Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-01 / 177. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 1.________________________________________________________________________________RÉGIÓ - SZÜLŐFÖLD 9

A Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola épülete felújításának mérlege: két városvezetés, három év, hat próbálkozás, teljes kudarc

Hogyan lehet elveszíteni egy EU-s támogatást

A Munka utcai Alapiskola Komárom legnagyobb tanintézménye, és Nyitra megye legjobb magyar iskolája. Az épület állapota rég nem felel meg ennek a rangnak (V. Krasznica Melitta felvétele)

Ha néhány év múlva arra akarunk majd példát mondani, hogyan tudtak honi magyar térfélen elbukni az olyan ügyek is, amelyeknek a sikerre viteléhez minden személyes és anyagi feltétel adott volt, sokaknak a komáromi Munka Utcai Alapiskola fog eszébe jutni.

VRABEC AAÁRIA

Mert hiába volt a többmilliós EU-támogatás, hiába volt az illetékes miniszter magyar, és két parlamenti képviselő is helybeli, és hiába tett meg a város vezetése mindent, az épület felújítása máig sem kezdődött el. A dolgok jelenlegi állása szerint nem is fog, így utólag már csak arról lehet beszélni, kit terhel ezért nagyobb felelősség.

1.2 millió eurót nyertek

Az említett alapiskola Komárom legnagyobb tanintézménye, és Nyitra megye legjobb magyar iskolája. Az épület állapota rég nem felel meg ennek a rangnak, így mindenki nagy örömmel fogadta, amikor a város előző vezetése 2008-ban

1.2 millió eurót nyert egy európai uniós pályázaton az iskola felújítására, valamint berendezésének és eszköztárának fejlesztésére. A támogatási szerződést aláírták, de a neheze, a közbeszerzési pályázat és a Regionális Fejlesztési Ügynökség (ROP) jóváhagyásának megszerzése még csak ez után következett. Mint mostanra kiderült, ez meghaladta a helyi önkormányzatok képességeit és erejét, mert két városvezetés három év alatt, hatszori nekifutásra sem bírt olyan közbeszerzést végrehajtani, vagy olyan hathatós lobbitevékenységet folytatni az illetékeseknél, hogy azt elfogadják.

2009-ben a város két közbeszerzési pályázatot dolgoztatott ki, ezeket a ROP azért nem fogadta el, mert a pályázó nem tette közzé az európai uniós közlönyben. A város azzal érvelt, hogy ha a támogatás értéke 4,8 millió euró alatt van, elég a hazai közlönyben megjelentetni, végül mégis visszavonta a pályázatát. Hogy miért, azt a 2010-es választások után hatalomra került városvezetők nem tudják, és Novak Tamás alpolgármester szerint nem is próbáltak utánajárni. Sokkal nagyobb híre kelt a városban a 2009 decemberében kiírt köz- beszerzési eljárásnak, amelyből kizárták az egyik pályázót. A cég panaszt emelt a Közbeszerzési Hivatalban, az pedig arra kötelezte a várost, hogy vegyék vissza. Mielőtt a kivitelezőre kiírt pályázat a tiltakozó cég részvételével lezajlott volna, a város újra megszüntette - ezúttal azzal érvelt, hogy az iskola fűtési rendszerének felújítását nem foglalták bele. Komáromban azóta is ki-ki személyes szimpátiái szerint látja, hogy objektív okok miatt hiúsult meg a harmadik pályázat is, vagy csak mert nem a „megfelelő” cég nyerte volna. A negyedik pályázatot 2009 augusztusában írták ki, itt a bizottság adminisztratív hibát vétett, mert nemcsak a második körbe bekerült öt pályázónak, hanem mind a nyolcnak megküldte a feltételeket.

Nem akadt rá ember

Arról, hogy a 2010. augusztusi eljárást is meg kellett szüntetni, az új városvezetés csak 2011 márciusában értesült, akkor kapta meg a Közbeszerzési Hivatal határozatát. Novák Tamás szerint a sok megörökölt probléma miatt addig nem futotta az idejükből, hogy átnézzék az idevágó dokumentumokat. Olyan ember pedig, aki az elejétől a végéig figyelemmel követte, koordinálta volna az alapiskola felújításának ügyét, nem volt a magisztrátuson. Novák Tamás úgy látja, ez is az előző városvezetés bűne, mert a szerződésbe sem foglalta bele a projektmenedzser státuszát. Felvetésünkre, hogy a magisztrátus attól még megbízhatott volna valakit, azt a választ kaptuk, hogy a pénzügyi osztály vezetője, áld felügyelte a közbeszerzéseket, távozott a választások után.

A lényeg tehát az, hogy az új polgármesternek, Anton Maréknek és stábjának fogalma sem volt arról, hogy áll az iskola felújításának ügye. Márciusban, amikor megtudták, hogy a negyedik közbeszerzési eljárás is meghiúsult, átdolgoztatták az egész pályázatot és új bizottságot jelöltek ki. A májusban meghirdetett ötödik pályázaton elektronikus aukción választották ki a győztest, és a 9340 oldalnyi anyagot 2011. július 8-án, pénteken elvitték a Regionális Fejlesztési Ügynökségbe. „Huszonegy napjuk volt arra, hogy megvizsgálják, de hétfőn, július 11-én már fel is adták az elutasító választ. Azzal indokolták, hogy tévesen írtuk ki a pályázatot, a cégeknek nem az utóbbi öt, hanem csak három évben kellett felmutatniuk 500 ezer euró értékben elvégzett munkát. Mi ezt a hibát határidőn belül kijavítottuk és a helyes dokumentációt elvittük az ügynökségre, de ők nyilván csak az eredeti iratokat látták. Nagyon csodálkoztunk, hogy hétvégén néztek át egy ilyen vaskos dokumentációt, de még jobban megütköztünk azon, hogy a közbeszerzési eljárás épületfelújításra vonatkozó részét a ROP utasította vissza, holott a szerződés értelmében ehhez nem volt joga. Maga az ügynökség csak adatpótlásra kérhet fel, ha úgy látja, hogy nem rendjén való az eljárás, a dokumentációt a Közbeszerzési Hivatalnak kellett volna továbbítania” - mondta Novák Tamás, aki szerint a félreértéseket a fejlesztési ügynökséggel folytatott tárgyalásokon akarták tisztázni.

Útmutatók és haladékok

Ilyen tárgyalásra azonban nem került sor, a komáromiak szerint azért, mert sem az ügynökségen, sem annak felettes szervénél, a mezőgazdasági minisztériumban nem volt fogadó- készség. „Hosszas telefonálás után fogadott bennünket a ROP igazgatója, de nem ismerte az ügyet. Megígérte, hogy utánanéz és tíz nap múlva fogad, de többé nem tudtuk elérni. Arra készültünk, hogy bepereljük az ügynökséget, ám ekkor jelentkezett a városi hivatalban Vörös Péter, a Híd parlamenti képviselője, és felajánlotta, hogy közvetít a város és a tártárca között. Örömmel fogadtuk, végül is számunkra az volt a fontos, hogy a felújítás megvalósuljon és az idő sürgetett - a pályázaton nyert pénzt 2012 januárjáig kellett volna felhasználnunk. Utólag derült ki, hogy csapdába kerültünk, mert annak fejében hogy lemondtunk a perről, csak ígéreteket kaptunk” - mondta NovákTamás.

A Komáromi Városi Hivatal és az agrártárca Vörös Péter közvetítésével egyeztetett, és arra jutottak, hogy új pályázatott kell kiírni - immár a hatodikat. Ennek a szövegét Vörös Péter jóváhagyatta a minisztériummal és 2011. december 21-én Komáromban meg is kapták a minisztérium válaszát, hogy a januári határidőt május 31-ig meghosszabbítja. „Mivel a közbeszerzési eljárást január 12-ig le kellett volna folytatnunk, haladékot kértünk a minisztériumtól. Meg is kaptuk, és a dokumentációt február 17-én adtuk le. Biztosak voltunk abban, hogy minden rendben lesz, az iskolaigazgatókkal már azt egyeztettük, hogyan fogjuk megoldani tanítás közben a felújítást. Meglepetésként ért, amikor március

