Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-01 / 177. szám, szerda
10 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 1. www.ujszo.com Kocs kézművesei fejlesztették ki a kocsit Kocsitoló Fesztivál Kocson M1R1ÁK FERENC Madar/Kocs. Tizennegyedik alkalommal rendezte meg a Nemzetközi Kocsitoló Fesztivált Kocs Község Önkormányzata. A fesztivált annak emlékére szervezik meg évről évre, hogy a gyors és könnyű szekeret Kocs falu iparosai fejlesztették ki az 1200-as években. A kutatások szerint a kocsit vagy könnyű szekeret Kocs kézművesei fejlesztették ki, és már 1267-ben említik. A kocsiszekeret részletesen 1518-ban Sigmund von Herberstein írta le. Maga Mátyás király is szívesen utazott a járművön. A kocsi szó ma több európai nyelven is ugyanolyan formájú és felépítésű közlekedési eszközt jelent. A fesztivál keretében évről évre megrendezik a kocsitoló versenyt. A viadalra 21 férfi és 2 női csapat nevezett be. Az eddigi versenyeken, 1999 óta már közel negyven csapat vesz részt, 2004 óta a madariak is. A versenyen a férfiak 1800 méteres távon, a nők pedig féltávtól tolták a 380 kilós szekereket a település emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított főutcáján. A hagyományokhoz ragaszkodva a kerekek nincsenek golyóscsapággyal felszerelve. A csapatlétszám öt fő, négy tolja, egy pedig a rúdnál húzza és kormányozza a kocsit. A kocsitoló verseny életre hívásával a község és a kistérség lakói ezen ősi „sikernek” szeretnének évről évre emléket állítani, egyben megmutatni vendégeiknek mai életüket, természeti, épített és kulturális értékeiket. Évről évre egyre jobban szerepel a madari csapat (Stefankovics Gyula felvétele) Az 500 példány megjelenését egy magányszemély adománya tette lehetővé Versek és prózák Tiszai Nagy Menyhért tollából Királyhelmec. Versek és prózák címmel nemrégibenjelent meg Tiszai Nagy Menyhért legújabb kötete, mely egy évekkel ezelőtt kis példányszámban megjelentetett kiadvánnyal, a Te láttad Uram, valamint a Veled Uram című könyvvel együtt a festőművészként is jegyzett alkotó negyedik kötete. LECZO ZOLTÁN A 338 oldalas, a Tiszai Nagy Menyhért által válogatott és rendszerezett verseket illetve prózákat tartalmazó, a szerző grafikáival illusztrált könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül. (A terjesztésről bővebb felvilágosítás az enzoe@freemail.hu címen kapható - a szerk. megj.) Az 500 példány megjelentetését egy magánszemély adománya tette lehetővé, aki a támogatás egyetlen VERSEK«, PRÓZÁK feltételéül azt szabta, hogy nevét nem hozhatják nyilvánosságra, így azt a könyvben sem tüntethetik fel. A kötet egyébként a szerző irodalmi munkásságának csak töredékét tárja az olvasó elé, a könyvből most kimaradt alkotások, az épp készülő önéletrajz és a festő képeiből összeállított album még kiadásra vár. Az érdeklődők a Versek és prózák egyes részeit, sok más mellett megtalálhatják a művész weboldalán, a www.tnm.m3.sk honlapon is. Tiszai Nagy Menyhért 1944. május 3-án született, Zemplénagárdon. Középiskolai tanulmányait Királyhel- mecen kezdte, majd Nagyka- poson érettségizett. Diplomát a prágai Károly Egyetem Hit- tudományi Karán szerzett. Alapító tagja a Ticce - Bodrogközi és Ung-vidéki Alkotók Szövetségének, festményeiből az elmúlt évtizedekben több szlovákiai és külföldi településen szerveztek tárlatokat. Ha valaki azzal keresi fel, hogy vad, harapós kutyát szeretne, annak azt ajánlja, válasszon keleti, vagy kaukázusi fajtát, mert a komondor nem ilyen „Egy buldoggal nem tudnék azonosulni” v. KRASZN1CA MELITTA A tenyészetéből származó kutyák a Kárpát-medence országain kívül gazdára találtak már Japánban, Mongóliában, a Skandináv országokban, de az Egyesült Államokban is. A tatai Berczeli Antal aranykoszorús mestertenyésztő több mint húsz évvel ezelőtt az egyik legősibb magyar kutyafajta, a komondor mellett tette le garasát. Kezdjük egy kis tájékoztatóval. Kilenc ősi magyar kutyafajta ismert, amelyek két nagy csoportra oszthatók: pásztorkutyákra - ezen belül léteznek őrző-, illetve terelőkutyák, azaz a komondor, a kuvasz, valamint a puli, a pumi és a mudi -, valamint vadászkutyákra (a magyar vizsla, a