Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-14 / 213. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 14. Vélemény És háttér 5 Gondolkodjunk el azon, vajon mitől alakul ki a kereslet a gagyi és az erőszak iránt Fontosból érdekeset Kultúrát nem lehet örökölni, mondotta volt Kodály Zoltán, mi meg tegyük hozzá, kultúrát parancsba adni sem lehet. Sőt, még szabályozni se nagyon. LOVÁSZ ATTILA Azt a részét, amit alkotásnak neveznek, semmilyen szabályozás soha nem tudta megszüntetni, korlátok közé szorítani, annak egyetlen mércéje mindig az utókorvolt. Szabályozni a tömegkultúrát sem lehet. Vannak szabályok, törvények, rendeletek és korlátozások, de azokideig-óráig élnek, a szabályozókat pedig sosem övezte nagy társadalmi megbecsülés. Valahogy mindig olybá tetszettek, mintha a hatalom szolgálatában állnának. S azokat, nemszoktákszeretni. Marek Madarič kulturális miniszternek igaza van, amikor a kereskedelmi televíziók kapcsán erőszakról és közerkölcsök romlásáról értekezik. Akkor már kevésbé van igaza, amikor a kerté- vék színvonalát a kulturális elittől kéri számon. A kulturális és művészeti elit tagjai ugyanis a kertévék közelébe vagy adásaiba csak akkor vetődnek, ha lelövik, megerőszakolják vagy beperelik őket. Addig nem érdekesek. Még mielőtt moralizálásba kezdenénk, lenne egy-két kérdésünk és meglátásunk a helyzet pontosabb feltérképezése érdekében. Jár-e a miniszterelnök operába? Hol volt a kulturális kormányzat, amikor a vüág legjobb basszusénekese, éppen egy szlovák művész, Pozsonyban koncertezett? Miért csak azok a szlovák színészek képesek pénzt keresni, akik kertévés szitko- mokban játszanak? Hol volt az adófizetők pénzéből eltartott bűnüldözés, amikor a legolvasottabb szlovákiai bulvár gyilkosnak kiáltott ki egy kamaszt? Hol volt a jogszabályok alapján is illetékes hatóság, amikor a szlovák tévék kamaszok szexuális orgiáiról tudósítottak képanyaggal, hőst faragva a szereplőkből? Miért büntette mega szabályozó hatóság az egyik kertévét egy hasonlatért, amely szerint a rák gyógyszerének felfedezése romba döntené a nyugdíjalapokat? S ugyanazon kertévé miért maradt büntetés nélkül, amikor nemzetiséghez való tartozást szitokszóként használt? Mi gátolta eddig a szabályozó hatóságot, hogy kimondja, a kertévék bizonyos műsortípusai a szó legszorosabb értelmében ártalmasak. Miért a leg- ocsmányabb gagyival kampá- nyolnak választások előtt a politikai pártok? Miért a társadalmi elitek lakóházai a legocsmá- nyabb épületek országszerte? Miért kap egy szlovák regényíró akkora honoráriumot a könyvéért, mint egy átlagos buta liba a felső tízezerről szóló magazin egy percének moderálásáért? És ebbe a magazinba miért nyomulnak oly előszeretettel köztisztségviselők? A kérdéseket oldalakon át folytathatnánk. Ehelyett gondolkodjunk el, mitől alakul ki a kereslet a gagyi és az erőszak iránt. A nézőnek ez kell? Ugyan már. E sorok írójának saját tapasztalata, hogy éppen a gagyi megszüntetése hozta el a várva várt hallgatottságot mondjuk egy rádióban. Semmilyen szabályozás nem menti meg gyermekeinket az erőszakos vagy erkölcstelen tartalmaktól - a szabályozás velejárója annak kikerülése. A mai internetes és globalizált médiavilágban - ha valóban van érdeklődés - akkor és azt néz meg a nem teljesen analfabéta kölyök, amit és amikor csak akar. Az egyetlen dolog, amely a közéletünkbe értéket hozhat, az a példa. Még egyszer: A PÉLDA! A jelen kormányzatnak hatalmas támogatottsága van. Nos, akkor első körben a Pozsonyi Zenei Ünnepségeken, a Nemzeti őszi premierem, az igényességről ismert galériák téli felhozatalán, egy-egy nagyon jó szlovákiai színházi bemutatón tessék a kormányzat és törvény- hozás képviselőinek megjelenni. Nem önmutogatóan. Szerényen, fizető nézőként, nem baj, ha a kamerák veszik. Második körben kimaradni a gagyi rendezvényekről; s nem lépni semmilyen politikai együttműködésbe alkoholista, balkonról vizelő politikusokkal. És végül pallérozottan, kulturáltan beszélni és higgadtan érvelni parlamenti ülésen, televíziós, rádiós vitaműsorban. Utána lehet párbeszédet folytatni a szabályozásról. Addig is, aki a kulturált