Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-27 / 199. szám, hétfő
8 Popkultúra ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 27. www.ujszo.com Calvin Harris és vendégei A skót producernek 18 months címen, október 29-én jelenik meg új nagylemeze. Nemrég a saját Twitteijén tette közhírré a közreműködő alkotók listáját. Calvin Harris olyan zenészek működtek közre, mint Florence Welch a Florence + The Machine- ből, Rihanna, Dizzee Rascal vagy Tinié Tempah, de rajtuk kívül még számos énekes és rapper is helyett kapott a készülő korongon. A house producernek ez lesz a harmadik stúdióalbuma. (lg) Új lemezt ad ki Alicia Keys Girl On Fire címmel november 27-én jelenik meg Alicia Keys várva-várt ötödik stúdiólemeze. A dátumot maga az énekesnő jelentette be egy sajtó- közleményben, melyben a következőket írja: „Már alig bírtam kivárni a napot, mikor végre megoszthattam ezt a csodás hírt a nagyvilággal.” Alicia soron következő nagylemeze olyan neves sztárok közreműködésével készül, mint Krucial, Baby- face vagy Emeli Sande. Az anyagot Londonban és Jamaikában rögzítették. Az összetett hangzásvilágé új dalokat a feszes dob és basszus alapok, elektronikus hangzásvilág, helyenként reggae- és soul- alapokkal megspékelt traktusok jellemzik majd, minderre pedig Alicia csodás hangja teszi fel a koronát, (music.hu) Kenny G újított A példányszámokat tekintve Kenny G a világ 25 legsikeresebb művésze közé tartozik: több mint 75 millió példányt adott el albumaiból. A Grammy-díjas művész legújabb CD-jén egy figyelemre méltó indiai tehetséggel, Rahul Shar- mával dolgozott együtt. Az album, mely június végén jelent meg, a Namaste címet kapta. Rahul Sharma nevét nálunk kevesen ismerik, holott ő India egyik legnevesebb santoor játékosa. (A santoor perzsa eredetű 72 húros hangszer, mely a kashmiri népzene alapját képezi.) Kettejük felállása érdekes kombinációja a populárisra hangolt szaxofonos témáknak és a gazdag, meditativ hangzásvilágé indiai ritmusoknak. Az album címe, a Namaste egy köszönési forma Indiában. Jelentése több, mint üdvözlés: a főhajtást, a tisztelet szimbolizálja az emberben lévő isteni lélek előtt, (music.hu) Járulékos programokból sem volt hiány szerző felvétele) Hogy s miért kapta tőlünk az Aranyhomok-tó kis szigete a Jamaica nevet Jelentés az Uprising fesztiválról A térség legnagyobb reg- gae-fesztiválján jártam a hétvégén. Remekül éreztem magam, sok újat tanultam, és ki sem kellett mozdulnom Pozsonyból. JUHÁSZ KATALIN A helyszín dicséretére alig találok szavakat. Az Aranyhomok (Zlaté piesky) üdülőövezet a város szélén van, azaz éjjel sem zavar senkit a zaj. Tóparton lehet tölteni a napot, ami 35-37 fokban igen kellemes. A kemping jól felszerelt, bár az autókat idén kitiltották, hogy kényelmesebben elférjenek a sá- torozók. Az „objektum” előtti parkolón gyönyörűség volt átsétálni. Az ország minden szegletéből láttam kocsikat: Zólyom, Rozsnyó, Kassa, sőt cseh rendszámok, elvétve néhány osztrák. A magyarországiak ezek szerint vonattal jöttek. Nem is értem, miért nem propagálják jobban a szervezők ezt a rendezvényt „déli szomszédainknál”, szerintem lenne rá kereslet. Az Uprising Reggae Fesztiválon ugyanis világsztárok váltják egymást a nagyszínpadon, a kisebb helyszíneket pedig az egyes alműfajokra (danchall, ragga, dub, roba- dox) specializálták, selectorok- kal, MC-kkel, akik elemeire szedik és jól megropogtatják az alapanyagot. Helyszűke miatt eltekintek a hosszú bemutatásoktól, de például Lee „Scratch” Perry legalább annyit tett a reggae-mű- fajban, mint Paul McCartney vagy Mick Jagger a sajátjában. Az excentrikus, öreg különc hetvenöt éves, inkább látványosság már, elnézzük neki a kántálást, mekegést, csoszo- gást. Az ő produceri munkája nélkül ugyanis talán Bob Mar- ley sem futott volna be, és a reggae talán nem lenne világméretű dolog. Ó támogatta annak idején a szintén legendává vált Max Rómeót, a pénteki nap másik fontos fellépőjét is. Bár úgy tudtam, tart még a nagy összeveszés - Max New Yorkba költözött és Reggae címmel Broadway-musicalt írt, ezért Perry igencsak megharagudott rá -, pénteken meglepődve tapasztaltam, hogy közös a kísérőzenekaruk, egy kifogástalan, nívós, nyolctagú brigád. Max