Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-19 / 216. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 19. Vélemény és háttér 5 A legtöbben kórházban fizettek hálapénzt (14%), ezt az üzleti szféra (3%) követi A korrupció arcéle Gyakran hallunk róla, és sokszor személyes ta­pasztalataink is azt mu­tatják, hogy a korrupció Szlovákia és a tágabb térség egyik legnagyobb problémája. RAVASZ ÁBEL Gyakorlatilag nincs is olyan politikai párt, amelyik ne szen­telne teret a „korrupció elleni harcnak” választási program­jában. (Az már más kérdés, hogy ebből mi valósul meg.) Azt viszont elég nehéz felmér­ni, mekkora a korrupció ható­köre az országban, és pontosan milyen formákban jelenik meg leggyakrabban. Erre kerestem a választ friss felmérések ada­tainak segítségével. Az EU rendszeres reprezen­tatív felmérése, az Eurobaro- meter alapján Szlovákia lakos­ságának 80 százaléka gondolja azt, hogy a korrupció komoly gondot jelent az országban. A megkérdezettek szerint min­den szinten ott van ez a jelen­ség: a helyi intézményektől (87%) a régiókon át (91%) az országos szintűekig (96%). Emellett a szlovákiaiak több mint fele úgy gondolja, ez a tendencia az elmúlt három év­ben tovább romlott, és alig ti­zedük azt, hogy bármennyit is javult volna. A felmérések alapján az em­berek szerint az igazságügyben dolgozók (61%), a politikusok (61%), az egészségügyi dolgo­zók (54%) és a rendőrök (49%) fogadnak el leggyak­rabban kenőpénzt. De a kor­rupció nem csak a közszférá­ban van jelen: a megkérdezet­tek elsöprő többsége (89%-a) szerint a korrupció az ország üzleti kultúrájának a része. Eközben az üzleti szférában dolgozók egy másik felmérés szerint etikátlannak tartják a politikusokat, közpénzekről való döntéseiket pedig szerin­tük gyakran befolyásolják a személyes kapcsolatok. A kiábrándító adatokat azonban egy dolog némileg árnyalja. Bár a megkérdezet­tek 58%-a mondta azt, hogy a korrupció befolyással van mindennapi életére, összessé­gében „csak” 34% került kor­rupciós helyzetbe az elmúlt egy évben. A legtöbben kór­házban fizettek hálapénzt (14%), ezt az üzleti szféra (3%), a rendőrök, helyi politi­kusok és ellenőrök (1%) köve­tik. Külön érdekesség, hogy míg az igazságügyben dolgo­zók a fent említett 61% szerint korruptak, valójában csak 1% került olyan helyzetbe, hogy pénzt fizessen nekik. Hasonló következtetést vonhatunk le a nemzetközi adatokból is: azokban az or­szágokban, ahol objektiven Közép-Európánál sokkal ala­csonyabb a korrupció mértéke (például a skandináv és angol­szász országokban), nem sok­kal alacsonyabb a lakosság kor­rupciós percepciója. A helyiek csaknem olyan nehezen élik meg azt, amit érzékelnek, mint azok, akik annál jóval többnek vannak kitéve. Összességében tehát úgy tűnik, hogy bár eleve elterjedt a korrupció az országban, hiszen az emberek harmada fizetett tavaly valakinek kenőpénzt, azt még a fennálló helyzetnél is rosszabbnak látjuk. Minden egyes korrupciós ügy minden­kit terhel, aki tudomást szerez róla. Ott van az országos politi­kusok példája - 60% gondolja korruptnak őket, de fizetni ke­vesebb mint fél százalék fize­tett nekik tavaly. Ez persze nem azt jelenti, hogy legyinteni kell a korrupcióra, hiszen az embe­rek eltúlozzák a dolgot: éppen fordítva. Valami, ami ennyire fáj a társadalomnak, rászolgál a szélesebb érdeklődésre és a valós megoldási kísérletekre a lózungok helyett. A civil szféra már évtizedek óta ontja az ötle­teket a korrupció visszaszorítá­sára: a politikának ideje lenne a kampányon kívül is figyelni rájuk.- Nem foglalkozom a politikával, mérgezőbb, mint a metil-alkohol. (Peter Gossányi rajza) Kapcsolj át VERES ISTVÁN Marek Madarič előző életében távirányító , volt. Az elmúlt W talk hét folyamán a kulturális mi­niszter többször is megnyil­vánult a kereskedelmi tévék valóságshow-i kapcsán. Maďarič eldöntötte, harcot indít a Farmer feleséget ke­res, és hasonló szennyműsorok ellen. Kikér­te a kulturális élet képviselő­inek véleményét is, majd miután választ nem kapott, harmadnapra kijelentette: csalódott az ország kulturális elitjében, amiért nem foglalt állást az ügyben. Maďaričot a jó szándék vezérli, mi más. Szeretne minket megvédeni a televízióból áradó sok go­noszságtól és ízléstelenség­től. Azt viszont észrevehet- né, hogy a politikusoknak 2012-ben már nem áll jól az erkölcscsősz szerepe. A kul­turális élet képviselői valószínűleg azért nem vála­szoltak neki, mert jobb dol­guk is van, mint hogy való- ságshow-t nézzenek. A mi­niszter megszólította az egy­házakat is, mondván: nem kellene hagyni, hogy a Cirill és Metód örökségét hordozó nemzet mindennapjait ha­sonló gusztustalan tévéműsorok szennyezzék. Azt is mondta: nem fogadja el az érvet, hogy minden ember azt nézhet a tévében, amit akar. Pedig ennél na­gyobb igazságot nehezen le­het kijelenteni a téma kap­csán. Istentől nemcsak Ci- rillt, Metódot, meg a tévét kaptuk, hanem szabad aka­ratot is, amit a távirányító igénybe vételével érvénye­síthetünk. Az embereknek le kell szokniuk arról, hogy nagy bölcs vezéreik meg­mondják nekik, mit szabad, és mit nem szabad. Meg kell tanulniuk, hogy senki nem vállal értünk felelősséget. Ha tehát hülye emberekről szóló hülye műsorokat néznek, előbb-utóbb be kell ismerni­ük maguknak, hogy ők is ugyanolyan hülyék, mint akiken szórakoznak. Ennyire egyszerű. Maďaričnak is csak ezt tud­juk ajánlani. Ha nem tetszik neki a valóságshow, éljen is­tentől kapott szabad akara­tával, és kapcsoljon át a Grace klinikára, a Nagy ház­átalakításra vagy a Reading-Tottenham foci­meccsre. KOMMENTAR Leszerepelés NAGY IVÁN ZSOLT A választók előzetes regisztrációját megaka­dályozandó hirdetett bő egy hete hétnapos éhségsztrájkot Gyurcsány Ferenc. Aztán per­sze az lett, amire számítani lehetett: a Fidesz politikusai kedden benyújtották a választójo­gi törvény tervezetét, amelyben nyilván ben­ne van a regisztráció is. Gyurcsány azóta is­mét eszik, látszólag semmi sem történt tehát. És mégis. Azt lenne jó tudni, ki volt az a mélyen gondolkodó ember, akinek a fejéből kipattant a csodás ötlet, hogy Gyurcsány Fe­renc előbb menjen el a magyar kereskedelmi televíziózás Mariana-árkába, Hajdú Péter show-műsorába, ahol olyan drámai tekintettel, amilyet csak ő tud, fejtse ki mélységes aggódását a választási regisztráció miatt, majd üljön ki a Kossuth térre egy hétig éhezni. Bár igazából mindegy is, hogy Gyurcsány maga eszelte ezt ki, vagy csak hallgatott va­laki másra, a lényeg ugyanaz: Magyarország volt kormányfő­je, a Demokratikus Koalíció nevű, pártszerű képződmény ve­zetője semmit sem ért abból, ami ma az országban zajlik. De legfőképpen nincs tisztában önmaga szerepével (ami nincs) és lehetőségeivel (amelyek szintén erősen korlátozottak.) Ha tisztában lenne ugyanis, akkor pontosan érezné, hogyjó ideje senki sem veszi őt komolyan ebben az országban, vagy ha mégis, akkor legfeljebb idősebb és politikailag végtelenül szenvedélyes nénik, illetve nézőket máshol már szintén nem vonzó politikusfigurák. A többi pártnak viszont Gyurcsány Ferenc legfeljebb két dologért hasznos: a kormányzóknak szidni őt, a többi ellenzéki pártnak pedig elhatárolódni tőle. Ennyi. Viszonyítási alap lett, amihez képest mindenki csak jobbnak érzi magát. Ebben a helyzetben pedig minden, amihez a politikában - akár jobbító szándékkal is - hozzányúl, azonnal romlani kezd. Mert nincs afelől semmi kétség, hogy a Fidesz legújabb ámokfutása (amely nyomán mindenkinek, aki választani akar, előzetesen regisztráltatnia kell majd magát) a minél szélesebb tömeget megmozgató szavazás ellen van, és mint ilyen pártérdeket szolgál, konkrétan a hatalom megtartását. Ám amikor ez ellen Gyurcsány Ferenc kezd önfeláldozó már­tírként éhségsztrájkolva harcolni, akkor a regisztrációról már egyszerűen nem esik szó, csak az ő performance-áról. És a legritkábban együtt érzőén. Ez van. És ezért volt mégis értelme ennek a hétnek: Gyur­csány Ferenc szembesülhetett a realitásokkal. Ha pedig eb­ből azt a következtetést vonja le, hogy ő itt főszereplő már nem lehet, akkor csakjól jár. És jól jár az ország is. Ha mégsem... .hát, legfeljebb röhögünk még párat. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Politikusok a médiában A londoni olimpiával, erő­szakos bűncselekményekkel, az augusztus 20-ai ünnepsé­gekkel foglalkozott a legtöb­bet a média augusztusban - derül ki a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság gyorsje­lentéséből. Az Ml esti Híradó­jában a kormány több mint 8%-os szereplési lehetőséghez jutott a politikai hírek között a vizsgált hónapban, míg a Fi­desz további 48, a KDNP csak­nem 7, az MSZP 16, a Jobbik 11, az LMP több mint 8, a De­mokratikus Koalíciót magába foglaló függetlenek 2,2%-os szereplési arányt értek el. Az RTL Klub esti Híradójában a kormány aránya 15%-osvolt, a Fideszé 66%-os, a keresztény- demokratáké több mint 2, a szocialistáké csaknem 10, a Jobbiké 2, az LMP-é 5 %-os. A TV2 Tények című műsorában a kabinetet a politikai hírek 14 %-ában láthatták a nézők, a Fideszt több mint 68%-ában. A KDNP aránya 3,5%, az MSZP-é 12, az LMP-é 2%. Orbán Viktor miniszterelnök 130 alkalom­mal szerepelt a hírekben, au­gusztusban, Semjén Zsolt KDNP-elnök huszonötször, Mesterházy Attila (MSZP) ti­zenhétszer, Vona Gábor (Job­bik) tizenkétszer, Jávor Bene­dek, az LMP parlamenti frak­cióvezetője pedig hétszer. A Fideszből a legtöbbször Orbán Viktor jelent meg a médiában, őt követte Navracsics Tibor, Kovács Zoltán, Hende Csaba és Borkai Zsolt. A KDNP-ból a leg­többször Hoffmann Rózsáról hallhattak az emberek, vala­mint Semjén Zsoltról, Földi Lászlóról, Rétvári Bencéről és Hölvényi Györgyről. Az MSZP sorrendje: Mesterházy Attila, Harangozó Tamás, Kovács László, Burány Sándor és Gúr Nándor. A Jobbiknál a legtöb­bet szerepeltetett politikus Vona Gábor volt, valamint No­vak Előd, Volner János, Feren- czi Gábor és Köröndi Miklós, míg az LMP-ből Schiffer And­rás, Szahó Tímea, Jávor Bene­dek, Heltai László és Kará­csony Gergely volt. A DK-ból Gyurcsány Ferenccel és Varjú Lászlóval találkozhattak az emberekahírekben. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents