Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-03 / 203. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 3. Vélemény És háttér 5 A tudáshoz vezető út azért mégiscsak a legnagyobb kaland a gyerek életében Fogd meg a kezét Az oktatásüggyel kapcsolatos írásainkban nem egyszer figyelme- zettünk arra, hogy a felvilágosodás kora óta érvényes tétel, mely szerint a felemelkedés és a kitörés útja a tudás, megbukni látszik. LOVÁSZ ATTILA A naponta érkező hírek azt igazolják, az egyetemek diplomagyárak lettek, itt-ott a diplomát nem is gyártják, egyszerűen meg lehet venni. Az egyetemi oktatók arra panaszkodnak, a középiskolákból egyre silányabb tudással érkeznek a nebulók, a középiskolai tanárok meg ugyanezt mondogatják a kilencedikből érkezőkre. Mutogatni lehet, de akkor úgy járunk, mint Weöres Sándor paidagágász nénije, aki arra buzdítja a szülőket, máskor „dzsinájanak jobb gyereket”. No de félre a tréfával. Korántsem vidám dolog ugyanis tanévkezdés táján azon morfondírozni, hogy a tudás, az ismeret, az igényesség fölöslegessé válik, mások az érvényesülés trendjei. Ifjaink legalábbis ezt látják. Nem kincstári optimizmussal viszont a még tanító tanítókat megnyugtatni szeretnénk ezúttal. Jelentjük: a tudás igenis hatalom, igenis a felemelkedés és a kitörés útja, a minőségi, jó élet alapja. Nem hisszük, tudjuk. Ezért nagyon tiszteljük azokat, akik átadni és megszerettetni képesek a tudáshoz vezető utat, ami, ugye, azért mégiscsak a legnagyobb kaland a gyerek életében. Gombot nyomogatni a modem műszaki eszközökön egy jobban betanított majom is tud. De a mobilt, a robotot, a számítógépet valakik lerajzolták, megtervezték, legyártották. Az üzlet polcairól levenni az ámt nem nagy kunszt, annál inkább a megtermelés képessége. Mindez akkor is igaz, ha ma a termelő, a gyártó, a gazda húzza a rövi- debbet. Nem sokáig. Alig jelentkeznek gyermekeink műszaki szakokra, a korszerű és gazdag piacokon máris nagy a szakemberhiány, s ami Szlovákiában nem igaz, az helytálló a gazdagabb európai országokban: keresik és zsírosán meg is fizetik a szakit, a műszaki szakembert, a fizikust, a biológust, a genetikust. Több tízezernyi szakmunkás hely, üzemmérnöki és kutatói állás szerepel pl. német felhívásokon, weblapokon. A tudást ott megfizetik. Ha gazdagok és sikeresek akarunk lenni, akkor majd itt is megfizetik. Nem kormányrenA tudás igenis hatalom, igenis a felemelkedés és a kitörés útja, a minőségi, jó élet alapja. Nem hisszük, tudjuk. delet, a józan ész és a piaci elvá- rásokalapján. Az elvont gondolkodás az ember sajátja, annak alapja a nyelv. A pallérozott, választékos nyelv egyben logikus, tiszta, következtető, ebből adódóan elvont gondolkodást eredményez. Olyat, amely a szakképesítés alapja, de egyben olyan is, amely lehetővé teszi, hogy megválasszuk és megtaláljuk a minket boldogító, óvó, serkentő közösségeket, és elutasítsuk a kirekesztő, a másokra mutogató és az egyént butító közösségeket. A gyermek nyitott a jóra. Szeretne dicséretet, simogatást, elismerést kapni. Ezt hívjuk sikerélménynek. Ha a sikerélményt ököllel szerzi meg, egy életre olyan lesz, építeni soha, rombolni viszont bármikor képes. Ha sikerélményeit tudással, szorgalommal, saját teljesítményével szerzi meg, akkor arra törekszik majd, válva építő, gondolkodó és egyben belátó és árnyaltan értékelő emberré. Ebbe, ha semmi másba nem is, ebbe érdemes beruházni. Nem kell hozzá sok. Csakbuzdítás, egy kis adag szeretet. Meg az, kedves szülő, kedves pedagógus, hogy fogd meg a kezét. És amikor kell, engedd el. Érdemes. Ne hidd el, hogy fölösleges. És ha érdekel, mi lesz a vége, kérdezd meg azokat, akik a te kezedet fogták. A választ borítékolhatjuk. Boldog új tanévet!