drótszőrű magyar vizsla, az erdélyi kopó és a magyar agár). A komondor és a kuvasz a legrégebbi állatfajtánknak tekinthető. Öntörvényű, dolgos fajta „Faluról, Mocsáról származom, nagyszüleim gazdálkodtak, és mindkét nagyapám a szövetkezetesítést követően is az állatok mellett dolgozott - mondta Berczeli Antal. - Az udvarunkon mindig volt őrző- és terelőkutya, általában komondor és puli, de akadt kuvasz is. Amikor aztán a nyolcvanas évek végén felmerült a kutyatenyésztés lehetősége, természetes volt, hogy e fajták közül válasszak. Bár pulikkal is foglalkozom, a komondor a meghatározó, ennek jelleme, mentalitása áll hozzám a legközelebb: öntörvényű, határozott, ugyanakkor dolgos, kiegyensúlyozott fajta. Ezeket az értékeket génjeiben hordozza. Nem tudnék azonosulni egy labradorral vagy egy buldoggal, és számomra az is elképzelhetetlen, hogy fürdőkádban fürdessek egy kutyát, vagy napjában százszor dobáljam neki a labdát. A komondorok kis simogatással, kedves szóval is beérik.” Ezt a fajtát évszázadok óta arra „kódolták”, hogy távol tartsa a betolakodót és őrizze, amit rábíztak, így különösebb tanítást nem igényel, tudja magától is, mi a dolga. Már megjelenésével tekintélyt parancsol, viszont nem az a vérengző típus. Nagy teste ellenére veszély esetén villámgyorsan cselekszik, és megelégszik az ellenfél leteríté- sével: nem kezdi marcangolni, de a gazdája megjelenéséig moccanni sem engedi a betolakodót. „Ha valaki azzal jön hozzám, hogy vad, harapós kutyát szeretne, annak nem tudok segíteni. Az válasszon valami keleti, vagy kaukázusi fajtát, mert a komondor nem ilyen” - mutatott rá. A kihalás fenyegette a fajtát A második világháborút követően alig maradt néhány komondor az országban. „Ez nem véletlen, hiszen őrzőkutya jellegéből adódóan védte a gazdáját, a házat, a jószágot, nem menekült el, ezért a katonák egyszerűen kilőtték őket - magyarázta a tenyésztő. - A háború után néhány megszállott tenyésztő kitartó munkája kellett ahhoz, hogy fennmaradjon a fajta. Külföldről, egyebek között Amerikából is hoztak vissza állatokat. A tenyésztők fő feladat az volt, hogy jó idegzetű, küllemében és jellemében a típusának megfelelő jószágot szaporítsanak. A mai tenyésztőknek is ugyanezt kellenek szem előtt tartaniuk. A különböző versenyeken, kiállításokon ugyanis már nemLegközelebb Pál Gyula cukorfőző mestert mutatjuk be. egyszer találkoztam azzal a jelenséggel, hogy egyesek többet törődnek a külcsínnel, mint a tartalommal.” Berzeli Antal szerint a tenyésztői munka nem szólhat az érzelmekről, csupán a rációról. Legyen bármilyen szép egy szuka, ha nem tudja továbbadni a jó géneket, nem való szaporításra. A tenyésztőnek fontos azt is tudnia, hogy a potenciális vásárló milyen célra szeretne kutyát: tanyára, egy baromfifarm vagy nyáj őrzésére, esetleg fogyatékos kisgyerek mellé. Az apai és anyai vonal kellő ismeretével a legmegfelelőbbet tudja ajánlani a leendő tulajdonosnak. ízes magyar neveket választ A névadás a tenyésztő dolga, az egy alomból született kicsinyek azonos kezdőbe- tűjű nevet kapnak; Berczeli Antal többször végigment már az ábécén. „Általában két szótagból álló neveket adok, és a Pamela, Dzsoki és az ehhez hasonló elnevezések számításba se jöhetnek - árulta el. - Keresem a régi magyar kifejezéseket, sokszor földrajzi nevet választok, ha meghallok egy ízes, jól csengő szót, vagy falunevet, akkor följegyzem, és ha odaérek az ábécében, akkor felhasználom. Például: Kökény, Kőris, Kacér, Kelme, Kócos, Kenéz, Kuruc, Kulcsár és hasonlók.” Az utóbbi években mintha megnőtt volna az érdeklődés A tenyésztő egyik büszkesége Fáira; ahol ilyen kutya őrzi a portát, oda biztosan nem teszi be a lábát hívatlan vendég (A szerző felvétele) a hagyományos magyar fajták iránt. „Programot indítottunk tenyésztőtársaimmal, amelynek célja, hogy szerte a Kárpát-medencében ősi környezetbe telepítsük vissza a komondorokat: tanyákra, esztenákra, pásztorok mellé, nagyobb udvartartásokba. Néprajzosokkal, pedagógusokkal, művelődésszervezőkkel dolgozunk együtt. A komondor igazi nemzeti kincsünk, jó lenne, ha ennek megfelelően tekintenénk rá és bánnánk vele” - mondta búcsúzóul Berczeli Antal.
