Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-22 / 219. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. SZEPTEMBER 22. INTERJÚ 17 Nem kell szellemi magasságokban lebegnünk Szeptember 17-től minden hétfőn, kedden és szerdán 19.05 órai kezdettel élvezhetik a nézők a Szerencsekerék című műsort Szulák Andreával a STORY4-en. Andrea azon kevés műsorvezetők egyike, aki nőként vezetheti a vetélkedőt, hiszen erre vonatkozóan is szigo­rúak a szabályok. „Örülök, hogy ismét játékvezetőként folytatha­tom a képernyős munkát” - hangsúlyozta Andrea. eírhatom, hogy mi­lyen szituációban be­szélgetünk? Egész nyugodtan! Egy autóban ülünk az éj kellős közepén, és Tokajból indu­lunk vissza Budapestre, egy fellé­pésről. Énekesnőként ebben az év­ben felkapott egy forgószél, és rég nem látott mennyiségű felkérésem van. A legkülönfélébb formációk­kal a legkülönfélébb műsorokba hívnak. Ez számomra is hiheteden. hanem igényelnek is. Számtalan felkérésem van az ország legkü­lönbözőbb részein, ahol műsoros esteken Activityt kellett játszanom. Pedig az ember azt hinné, ha nincs ott a képernyőn, az olyan, mint­ha nem is lenne, vagy nem is lett volna sohasem. Hiszen annyira felgyorsult a világ, és olyan sűrű a médiakínálat, hogy néha magam is csodálkozom, hogyan emlékezhet­nek a régi műsoraimra. Pedig em­lékeznek. Nagyon is határozottan. És az nem jó. Én sem szeretném túl komolyan venni magam, mert akkor hamarabb megöregszem. Ezek szerint vidám percekre szá­míthatunk a Szerencsekerékben? Mindenképp! A Szerencsekerék­ben nem kell hihetetlen szellemi magasságokban lebegnünk. Az egy önfeledt műsor, ahol az ösz- szeg nagysága fokozza az izgalom mértékét, de semmilyen szakmai vagy erkölcsi tétje nincs. An­nak idején, amikor hőskorban elindult Magyarországon a műsor, még szárnyait bon­togató énekesnő voltam. Emlékszem, szerepeltem a játékban, és nagyon jó móka volt. Aztán a Story4- es feltámadásnál is részt vettem az első adások egyikében, szintén játékos­ként, és jelentős összeget nyertem. Jó érzés volt a nyere­ményt nemes célra felajánlani. Civil játékosok, vagy ismert em­berek? Kikkel könnyebb? Vegyesen jók. Akkor jó egy mű­sor, ha van benne kutya, gyerek, és ismert ember. Kutyát és gyere­ket komplikált lenne belevinni a Szerencsekerékbe, de ismert emberek és civilek vegyesen nagy izgalmakat generálnának. Néztek otthon tévét? Kizárólag gyerekcsatornákat. Gya­korlatilag öt éve a műveltségi szin­tünk megrekedt az ott futó mesék­nél. Kedvenc sorozatokat szoktunk felvenni előre, aztán este, ha Rozina elaludt, megnézzük. Legutolsó televíziós munkád, a Csináljuk a fesztivál forgatásai­nak idején Rozina meglátogatott a stúdióban. A Szerencsekerék­nél is ott lesz? Csak abban az esetben, ha az oviidő után jönnek. Az apu­kája biztosan elhozza. A Csi­náljuk a fesztivált borzasztóan élvezte. Én meg azt élveztem, hogy ő élvezi. Ma ki vigyázott a lányodra, amíg felléptél? Az édesapja. Ma apanap volt. Voltak fodrásznál, beültek sütiz- ni, és a Margitszigeten is jártak. Ezek szerint nincs bébiszittere- tek? Soha nem is volt. Ha netán mind­ketten dolgozunk, a barátnőm át­jön, és vigyáz Rozinára. Sándor András De nyugtass meg, hogy nem zavar! Miért zavarna? Piszkosul élvezem, hiszen elvégre ez az én hivatásom, a zenében vagyok a leginkább otthon. Érdekes módon tavaly a színházi felkérésekből volt tumul­tus. Három színházban dolgoztam hat-hét előadásban. Sok estém a színházban zajlott, és akkor a te­levíziózás került picit háttérbe. Most azonban újra kopogtatott a képernyős munka. Örülök is neki! Annak pedig plá­ne, hogy újra játékot vezethetek Tudod mi az érdekes? Hogy annyi évvel az Activity után még min­dig emlékeznek rám játékvezető­ként. De nemcsak emlékeznek, Jobb egy játékot vezetni, mint egy beszélgetős műsort? Másabb... Nekem a beszélgető műsorokkal mindig voltak fenntar­tásaim, hiszen nem vagyok szakava­tott tollforgató, még csak újságíró sem. Én egy háziasszony érdeklő­désével kérdezgettem a beszélgető­partnereimet. Amíg a kíváncsiság őszinte volt a részemről, addig a műsor jól tudott működni. Am attól fogva, hogy olyan emberek­kel kellett csevegnem, akiket nem kedveltem, vagy nem éreztem elég izgalmasnak, a dolog kényszeredet­té vált. Ezért szerettem jobban a já­tékot. Az Activityben önmagamat tudtam adni. Nem szerepet kellett játszanom, hanem szabadon őr­jönghettem a saját kereteim között. Ezért is jó a Szerencsekerék. Ugyan­akkor az utolsó televíziós műso­raim óta eltelt néhány év, és sokat változtam. Más lett az érdeklődésem, a kíván­csiságom, a beszélőkém, ezért szívesen beszélgetnék újra kamerák előtt. Nem feltédenül egyedül, hanem valakivel ketten, kánonban is akár. Az izgalmasabb lenne. De visszatérve az ere­deti kérdésre: nagy szükség van a játékra, mert az em­ber hajlamos túl komolyan venni saját magát. „Sokat változtam. Más lett az érdeklődésem, a kíváncsiságom, a beszé­lőkém, ezért szívesen beszélgetnék újra kamerák előtt. Nem feltétlenül egyedül, hanem valakivel ketten, kánonban is akár.” (Fotó: story4)

Next

/
Thumbnails
Contents