mény után világra szóló kampány kezdődött az in­ternetes közösségi oldala­kon, az emberek követelték, hogy Justin találkozzon a kislánnyal. Végül összejött a randevú, amelyről az énekes Twitter-üzenetben számolt be. Mint írta, Avalanna „bá­mulatra méltó volt”, és úgy érzi, nagy ösztönzést kapott tőle további karrierjét illető­en. A kislány haláláról pedig a következőket írta: „Most kaptam a lehető legrosszabb hírt. Elment az általam is­mert legnagyobb lelkek egyike. Kérem, imádkozza­tok családjáért és érte”. Meg kell a szívnek szakadni! Zsebkendőt ide, gyorsan! Legszívesebben mindenkit felpofoznék, akinek köze volt ehhez a gusztustalan, undorító reklámfogáshoz. Mert ez bizony nem más, mint a sajtójelenlétet és a lemezeladást elősegítő mar­keting. A menedzsment kapva kapott a lehetőségen, hogy meglovagolja ezt a szomorú történetet. Hogyan vetemedhettek arra, hogy nyálas sztorit kreáljanak egy halálra ítélt kislány érzései­ből? Hogyan mehettek bele a szülők abba, hogy lányuk­ból bulvárhír legyen? Az egyetlen helyes megoldás talán az lehetett volna, ha Avalanna a nyüvánosság ki­zárásával találkozhatott volna az imádott Justinnal, és a sajtó nem tájékoztatta volna erről a fél bolygót. Ami persze mai, üzletorien­tált és gonosz világunkban úgysem történhetett volna meg... Szégyellje magát mindenki, akinek köze volt ehhez! A gyermekvédelmi szak­emberek tavaly 7300 - vagy­is naponta 20 - gyermek csa­ládon belüli bántalmazásá­ról szereztek tudomást, és 13 ezer olyan ügy volt, melyben a gyerekeket éven­te többször bántalmazták - ismertette a Népszabadság a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tematikus kiadvá­nyát. Az összeállítás készítő­je, Németh Eszter a lapnak jelezte, hogy becslések sze­rint minden felismert gyer- mekbántalmazási esetre to­vábbi 25 rejtett jut. Kerezsi Klára kriminológus szerint a látencia különösen a szexuá­lis és a lelki bántalmazásra jellemző, a verésekre gyak­rabban fény derül. Évről év­re nő az elhanyagolt gyere­kek száma is, tavaly 24 ezer gyermek több mint 51 ezer esetben szülői elhanyagolás miatt került a gyermekjóléti szolgálatokhoz. Az igazság­ügyi statisztika tavaly közel 6400, hozzátartozók sérel­mére elkövetett erőszakos bűncselekményt regisztrált, ebből 98 volt az emberölések száma - írta a lap. A hozzá­tartozók közötti erőszakos cselekedetek döntő hánya­dát a testi sértések és a zakla­tások tették ki. A kiskorú ve­szélyeztetése és a garázda­ság bűntettét 700-800, a személyi szabadság megsér­tését 241 esetben regisztrál­ták a nyomozóhatóságok. Tavaly az esetek felében egykori vagy jelenlegi házas­társ vagy élettárs volt az ál­dozat, minden harmadik esetben a szülő, a nagyszülő, illetve a gyermek vagy az unoka volt a sértett. A hozzá­tartozók sérelmére elköve­tett erőszakos bűncselek­mények áldozatainak 70 százaléka volt nő. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents