Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-10 / 209. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 10. Vélemény És háttér 5 A várható költségvetési hiányt a kormányzat továbbra is alapvetően a bevételi oldalon kezeli A koncesszió mint indikátor Az üzembentartási díj (lánykori nevén kon­cesszió vagy tévé-előfi­zetés) kérdésében nem történhetett más, mint ami történni készül. LOVÁSZ ATTILA Amikor 2006-ban először boncolgatta az akkor még pénzügyi tanácsadó Richard Sulik annak megszüntetését, szárnyalt az európai gazdaság, a szlovák GDP-mutatók tátrai tigrisre hajazó kis országot jel­lemeztek, de már akkor többen figyelmeztettek: a közvetlen költségvetési támogatás drága, és a közműsor-szolgáltatás amúgy is minden oldalról ve­szélyeztetett függetlenségének maradékát is felszámolná. Az­tán jött a válság, csak az SaS megvilágosodása nem jött. A koncesszió megszűnésével ki­esett volna nagyjából 90 mülió euró (most ne boncolgassuk, hogy alig nyolcvanat szednek be), s ezt a pénzt a központi költségvetés állta volna. A mér­leg pont 180 milliót romlott volna. Ez a 180 millió annyira hiányozna a jelen kormánynak, hogy vállalja a népszerű intéz­kedés felülírását, és visszahoz­za a gyakorlatban eddig meg sem szűnt üzembentartási díjat. Hangsúlyozzuk, minden olyan érv, ami az üzembentar­tási díjat megkérdőjelezi, he­lyes. Igenis megkérdőjelezhető, miért fizet mindenki egy olyan szolgáltatásért, amelyet nem mindenki használ, de akkor megkérdőjelezhetjük a kirovó- elosztó rendszerű nyugdíjfi­nanszírozást (tesszük is) vagy a teljes adórendszert is, amire azért még nem vetemedtünk. A koncesszió története viszont gyönyörűen igazolja, hogy semmilyen racionális érv nem segít addig, amíg a hasunk nem szólal meg. A 180 millió - ami nincs - minden demokratikus, függetlenségi, minőségi és gya­korlati érvet megelőzött. Tarthatunk hát attól, hogy a mindenkori kormányzatok csak akkor lesznek képesek bármi­lyen értelmes önmegszorító, takarékoskodó intézkedést tá­mogatni, ha korog a has vagy ha üres a zseb, azaz a kincstár. Az előttünk álló parlamenti ülés­szak nemcsak a koncessziót hi­vatott visszaterelni aj ogrendbe, hanem újabb adókat módosít - hogy pontosabbak legyünk: emel. Azaz a várható költségve­tési hiányt a kormányzat to­vábbra is alapvetően a bevételi oldalon kezeli, a kiadási olda­lon mintha kimerültek volna a lehetőségek. Pedig nem merül­tek ki. Csak egy baj van. Az igazi tartalékokat globális országos szintről nem látni. Megéltük, hogy négyeurós számlát kellett felrakni a webre az üvegzseb- törvény alapján - a számla nyil­vánosságra hozatala néha töb­be került, mint maga a szolgál­tatás. Tengernyi példát írhat­nánk le, miként kerül egy-egy apró ügy adminisztrációja há­romszor annyiba, mint maga az ügy, számtalan olyan jogszabá­lyi intézkedést tudnánk felso­rolni, amelyek a közügyek inté­zését indokolatlanul bonyolít­ják és drágítják. Az efféle dolgokat csak egy módon lehet kiszűrni: ha az ál­lam szolgáltatásainak nem a ke­resleti, hanem a kínálati olda­lon szabják meg a lehetőségeit, mértékét. Magyarán: az állam elmondja, egy-egy agendát mennyiből kell ellátni, majd olyan közhivatalnokokat keres, akik ennyiért megcsinálják. Furcsa? Pedig másképp nem megy. Amíg a közigazgatásban az „ezt kell megcsinálni, adja­tok rá pénzt” elve érvényesül, addig takarékoskodás nem lesz. Majd ha a közintézmények számára a nullszaldó lesz a mi­nimális imperatívum, akkor le­het majd a takarékosságról ér­tekezni. Addig nem. Félő, hogy ezt a helyzetet csak és kizárólag a források hiá­nya eredményezi, nem pedig a józan ész. Igaz, akkor sem lesz késő - az élet nem az álam­kasszától függ. Kutya világ van, kolléga! Csak akkor kerülhetünk he a médiába, ha harapunk. (Peter Gossányi rajza) Az amerikai regisztrációval és a bankszámlanyitással szívességet tett magyarországi barátoknak Főkuruc vagy bérkuruc, ez itt a kérdés MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Az Egyesült Államokban élő Varga Béla tagadja, hogy ő a tu­lajdonosa a kuruc.infónak, mi­ként azt az atlatszo.hu oknyo­mozó portál állította kedden közzétett írásában. Azt viszont újfent elismerte, hogy ő jegyez­tette be a weboldalt az Egyesült Államokban. Az MTI-nek kali­forniai otthonából szombaton telefonon adott nyilatkozatá­ban Varga Béla kijelentette, hogy az atlatszo.hu újságírója „összekevert két teljesen kü­lönböző dolgot”, mégpedig a tu­lajdonjogot és a regisztrációt. „Ugyanis egy portál tulajdonlá­sa, illetve tulajdonjoga nem ugyanazt jelenti, mint egy por­tál regisztrációja. Tehát ha va­laki Amerikában egy domain- nevet regisztrál, az nem jelenti azt, hogy ő a tulajdonosa” - mondta a visszavonult borász, kereskedő, hozzátéve, hogy „vagy harminc” domain van a tulajdonában, illetve további mintegy hatvan borászati, zenei profilú honlapra irányító doma- int jegyeztetett be. Ä kuruc.info tulajdonosait azonban nem volt hajlandó megnevezni, mondván, hogy Magyarországon üldözik a weboldalt. A megismételt, pon­tosító kérdésre, mely szerint egyértelműen kimondható-e, hogy a kuruc.info tulajdonosa vagy tulajdonosai nevében re­gisztráltatta az USA-ban a por­tált, Varga úgy válaszolt, hogy „nem, nem is ismerem a tulajdonost”. Közölte, hogy a kuruc.info hirdetési bevételeit nem az ő bankszámlájára utal­ják át, hanem a portálnak az ugyancsak az Egyesült Álla­mokban levő bankszámlájára. Hozzátette, hogy valakinek nyilván kezelnie kell ezt a bank­számlát, de nem ő ez a személy. Varga Béla önmagáról el­mondta, hogy 20 évig dolgozott Észak-Amerika leghíresebb bo­rászainál, de a szakmájában úgy érezte, hogy „kiégett”, ezért üz­leteket nyitott Kaliforniában és Kanadában. Ezekben zömében magyar és más, európai élelmi­szer-ipari termékeket árul. Var­ga Béla nem tagadta, hogy néze­tei közel állnak a kuruc.infóban közöltekkel, de semmi köze nincs ahhoz, ami kikerül a por­tálra. „Magyar érzelmű, igazá­ból Jobbik-szimpatizáns vagyok (...) Csak egy nemzeti kormá­nya lehet ennek az országnak, mert másként végünk van” - mondta, amit úgy pontosított, hogy Jobbik-kormányra gondol. A kérdésre, hogy egyetértene-e egy kirekesztő kormánnyal, úgy fogalmazott, hogy „legeslegelő- ször a magyarság érdekeit kell szem előtt tartania egy magyar kormánynak, utána jöhetnek a cigányok meg a zsidók meg bár­kimás”. A kaliforniai Healdsburgben élő Varga Bélát személyesen ke­reste fel Kéri Brenner, a helyi in­ternetes hírújság egyik szer­kesztője. A világhálóra pénte­ken felkerült nyilatkozatában Varga kategorikusan kijelentet­te, hogy nem tulajdonosa a kuruc.infónak, hanem csak ő jegyeztette be a weboldalt. Ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy az amerikai regisztráció­val és a bankszámla megnyitá­sával szívességet tett magyaror­szági barátoknak. KOMMENTAR Harminc kilométer MOLNÁR NORBERT Nem egészen két hét múlva egymástól nem egészen 30 kilométerre ülésezik a Híd és az MKP kongresszusa. Ennél a 30 kilométernél távolabb áll egymástól a két párt, még ha a hát­térben zajlanak is valamiféle közelítő egyezte­tések. A választások mellett a népszámlálás eredményei is sokkolták némileg a két párt ve­zetőit és tagságát. Ez is ösztönözhette némi csendes párbe­szédre őket. De mennyire őszinték ezek az egyeztetések, és miért nem tud szinte semmit a szlovákiai magyar közvéle­mény ezek tartalmáról és tempójáról? Ezekre a kérdésekre nem tudjuk a választ. Figyelemre méltó, hogy a két párt nem tart tisztújítást (a Híd csupán feltölti a megüresedett elnökségi helyeket, az MKP pedig nevet változtathat), viszont mindkettő módosítja az alapszabályát, úgy, hogy könnyebb legyen belépni a pártba. A merjünk akkorák