Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-21 / 218. szám, péntek

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 21. www.ujszo.com www.ujszo.com Szlovák honlap rólunk Tájékoztató jellegű hon­lapot indított a Fórum Ki­sebbségkutató Intézet és a Szlovákiai Magyarok Ke­rékasztala közösen a szlo­vákiai magyarokról, szlo­vákul. A www.madari.sk portál célja, hogy a szlo­vák többséget jobban meg­ismertesse a Szlovákiában élő magyar kisebbség éle­tével, mindennapjaival, kultúrájával és céljaival. Egy értelmes kezdemé­nyezés a szlovák-magyar megbékélés irányába, annak érdekében, hogy az északon élő szlovák ne rácsodálko- zással kolbászoljon a magyar lakta területeken, keresve a görbe lábú mongol, szőrös öszvérnyi lovakon nyargalá- szó pofákat, hogy helyette olyan embereket találjon, akiknek ugyanúgy két fülük, két szemük és egy orruk van, mint neki.:)))) (babolcsai néni) Jó kezdeményezés, csak azt hiszem, alig -alig lesz szlovák olvasója a webnek. A szlovákok többsége any- nyira csak saját magát látja, annyira a nagy nemzetállam illúziójában él, hogy az ilyen dolgok után csak akkor néz majd, ha kap egy két csat­tanós pofont ebben az ügy­ben. (kereszteslovag) Minket a magyar tannyelvű iskolában már az átkosban ar­ra tanítottak, hogy csehszlo­vák föld a hazám ... ez a földi éden... meg internacionaliz­mus... a szomszéd szlovák tannyelvűbe adott, ugyancsak magyar anyanyelvű szeren­csétleneknek (mert szlovák arra nem volt egy szem se!) viszont azt verték a fejébe, hogy a fasiszta magyarok ezer évig elnyomták a galamblelkű szlovákokat, ütötték, verték őket, elrabolták az országukat ... meg szláv testvériség ... a magyar oldalról mindig meg­volt a készség a békés együtt­élésre ... hisz ezer éven át!!! (dénesi remete) Jól írod: ennek a honlap­nak nem az a célja, hogy Most-Híd módjára a magyar­ság megalkuvókészségéről szóljon, hogy a szlovák sovi­nizmus magyarságbeolvasz­tásának egy újabb előszobája legyen. Sokkal inkább az ál­talad is vázolt - a szlovák is­kolákban is oktatott - törté­nelmi és egyéb tévhitek el­oszlatása, a felvidéki ma­gyarság jogfosztottságának az ismertetése, amíg a ma­gyarsággal szimpatizáló egy­két (a két kezünkön meg­számolható) demokrata mel­lé még kerül egypár fő.:)) (babolcsai néni) (SITA-felvétel) SZEMSZÖG Sztrájk után 2011-ben az egészségügyi dolgzók bérrendezésének kér­dése foglalkoztatta az ország polgárait, 2012 végénés minden valószínűség szerint még 2013-ban is a pedagógusok évti­zedeken keresztül meg nem ol­dott, hasonlóan jogos bérköve­telése kerül terítékre. A nemzet- gazdaság két meghatározó - egyébként nem termelő - ágaza­táról van szó, amelyek nélkül a társadalom nem működhet. Mindenki tudja, hogy az egész­ségünk és a tudás olyan érték, amely meghatározza az érték- termelő szféra sikerességét is. Hogy a tudás megszerzésének és a pedagógusok munkájának a fejlettebb országokban milyen rangja van, azt számok bizonyít­ják. Csak két adatot említek: a nyugati országokban a pedagó­gusok átlagbére négy-ötszöröse a miénknek, az iskolai intézmé­nyek fenntartására az ország évi gazdasági teljesítményének (GDP) megközelítőleg a miénk kétszeresét fordítják. Az utóbbi­ra azért is érdemes figyelni, mert a valóságban arányaiban sokkal magasabb szintű finanszírozás­ról van szó, hiszen az egy lakosra eső GDP a fejlettebb országok­ban kétszerese-háromszorosa a szlovákiainak, tehát abszolút ér­tékben szinte összehasonlítha­tatlan. Természetesen jó és eredményes munkát végezhet- nek - és végeznek is - a mi peda­gógusaink is, csak összehason­líthatatlanul szerényebb körül­mények között és megalázóan alacsonybérért. Aki'a katedrán eltöltött né­hány évtizedet, azt nem a más­hol érvényesülni nem tudás té­nye tartotta az iskolában, hanem a szakma, a hivatás szeretete, a tudás átadásának vágya, élmé­nye és szépsége. Most, amikor arról folyik a vita, hogy kapja­nak-e a pedagógusok a követke­ző év elejétől 10%-os béremelést (havi 60-70 euróval többet), amivel életminőségük tulajdon­képpen legfeljebb csak ugyan­azon a szinten marad, hiszen a megszorítások és az infláció mértéke akkorra többet elnyel, mint amennyi az esetleges bér­emelésük. Nem beszélve arról, hogy a reálbérük - szintén az említett okokból - évek óta csökkent. Dušan Čaplovič iskolaügyi miniszter a sztrájk után azt mondta, ő húszéves megoldat­lan problémát öt hónapos kor­mányzás után pénzforrás nélkül nem tud megoldani. Nem is vár­ja senki