---- A fater üzeni, hogy idén már biztos sikerül megbuktatni az igazgató urat! (Peter Gossónyi rajza) Ramil Safarov tanúk előtt jelentette ki: „hivatása, hogy megöljön minden örményt" Az azeri nemzeti hős, aki alvó embert gyilkol MT1-HÁ7TÉR Az azeri baltás gyilkosként el- híresült Ramil Safarovot 2007-ben ítélte életfogytiglanra a budapesti Fővárosi ítélőtábla, miután a férfi 2004 februárjában az akkor még önállóan működő Zrínyi Miklós Nemzet- védelmi Egyetem kollégiumában baltával megölte alvó hallgatótársát, a 27 éves örmény Gurgen Markarjánt. A tette elkövetésekor 26 éves azeri katonatisztet leghamarabb 30 év múlva bocsáthatták volna feltételes szabadságra. A férfit aljas indokból, különös kegyetlenséggel, előre kitervelten elkövetett emberölésben mondta bűnösnek az ítélőtábla. Ramü Safarov és áldozata a NATO békepartnerségi programjának keretében érkezett angolnyelv-tanulásra Budapestre. Az ítélethirdetéskor a bíró elmondta: az elkövető kizárólag örmény származása miatt ölte meg áldozatát. Tanúk előtt jelentette ki: „hivatása, hogy megöljön minden örményt”. A gyilkosságot nem tagadta, csupán a körülményeket vitatta. Miután végzett áldozatával, egy másik örmény hallgató kollégiumi szobájába is megpróbált bejutni. Az azeri-örmény konfliktus hátteréhez tartozik, hogy 1988-ban polgárháborúba torkollottak az autonómiáját elvesztő Hegyi Karabah hovatartozása miatt kitört müliós tüntetések. Az örmények és az azeriek hadüzenet nélküli háborút folytattak, az etnikai tisztogatásnak és népirtásnak ezrek estek áldozatul, mire 1994-ben megszületett a tűzszünetről szóló megállapodás, és a vitatott területet Örményországhoz csatolták. A terület sorsának végleges rendezéséről azóta folynak sikertelentárgyalások. A gyilkos apja, Sahib Safarov tavaly októberben Bakuban magyar újságíróknak nyüatkozott, akkor azt mondta, reméli, hogy csökkentik fia büntetését. „Nem állok ki amellett, amit tett, a bűntény az bűntény, de a büntetés nem volt igazságos, legfeljebb tíz évet kellett volna kapnia” - állította Safarov az azeri elnöki hivatal meghívására a kaukázusi országba érkezett magyar újságíróknak, akik a család többi tagjával is találkoztak. Az apa azt magyarázta: Magyar- országon sokan-nem tudják, min ment keresztül a fia. Arra hivatkozott, hogy a fia mindig barátságot ápolt az örményekkel. Nagy hatással volt rá viszont az, hogy az örmény-azeri háború idején sok azeri sebesültet látott, szülei ugyanis kórházban dolgoztak. Úgy fogalmazott, fia „szinte öntudatlanul követte el a tettét”, miután az örmények többször is sértegették azért, mert azeri, és egyebek mellett azzal provokálták, hogy „mi nyertük mega háborút”. KOMMENTÁR Becsöngettek VERES ISTVÁN Amelyik gyerek szeret iskolába járni, annak baj van a fejével, el kell vinni orvoshoz - szokta mondogatni az egyik idős tanító bácsi az alapiskolában. Jót nevethet az egészen, aki akar, de ha egy kicsit odafigyelünk magunkra augusztus utolsó, szeptember első napjaiban, még évtizedekkel az iskola befejezése után is érezzük gyomrunkban azt a szorító érzést, amelyet gyerekkorunkban az iskolakezdés közeledte okozott. Vége a nyárnak, és jönnek az úgynevezett fontos dolgok a füzetmargózással, a becsön- getéssel meg a többi értelmetlenséggel, amellyel addig lehet kínozni a gyereket, amíg csak a pedagógusnak jólesik. Pedig az iskola lehetne alapvetően jó dolog, még azoknak is, akiknek nem a tanulás a hobbijuk. Az ember barátokat (és ellenségeket) szerez, hall itt-ott egy érdekes dolgot, a szünetekben lehet az ásványvizes kupakokkal focizni, óra alatt pedig szórakozhatunk