lenni, amekkorák vagyunk jegyében tag­toborzás folyik. A Híd esetében pártépítés, az MKP esetében struktúrastabilizálás a 2013-as megyei választások előtt, amikor már akár koalícióban is indulhatna a két párt. De mintha mégis egy kicsit tartanának egymástól. És mástól is. Akarva, akaratlanul mindketten egy civil szervezetre figyel­nek, méghozzá a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalára (SZMK), amely a somorjai Fórum Intézet hathatós támogatá­sával épülget olyan civil erővé, amely egy új hatalmi bázissá is válhat. Persze, akár eltúlzottnak is tűnhet az előző mondat, hiszen a szlovákiai magyar köztudatba - a civil szervezeteket és néhány értelmiségi központot kivéve - még nem fészkelte be magát, s ha ez valamelyest sikerülne is, reális politikai tá­mogatottságot nem tudna szerezni, de értelmiségi hátterével és erejével mindenképpen „megmondóközponttá” válhat. A pártok pedig általában rettegnek az ilyesmitől. Mert a tutit ők szeretik megmondani. Emellett az MKP folyamatosan azt érezheti, hogy az SZMK lenyúlja a témáit, vagyis azokat a problémákat pedzegeti, amelyekre az MKP saját imidzsét épí­ti. A Híd pedig azt érezheti, hogy az SZMK- mivel a párt az elmúlt választási időszakban kormányon volt, most pedig a kisebbségi kormánybiztost adja - általában Bugárékkal szemben fogalmazza meg önmagát. Ahelyett, hogy használ­nák a pártok ezt az intellektuális hátteret, féltékeny versen­gésbe fogtak az SZMK-val, felnagyítva ezzel a civil szervezet társadalmi szerepét. Márpedig a pártépítésnél és az alapsza­bályok fogyaszthatóvá tételénél talán fontosabb bármelyik párt számára, hogy társadalmi elfogadottságát stabilizálja, s ehhez minden épkézláb ötletet felhasználjon, integráljon és ne ellenségeket keressen. Aki csak valakivel szemben tudja magát megfogalmazni, annak léte megkérdőjelezhető. Az a párt marad talpon, amelyik ezt szem előtt tartja. TALLÓZÓ DER SPIEGEL Angela Merkel német kan­cellár szerint feltétlenül meg kell őrizni Görögország euró­övezeti tagságát, mert kiválá­sa dominóhatást váltana ki - írta a Der Spiegel. A német he­tilap tegnapi számában közölt beszámoló szerint a kancellár a héten szűk körben azt han­goztatta, hogy „mindenkép­pen megoldást kell találni” a görögválságra. A Der Spiegel szerint ez „meglepő fordulat” a kor­mány politikájában, hiszen Berlin mostanáig azt az állás­pontot képviselte, hogy Gö­rögország csak akkor marad­hat az övezet tagja, ha az athéni kormány végrehajtja a nemzetközi hitelekhez kap­csolódó reformokat, az ügy­ben pedig csak a hitelezői trojka jelentése alapján lehet dönteni. A kancellári hivatal­ban viszont már az előtt meg­hozták a döntést, hogy a troj­ka - az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap - szakértői megkezdték a re­formok végrehajtásának helyszíni vizsgálatát, írta a DerSpiegel. Ennek megállapí­tásaitól függ, hogy az athéni kormány megkaphatja-e a kö­vetkező hitelrészletet. A lap szerint viszont a kancellár és tanácsadói már most egyebek között azt fontolgatják, hogy a válságkezelés sikere érdeké­ben emeljék a soron követke­ző hitelrészletek összegét, és ugyanekkora mértékben csökkentsék a később folyósí­tandórészleteket. A német kancellár az eset­leges görög eurótávozás gaz­dasági következményei mel­lett a politikai hatásoktól is tart. Úgy véli, hogy a Görögor­szág kiválásával keletkező helyzetet csak az „államadós­ságok uniója” révén lehetne kezelni, vagyis a meggyengült övezeti tagok, például Spa­nyolország vagy Olaszország stabilitását csak úgy lehetne biztosítani, ha az egész közös­ség vállalna garanciát a külön- külön felhalmozott adósság törlesztésére, ami a német la­kosság ellenállása miatt vég­zetes következményekkel jár­hat a Merkel vezette konzer­vatívok számára. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents