Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-11 / 210. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 11. Vélemény és háttér 5 A hatóságok formálisan foglalkoznak az üggyel, ezt néha-néha a belügyminiszter is megerősíti Gorilla a ködben Hosszú szünet után ismét látható akciót szerveztek Pozsonyban a Gorilla-anyagok kapcsán tüntető aktivisták. TOKÁRGÉZA Az elégedetlenkedők a korábbi hagyományoknak megfelelően a Szlovák nemzeti felkelés terén tüntettek, ám a korábbi ezrekkel szemben alig ötvenen vettek részt a legújabb rendezvényen. Minek köszönhető az apátia és mit érhetnek el a demonstrációval? A Gorilla-ügy választások előtti megszellőztetése váratlanul nagy visszhangra talált az állampolgárok körében, a legnagyobb fagyokban ezrek mentek tiltakozni a politikát átszövő gazdasági korrupció ellen. A társadalmi nyomás és a különleges körülmények miatt a hatóságok egyszerűen nem tehették meg, hogy nem foglalkoznak a dokumentumokkal. A történet azonban hamarosan nagyon is várt fordulatot vett: a tüntetések szervezői (és köztük valószínűleg pár beszervezett provokátor) egymással is csúnyán összevesztek, a magasztos célokból nem lett semmi. A fokozatosan alábbhagyó médiafigyelmet kihasználva a rendőrség márciusban még azt is megengedhette magának, hogy kemény kézzel, brutálisan és valószínűleg indokolatlanul szétverje az utolsó nagy fővárosi demonstrációt. A kivizsgálás menetéről nem sokat tudni azon kívül, hogy a hatóságok formálisan foglalkoznak az üggyel, ezt pedig néha-néha maga a belügyminiszter is megerősíti. Nem emeltek vádat egyetlen főszereplő ellen sem, az illetékesek pedig nyílt titokként kezelik, hogy az eredeti hangfelvétel előkerülése nélkül nincs is esély a legnagyobb hatalmú érintettek felelősségre vonására. Még a sokadrangú szereplőket - mint az ügyben érintett somotjai közjegyzőt - sem sikerült elítélni, könnyű elképzelni, milyen gyenge lábakon állna egy esetleges vádirat a Penta társtulajdonosa ellen. A Gorilla-tüntetés kudarca áttételesen ugyan, de azt jelzi, hogy csoda kellene a felelősök bíróság elé cibálásához. A hatóságok csak kelletlenül foglalkoznak az üggyel, egyetlen oknál fogva kénytelenek a munka látszatát kelteni: ez pedig a társadalmi nyomás. Ha a tüntetés nem képes tömegeket megmozgatni, ha nem világosak a választók elvárásai, Robert Kaliňák belügyminiszter sem fogja úgy érezni, hogy kínosan magyarázkodnia kellene a parlamentben a hatóságok tétlensége miatt. Az egyre frusztráltabb és összeesküvés-elméletekbe keveredő Gorilla-tüntetők kudarca nagyon jó jelet küld az ország összes korrupt tisztviselőjének: azt mutatja, hogy Szlovákiában még az ország történetének legnagyobb politikai botránya is érdektelenségbe fulladt. A közélet megtisztulása helyett az a tétel igazolódik be, mely szerint Szlovákiában következmények nélkül lehet lopni, ha az ember eléggé befolyásos. A szerző a Szlovákiai Magya- rokKerekasztala szóvivője Nem értem, miért kellene fizetést adnom az alkalmazottaimnak. Én külföldi vállalkozó vagyok. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Arctalan államfő NAGYANDRÁS Amikor 1998-ban, Mečiarékbukása után az akkori kormánypártok az alkotmánymódosítással bevezették a közvetlen elnökválasztást, az egyik legfontosabb érv az volt, hogy kapjon valódi felhatalmazást, közvetlenül a szavazóktól, hogy így erősödjön meg ez a poszt. A demokratikus országok többségében, ahol az elnököt közvetlenül választj ák, az államfőt a szlovákiaihoz képest sokkal széles jogkörökkel ruházzák fel. Nálunk a közelmúltig nagyon gyenge volt az elnök hatalma, a Radičová- kormány bukása után ez némileg változott, ám ettől az elnök és az intézmény tekintélye egy fikarcnyit sem nőtt. A közvetlenül választott államfőnek a reprezentáción túl a politikai egyensúly fenntartása lenne-lehetne a feladata, s az Alkotmánybírósággal karöltve akár komoly ellenőrző szerepet