Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-04 / 180. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 4. Vélemény és háttér 5 A szlovák politikában sok dolog ellenkezik a józan ésszel, de a politikai akarat és a többség győz Bort isznak, vizet prédikálnak Új elemmel gazdagodott a pártok tánca a parla­mentben: a szociális biz­tosításról szóló tör­vénymódosítást gyorsí­tott eljárásban tárgyal­ják meg. Nem kellemes. JURA) HRABKO Nem a törvénysértés az ér­dekes, amit a kormánypárti Smer képviselői elkövettek. A törvénysértés a kormány szo­kásává vált, attól függetlenül, mely pártok irányítják az or­szágot. Most újdonsággal ta­lálkozhattunk - olyasmivel, amivel mind ez ideig nem, sem a kormány, sem a parla­ment munkájában. Arról dön­töttek ugyanis, hogy azt a módosítást tárgyalják meg gyorsított eljárásban, amely­ről már tárgyalnak. Eddig úgy szólt a szabály, hogy először javasolják a gyorsított eljá­rást, utána kezdenek tárgyal­ni arról a javaslatról, amelyre ez az eljárás vonatkozik. De egyszer mindennek el kell kezdődnie. Mivel ezt az eljárást a parlament alkot­mányjogi bizottsága jóvá­hagyta, addig, amíg nem vál­toztatja meg ezt a bizottság vagy az Alkotmánybíróság, érvényben marad. Végül is a szlovák politiká­ban sok olyan dolog van, ami ellenkezik a józan ésszel, de a politikai akarat és a több­ség ereje győz ezek fölött. Ezért nem meglepő, hogy a parlament első olvasatban tárgyalhat egy törvénymódo­sításról, és utána, vagy a vita alatt megvitatja, hogy gyorsí­tott eljárásban tárgyalja meg. Meglepő viszont, hogy a kormányon kívüli pártok hi­vatalosan megerősítették, egyezséget kötöttek a kor­mánypárttal. Ezt mind Pavol Paška, a parlament elnöke, mind több ellenzéki képviselő megerősítette. Igaz, szerintük ez gentlemanek egyezsége A párttagok úgy döntöttek, hogy tör­vény ide vagy oda, az lesz érvényes, amiben megegyeznek. volt, de úgy vélem, gentle- mani egyezség csak gentle- manek közt születhet, tör­vénysértő azonban soha, se­hol. Az egyezség, amelyet Pa­vol Paška (Smer), Ján Figeľlel (KDH), Igor Matovičcsal (OĽaNE), Bugár Bélával (Híd), Mikuláš Dzurindával vagy Pavol Frešóval (SDKÚ) és Richard Sulikkal (SaS) kö­tött, úgy szól: Pavol Paška az parlamenti ülés ideje alatt ja­vasolhat programpontokat, il­letve kiegészítheti a progra­mot. Holott a törvény világo­san kimondja, ezt legkeve­sebb három parlamenti klub teheti meg. A párttagok tehát úgy dön­töttek, hogy törvény ide vagy oda, az lesz érvényes, ami­ben megegyeznek. Pártman­dátumot adni arra, amire egy jogállamban nem szabad, nem a jogi ismeretek hiánya, ez a jog tudatos megtiprása. Az ellenzéki 'pártok ezzel a kormánypárt tettestársai lesznek. Még ha kifelé mást mutatnak is. Szöveg nélkül (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Mekivel az egészségért? JUHÁSZ KATALIN Az a tény, hogy a McDonald's a londoni olimpia főszponzora, legalább olyan abszurd, mint­ha a Philip Mor­ris cigarettamulti támogatna egy tüdőrákkal foglalkozó nemzetközi konferenciát, vagy egy sörgyár lógója je­lenne meg egy gyermeknapi rendezvényen. A gyorsétte­remlánc renoméján talán Mi­chael Moore 2004-es híres dokumentumfilmje, a Super Size Me tépázta a legnagyob­bat, azóta a cég igencsak igyekszik az egészséges étke­zés élharcosaként feltüntetni magát. Pedig a YouTube-on több mint kétmillióan látták azt a videóra vett kísérletet, amely bizonyítja, hogy a mekis hamburger és sült krumpli fél év alatt sem bom­lik le, állaguk mit sem válto­zik. Ezzel a riasztó dologgal azóta már a CNN, a Washing­ton Post és sok más hírcsator­na is komolyan foglalkozott. Úgy tűnik, az olimpia szerve­zői mégsem láttak semmi ki­vetnivalót abban, hogy a McDonald's komoly hatalmat szerezhessen az sportesemé­nyen résztvevők étkeztetésé­ben. Meghatározhatták pél­dául azt, hogy mi szerepelhet a londoni vendéglők étlapján a játékok ideje alatt. Hasáb- burgonya például nem, azt ugyanis kizárólag a gyorsét­teremlánc árulhat. Kivétel a híres angol étek, a fish and chips. Azaz, ha hallal kínál­ják a sült krumplit. így tehát ha valaki egy jó kis rántott hús-sült krumpli kombóra vágyik, két lehetősége van: vagy megvásárolja a húst, majd vesz hozzá egy adag krumplit a McDonald’s-ban, vagy a hús mellé vesz fish and chipset, de a halat ott­hagyja. A rendelkezés több mint 800 éttermet érint, amelyek semmit sem tehet­nek az ultimátumszerű sza­bály ellen, hiszen az ügyesen belefoglaltatott a szponzori szerződésbe. Biztosan önök is látták a té­vében, hogy a londoni Olim­piai Parkban felépült a világ legnagyobb mekije. A hírek­ben az állt, hogy a hatalmas „gasztropalota” egyszerre 1500 embert tud befogadni. A gyorsétterem-hálózat becs­lése szerint naponta 14 ezren fognak étkezni ezen a helyen az olimpia ideje alatt. A brit orvostudományi egyetemek akadémiája nemrégiben nyi­latkozatban kritizálta ezt a bizarr szponzori szerződést, hiszen a meki ételkínálata Londonban is nagyjából ugyanaz, mint a világ bár­mely részén. Szerintük ez rossz üzenet az egyre túlsú- lyosabb britek számára. Nos, szerintem is az, pedig én nem vagyok se orvos, se dieteti­kus, de még csak azt sem mondhatonrel magamról, hogy tudatosan kerülném a hamburgert sült krumplival. Ha nagyon éhes vagyok és nincs időm egy rendes helyen megvárni, amíg kiszolgálnak, vagy ha külföldön olcsón akarom megúszni az ebédet, bizony ráfanyalodom az ilyen jellegű takarmányra. Egy nemzetközi sporteseményen azonban nem szeretem látni a lógójukat. Ahogy a sörgyá­rakét sem egy gyermeknapi rendezvényen... KOMMENTAR Romney és a magyar média SERES LÁSZLÓ Mivel igen provinciális az élet itt a Kárpát­medencében, és ha az olimpiát nem számít­juk, továbbra is az a fő témánk, mennyire zsidó származású egy náci párt politikusa, a külpolitika iránt érdeklődő olvasó hálás le­het Mitt Romney-nak, amiért megkezdte európai körútját, így legalább beszivárog valami a nagyvilágból a külpol oldalakra - mondjuk sok köszönet nincs benne. Republi­kánus jelöltről van szó, ezért előre borítékolható volt a fanyalgás, a botrányvárás, éspedig - ami igazán vicces - mindkét politikai oídalon. „Romney-t kiengedni se lett volna szabad Amerikából?” - nyit a Népszabadság Carl Lewis olimpikon nyomán szabadon, megalapozva későbbi cikkeik hangütését is. Aki még emlékszik a Reagan- és Bush-korszakok magyar újságírására (amely már akkor is megfelelt a totál elfo­gult európai trendnek), örömmel fedezheti fel a régi to­poszokat: ajelölt ostoba, kínos, nem ért a diplomáciá­hoz, botrányt botrányra halmoz, kellemetlen