Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-11 / 210. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 11. Vélemény és háttér 5 A hatóságok formálisan foglalkoznak az üggyel, ezt néha-néha a belügyminiszter is megerősíti Gorilla a ködben Hosszú szünet után is­mét látható akciót szer­veztek Pozsonyban a Go­rilla-anyagok kapcsán tüntető aktivisták. TOKÁRGÉZA Az elégedetlenkedők a ko­rábbi hagyományoknak megfe­lelően a Szlovák nemzeti felke­lés terén tüntettek, ám a korábbi ezrekkel szemben alig ötvenen vettek részt a legújabb rendez­vényen. Minek köszönhető az apátia és mit érhetnek el a de­monstrációval? A Gorilla-ügy választások előtti megszellőztetése váratla­nul nagy visszhangra talált az ál­lampolgárok körében, a legna­gyobb fagyokban ezrek mentek tiltakozni a politikát átszövő gazdasági korrupció ellen. A tár­sadalmi nyomás és a különleges körülmények miatt a hatóságok egyszerűen nem tehették meg, hogy nem foglalkoznak a doku­mentumokkal. A történet azon­ban hamarosan nagyon is várt fordulatot vett: a tüntetések szervezői (és köztük valószí­nűleg pár beszervezett provoká­tor) egymással is csúnyán össze­vesztek, a magasztos célokból nem lett semmi. A fokozatosan alábbhagyó médiafigyelmet ki­használva a rendőrség március­ban még azt is megengedhette magának, hogy kemény kézzel, brutálisan és valószínűleg indo­kolatlanul szétverje az utolsó nagy fővárosi demonstrációt. A kivizsgálás menetéről nem sokat tudni azon kívül, hogy a hatóságok formálisan foglal­koznak az üggyel, ezt pedig né­ha-néha maga a belügyminisz­ter is megerősíti. Nem emeltek vádat egyetlen főszereplő ellen sem, az illetékesek pedig nyílt ti­tokként kezelik, hogy az eredeti hangfelvétel előkerülése nélkül nincs is esély a legnagyobb ha­talmú érintettek felelősségre vonására. Még a sokadrangú szereplőket - mint az ügyben érintett somotjai közjegyzőt - sem sikerült elítélni, könnyű el­képzelni, milyen gyenge lába­kon állna egy esetleges vádirat a Penta társtulajdonosa ellen. A Gorilla-tüntetés kudarca át­tételesen ugyan, de azt jelzi, hogy csoda kellene a felelősök bíróság elé cibálásához. A ható­ságok csak kelletlenül foglal­koznak az üggyel, egyetlen ok­nál fogva kénytelenek a munka látszatát kelteni: ez pedig a tár­sadalmi nyomás. Ha a tüntetés nem képes tömegeket megmoz­gatni, ha nem világosak a válasz­tók elvárásai, Robert Kaliňák belügyminiszter sem fogja úgy érezni, hogy kínosan magyaráz­kodnia kellene a parlamentben a hatóságok tétlensége miatt. Az egyre frusztráltabb és összees­küvés-elméletekbe keveredő Gorilla-tüntetők kudarca na­gyon jó jelet küld az ország összes korrupt tisztviselőjének: azt mutatja, hogy Szlovákiában még az ország történetének leg­nagyobb politikai botránya is érdektelenségbe fulladt. A köz­élet megtisztulása helyett az a tétel igazolódik be, mely szerint Szlovákiában következmények nélkül lehet lopni, ha az ember eléggé befolyásos. A szerző a Szlovákiai Magya- rokKerekasztala szóvivője Nem értem, miért kellene fizetést adnom az alkalmazottaimnak. Én külföldi vállalkozó vagyok. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Arctalan államfő NAGYANDRÁS Amikor 1998-ban, Mečiarékbukása után az akkori kormánypártok az alkotmánymódosí­tással bevezették a közvetlen elnökválasztást, az egyik legfontosabb érv az volt, hogy kapjon valódi felhatalmazást, közvetlenül a szavazók­tól, hogy így erősödjön meg ez a poszt. A demokratikus országok többségében, ahol az elnököt közvetlenül választj ák, az államfőt a szlovákiaihoz képest sokkal széles jogkörökkel ruházzák fel. Nálunk a kö­zelmúltig nagyon gyenge volt az elnök hatalma, a Radičová- kormány bukása után ez némileg változott, ám ettől az elnök és az intézmény tekintélye egy fikarcnyit sem nőtt. A közvetlenül választott államfőnek a reprezentáción túl a po­litikai egyensúly fenntartása lenne-lehetne a feladata, s az Al­kotmánybírósággal karöltve akár komoly ellenőrző szerepet is