tőle, de ha magától nem jön rá, én javasolok néhány pénzforrást e helyen. Több úgy­nevezett politikusnak - a balol­dali Smerből is - két-három vagy több havi pénzforrása van java­részt közpénzből, amelyekből keveseké nem éri el a havi 3000 eurót. Minden hatalomváltásnál és közben is, az állami vállalatok éléről távozó vezetők több tízez­res végkielégítést kapnak - de voltak százezres nagyságren­dűek is, a hírek szerint a legna­gyobb 480 000 euró volt 2010 októberében - szintén közpénz­ből, körültekintően kidolgozott és a parlamentben elfogadott jogszabályok, illetve a vezetők munkaszerződése alapján. S hogy ki ne hagyjam: a meddő, az egész társadalmat frusztráló po­litikai teljesítmény ellenszolgál­tatásaként a politikai pártok eu- rótízmilliókat kapnak a válasz­tások után - a Smer több mint 23 milliót kapott a márciusi előre­hozott választások után - az adófizetők pénzéből, hogy nyu­godtan és stabilan politizálhas­sanak négy esztendeig. Van te­hát pénz, csak nem ott, ahol már nem lehet lejjebb tenni a lécet. Néhány nappal ezelőtt olvas­hattuk és hallhatuk, hogy a kép­viselők megszavaznák a peda­gógusok béremelését. A feltéte­les mód talán csak azért van, hogy mit mond majd az, aki mindenről dönt ebben az or­szágban. Egyébként a parla­mentben mindenki a saját lelki­ismerete szerint szavaz (hat). Meg ők a forrásokról is tudnak. Lehet, hogy valakinek az is eszé­bejutott már, hogy mi lenne, ha a politikusok kapnák a pedagó­gusi fizetést, a pedagógusok meg a politikusit. Jóba Mihály KARPAT-MEOENCEI KITEKINTŐ A demokrácia elkoptatott frázis? A demokrácia elméleti és gyakorlati problémái című pro­jektum keretében mutatták be Hódi Sándor legújabb könyvét is, amely a politikai vezetők személyiségével kapcsolatos kérdésekre keresi a választ. A pszichológus szerzőtől, a ren­dezvény egyik szervezőjétől el­sőként azt kérdeztük, mi a célja a tanácskozásnak, és mi adta az ötletet a téma fölvetéséhez.-Napjainklegelkoptatottabb politikai frázisa a demokrácia. A rá való hivatkozás olyan, ami­lyen a középkorban a Szentírás­ra történő utalás volt: véget vet minden vitának. A megfelleb­bezhetetlen igazságot jelenti, a végső politikai argumentumot, erkölcsi normát és irányadó magatartást. A szó lakatot tesz mások szájára, akkor is, ha an- nakhasználójanincs is tisztában a fogalommal. A rendszerváltás előtt a poli­tikusok orrvérzésig sulykolták belénk, hogy a szocializmus a társadalmi-gazdasági fejlődés legmagasabb rendű formája, amely átvezet bennünket a kommunizmusba, az emberi együttélés legmagasabb minő­ségű változatába. Aztán ebből a szárnyalásból visszazuhantunk a meghaladottnak mondott tő­kés kapitalizmus legvisszataszí- tóbb formájába. Tudatos meg­tévesztésről volt szó, vagy tény­leg elhitték ők maguk is?- Mindenki mást értett e sza­vakon. így vagyunk ma a de­mokráciával. A szó mágikus ere­jében való hit fontosabb és erő­sebb az érveknél. A politikusok a demokráciát mint a társadalmi berendezkedés legmagasabb formáját folyamatosan igye­keznek a köztudatban tartani, hangoztatva, hogy ennél aztán jobbat nem sikerült még kitalál­ni. Aki ellent mer mondani, az magára vessen, nagy és kérlel­hetetlen hatalommal húz ujjat. Mit jelent a gyakorlatban a demokrácia?- Sok mindent jelent, a foga­lom körüli zavar óriási. Jelent­heti a társadalmi egyenlőséget, a személyi szabadságjogokat, a parlamentarizmust, a jólétet, a haladást, a jogállamiságot, de jelentheti a társadalmi szolida­ritás hiányát, a közösségek ato­mizálódását, az értékek és sze­repek tisztázatlanságát, a jogál­lamiság hanyatlását, a politikai oligarchia uralmát, a lelketlen tömeget, a mindenhatónak ki­kiáltott liberalizált áru-, tőke- és munkaerőpiacot, a teljesen sza­badjára engedett, országokat és népeket rabigába döntő pénz­piacot, az elviselhetetlen élet- körülményeket. Mindent. Az elmúlt húsz évben min­den a demokratikus átalaku­lás jegyében történt. A csúfo­san megbukott programok­ban, politikai érvelésekben, a tettek indokaiban egyetlen bűvös szó uralt mindent - a demokrácia. A legcsalárdabb manipulációk igazolását szol­gálta és szolgálja ma is.- A népek rendszerint ak­kor jutnak nagy bajba, ha a fogalmak tisztázatlansága miatt nem érzékelik, hogy bajban vannak, ha valamiben vakon hinni kell, és nem sza­bad róla gondolkodni, beszél­ni. A tanácskozással, tapaszta­lataink megosztásával, a foga­lom tisztázásához szeretnénk hozzájárulni. (Magyar Szó)

Next

/
Thumbnails
Contents