az aranyköpéseken. Mindennek ellenére az iskolás évek emlékei a legtöbb emberben nem idéznek kellemes emlékeket. Talán azért, mert az iskola a maga zárt közegével ugyanúgy működik, mint a társadalom kicsiben. A tökéletlen társadalom pedig, amely leképezi saját magát, szintén nem alkothat tökéleteset. Hibátlan dolgok persze nem léteznek a társadalomban sem, legfeljebb olyanok, amelyekben a többihez viszonyítva kevesebb a hiba. Az állami oktatásügy rendszere nálunk távolról sem hibátlan. Az egészségügy mellett ez az a terület, ahová legkevésbé tud befurakodni a versenyszféra, vagyis a piaci körülmények. Az iskolák (mint a kórházak) az állam kötelező örökségeként döglődnek a szocializmus bukása óta. Vissza kell állítani a tanári szakma társadalmi presztízsét - mondják sokan. Na ez az, ami soha nem fog sikerülni. Egykor ugyanis a tanár maga jelentette a tudást, az információk tárházát egy adott közösségben. Manapság már sem könyvek, sem iskolák nem kellenek a szükséges tudás megszerzéséhez, tanárok meg aztán pláne. Egy- egy pedagógus persze nemcsak információkat közvetít, hanem jellemével, az általa képviselt világnézettel is hozzájárul a diákok fejlődéséhez. Vagyis nem egy kipusztítani való fajról van szó. Ajó iskola egyébként sem attól jó iskola, hogy mennyi a pénze, hogyan gazdálkodik, hanem a tanároktól, akik ott tanítanak. Az állam spórolhat az oktatásügyön évtizedekig (ahogy Szlovákia teszi), de egy pont után kikopnak a jó tanárok, az újak pedig más szakmát választanak. Akinek van egy kis tehetsége a szakmájához, nem fog évtizedekig éhbérért dolgozni. Hagyják a fenébe az átszervezéseket, a teszteléseket meg a százhúszezer féle tankönyvet! Már rég becsöngettek. A tanárbéreket emeljék meg gyorsan, a többit ajó pedagógus megoldja. TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP A Magyar Hírlap információi szerint a Jobbikból a zsidó származása körül kialakult „bonyodalmak” miatt kilépett Szegedi Csanád beiratkozott a Zsidó Tudományok Szabadegyetemére és előadásokra jár. A napilap arról is ír, hogy Szegedi az óbudai zsinagógát is felkereste. Felidézi, hogy a korábban radikális nézeteiről elhíresült politikus meglátogatta Köves Slomót, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbiját, és elnézést kért azért, ha olyan kijelentést tett, amellyel esetleg megbántotta a magyarországi zsidókat. „Még idén ellátogatok Auschwitzba, hogy lerójam kegyeletemet az áldozatok előtt” - nyilatkozta akkor. WELT AM SONNTAG Az Európai Bizottság (EB) női kvóta bevezetését javasolja a gazdaságban, a brüsszeli terv szerint a tőzsdén jegyzett nagyobb cégek felügyelőbizottságában 40 százalékra kell emelni a nők arányát 2020-ig - írta a német lap. Viviane Reding igazságügyért felelős biztos az idén ősszel terjeszti elő a javaslatot. Azok a vállalatok, amelyek az évtized végére nem teljesítik az előírást, pénzbüntetésre és az állami támogatások megvonására számíthatnak, és kizárhatják őket a közbeszerzési pályázatokból. A bizottság évek óta próbálja elérni, hogy több nő jusson vezető állásba a gazdaságban, de törekvése eddig nem hozott számottevő eredményt, a női kvóta intézményét pedig sokan kifogásolták, és önkéntes alapon igen kevés cégnél vezették be. A bizottság az új javaslatban figyelembe vette a bírálatokat, ennek jele, hogy a kvóta bevezetését csak a felügyelőbizottságban tenné kötelezővé, az igazgató testületekben pedig nem, és a 250-nél kevesebb embert foglalkoztató, illetve évi 50 millió eurónál kevesebb árbevétellel rendelkező tőzsdei vállalatokat nem kötelezné a női kvóta bevezetésére, hogy megkímélje őket az intézkedés költségeitől. (MTI)