is betölthetne a kormány és a parlament felett anélkül, hogy ezt explicit módon az alkotmányban kellene rögzíteni. Magyarországon és Csehországban a rendszerváltás óta a mindenkori államfőnek komoly befolyása volt a közvéleményre és a politikusokra is, így ha egy témával kapcsolatban az aktuális kormány ellen emelte fel a hangját, valódi vitát tudott generálni, holott őt „csak” a parlament választotta meg. Szlovákiában sajnos egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor az államfő szakmai érveket felsorakoztatva, esetleg egy kisebbségi csoportot védve helyezkedett volna szembe a kormánytöbbséggel úgy, hogy képes lett volna a közvéleményt befolyásobi. Hiába választják az államfőt a polgárok, egyelőre túl sok értelme nincs, a reprezentációs célokra valamelyik idősebb szlovák színészt is nyugodtan fel lehetne kérni Ivan Gašparovič helyett. Hogy két évmúlvakikszállnakringbe, nem tudni, ajobbolda- lon eddig csak súlytalan, elhasznált politikusok neve röppent fel, legyen szó a KDH-s Pavol Hrušovskýról, vagy az önjelölt Ján Čamogurskýról. Az SaS Andrej Kiskát, a Dobrý anjel projekt ötletgazdáját dobta be a köztudatba, akinek karitatív programja meggyőzően működik évek óta, de államfőnekjobban illene egy jogtudós, mint egy milliomos volt vállalkozó. Abaloldalhasonlóan tanácstalan, hiszen politikusai közül rendre Robert Ficót hozzákki a közvélemény-kutatások a legesélyesebb államfőjelöltként, ám akikismerika miniszterelnököt, tudhatj ák, nem azért edzett éveken keresztül a pozsonyidunai gátonellenzéki politikusként, snem azértszerzett pártjánakabszolúttöbbségetaparlamentben, hogy miniszter- elnöki posztját feladva 2014-ben elvonuljon államfőnek. Robert Fico ehhez még túl fiatal és túl ambiciózus. Valószínűbb, hogyakömyezetébenkeresnekolyanjelöltet, aki tökéletesen simulaminiszterelnökpolitikájához.sazerősFico hátszelével küldikaküzdelembe. Egyelőre úgy tűnik, 2014-ben folytatódik az unalmas, arctalan politikusokversenye. A terrortámadás tizedik évfordulóján a New Jersey-i Rutgers Egyetem hozta nyilvánosságra a Betty Ong hívásáról készült hangfelvételt 2001. szeptember 11. a pilótafülkéből ÖSSZEFOGLALÓ Összekevert repülőgépjáratok, vakon bolyongó vadászrepülők és az utolsó gép lezuhanása után húsz perccel kiadott tüzelési engedély - a nyilvánosságra került hangfelvételeknek köszönhetően követhető lett, hogyan reagáltak az amerikai hatóságok a 2001. szeptember 11-i terrortámadásra az első jeltől a megkésett katonai parancsokig. „A pilótafülke nem válaszol. Valakit megkéseltek a business osztályon, könnygázt is fújtak, nem tudunk lélegezni. Azt hiszem, eltérítettek minket” - jelentette az American Airlines Boston-Los Angeles járatán dolgozó légiutas-kísérő a légi- társaság foglalási osztályának. A 45 éves Betty Ongnak ez lett volna az utolsó repülése Hawaiira tervezett szabadsága előtt, de soha nem érkezett meg. Az eset 2001. szeptember Il-én8óral9 perckor történt, az amerikai hatóságok ennek a hívásnak köszönhetően értesültek arról a terrorakcióról, melynek végén két eltérített repülő beleütközött a World Trade Center ikertornyaiba, egy harmadik a Pentagonba. Az al-Kaida egy negyedik gépet is eltérített, de az utasok ellenállása miatt az nem érte el washingtoni célpontját, lezuhant egy pennsylvaniai mezőn. A terrorakcióban háromezer ember vesztette életét. A terrortámadás tizedik évfordulóján a New Jersey-i Rutgers Egyetem hozta nyilvánosságra a Betty Ong hívásáról készült hangfelvételt és további 113-at, amelyek a légiirányítók, vadászpilóták és katonák terrorakció alatt elhangzott beszélgetéseit tartalmazzák. A felvételek alapján részletes kép bontakozik ki arról, hogyan reagáltak az amerikai hatóságok a támadás első gyanús jeleire, és milyen lépésekkel jutottak el addig, hogy vadászgépeket vessenek be a repülők megsemmisítésére. Két hangfelvételt nem hoztak nyilvánosságra. Az