Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-04 / 180. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 4. Vélemény és háttér 5 A szlovák politikában sok dolog ellenkezik a józan ésszel, de a politikai akarat és a többség győz Bort isznak, vizet prédikálnak Új elemmel gazdagodott a pártok tánca a parlamentben: a szociális biztosításról szóló törvénymódosítást gyorsított eljárásban tárgyalják meg. Nem kellemes. JURA) HRABKO Nem a törvénysértés az érdekes, amit a kormánypárti Smer képviselői elkövettek. A törvénysértés a kormány szokásává vált, attól függetlenül, mely pártok irányítják az országot. Most újdonsággal találkozhattunk - olyasmivel, amivel mind ez ideig nem, sem a kormány, sem a parlament munkájában. Arról döntöttek ugyanis, hogy azt a módosítást tárgyalják meg gyorsított eljárásban, amelyről már tárgyalnak. Eddig úgy szólt a szabály, hogy először javasolják a gyorsított eljárást, utána kezdenek tárgyalni arról a javaslatról, amelyre ez az eljárás vonatkozik. De egyszer mindennek el kell kezdődnie. Mivel ezt az eljárást a parlament alkotmányjogi bizottsága jóváhagyta, addig, amíg nem változtatja meg ezt a bizottság vagy az Alkotmánybíróság, érvényben marad. Végül is a szlovák politikában sok olyan dolog van, ami ellenkezik a józan ésszel, de a politikai akarat és a többség ereje győz ezek fölött. Ezért nem meglepő, hogy a parlament első olvasatban tárgyalhat egy törvénymódosításról, és utána, vagy a vita alatt megvitatja, hogy gyorsított eljárásban tárgyalja meg. Meglepő viszont, hogy a kormányon kívüli pártok hivatalosan megerősítették, egyezséget kötöttek a kormánypárttal. Ezt mind Pavol Paška, a parlament elnöke, mind több ellenzéki képviselő megerősítette. Igaz, szerintük ez gentlemanek egyezsége A párttagok úgy döntöttek, hogy törvény ide vagy oda, az lesz érvényes, amiben megegyeznek. volt, de úgy vélem, gentle- mani egyezség csak gentle- manek közt születhet, törvénysértő azonban soha, sehol. Az egyezség, amelyet Pavol Paška (Smer), Ján Figeľlel (KDH), Igor Matovičcsal (OĽaNE), Bugár Bélával (Híd), Mikuláš Dzurindával vagy Pavol Frešóval (SDKÚ) és Richard Sulikkal (SaS) kötött, úgy szól: Pavol Paška az parlamenti ülés ideje alatt javasolhat programpontokat, illetve kiegészítheti a programot. Holott a törvény világosan kimondja, ezt legkevesebb három parlamenti klub teheti meg. A párttagok tehát úgy döntöttek, hogy törvény ide vagy oda, az lesz érvényes, amiben megegyeznek. Pártmandátumot adni arra, amire egy jogállamban nem szabad, nem a jogi ismeretek hiánya, ez a jog tudatos megtiprása. Az ellenzéki 'pártok ezzel a kormánypárt tettestársai lesznek. Még ha kifelé mást mutatnak is. Szöveg nélkül (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Mekivel az egészségért? JUHÁSZ KATALIN Az a tény, hogy a McDonald's a londoni olimpia főszponzora, legalább olyan abszurd, mintha a Philip Morris cigarettamulti támogatna egy tüdőrákkal foglalkozó nemzetközi konferenciát, vagy egy sörgyár lógója jelenne meg egy gyermeknapi rendezvényen. A gyorsétteremlánc renoméján talán Michael Moore 2004-es híres dokumentumfilmje, a Super Size Me tépázta a legnagyobbat, azóta a cég igencsak igyekszik az egészséges étkezés élharcosaként feltüntetni magát. Pedig a YouTube-on több mint kétmillióan látták azt a videóra vett kísérletet, amely bizonyítja, hogy a mekis hamburger és sült krumpli fél év alatt sem bomlik le, állaguk mit sem változik. Ezzel a riasztó dologgal azóta már a CNN, a Washington Post és sok más hírcsatorna is komolyan foglalkozott. Úgy tűnik, az olimpia szervezői mégsem láttak semmi kivetnivalót abban, hogy a McDonald's komoly hatalmat szerezhessen az sporteseményen résztvevők étkeztetésében. Meghatározhatták például azt, hogy mi szerepelhet a londoni vendéglők étlapján a játékok ideje alatt. Hasáb- burgonya például nem, azt ugyanis kizárólag a gyorsétteremlánc árulhat. Kivétel a híres angol étek, a fish and chips. Azaz, ha hallal kínálják a sült krumplit. így tehát ha valaki egy jó kis rántott hús-sült krumpli kombóra vágyik, két lehetősége van: vagy megvásárolja a húst, majd vesz hozzá egy adag krumplit a McDonald’s-ban, vagy a hús mellé vesz fish and chipset, de a halat otthagyja. A rendelkezés több mint 800 éttermet érint, amelyek semmit sem tehetnek az ultimátumszerű szabály ellen, hiszen az ügyesen belefoglaltatott a szponzori szerződésbe. Biztosan önök is látták a tévében, hogy a londoni Olimpiai Parkban felépült a világ legnagyobb mekije. A hírekben az állt, hogy a hatalmas „gasztropalota” egyszerre 1500 embert tud befogadni. A gyorsétterem-hálózat becslése szerint naponta 14 ezren fognak étkezni ezen a helyen az olimpia ideje alatt. A brit orvostudományi egyetemek akadémiája nemrégiben nyilatkozatban kritizálta ezt a bizarr szponzori szerződést, hiszen a meki