Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-12 / 211. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 12. Vélemény És háttér 5 Érdekes az is, ahogy Pavol Frešo elhatárolja magát és a jobboldalt a Fico-kormánytól Jobboldal: össze vagy szét? Jobboldali összefogást szorgalmaz a „szocialisták” ellen Pavol Frešo, az SDKÚ elnöke. Paradox módon azonban a jelek szerint éppen az SDKÚ Frešo hatalomátvétele által előidézett irányváltása lehet az egyik legnagyobb akadálya a jobboldal egymásra találásának. RAVASZ ÁBEL A párt számára tragikus 2012-es választási kampány után a hagyományosan a jobboldal legnagyobb pártját jelentő SDKU változtatásokra kényszerült. A Dzurinda-féle, jobb-liberális, urbánus irányból a párt a Frešo által fémjelzett néppárti irány felé fordult, aminek első gyakorlati eredményét a párt kommunikációs stílusának megváltozása jelentette. Az SDKÚ új arculata rendpárti, kemény és az eddigiekhez mérten populistább: az elmúlt napokban vezetői az „igazságos állam”, a munkához kötött segélyezés, a feketeépítkezés elleni szigorú fellépés, valamint a politikusok közveden anyagi felelősségének bevezetése mellett tették le a voksot. Ezek a javaslatok egyenként is keményebbek a kékek eddig megszokott irányvonalánál, együtt pedig jókora elmozdulást jelentenek a korábbiakhoz képest. Érdekes az is, ahogy Frešo elhatárolja magát és a jobboldalt a Fico-kormánytól. Következetesen szocialistaként definiálja a Smert, és az anti- kommunista ellenzékhez hasonlítja a jelenlegi ellenzéket, ezzel egyértelműen hangsúlyozva a Smer (általa vélt) szalonképtelenségét, utódpárti jellegét. Az SDKÚ tehát nem csupán baloldalként ítéli el a Smert, alternatívát kínálva, hanem a sorok között egyfajta ellenségként, kommunistaként definiálja. A sok változás ellenére a kékeknek nem sikerült kinőniük a méretkomplexusukat: Frešo most sem engedte el azt a megjegyzést, hogy az SDKÚ a jobboldal vezetője kíván lenni. Ebben ellenfele természetesen a szintén folyton e körül pörgő KDH. Az SDKÚ népies, rendpárti fordulata sok szempontból érthető. A parlamentben nemcsak egy erős és magabiztos Az SDKÚ nem csupán baloldaliként definiálja a Smert, a sorok között ellenségként, kommunistaként. Smerrel, hanem egyben egy sokszínű jobboldallal is rivalizál a választók kegyeiért. Nehéz meccset jelent megvívni a média figyelméért a tankokat mozgató, injekciós tűkkel dobálózó Egyszerű Emberekkel, miközben a pártok nagy számából adódóan talán még ennél is nehezebb mindig egyénit és felismerhetőt mondani az aktuális témákról. Egy ilyen környezet gyakorlatilag igényli a „népközeli”, populista eszközök alkalmazását, Frešo pedig láthatóan nem ódzkodik tőlük. A történet pedig éppen ezért válhat nehézzé. Egy jobbra tolódó SDKÚ ugyan új szavazókat szerezhet a konzervatívabb vidékeken, azonban közben egyszerre találhatja magát szembe a saját bázisát féltő KDH-val, illetve a népi fordulattól megijedő Híddal. Előbbi párt a hagyományos szavazóit, utóbbi pedig a kisebbségpolitikájának érvényesülését féltheti egy népiesebb, populistább SD- KU-tól. Egy ilyen helyzet pedig nem sok jót ígér a jobboldal magjának integrációjával kapcsolatban a következő években - a periférián elhelyezkedő libertárius SaS-ról és a Matovič/Lipšic féle projektekről nem is beszélve.- Hogyan ihatok meg naponta két liter folyadékot, ha felemelik a pálinka és a sör árát? (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Mibe lépjünk? VERES ISTVÁN Végre megvilágosodtak a Híd és az MKP vezetői. Mindkét párt a jövő hétvégén, egymástól nem is olyan messze (Füleken és Rimaszombatban) tart kongresszust. Mindkét pártkongresszus szavazni fog egy olyan javaslatról, amely a másik kongresszuson is téma lesz. Az MKP és a Híd is megkönnyítené az új tagok felvételét a pártba. Úgy tűnik, annyira hasonló a két csapat, hogy véletlenül sikerült leutánozniuk egymást. De nem ez a lényeg, hanem hogy ezentúl sokkal jobban kell vigyáznia az átlag- és nem átlagembereknek. Ha ugyanis a két kongresszus megszavazza a tagfelvételt egyszerűsítő javaslatokat, a figyelmetlen választó gyakorlatilag könnyebben léphet be valamelyik pártba, mint az utcán egy halom kutyakakába. Az MKP például azt javasolja, hogy interneten is lehessen jelentkezni a pártba. A jóváhagyásra nem is kell várni. Néhány kattintás, és a vár- hosszúréti Szabó Aranka néni ugyanolyan gyorsan MKP-tag lehet, mint a torontói Jefferson Tihamér. Ha valaki azt hiszi, hogy a pártok azért akaiják bővíteni tagállományukat, hogy új arcokkal és új gondolatokkal tegyék szebbé az ország jövőjét, azok gyorsan keressék fel háziorvosukat. Amíg ugyanis egy mezei párttagból elnökségi tag vagy parlamenti képviselő lesz, el kell telnie bizonyos időnek, amit nem biztos, hogy érdemes kivárni. Aztán olyasmivel is gyakran szembesülhetnek a lelkes pártleventék, hogy a ranglétrán nem minden szakember halad egyforma gyorsasággal felfelé. A közgazdászokat, orvosokat vagy jogászokat ugyanis általában utcahosszokkal verik azok, akiknek a seggnyalás a szakterületük. A párttagság bővítésének egyetlen célja tehát a szavazatszerzés. Ha a családban van egy párttag, az már jó néhány voksot jelenthet, nem is beszélve azoknak a rokonoknak a szavazatairól, akiket az illető a nagy családi ünnepségeken több-kevesebb sikerrel meggyőz, hogy szavazzanak A pártra. Ha tehát elgondolkodunk, mibe lépjünk, politikai párt- ba-e vagy kutyakakába, érdemes az utóbbit választani. A kellemetlen barna masszát ugyanis könnyen lemoshatjuk cipőnkről, míg a párttagság bűze akár évtizedekig is elkísérhet minket. KOMMENTAR Baltára éhségsztrájk SZOMBATHY PÁL Kitörhet bármiféle botrány Magyarországon - szaúdi focis vagy azeri fejszés -, a reakciók rendje unalmasan kiszámítható. Az első mindig a villámsebes felhördülés, indulat, hisztéria: döbbenetes, mondjanak le, mielőtt tönkretennék. .. mit is? Az ország ugyanis - köszöni szépen, de ezektől függetlenül is - eléggé rosszul van, régóta. Más okokból, de ezzel a háromig számolni képtelen mentalitással valóban összefüggésben. Az örményölő baltás azeri év embere sztorija elsőre is sokkoló volt, ám ilyesfajta hibákkor sosem állunk meg egy pillanatra, gondolkozunk egy kicsit, mi lehet itt a dolgok hátterében; kivárás, elemzés helyett tombolás indul a politikailag elkötelezett, vakságig elfogult táborokban. Történjék akármi, mutasd fel Orbán/Gyurcsány fejét és járd a harci táncot. Nem lehetne először nevetni egyet a nevetséges dolgokon? Éhségsztrájkoló oligarcha, még magát is kicselező futballkormányfő. (Koplalva demonstráló milliárdos legfeljebb börtönben hiteles; különben is: Orbánra jobban ráférne a böjt, hatalmilag is.) Mosoly helyett tehát düh van, abból kiindulva viszont torzul az ítélet. Azeri baltás kiadatás? Figyeltem a neten Török Gábor politológus körülőrjöngését: bárki próbál érveket, jelenségeket értelmezni (nem érzelmezni csupán), arra tálibok ugranak: hogy gyáva, törleszkedik, nem foglal állást egyértelműen. Az állásfoglalás lázas kényszere, itt és most. Ha kivársz, idegesítő vagy. Ha árnyaltan vizsgálódsz, az elszántak dühösek. Lásd Sólyom László aszófői beszédét (a legvilágosabb helyzetértékelések egyike): az elnök egyszerre lehet gyáva jobboldali és áruló liberális. Ajózan észre, értelemre, műveltségre apelláló Tamás Gáspár Miklós gyakran neveztetik kedves bolondnak, bogaras különcnek. Csak az kell mindenkiből, ami éppen abban a pillanatban tetszik, beleillik a vonalas hisztibe. Rövidlátó szemlélet: tények helyett kész klisék. Elképzelhe- teden, hogy például fejszésünket tudatlanság, szakszerűtlenség, végiggondolatlanság, csapnivalóan végzett munka juttatta vissza, még ha Orbán döntött is így? Nem pedig a bakunyi méretű összeesküvés olajban/államkötvényben tocsogva keleti tekintélyuralom és (nem létező) magyar diktatúra között? Miért van állandóan a ravaszon az ujjunk, holott a másik nem is olyan ravasz - inkább középszerű? Talán mert mi is azok vagyunk? A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Bőkezű hivatal A kormányzati honlapon közzétett, augusztus végén aktualizált szerződéslistából kiderül, hogy a kormányfő tanácsadói bruttó 7 és 12 millió forint között keresnek évente. Hegedűs Zsuzsanna szociológus 12 millió, Balogh Gábor öttusa-világbajnok 9 millió, Teliér Gyula korábbi fideszes képviselő több mint 7 millió forintot kap a kormányfőnek adott tanácsaiért. Hegedűs Zsuzsanna, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány kuratóriumi elnöke a társadalmi felzárkóztatás segítésére, a társadalmi konfliktusok kezelésére és megoldására szolgáló stratégiák kidolgozására, Teliér Gyula a kormánypolitika társadalomelméleti háttérének tanulmányozására, politikai elemzések készítésére és tanácsadásra szerződött1, Balogh Gábor sportügyekben ad tanácsokat Orbán Viktornak. Félegyházy-Megyesy Jenő korábbi denVeri tiszteletbeli konzul 12 millió forintért segíti a nyugati magyarsággal, a civil és jótékonysági szervezetekkel való kapcsolattartást. Pindroch Szilárd évi 6,9 millió forintért kíséri figyelemmel a helyi fejlesztéseket, és tanácsokkal működik közre a területi koordináció erősítésében. Évi 3,7 millió forintért üzemelteti a miniszterelnök weboldalát a Vármegye Média Kiadó és Szolgáltató Kft., a Mega Film Kiadó Kft. pedig idén 2,2 millió forintért látja el a kormányfő közösségi oldalának „vizuális adminisztrátori” feladatait. A Szépirodalmi Könyvkiadó Kft. idén június és jövő március között 4,5 millió forintért vesz részt beszédírásában, szöveg-előkészítésben, fordításban, a Qualiton Alkotó, Művészetszolgáltató Kft. a kormányfő beszédeinek előkészítéséért és rendezéséért kap 8,2 millió forintot. A miniszterelnök „személyes, illetőleg különös szakértelmet igénylő beszédeinek” előkészítésében és ellenőrzésében vesz részt Kránicz Gábor, akit ezért idén július és jövő június között összesen 2,2 millió fo- rintal díjaznak. A Calpe Műfordító és Szolgáltató Bt. évi 8,2 millió forintért működik közre a kormányfő levelezésében, kezeli az Orbán Viktor feleségéhez, Lévai Anikóhoz intézett megkereséseket, tanácsokat ad proto- kollkérdésekben. (MTI)