12-én azt a választ kaptuk, hogy az előző évben jóváhagyott, berendezésre és eszköz- beszerzésre kiírt pályázat sem megfelelő. Ha azt gondolták, hogy nem tudtunk lefolytatni egy közbeszerzési eljárást, felbonthatták volna a szerződést, de ezt nem tették meg. Ezért mi kértük a ROP-tól és az agrártárca új vezetésétől, hogy vizsgálják felül az általunk benyújtott dokumentációt. Ma már úgy látjuk, hogy Simon Zsolt csak hitegetett bennünket. A választási kampány során mindent megígért, de valójában soha nem állt szándékában segíteni. Sok jel utal arra, hogy az előző polgármesterrel, Bastr- nák Tiborral konzultált, aki nem bírta volna elviselni, hogy az utódja adjon át egy beruházást, aminek a megvalósítására ő nem volt képes ” - véli Novák.

Vörös Péter sem érti

Bastmák Tibor azt mondja, szándékosan nem vállalt nyilvános szerepet ebben az ügyben, nehogy ő legyen a felek közötti megállapodás akadálya. „De a háttérben lobbiztam az iskoláért és komáromi lakosként csak sajnálni tudom, hogy

a mostani városvezetés ennyi segítség ellenére sem volt képes ezt a pályázatot lebonyolítani” - nyilatkozott a Híd parlamenti képviselője, akinek a fia is ebbe az iskolába jár. A Híd másik Komáromban lakó parlamenti képviselője, Vörös Péter vállalta a közvetítő szerepét a párttársa által vezetett mezőgazdasági minisztérium és a komáromi városháza között. „Azt hittem, az ügy minden szereplője egyet akar, csak a kommunikációval van gond, ezért tavaly októberben felkerestem az iskola igazgatóját, a város vezetőit, majd a minisztert is. A kijelentések szintjén mindenhol előzékenységet tapasztaltam, annál inkább nem értem, hogy mégsem sikerült a dolog. Le is vontam az egészből a megfelelő következtetéseket” - mondja a politikus, aki részben a komáromi kudarc miatt áprilisban valamennyi, a Hídban betöltött tisztségéről lemondott. Meggyőződése, hogy vállalnia kellett a felelősséget azért, hogy ha önhibáján kívül is, de nem tudta teljesíteni azt ígéretét. ,A minisztériumból 2011 októberében pontos útmutatót hoztam, amely alapján Komáromban összeállították az új közbeszerzési eljárás dokumentumait. A munkálatok befejezésére és a közbeszerzési eljárásra is kaptak haladékot. A ROP mégis elutasította a pályázatot, sőt még azt is kifogásolták, amit azelőtt rendben talált. Ezek után ha valaki felteszi nekem a kérdést, hol történt a hiba, nem tudok válaszolni. Komáromban minden előírást teljesítettek, a minisztériumban minden kérvényt aláírtak, a végén pedig mindenki a másikra mutogat” - mondta Vörös Péter. Kérdésünkre, hanyagságról, felkészületlenségről, vagy színjátékkal leplezett kerékkötésről lehetett-e szó, azt válaszolta: nem tudja elhinni, hogy az érintettek közös erővel ne tudtak volna lebonyolítani egy közbeszerzési eljárást.

Nem úgy van az, hogy a miniszter elintézi

Simon Zsolt szerint a kudarcért a komáromiak felelősek.

.Ahányszor hozzám fordultak, segítettem, még 2011 júniusában sem szüntettem meg a pályázatot, pedig azt kellett volna tennem, mert rosszul folytatták le a közbeszerzést. Komáromból senki nem kért meg erre, mégis éltem a jogommal és további hat hónappal kitoltam a határidőt. Októberig nem csináltak semmit, mégis újabb és újabb haladékot adtam nekik, ahányszor csak kicsúsztak az időből. De hiába volt minden útmutatás, Komáromban egyszerűen nem tudnak pályázni. Nem véletlen, hogy a