betölthetne a kormány és a parlament felett anélkül, hogy ezt explicit módon az alkotmányban kellene rögzíteni. Ma­gyarországon és Csehországban a rendszerváltás óta a min­denkori államfőnek komoly befolyása volt a közvéleményre és a politikusokra is, így ha egy témával kapcsolatban az aktu­ális kormány ellen emelte fel a hangját, valódi vitát tudott ge­nerálni, holott őt „csak” a parlament választotta meg. Szlovákiában sajnos egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor az államfő szakmai érveket felsorakoztatva, esetleg egy kisebbségi csoportot védve helyezkedett volna szembe a kormánytöbbséggel úgy, hogy képes lett volna a közvéle­ményt befolyásobi. Hiába választják az államfőt a polgárok, egyelőre túl sok értelme nincs, a reprezentációs célokra vala­melyik idősebb szlovák színészt is nyugodtan fel lehetne kérni Ivan Gašparovič helyett. Hogy két évmúlvakikszállnakringbe, nem tudni, ajobbolda- lon eddig csak súlytalan, elhasznált politikusok neve röppent fel, legyen szó a KDH-s Pavol Hrušovskýról, vagy az önjelölt Ján Čamogurskýról. Az SaS Andrej Kiskát, a Dobrý anjel projekt öt­letgazdáját dobta be a köztudatba, akinek karitatív programja meggyőzően működik évek óta, de államfőnekjobban illene egy jogtudós, mint egy milliomos volt vállalkozó. Abaloldalhasonlóan tanácstalan, hiszen politikusai közül rendre Robert Ficót hozzákki a közvélemény-kutatások a leg­esélyesebb államfőjelöltként, ám akikismerika miniszterel­nököt, tudhatj ák, nem azért edzett éveken keresztül a pozso­nyidunai gátonellenzéki politikusként, snem azértszerzett pártjánakabszolúttöbbségetaparlamentben, hogy miniszter- elnöki posztját feladva 2014-ben elvonuljon államfőnek. Ro­bert Fico ehhez még túl fiatal és túl ambiciózus. Valószínűbb, hogyakömyezetébenkeresnekolyanjelöltet, aki tökéletesen simulaminiszterelnökpolitikájához.sazerősFico hátszelével küldikaküzdelembe. Egyelőre úgy tűnik, 2014-ben folytatódik az unalmas, arctalan politikusokversenye. A terrortámadás tizedik évfordulóján a New Jersey-i Rutgers Egyetem hozta nyilvánosságra a Betty Ong hívásáról készült hangfelvételt 2001. szeptember 11. a pilótafülkéből ÖSSZEFOGLALÓ Összekevert repülőgépjára­tok, vakon bolyongó vadászre­pülők és az utolsó gép lezuhaná­sa után húsz perccel kiadott tü­zelési engedély - a nyilvános­ságra került hangfelvételeknek köszönhetően követhető lett, hogyan reagáltak az amerikai hatóságok a 2001. szeptember 11-i terrortámadásra az első jel­től a megkésett katonai paran­csokig. „A pilótafülke nem válaszol. Valakit megkéseltek a business osztályon, könnygázt is fújtak, nem tudunk lélegezni. Azt hi­szem, eltérítettek minket” - je­lentette az American Airlines Boston-Los Angeles járatán dolgozó légiutas-kísérő a légi- társaság foglalási osztályának. A 45 éves Betty Ongnak ez lett vol­na az utolsó repülése Hawaiira tervezett szabadsága előtt, de soha nem érkezett meg. Az eset 2001. szeptember Il-én8óral9 perckor történt, az amerikai hatóságok ennek a hí­vásnak köszönhetően értesültek arról a terrorakcióról, melynek végén két eltérített repülő bele­ütközött a World Trade Center ikertornyaiba, egy harmadik a Pentagonba. Az al-Kaida egy ne­gyedik gépet is eltérített, de az utasok ellenállása miatt az nem érte el washingtoni célpontját, lezuhant egy pennsylvaniai me­zőn. A terrorakcióban háromezer ember vesztette életét. A terrortámadás tizedik év­fordulóján a New Jersey-i Rut­gers Egyetem hozta nyilvános­ságra a Betty Ong hívásáról ké­szült hangfelvételt és további 113-at, amelyek a légiirányítók, vadászpilóták és katonák terror­akció alatt elhangzott beszélge­téseit tartalmazzák. A felvételek alapján részletes kép bontakozik ki arról, hogyan reagáltak az amerikai hatóságok a támadás első gyanús jeleire, és milyen lé­pésekkel jutottak el addig, hogy vadászgépeket vessenek be a re­pülők megsemmisítésére. Két hangfelvételt nem hoztak nyil­vánosságra. Az egyik a Pennsyl­vaniában lezuhant gép pilóta­fülkéjében készült, melyet az ál­dozatok hozzátartozóinak kéré­sére nem hoztak nyilvánosság­ra, a másik Dick Cheney és Do­nald Rumsfeld védelmi minisz­terbeszélgetése. Bár Betty Ong zavartságát je­lezhette, hogy amikor először je­lentett az eltérítésről, eltévesz­tette repülőgépe járatszámát. A meglepett diszpécsernek több­ször is elmondta, mi történt, vé­gül az American Airlines vész­helyzetvonalán jelentették az el­térítést. Ekkor még a megkéselt emberek miatt aggódtak, nem a gépeltérítés miatt. Öt perccel Ong hívása után a bostoni légi­irányítók elérték az egyik gépel­térítőt, Mohammed Attát. „Van néhány repülőnk. Csak maradjatok nyugodtak, minden rendben lesz. Visszatérünk a re­pülőtérre. Ha bárki bármit tesz, baja lesz neki és a repülőgépnek is” - üzente Atta, majd megsza­kadt a vonal. A légvédelmet 8 óra 37 perckor értesítette először egy légiirányító. „Gond van, eltérítet­tek egy gépet, amelyNewYorkfe- lé tart. Szükségünk van rátok, ar­ra, hogyfelmenjenpárF-16-os, és kisegítsen minket” - mondta a lé­giirányító. Miután a hívást foga­dó tiszthelyettes meggyőződött arról, hogy ez nem teszt, riasztot­ta társait. Három perccel a hívás után a tiszthelyettes parancsot adott, szálljon fel két vadászgép, de azt nem tudták, hova kell küldeni a vadászgépeket, mert az eltérí­tett utasszállító jeladóját kikap­csolták. 8 óra 47 perckor a repü­lőgép becsapódott a WTC északi tornyába. A következő hangfelvétel 15 perccel később készült, amikor már megtudták, hogy egy másik gépet is eltérítettek. A hangfel­vétel szerint a New York-i repü­lési szövetségi hivatal lépett kapcsolatba a központi pa­rancsnoksággal, és sürgeti, azonnal kerítsenek valakit, aki parancsot adhat a légierőnek, hogy felszálljanak. „Rengeteg dolog történik, fokozódik a helyzet, szükségünk van a had­sereg beavatkozására. Kerítsen elő valakit, aki parancsot adhat a légierőnek, most” - mondta a hi­vatalnok. Két perccel később a másik repülőgép becsapódott a WTC déli tornyába. A légiirányítók szeme láttára. Rádióbeszélge­tésükről az alábbi hangfelvétel készült: „Látod azt a fickót, amelyik közeledik az épület felé?” „Igen, nagyon gyorsan köze­ledik.” „Ez milyen típusú repülőgép lehet?” „Nem tudom, adj egy percet.” „A másik is nekiment az épü­letnek. Hú. Hú.” , Az egész épület szétesik.” „Úristen!” „Rendben, úgy néz ki, elég el­foglaltak lesztek, srácok.” A felvételek között olyan is ta­lálható, ahol a légiirányító beje­lentkezésekor vesznek a birto­kukba egy repülőgépet a terro­risták. Ez már a negyedik gép - amely lezuhant Pennsylvaniá­ban és a hangfelvételen csak üvöltözés hallatszik. Ekkor 9 óra 28 van, és a légiirányítók tudo­mása szerint két eltérített gép volt a levegőben. Egy ekkor indí­tott hívás szerint, amely a légi­erő munkatársai között zajlott le, a légierő nem volt biztos ab­ban, hogy az amerikai kor­mánynak tudomása van a gépel­térítésekről. Az egyik nő azt mondta, „nem tudom, de az elnököt is értesíteni kellene arról, ami van”. Később munkatársa ezt mondta: „Boston az egyeden, amelyik megfelelően tájékoztat a rohadt részletekről”. A légiirányítók zavartságára jel­lemző, hogy másfél órával az­után, hogy az American Airlines 11-es számú járata nekiment a WTC egyik tornyának, egy wa­shingtoni légiirányító többször is kijelentette a légierő tájékozódni kívánó munkatárásnak, nem ez gép ment neki az épületnek, ha­nem Washington felé tart. Össze­keverték egy másik repülőgép út­vonalát is. Ót perccel a beszélge­tés után egy másik járat, az Ame­rican 77-es járatszámú gépe csa­pódott be a washingtoni Penta­gonba. A negyedik gép 10 óra 7 perckor zuhant le Pennsylvaniá­ban. A légierő gépei a levegőben cirkáltak, a New York-i és a wa­shingtoni becsapódások után többször átirányították őket. Bár a vadászgépek az elrabolt utas- szállítókat sem találták, a hang- felvételek alapján abban sem vol­tak biztosak, használhatnak-e fegyvereket. (Origó)

Next

/
Thumbnails
Contents