sajtó híveként még nem halt éhen, és megmaradt a média világában higgadtnak és nem szen- zációhajhásznak, tudja mi a dolga. Míg a szórakoztatóipar (értsd: kertévék és bulvár) a látszólag érdekesből csinál fontosat, addig mi megpróbálunk a köz szolgálatában a fontosból érdekeset csinálni. Mert ez a járható út. A miniszter úr támogatását meg a nyűt levele után szinte elvárhatónaktekinthetjük. (Peter Gossónyi rajza) Én szeretem az iskolát, de csak ha sztrájkolnak a tanárok. Ismeretlen rendező prófétagyalázó filmje vezetett a líbiai amerikai nagykövet halálához Álnéven forgatta a filmet az amerikai MTl-HÁTTÉR Amerikai sajtóforrások szerint talányos, talán álnév mögött rejtőzködő személyiség annak a Mohamed pofétáról szóló filmnek a rendezője, amelyre válaszul a kairói amerikai nagykövetségnél heves tiltakozások robbantak ki, Bengáziban pedig fegyveres támadást intéztek az amerikai konzulátus ellen, melyben Chris Stevens nagykövet és három munkatársa életét vesztette. „Az iszlám rákfene és pont!” - nyilatkozta a The Wall Street Journalnak dél-kaliforniai rejtekhelyéről SamBacile-vagyaki ezen a néven A muszlimok ártatlansága című film rendezőjének adja ki magát. A kétórás mozit a nyugati parti államban kongó termek fogadták, de a muszlim világban óriási felháborodást vál- tottki, miután 13 perces kivonata megjelentaYouTube-on. A film az egyiptomi iszlamis- ták előretörését Mohamedre és vallásalapításának korára vezeti vissza. A történet azt állítja, hogy a későbbi próféta kétes származású, nemi gerjedelmét hol férfiakkal, hol nőkkel, hol kiskorúakkal csillapította, és aki Isten és a saját maga szerezte Korán nevében kínoztatott és gyilkoltatott meg embereket. „Mindenki, aki nem muszlim, hitetlen! ” - üvölti a film egyik jelentében a kamerába „Mohamed”, miközben véráztatta ruhában véres kardot forgat a feje fölött. Sajtóforrások szerint Hollywoodban a tragédiáig senki sem hallott Sam Bacile-ről, aki „független alkotását” a saját bevallása szerint 100 zsidó szponzor által összeadott 5 millió dollárból forgatta, 59 színésszel és 45 főnyi technikai személyzettel. A filmet a saját forgatókönyve alapján rendezte. Szakértők szerint A muszlimok ártatlansága a korai tévéjátékokra emlékeztető, sablonosjelenetekben és gyenge színészi alakításokban bővelkedő Mohamed-történet olyan benyomást kelt, mint egy tipikus, alacsony költségvetésű, amatőr mozi. „Éz egy amerikai produkció, melynek nem az a célja, hogy támadja a muszlimokat, hanem az, hogy bemutassa az iszlám destruktív ideológiáját” - hangoztatta közleményében Bacile. Az AP hírügynökség szerint a férfi 56 éves, izraeli ingatlanbefektető, a The Wall Street Journal 52 esztendőre tette a korát, a The Times of Israel pedig úgy értesült, hogy Bacile zsidó hitű amerikai állampolgár, aki „ismerős” a Közel-Keleten. Van olyan sajtóorgánum, amely kétségbe vonja Bacile foglalkozását, van, amely a nevét is. A The Atlantic idézi a film egyik szaktanácsadóját, az önmagát „militáns keresztény aktivistának” tituláló Steve Kle- •int, aki szerint a rendező álnéven forgat, nem izraeli és valószínűleg nem is zsidó. Bacile az amerikai nagykövet és három munkatársának halála után sajnálkozásának adott hangot, de nem tanúsított bűnbánatot. „Úgy érzem, a követségek biztonsági rendszere nem jó. Amerikának tennie kellene valamit megváltoztatásáért” - válaszolta az AP hírügynökségnek arra a kérdésre, milyen tanulságot szűrtleatragédiából. Sam Bacile a média szerint azt tervezi, hogy filmjéből 200 órás sorozatot készít. A kétórás változatot a héten mutatja be annak a Terry Jones lelkipásztornak a ga- inesville-i templomában, aki az iszlám szent könyve feletti „peri’ megrendezésével és koránégetéssel vált hírhedtté. A Jones akciói nyomán kirobbant muszlim harag tavaly tavasszal 20 emberéletet követelt Afganisztánban - köztük két ENSZ-alkalmazottét, akiketlefejeztek. KOMMENTAR A mi uniónk? MÓZES SZABOLCS Vannak a fontos és vannak az átlagpolgár számára érthető dolgok. Minden olyan fontos eseményről, amely a két halmaz metszetén kívül esik, alig beszélünk. Hiba. Ilyen az Európai Unió föderalizációja is. Sokkal erősebb Európa kell, vagy itt a vég - nagyjából így érvelnek az EU-s csúcsvezetők és a „több Európa” hívei. A többség bólogat, a központosítástól tartó kisebbség meg riadtan kommunistázik, mondván, Brüsszel lesz az új Moszkva. Az egész kezd egy kicsit a kisebbségi magyar autonómiavitákra hasonlítani, ahol a lényegről alig esik szó - a bűvös kifejezés a vita tárgya -, ám véleménye mindenkinek (szlováknak, magyarnak, magyarko- dónak) van. A föderációról úgy folyik vita, hogy közben egyáltalán nem világos, mit érintene, mire lenne jó, hogyan akarják elérni. Pedig föderáció és föderáció között is van különbség, sőt, ennél a témánál különösen érvényes, hogy az ördög a részletekben lakozik. Míg Nyugat-Európában, főként Németországban sokrétű diskurzus zajlik az unió és az euró jövőjéről, addig nálunk a bólogatás vagy a Sulík-féle szélsőségesen negatív hozzáállás a jellemző. Közte semmi. De nem csak nekünk, mintha a posztkommunista blokk többi országának sem lenne véleménye a kérdésről. A kelet-közép-európai államok nem tudnak hozzászólni az EU-val kapcsolatos kérdésekhez: csak úsznak az árral. Nincs saját gondolat, nincs elképzelés arról, mit kellene és hogyan csinálni. Mik a mi érdekeink? Érhető, hogy 1989 után Moszkva szorításából minél hamarabb a nyugati rendszerbe akart menekülni a régió, ám úgy tűnik, a nyugati politikai és gazdasági struktúrákba való betagolódás után elveszett a cél, mintha a „történelem vége” érzés köszöntött volna be. Talán ennél is nagyobb hiba, hogy sokszor a politikai és véleményformáló elit nem is tudatosítja, hogy az EU-ban zajló kérdésekhez mi is hozzászólhatunk. Nemcsak nézők vagyunk, hanem szereplők is - persze, csak ha mi is akarjuk. Míg Moszkva nem engedte, hogy a baráti országok beleszóljanak a dolgok menetébe, most úgy tűnik, nem is akarunk nagyon „beleszólni” a nagyok vitáiba. Ami óriási hiba. Az unió alapvető változások előtt áll. Könnyen lehet, pár év múlva hüledezni fogunk, milyen irányba is mozdult el. Ám ha így lesz, ezért részben magunkat hibáztathatjuk, ha most nem vagyunk képesek vüágosan megfogalmazni prioritásainkat, elvárásainkat, együttműködésünk határait. TALLÓZÓ KRÓNIKA Sokba kerül a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok utólagos anyakönyvi eseményeinek (házasodás, válás, születés, elhalálozás) magyar- országi regisztrálása. A Krónika erdélyi napilapban közölt összeállításában Zsig- mond Barna Pál, Magyarország Csíkszeredái főkonzulja elmondta, az újdonsült magyar állampolgároknak - az állampolgárság felvétele utáni - külföldi anyakönyvi eseményeit Magyarországon is anyakövezni kell. Mint mondta, az utólagos magyarországi anyakönyvezés alapja a külföldi közokirat: a születési, házassági, halotti anyakönyvi kivonat, ületve a házasságot felbontó bírósági ítélet. Zsigmond Barna Pál hangsúlyozta, a külföldi közokiratot vagy annak hiteles másolatát hiteles fordítással is el kell látni, hiteles fordításnak pedig kizárólag az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI), vagy a konzul által készített, ületve hitelesített fordítás minősül. Konzuli hitelesítéskor a fordítás hitelesítésének díja húsz euró oldalanként, a másolat hitelesítése 15 euró. Az anyakönyvezést bármelyik magyarországi anyakönyvvezetőnél vagy magyar külképviseleten lehet kérni. Ha külképviseleten kérik, a konzuli közreműködésért további húsz euró konzuli díjat kell fizetni. A Krónika összesítése szerint a magyar állampolgárságot szerzett határon túliak egyetlen - az állampolgárság felvétele utáni - anyakönyvi eseményének a magyarországi anyakönyvezése 55 euróba kerül. Az utólagos anyakönyvi események rögzítése ráadásul csakis a konzulátusokon keresztül lehetséges azok számára is, akik valamely magyarországi önkormányzatnál szerezték meg a magyar állampolgárságot. Nemes Előd, az állampolgársági kérvények elkészítésében segédkező sepsiszentgyörgyi demokráciaközpont irodavezetője a Krónikának elmondta, javasolni fogják a konzulátuson kért ületékek eltörlését; a könnyített honosítással nagyon sokan érzelmi okokból kérték a magyar állampolgárságot, ezért nem kellene további költségekkel terhelni őket. (MTI)