2011-ben lefolytatott 30 köz- beszerzési eljárásukból 25-öt meg kellett szüntetni. A Kossuth tér felújításáról szóló pályázatot is én írtam alá miniszterként, és látom, hogy azt sem voltak képesek időben befejezni” - mondja Simon, aki szerint a dolog egyáltalán nem olyan egyszerű, hogy a miniszter odaszól, és el van intézve. „Egy pályázat nem csak arról szól, hogy intézzük el, lobbizzuk ki, aztán majd lesz valami. Az EU mindent ellenőriz, utólag el kell számolni, és ha valami nincs rendben, visszaköveteli a pénzt.” Simon Zsolt szerint márciusban még mindig lett volna mód arra, hogy a pályázatban a kifogásolt részeket helyrehozzák, újabb közbeszerzést folytassanak le, vagy további haladékot kérjenek a minisztériumtól, de a komáromiak feladták. „Mit csináltak március 11-től május végéig azonkívül, hogy bűnbakot kerestek?” - kérdezi a volt miniszter, aki úgy látja, most már hiába keresnek kiskapukat, ez a pályázat elúszott.

Tény, hogy a sürgető határidő ellenére az ügyben mindenki ráért. A városi hivatalban tavaly júliustól októberig nem tettek semmit. A minisztériumban december 1-jén keltezett levél, amelyben a határidő meghosszabbítását hagyták jóvá, december 27-én érkezett meg Komáromba, és minél sürgősebbé vált a dolog, annál tovább tartottak az értékelések. 2011 nyarán egy hétvége alatt elbírálták a komáromiak anyagát, februárban pontosan betartották a 21

napot. Törvényt senki nem sértett, csak éppen ha valakinek annyira fontos egy ügy, ahogy hangoztatja, nem így áll hozzá.

A veszett fejsze nyele

A Komáromi Városi Hivatalban azóta is a Regionális Fejlesztési Ügynökség (ROP) válaszára várnak. Valószínűleg feleslegesen, mert a mező- gazdasági miniszter szóvivőjétől, Magda Tóth Želeňákovától megtudtuk, a berendezésre és eszközvásárlásra kiírt közbeszerzés anyagát március óta nem egészítették ki és magyarázattal sem szolgáltak. A szóvivő szerint Komáromban tévesen hiszik azt, hogy ezt a két közbeszerzést 2011 júliusában már elfogadta a ROP. „A szabályos eljárás az, hogy amíg az ügynökség nem fogadja el az építési munkálatokra kiírt közbeszerzési eljárást, a többi közbeszerzés anyagát nem is vizsgálja” - magyarázta. Vagyis amikor a komáromiak összehoztak egy elfogadható építkezési pályázatot, akkor ellenőrizte a hatóság a másik kettőt is, és kiderült, hogy hiányosak. Mivel egyiket sem pótolták, és közben az időből is kifutottak, számukra ez a támogatás már a veszett fejsze nyele, legfeljebb a tanulságokat vonhatják le.

Egyelőre ez sem látszik, mert a június 26-i lakossági fórumra összegyűlt alig kéttucatnyi embernek váltig azt magyarázták, hogy ők mindent megtettek. Az összejövetelt mintha úgy szervezték volna meg, hogy túl sokan ne tudjanak róla. Simon Zsolt volt miniszternek is csak a Híd egyik helyi képviselője szólt. Végül ott volt ő is, Vörös Péter is, mindenki elmondta a magáét, de a jelenlévők legfeljebb annyit szűrhettek le az egészből, hogy a szóban forgó alapiskola politikai háttércsaták áldozata lett. Értelmes ember ugyanis nem hiheti el, hogy ha valamit minden érintett ennyire akar, és ennyire adott hozzá minden feltétel, az mégsem sikerül. A fentiek alapján inkább az tűnik valószínűnek, hogy a komáromi városházán nem tudnak pályázni. De a hazai gyakorlatot ismerve tény az is, hogy ha a miniszter annyira akarta volna, tudott volna segíteni. Nem úgy, hogy odaszól és a hiányos pályázatot is elfogadtatja, hanem odafigyel arra, hogy az minden szempontból kifogástalan legyen. Persze kérdés, feladata-e egy miniszternek, hogy „közbeszerezni” tanítsa egy város vezetőit - még ha magyar miniszterről és magyar iskoláról van is szó. Az önkormányzati vezetők szerint a dolog többnyire mégis így működik, és ha mégsem, annak csak két oka lehet. Az érintettek közül valaki nem akarja, hogy működjön, vagy egyszerűen nem képes rá. Lévén, hogy az ügy minden szereplője magyar volt, és csak rajtuk múlt a siker, mindkét eshetőség nagyon szomorú.