ételkínálata Londonban is nagyjából ugyanaz, mint a világ bármely részén. Szerintük ez rossz üzenet az egyre túlsú- lyosabb britek számára. Nos, szerintem is az, pedig én nem vagyok se orvos, se dietetikus, de még csak azt sem mondhatonrel magamról, hogy tudatosan kerülném a hamburgert sült krumplival. Ha nagyon éhes vagyok és nincs időm egy rendes helyen megvárni, amíg kiszolgálnak, vagy ha külföldön olcsón akarom megúszni az ebédet, bizony ráfanyalodom az ilyen jellegű takarmányra. Egy nemzetközi sporteseményen azonban nem szeretem látni a lógójukat. Ahogy a sörgyárakét sem egy gyermeknapi rendezvényen... KOMMENTAR Romney és a magyar média SERES LÁSZLÓ Mivel igen provinciális az élet itt a Kárpátmedencében, és ha az olimpiát nem számítjuk, továbbra is az a fő témánk, mennyire zsidó származású egy náci párt politikusa, a külpolitika iránt érdeklődő olvasó hálás lehet Mitt Romney-nak, amiért megkezdte európai körútját, így legalább beszivárog valami a nagyvilágból a külpol oldalakra - mondjuk sok köszönet nincs benne. Republikánus jelöltről van szó, ezért előre borítékolható volt a fanyalgás, a botrányvárás, éspedig - ami igazán vicces - mindkét politikai oídalon. „Romney-t kiengedni se lett volna szabad Amerikából?” - nyit a Népszabadság Carl Lewis olimpikon nyomán szabadon, megalapozva későbbi cikkeik hangütését is. Aki még emlékszik a Reagan- és Bush-korszakok magyar újságírására (amely már akkor is megfelelt a totál elfogult európai trendnek), örömmel fedezheti fel a régi toposzokat: ajelölt ostoba, kínos, nem ért a diplomáciához, botrányt botrányra halmoz, kellemetlen a vendéglátóknak. Romney valóban elhamarkodottan nyilatkozott Londonban az olimpia biztonsági előkészületeiről - ám előtte a brit lapok épp azzal voltak tele, hogy az egyik privát biztonsági cég képtelen volt kellő létszámú embert fölvenni. Romney utóbb elnézést kért, ám imidzsét máris megalapozta a média. „Ezek után mindenki kíváncsian várja, hogy következő találkozóin, Izraelben, majd Lengyelországban vajon mivel borzolja a vendéglátó politikusok idegeit” - előlegezte meg objektiven a legnagyobb politikai napilap. „Bakiróí bakira bukdácsolt” - írta róla a Népszava is, azt állítva: „Mitt Romney minden állomáson bakot lőtt, megsértette vendéglátóit, s többször szembement a jelenlegi amerikai külpolitikával.” Az első két állítás konkrét hazugság, a harmadikat pedig talán ne vessük a szemére, ha a) ma de facto nincs olyan, hogy amerikai külpolitika, b) ő a republikánusok jelöltje, nem a demokratáké, remember? Nem ennyire nyílt elfogultsággal, de azért hasonló tónusban ír Romney útjáról a Fidesz-közeli sajtó is, itt is hagyománya van a piacpárti republikánusokon való népi-nemzeti fanyalgásnak. A Magyar Hírlap („Romney jött, látott és bakizott”, „Izraelben keménykedett Mitt Romney”) azzal szembesítette a jelöltet, hogy vele ellentétben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség „képtelen egyértelműen megállapítani a jelenlegi iráni atomprogramról, hogy az jelent-e bármilyen veszélyt” - holott ez nem igaz, a NAÜ többször felhívta a figyelmet az iráni potenciális atomveszélyre. Akárcsak Romney, aki emellett markánsan állást foglalt Izrael önvédelmi joga mellett. A legkomolyabb személyeskedő, a látszatobjektivitásra sem adó kampányt azonban valamiért a Népszabadság folytatta Romney ellen. Szerintük a republikánus elnökjelölt, aki „okos embernek gondolja magát”, Jeruzsálemben „gyakorlatilag barbárnak nyilvánította a palesztinokat”, ami konkrétan nem igaz, ám „a botrányt Lengyelországban sem úszta meg”. Botrány, Varsóban? Amiért a mai Szolidaritás elhatárolódott tőle? Ez mióta szempont? Vagy az a baj, hogy varsói beszédéből „hiányoztak a várt külpolitikai alapvetések, a tudósítók néhány hangzatos szólamot emeltek ki...”? A beszéd nagy siker volt, amúgy meg senki sem várt tőle előre fontos külpolitikai „alapvetéseket”. Ja, és tanácsadója valóban keresetlen szavaldcal küldte el a riportereket egy varsói kegyhely mellől (majd elnézést kért). Szóval, mi is a gond Romney-val? A Washington Post publicistája, Charles Krauthammer volt eddig az egyetlen, aki a fentiekhez hasonló stílusú amerikai és európai beszámolókhoz képest kimondta, hogy Romney turnéja kifejezetten sikeres volt. Varsóban tisztelet övezte. Izraelben - a diplomácia keretein belül - világos szavakkal éreztette prioritásait, kiállt Jeruzsálem mint főváros mellett, amikor pedig kulturális normákkal is magyarázta az izraeli és a palesztin fejlődés közti különbséget (és ezért a palesztinok lerasszistázták), nem tett mást, mint egy arab értelmiségiek által írt ENSZ-dokumentumot idézett fel. De ez nyilván semmi. A világnak egy új, stupid republikánus bohóc kell. Ha nem kapja meg, akkor megcsinálja magának. A szerző a Hvg.hu újságírója, a Kapitalizmus blog szerkesztője