egyik a Pennsylvaniában lezuhant gép pilótafülkéjében készült, melyet az áldozatok hozzátartozóinak kérésére nem hoztak nyilvánosságra, a másik Dick Cheney és Donald Rumsfeld védelmi miniszterbeszélgetése. Bár Betty Ong zavartságát jelezhette, hogy amikor először jelentett az eltérítésről, eltévesztette repülőgépe járatszámát. A meglepett diszpécsernek többször is elmondta, mi történt, végül az American Airlines vészhelyzetvonalán jelentették az eltérítést. Ekkor még a megkéselt emberek miatt aggódtak, nem a gépeltérítés miatt. Öt perccel Ong hívása után a bostoni légiirányítók elérték az egyik gépeltérítőt, Mohammed Attát. „Van néhány repülőnk. Csak maradjatok nyugodtak, minden rendben lesz. Visszatérünk a repülőtérre. Ha bárki bármit tesz, baja lesz neki és a repülőgépnek is” - üzente Atta, majd megszakadt a vonal. A légvédelmet 8 óra 37 perckor értesítette először egy légiirányító. „Gond van, eltérítettek egy gépet, amelyNewYorkfe- lé tart. Szükségünk van rátok, arra, hogyfelmenjenpárF-16-os, és kisegítsen minket” - mondta a légiirányító. Miután a hívást fogadó tiszthelyettes meggyőződött arról, hogy ez nem teszt, riasztotta társait. Három perccel a hívás után a tiszthelyettes parancsot adott, szálljon fel két vadászgép, de azt nem tudták, hova kell küldeni a vadászgépeket, mert az eltérített utasszállító jeladóját kikapcsolták. 8 óra 47 perckor a repülőgép becsapódott a WTC északi tornyába. A következő hangfelvétel 15 perccel később készült, amikor már megtudták, hogy egy másik gépet is eltérítettek. A hangfelvétel szerint a New York-i repülési szövetségi hivatal lépett kapcsolatba a központi parancsnoksággal, és sürgeti, azonnal kerítsenek valakit, aki parancsot adhat a légierőnek, hogy felszálljanak. „Rengeteg dolog történik, fokozódik a helyzet, szükségünk van a hadsereg beavatkozására. Kerítsen elő valakit, aki parancsot adhat a légierőnek, most” - mondta a hivatalnok. Két perccel később a másik repülőgép becsapódott a WTC déli tornyába. A légiirányítók szeme láttára. Rádióbeszélgetésükről az alábbi hangfelvétel készült: „Látod azt a fickót, amelyik közeledik az épület felé?” „Igen, nagyon gyorsan közeledik.” „Ez milyen típusú repülőgép lehet?” „Nem tudom, adj egy percet.” „A másik is nekiment az épületnek. Hú. Hú.” , Az egész épület szétesik.” „Úristen!” „Rendben, úgy néz ki, elég elfoglaltak lesztek, srácok.” A felvételek között olyan is található, ahol a légiirányító bejelentkezésekor vesznek a birtokukba egy repülőgépet a terroristák. Ez már a negyedik gép - amely lezuhant Pennsylvaniában és a hangfelvételen csak üvöltözés hallatszik. Ekkor 9 óra 28 van, és a légiirányítók tudomása szerint két eltérített gép volt a levegőben. Egy ekkor indított hívás szerint, amely a légierő munkatársai között zajlott le, a légierő nem volt biztos abban, hogy az amerikai kormánynak tudomása van a gépeltérítésekről. Az egyik nő azt mondta, „nem tudom, de az elnököt is értesíteni kellene arról, ami van”. Később munkatársa ezt mondta: „Boston az egyeden, amelyik megfelelően tájékoztat a rohadt részletekről”. A légiirányítók zavartságára jellemző, hogy másfél órával azután, hogy az American Airlines 11-es számú járata nekiment a WTC egyik tornyának, egy washingtoni légiirányító többször is kijelentette a légierő tájékozódni kívánó munkatárásnak, nem ez gép ment neki az épületnek, hanem Washington felé tart. Összekeverték egy másik repülőgép útvonalát is. Ót perccel a beszélgetés után egy másik járat, az American 77-es járatszámú gépe csapódott be a washingtoni Pentagonba. A negyedik gép 10 óra 7 perckor zuhant le Pennsylvaniában. A légierő gépei a levegőben cirkáltak, a New York-i és a washingtoni becsapódások után többször átirányították őket. Bár a vadászgépek az elrabolt utas- szállítókat sem találták, a hang- felvételek alapján abban sem voltak biztosak, használhatnak-e fegyvereket. (Origó)