a vendéglá­tóknak. Romney valóban elhamarkodottan nyilatkozott London­ban az olimpia biztonsági előkészületeiről - ám előtte a brit lapok épp azzal voltak tele, hogy az egyik privát biz­tonsági cég képtelen volt kellő létszámú embert fölven­ni. Romney utóbb elnézést kért, ám imidzsét máris meg­alapozta a média. „Ezek után mindenki kíváncsian várja, hogy következő találkozóin, Izraelben, majd Lengyelor­szágban vajon mivel borzolja a vendéglátó politikusok idegeit” - előlegezte meg objektiven a legnagyobb poli­tikai napilap. „Bakiróí bakira bukdácsolt” - írta róla a Népszava is, azt állítva: „Mitt Romney minden állomáson bakot lőtt, megsértette vendéglátóit, s többször szembement a je­lenlegi amerikai külpolitikával.” Az első két állítás konk­rét hazugság, a harmadikat pedig talán ne vessük a sze­mére, ha a) ma de facto nincs olyan, hogy amerikai kül­politika, b) ő a republikánusok jelöltje, nem a demokra­táké, remember? Nem ennyire nyílt elfogultsággal, de azért hasonló tó­nusban ír Romney útjáról a Fidesz-közeli sajtó is, itt is hagyománya van a piacpárti republikánusokon való né­pi-nemzeti fanyalgásnak. A Magyar Hírlap („Romney jött, látott és bakizott”, „Iz­raelben keménykedett Mitt Romney”) azzal szembesítet­te a jelöltet, hogy vele ellentétben a Nemzetközi Atom­energia-ügynökség „képtelen egyértelműen megállapí­tani a jelenlegi iráni atomprogramról, hogy az jelent-e bármilyen veszélyt” - holott ez nem igaz, a NAÜ több­ször felhívta a figyelmet az iráni potenciális atomve­szélyre. Akárcsak Romney, aki emellett markánsan állást foglalt Izrael önvédelmi joga mellett. A legkomolyabb személyeskedő, a látszatobjektivitásra sem adó kampányt azonban valamiért a Népszabadság folytatta Romney ellen. Szerintük a republikánus elnök­jelölt, aki „okos embernek gondolja magát”, Jeruzsálem­ben „gyakorlatilag barbárnak nyilvánította a paleszti­nokat”, ami konkrétan nem igaz, ám „a botrányt Len­gyelországban sem úszta meg”. Botrány, Varsóban? Amiért a mai Szolidaritás elhatáro­lódott tőle? Ez mióta szempont? Vagy az a baj, hogy varsói beszédéből „hiányoztak a várt külpolitikai alapve­tések, a tudósítók néhány hangzatos szólamot emeltek ki...”? A beszéd nagy siker volt, amúgy meg senki sem várt tőle előre fontos külpolitikai „alapvetéseket”. Ja, és tanácsadója valóban keresetlen szavaldcal küldte el a ri­portereket egy varsói kegyhely mellől (majd elnézést kért). Szóval, mi is a gond Romney-val? A Washington Post publicistája, Charles Krauthammer volt eddig az egyetlen, aki a fentiekhez hasonló stílusú amerikai és európai beszámolókhoz képest kimondta, hogy Romney turnéja kifejezetten sikeres volt. Varsóban tisztelet övezte. Izraelben - a diplomácia keretein belül - világos szavak­kal éreztette prioritásait, kiállt Jeruzsálem mint főváros mellett, amikor pedig kulturális normákkal is magyaráz­ta az izraeli és a palesztin fejlődés közti különbséget (és ezért a palesztinok lerasszistázták), nem tett mást, mint egy arab értelmiségiek által írt ENSZ-dokumentumot idézett fel. De ez nyilván semmi. A világnak egy új, stu­pid republikánus bohóc kell. Ha nem kapja meg, akkor megcsinálja magának. A szerző a Hvg.hu újságírója, a Kapitalizmus blog szerkesztője

Next

/
Thumbnails
Contents