Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-18 / 215. szám, kedd
116 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2012. SZEPTEMBER 18. www.ujszo.com 1. fejezet (folytatás) Fullasztó szerdai nap volt, a hőmérő higanyszála magasra kúszott a tűző, nyári napsütésben. Ennek ellenére nem volt kecmec, az edző könyörtelenül meghajtotta a csapatot a tréningen. A végén a játékosok a kimerültség miatt lassan szedelődzködtek az öltözőben, amikor egyszer csak belépett a helyiségbe a klub egyik főszponzora. Nem volt ez megszokott dolog, hiszen az ötven körüli, ingatlanbizniszből, cigarettacsempészetből, valamint szórakozóhelyek üzemeltetéséből meggazdagodott vállalkozó ritkán fordult meg a futballisták között. A férfi fellépéséből magabiztosság sugárzott, már-már fölényesen viselkedett. Megveregette néhány játékos vállát, érdeklődött, kik a sérültek, és jelezte, hogy üzleti elfoglaltsága miatt nem tud elmenni a hétvégi rangadóra. Mintha ez bárkit is érdekelt volna az öltözőben. Kábé leszarták. Amit azonban ezután tett, az bizony több volt, mint szokadan. Attól bizony leesett a csóró kis focisták álla. Belenyúlt a zsebébe, kivett egy kö- teg bankjegyet, és mindenkinek, aki az öltözőben tartózkodott, a csapatkapitánytól kezdve a gyúróig, adott egy-egy százast. Euróbán. - Tessék, gyerekek, tegyétek csak el - mondta egykedvűen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne százeurósokat osztogatni úri passzióból. - Játsszátok meg a holnapi UEFA-kupa-meccset vendéggyőzelemre. Jó kis pénzt fogtok keresni, meglátjátok. Mielőtt bárki bármit megkérdezhetett volna, kisétált az öltözőből. Néhányan összenéztek, vagy a markukban szorongatott pénzt bámulták, mások gyorsan zsebre tették inkább, mintha attól tartanának, az ember visszajön, közli, hogy csak mókázott, és mindenkitől visszakéri a százast. Péter gyors fejszámolást végzett. A csóka az imént nagyjából félmillió forintnyi összeget osztott szét. Újra és újra felidézte, mit mondott. Megkérdezte Dragant, a mellette unottan öltözködő horvát védőt, akivel mellesleg közös albérletben lakott, hogy tényleg pontosan értette-e az imént hallottakat. A magyarul jól beszélő játékos nem tűnt meglepettnek. Mondhatni közönyös volt. Bólintott egyet, és begyömöszölte a gumi stoplist a sporttáskába. Ennyiben maradtak. Péter és Drágán többnyire közösen járt edzésre. Ezúttal az előbbi érkezett kocsival, és a pálya mögötti parkolóba már az anyjától kölcsönkért Suzuki Swift kulcsával babrált, amikor Drágán megkérte, hogy dobja majd ki a városközpontnál, mert dolga van.- Persze, nem gond - felelte, és megnyomta a slusszkulcson a központi zár gombját. Bevágták a hátsó ülésre a sporttáskákat, kötelező jelleggel feltették a napszemüveget, és letekert ablakkal elindultak. A Suzukiből kispórolták a légkondit, s noha nemrég jöttek ki a zuhany alól, már mindketten átizzadták a pólójukat. Péter bekapcsolta a rádiót. Mintha csak erre vártak volna: a sporthírekben éppen a másnapi meccs várható kimenetelét elemezték. A riporter felsorolta a lehetséges összeállítást, felidézte, hogy az odavágón döntedent játszottak a csapatok, és hazai pályán mindenki a magyarokat tartja a mérkőzés esélyesének. Mindketten ugyanarra gondoltak. Péter szólalt meg először.- Te ezt elhiszed? Képesek eladni a mérkőzést? Drágán megvonta a vállát. Még mindig úgy tett, mintha az egész nem érdekelné. Pétert ez bosszantotta. Kikapcsolta a rádiót, és tovább folytatta:- De Drágán! Ez egy UEFA-kupa- meccs! Drágán a lehető legtermészetesebb módon azt felelte erre, hogy nyilvánvalóan sok lóvét ajánlottak nekik. Majd azt tanácsolta, lazítson, és inkább tegye fel a száz eurót a vendégek győzelmére a tippmi- xen.- Három-, négyszeres lehet az odds- mondta. Péternek rossz érzése támadt, nem szerette a szerencsejáték semmilyen formáját. Ráadásul az a bankjegy szinte perzselte a zsebét. Megkérdezte Dragant, hogy milyen gyakran játszik.- Odahaza vannak haverjaim, akik néhanapján adnak egy-két üppet a szerb és a horvát bajnokságról. Eny- nyi az egész.-Tippek? Úgy érted, tuti tippek? Drágán bólintott, és végre beszédesebb lett. Elmesélte, hogy náluk az dönt a bajnoki címről, kinek van több lóvéja. Ráadásul, mondta, a szerbeknél is ez megy, mert a Partizán és a Crvena Zvezda annyi meccset vesz meg, amennyit tud. Péter a fejét csóválta. Azzal vágott vissza, hogy az más világ, és Magyarország nem a Balkán. Volt itt is bunda, nem is kevés, de manapság- állította - nincs. Közben megérkeztek a város központjában lévő plázához, Drágán kérte, itt tegye ki. Miután kiszállt, behajolt még az ablakon:- Minden megváltozik nemsokára itt is. Majd meglátod, brate! Az utolsó mondatnál Drágán kacsintott egyet. Péter véledenül levette a lábát a kuplungról, de mivel a kocsit sebességben hagyta, a Suzuki ugrott egyet, és lefúlladt. Máskor ezen felhúzta volna magát, de most a százeurós járt a fejében, és a másnapi UEFA-kupa-meccs. A magyar élcsapat, amelyben akkor hemzsegtek a válogatott futballisták, az előző év ezüstérmeseként indulhatott az UEFA-kupa selejtezőjében. A kisorsolt ellenfél verhetőnek tűnt, de nagy bölcsen mindenki arról beszélt a klubnál, hogy nem árt óvatosnak lenni a nemzetközi porondon. Főleg, hogy a rivális csapat országának labdarúgása felszálló ágban volt, egyre jobb hírek érkeztek az ottani futball átgondolt fejlesztéséről. Ezzel együtt az esélyek még mindig inkább a hazaiak mellett szóltak, és ehhez jött az is, hogy az odavágót idegenben rendezték. A két héttel korábbi többgólos döntedent követően a sportsajtó és a szurkolók egyaránt továbbjutást vártak a magyaroktól. A játékosok, az edző és a vezetők csak a nyilvánosság előtt fogalmaztak óvatosabban, ám legbelül ők is erre készültek. Na, nem mindenki. Mellesleg, akadtak gyanús jelek. Kedden, azaz alig két nappal a meccs előtt Szlovákiában felfüggesztették a mérkőzésre köthető fogadásokat, mert feltűnően nagy összegeket tettek fel a vendégek sikerére. A magyar klubhoz aznap érkezett egy névtelen bejelentés is, melyszerint ügyeljenek, mert néhány hazai játékos manipulálni készül a találkozót. De hiába érkeztek a figyelmeztetések, a vezetők nem törődtek velük. A meccs előtti éjszaka nyugtalanul aludt, és ébredés után is feszültség kerítette hatalmába. Miközben a szalámis zsemlét majszolta, egy pillanatra megbánta, amiért előző nap feltette a pénzt a tippmixen. De azzal csitítgatta a lelkiismeretét, hogy úgysem tehet semmit. Együttese csütörtöki edzésén is téma volt az esti mérkőzés. A főszponzor pénzéből mindenki megjátszotta a vendégek győzelmét. Néhányan szóltak Péternek, hogy nézze meg velük a tévében az összecsapást, de ő nem akart csada- kozni. Azt sem bánta, hogy Drágán elment a többiekkel, ő most egy citromos sörre, pattogatott kukoricára és magányra vágyott. Ezt a meccset egyedül akarta megnézni. „Súlyos védelmi hibákból kaptunk gólokat, amire én sem találok magyarázatot. Ezt a találkozót ki kell elemeznünk, és levonnunk a tanulságokat. Tudomásul kell venni, hogy ez a nemzetközi szint. Talán többet képzeltünk magunkról, mint amit valójában tudunk.” Valahogy így hangzott a tévében a bűnbánó edzői nyilatkozat. A kétgólos vereség a kiesést jelentette, a tévének adott meccs utáni villáminterjú során egy tapasztalt, de most zavaros tekintetű szakembert láthattak a nézők. A rákövetkező napokban valósággal nekiugrott a magyar sportsajtó a magyar ezüstérmesnek, amiért az idegenbeli jó eredmény dacára idehaza képtelen volt kiharcolni a továbbjutást. A kommentárok csalódásról, kínos kiesésről, gyenge teljesítményről szóltak. Az internetes fórumokban szokás szerint még keményebben fogalmaztak. Itt már porig alázták a magyar játékosokat, és úgy ámblokk a magyar focit. Péter felvette videóra a meccset, és a végén visszanézte a gólokat. Egyszer, kétszer, tízszer. Látott helyezkedési hibákat, az ellenfél csatárairól lemaradó védőket, rossz passzokat, elcsúszott tolódást. De egyértelmű csalás nem tűnt fel neki. Hirtelen megcsörrent a mobilja azon a pittyegő, robotszerű hangján. Drágán neve jelent meg a készüléken.- Na? Láttad? - kérdezte a mindent előre megmondok fölényével a hangjában.- Persze, hogy láttam. Szarul játszottak. De akkor sem tudom elképzelni, hogy... - Péter még mindig próbálta magát meggyőzni arról, hogy a mérkőzés tiszta volt.- Ne viccelj már. Milyen bizonyítékra van még szükséged? Te is előre tudtad az eredményt. Törődj bele, haver. És örülj, mert kerestél egy kis pénzt. Na, szevasz, nem tudom, mikor érek haza.- Drágán! Ott vagy még? Drágán?- a vonal megszakadt. Péter villámgyorsan megírt és elküldött egy SMS-t a csapattársának. Miután megnyomta a küldés gombot, maga sem hitte el, hogy ezt képes volt megkérdezni: „Mi is adtunk el meccset?” Néhány perc múlva jött meg a válasz: „Majd dumálunk.”- Baszódj meg! - dühöngött. A fejében cikáztak a gondolatok. Annak sem tudott örülni, hogy aznap este a tévé előtt ülve egyhavi fizetését kereste meg. (Folytatás a jövő héten!) A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. „Kiderül majd, hogy egynémely klubnál gyakorlahlag kénvszerítették a játékosokat a csalásra. Persze zömmel olyanokról esik szó, akik önkent es dalolva vettek részt meccsek manipulálásában, nem torodve «W 4*? !*«2!ÄÄIS Ss-Sä» tróger. Ez a könyv az ő története. (Részlet a szerző előszavából) Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden. I »1^
