Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-11 / 210. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 11. Kultúra 7 Sokféle film készült a katasztrófáról, annak előzményeiről és megemésztésének módjairól Szeptember 11. a vásznon Egy kocka a United 93-ból, a „műfaj" egyik legsikerültebb darabjából (Képarchívum) Az amerikai filmipar fur­csán viszonyult eddig a 2001. szeptember 11-i eseményekhez. Az első, óvatos időszakban minden katasztrófafilmből kivág­ták a tragédiára hajazó snitteket, majd csöpögős romantika kúszott a kép­be, manapság pedig csak utalni szokás rá, akár egy családi drámában is. JUHÁSZ KATALIN A leggyorsabb annak idején egy francia producer, bizonyos Alain Brigand volt, aki sebtiben összetrombitált tizenegy ren­dezőt tizenegy országból. Azt a feladatot kapták, hogy csinál­janak egy-egy 11 perc, 9 má­sodperces, egysnittes rövidfil­met. Ez lett a 11'09”01 - Szep­tember 11 című szkeccsfilm, amelyet már a 2002-es Velen­cei Filmfesztiválon bemutat­tak. Olyan nevek mondtak igent a felkérésre, mint Ken Lo­ach, Claude Lelouch, Sean Penn vagy Alejandro González Inárritu. A sok megkötés nem igazán vált az alkotás javára, a film meglehetősen egyenletlen színvonalú, sok benne a pátosz, a melodráma és a filmes köz­hely. Művészileg az Inárritu ál­tal rendezett epizód a legki­emelkedőbb, amelyik magát az eseményt mutatja, úgy, hogy egy ideig csak kétségbeesett ki­abálást, hangfoszlányokat hal­lunk és a sötét vásznat látjuk, aztán be-bevillannak a füstölgő ikertornyok és az ablakból ma­gukat kivető emberek. Spike Lee, New York fekete arcának hírhedt krónikása egy, már meglévő forgatókönyvbe építette bele a terrortámadás motívumait. Az utolsó éjjel című filmet 2002 decemberé­ben mutatták be, és Edward Norton mellett a World Trade Center helyén tátongó gödör is szerepet kapott benne, ha csak jelképesen is. A Szeptember 11 - Terror a fedélzeten (2004) sem magáról a támadásról mesélt, hanem egy nagy, átfogó biztonsági szervezkedésről. Egy admirálist azzal bíznak meg, hogy hozzon létre egy új szervezetet az FBI, a CIA, a hadsereg és a rendfenn­tartó erők összeboronálásával. Dániel Sackheim rendező jó­voltából a néző bekukkanthat a nemzetbiztonságiak minden­napjaiba, és arról is kap egy el­méletet, hogy milyen esemé­nyek vezethettek az Egyesült Államok életét megváltoztató terrorakciókhoz. A 9/11 - A terrorizmus útja, David L. Cunningham filmje (2006) szintén azt igyekszik bemutatni - talán túlságosan is aprólékosan -, mennyire tö­kéletlen a rendszer. A Harvey Keitel főszereplésével készült két részes alkotás fontos pozí­cióban lévő döntéshozók mu­lasztásait és egyéni érdekeit veszi sorra, a történet az iker­tornyok elleni támadás regge­lén érvéget. Természetesen Oliver Stone is lecsapott a témára: World Trade Center című 2006-os filmje a romok aladt rekedt két tűzoltóról szól, akik tizenkét órát töltenek azzal, hogy éle­tükről, családjukról, reménye­ikről mesélnek egymásnak. Egyikük sajnos Nicoias Cage, aki akkorra már annyira elkop­tatta arcát különböző akciófil­mekben, hogy hiába igyekezett annyira eljátszani a „névtelen hosť’, nem volt képes megsza­badulni hollywoodi filmsztár mivoltától. Szintén 2006-ban készült a „műfaj” szerintünk legsikerül­tebb darabja, a United 93, Paul Greengrass filmje a negyedik /épülőről, amelynek utasai és személyzete ártalmatlanná tet­te a terroristákat. A sztárok nélkül, dokumentarista stílus­ban készült film azért is érde­kes, mert valós időben játszó­dik - azt a kilencven percet mu­tatja be, amelyet a gép a leve­gőben töltött. Felváltva látjuk a fedélzeten és a két földi irányí­tó központban történteket, a rögzített telefonbeszélgetések szó szerint hangzanak el, a gé­pen zajló eseményeket pedig a forgatókönyvíró képzelte hoz­zá, mivel - mint tudjuk - a gép lakott területen kívül csapódott a földbe, és nem voltak túlélők. Bár nem mozifilm, mégsem maradhat ki ebből az összeállí­tásból Denis Leary sorozata, a Rescue Me, mert kevesen tud­ták ennél jobban megragadni az amerikai pszichét a szeptember 11. utáni időszakban. Leary egy alkoholproblémákkal és visel­kedészavarral küzdő, Tommy nevű tűzoltót alakít, akinek szeptember 11-én meghal az unokatestvére, és ezért magát okolja. A közeli rokon szellem­alakban visszajár, és életvezeté­si tanácsokat osztogat neki, ami gyakorta torkollik ordenáré ve­szekedésekbe kettejük közt. De megfelelő mennyiségű tömény ital elfogyasztása után az is megesik, hogy maga Jézus ke­resi fel Tommyt. Az agresszív tűzoltó egészen másképp küzd meg a poszttraumás stresszel, mint Adam Sandler az Üres vá­rosban (r. Mike Binder, 2007), aki ai terrortámadásban veszí­tette el feleségét és gyermekeit, és egykori egyetemi szobatár­sába kapaszkodva próbál talpra állni. Itt a neuralgikus dátum kissé erőltetett, hatásvadász húzásnak tűnik, hiszen bármi­lyen más módon is elpusztul­hattak volna a férfi szerettei. A legfrissebb próbálkozást Stephen Daldry, az Órák és a Felolvasó rendezője jegyzi. Ő egy kisfiú személyiségének vál­tozásain keresztül igyekszik bemutatni mindazt, amin az amerikai társadalom keresz­tülment. A Rém hangosan és ir­tó közel című film a kezdeti pá­niktól az elkeseredésen és be­zárkózáson át az újra megnyí­lás lassú folyamatát láttatja. Maga a terrortámadás nem ke­rül fókuszba, illetve csak a tra­gédiát kiváltó okként szerepel a történetben. Bármilyen más traumát behelyettesíthetünk, és máris mindenkinek megvan asaját története... RÖVIDEN Rónán Keating új lemezt izzít Dublin. Az ír énekes-dalszerző 1994-ben lépett színre a Boyzone tagjaként és a fiúcsapat 2000-es felbomlásáig több mint 23 millió lemezt adtak el együtt. Ronan 1999-ben kez­dett szólókarrierbe, aminek köszönhetően olyan slágerekszü- lettek, mint a When You Say Nothing At Áll, vagy a Lovin' Each Day. Ötödik stúdióalbuma a napokban jelenik meg, Fi­res címmel. Az új lemezzel turnéra is indul, sőt a tervek szerint a Boyzone is újjáalakul, legalábbis a 20. évfordulóra a koncer­tek mellett album is várható, (music.hu) Szerzői jogi reformot sürget a biztos Brüsszel. Az Európai Uniónak sürgősen szerzői jogi refor­mot kell végrehajtania, hogy lépést tartson a technológiai vál­tozásokkal - véli Neelie Kroes, az Európai Bizottság digitális te­rületekért felelős tagja. Kroes leszögezte, hogy az idejétmúlt szabályozás kárt okoz az európai vállalatoknak és fogyasztók­nak egyaránt. Uniós szinten a legfrissebb idevágó jogszabály a 2001-es szerzői jogi irányelv, amely 1998-as bizottsági ajánlá­sokra épül. Kroes emlékezetett arra, hogy Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója akkor 14 éves volt, nem létezett sem a kö­zösségi portál, sem a YouTube, ahova ma másodpercenként egy órányi videóttöltenekfelafelhasználók. (MTI) Visszatér a Junior Boys Pozsony. Pénteken 21 órakor lép színpadra a KC Dunaj- ban a kanadai Junior Boys, Jeremy Greenspan és Matt Di- demus duója, amelyet a tavalyi koncert sikerén felbuzdulva hívtak meg ismét a szervezők. A duó a nyolcvanas évek elektropopjából, soul- és blueselemekből, valamint modem elektronikus zenékből alkotott egyedi stílust. Greenspan dalszerzői és előadói képességei szintén figyelemre méltóak. A duó új lemezére számos kedvezően kapott, (juk) A budapesti Millenárison hä éve működő Csodák Palotája, a népszerű interaktív tudományos játszóház és kiállítás szeptember 30-án bezár, miután a Millenáris Nonprofit Kft. nem hosszabbítot­ta meg szerzôdésä. Több bälö is ädeklödött az épület iránt, amely­ben a kiállítás állítólag veszteséggel működött. Szokatlanul rövid időt kaptak a kiköltözésre, az eredeti szerződésben megszabott no­vember 30-i dátum helyett október közepäg el kell hagyniuk az épü­letet. Még nem tudni, hova költöznek, a tervek szerint január táján nyithat újra valahol a Csodák Palotája. (Képarchívum) OTTHONUNK A NYELV Nemzetiség és anyanyelv MISAD KATALIN A 2011. évi népszámlálás eredményeinek közzététele után többen érdeklődtek az iránt, milyen jelentősége van annak, hogy a személyi kérdő­ívben a nemzetiségi hovatar­tozás mellett az anyanyelvre is rákérdeztek. Mint mondják, a kisebbségi nyelvek haszná­latáról úgysem annak alapján rendelkeznek a hatályban le­vő nyelvtörvények, hogy há­nyán vallják magukat magyar, ruszin stb. anyanyelvűnek. Másokat az érdekelt, a szemé­lyi kérdőív kitöltésekor mi szerint döntöttek a szülők kis­korú gyermekük nemzetiségé­ről, illetve anyanyelvéről. A nemzetiségés az anyanyelv fogalmakat ez esetben a nép­számlálási nyomtatványhoz csatolt magyarázat alapján kellett értelmezniük az állam­polgároknak (1. Útmutató a népszámlálási kérdőív kitölté­séhez. Személyi kérdőív.). Eszerint „Nemzetiségen egy adott nemzethez vagy etnikai csoporthoz való tartozást értünk”. A kiskorú gyermekek nemzetiségi hovatartozásá­nak megjelölésekor az alábbi kifejtést kellett szem előtt tar­tani: ,A 15 évnél fiatalabb gyermekek nemzetiségét a szülők nemzetisége szerint kell megjelölni/beími. Ha a szülők különböző nemzetisé­gűnek vallják magukat, egyi­kük nemzetiségét kell meg­jelölni/beími”. Az anyanyelv fogalmát az útmutató szerint a következőképpen kellett ér­telmezni: ,Anyanyelven azt a nyelvet értjük, amelyen a la­kossal a szülei beszéltek. [...] Ha gyermekkorában a szülei eltérő nyelven beszéltek ön­nel, akkor azt a nyelvet jelölje meg/íija be, amelyen az édes­anyja beszélt önnel”. A definí­ció végül a következő megál­lapítással zárni: ,Az anya­nyelv nem feltétlenül azonos a nemzetiséggel”. A fentiekből kitűnik, hogy a nemzetiség megjelölésekor az egyén valamely nemzeti kö­zösséghez való tartozásáról nyilatkozik, s ez esetben nincs jelentősége annak, mely nyel­vet tartja az anyanyelvének, mely nyelven beszél jobban, vagy mely nyelvet használja gyakrabban. Az anyanyelvre vonatkozó kérdés - annak el­lenére, hogy a társadalomtu­dományok művelői az anya­nyelvnek nem csak a kérdőív­ben feltüntetett leegyszerűsí­tett fogalmát ismerik és hasz­nálják - kézzelfoghatóbb, mint a nemzetiséget érintő, hiszen arra vár választ, milyen nyel­ven beszéltek a megkérdezet­tel gyermekkorában a szülei. A szociológusok szerint a (cseh) szlovák népszámlálási gyakorlatban a nemzeti hova­tartozás kategóriája sokkal erő­sebb politikai motiváció hordo­zója, mint az anyanyelv, pedig az utóbbi nagy valószínűséggel hűbb képet mutat egy bizonyos kulturális közösséghez tarto­zók számáról, település- és tár­sadalomszerkezeti megoszlá­sáról, mint a nemzetiség beval­lásán alapuló adatok (1. Gyur- gyík László: Népszámlálás 2001. A szlovákiai magyarság demográfiai, valamint telepü­lés- és társadalomszerkezeté­nek változásai az 1990-es évek­ben. Kalligram, Pozsony2006). A 2011. évi népszámlálás részleges eredményeinek tük­rében a szlovákiai magyarok nemzetiség és anyanyelv sze­rinti részaránya a következő­képpen alakul: A Szlovák Köz­társaság 5 397 036 állandó la­kóhellyel rendelkező lakosa közül 8,5% vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 9,4% pedig magyar anyanyel­vűnek. (Megjegyzés: a szemé­lyi kérdőívet kitöltő lakosok 8,5%-a nem válaszolt a nem­zetiséget, 7,5%-a pedig az anyanyelvet firtató kérdések­re.) Az etnikai kötődések két változója alapján való vizsgá­lódást, az összefüggések és az eltérések magyarázását a szo­ciológusokra bízzuk. Annyit azonban mindenképpen ér­demes még megjegyezni, hogy a leggyakrabban hasz­nált nyelvre vonatkozó kérdés kapcsán kiderült, hogy a ma­gyar nyelvet a megkérdezet­tek 7,3%-a nyilvános színtere­ken; 8,7%-a pedig otthoni környezetben használja.

Next

/
Thumbnails
Contents