Romeo vendégként felléptetett műsorában két jamaicai kissrácot, tíz-tizenkét éves tehetséges lurkókat. A legnagyobb sikert az Out of Space című megaslágerrel aratták, amelyet legtöbben a Prodigytől ismernek. A szombati nap, sőt talán az egész fesztivál legjobb hangja szerintem Tarrus Riley volt, aki szintén nagyzenekarral érkezett, pedig mostanában friss, akusztikus lemezével turnézik. A Mecoustic albumról, nagyon okosan, csak két dalt adott elő, hiszen ezek a melankolikus dalok inkább egy kis klubba valók, mint fesztiválszínpadra. Feldolgozott viszont egy régi.Michael Jackson-dalt, a Human Nature-t, amelynek szerintem kifejezetten jót tett a reggae- köntös. A szervezők is érezhették, hogy szükség van egy kis formabontásra, ezért meghívták az indiai-elektro Asian Dub Foundation!, valamint a Delinquent Habits hip-hop triót, akik latin ritmusokra kántálnak energikusan, és leginkább a Cypress Hillhez hasonlítják őket. íves, az MC hozta a formáját, bár kicsit túllőtt a célon, amikor látványosan rápöffentett egy jointra a színpadon, azzal cukkolva a közönséget, hogy milyen reggae- fesztivál ez itt, ha nem érez fűszagot a tömegből... A trágárságból is több lett volna a kevesebb, mint például a cseh Prago Unionnál, akik ütős zenére értelmes szövegeket nyomtak, rangot adva a műfajnak. A kiegészítő attrakciók között voltak tűzzsonglőrök és sima zsonglőrök, hullahopposok, lehetett jógát és dobolást tanulni, iszapbirkózni, „szakirányú” filmeket nézni, és persze lubickolni. Én például versenyt úsztam három turócszentmártoni sráccal a tó közepén lévő szigetre. És bár negyedik lettem, nem bántam, mert aztán közösen elneveztük a kis szigetet Jamaicának. Amely egyébként épp ötven éve független állam. És amely ezt a vidám, lüktető zenét adta a világnak. FULVIDEK Ezer szív együtt dobban PUHA JÓZSEF Érdekes, mondom, ha nem a szájízemnek megfelelő étellel kínálnak. Érdekes, ez a jelző jutott elsőként eszembe ifi. László Attila CD-je hallatán is. Sajnos. De erre számítottam. A Csillag születik az a tehetségkutató tévéműsor, amelynek csak az utóbbi, negyedik sorozatának végeredménye kapcsán maradtam nyugodt. Az előző három széria eredményhirdetése hidegzuhanyként ért. Mindhárom fiatalembernél (Utasi Árpi, Tabáni István, László Attila) voltak, akik jobban megérdemelték volna a győzelmet. Miután a harmadikban diadalmaskodó László Attila (időközben a neve elé került az ifj. szó, mivel a zeneiparban már van ilyen nevű szereplő, a dzsesszgitáros, zeneszerző) győzelme után felocsúdtam, azon kezdtem gondolkodni, vajon milyen zeneszámokat írnak neki. Egy kisöregnek, aki a magyar show-biznisztől igen messze eső helyről, az erdélyi Kézdi- vásárhelyről jött, és ártatlanul lépett be az ártatlannak semmiképpen sem nevezhető világba. Kik alkothatják majd a rajongótáborát? Az idősebb korosztály? Nem, nem szabad Máté Pétert csinálni belőle, annak a kora miatt hiteltelen. A fiatalok? Nem, tinibálványt sem szabad, annak túl komoly. Furcsa lett volna, ha az Egyszer véget ér című slágerrel berobbanva később tinilányok szívét megcélzó Justin Bieberként jelenik meg. Szóval nem irigyeltem a leendő dalszerzőket. És az lett, amitől tartottam. Az Ezer szív együtt dobban című CD ilyen is, olyan is. Fiatalos is, öreges is, bulizós is, komoly is. Az induló, Tanárnő kérem című felvétel a tiniket célozza meg, a második, az Otthonom már Máté Péter munkásságára hajaz. („Ott élek, ahol a tündérek. ”) A folytatásban is ez a stratégia, ezért a dalok nem állnak össze egésszé. A szerzők - Kovács Enikő, Závodi Gábor, Dandó Zoltán és Krenyiczky Ervin - nyilván mindent beleadtak. A tizenhatodik életévében járó előadó azonban hatalmas falat. A négyesnek csak azt ró- hatjuk fel, hogy az énektudás sem érvényesül maximálisan. Nagy igazság, hogy a mindenki virágát senki sem öntözi. A mindenkit megcélzó nagylemez sem érhet el sikert, jelentősebb eladási példányszámot. Pedig ifi. László Attilában több van, mint jó néhány, ideig-óráig sokkal nagyobb népszerűségre szert tevő tehetségkutatósban. De máig nem tudom, hol a helye. Értékelés: 990000 Az alelnökjelölt lenyúlt egy Twisted Sister-dalt Dee Dee Snider kiakadt a republikánusokon JUHÁSZ KATALIN Közeledik az amerikai elnökválasztás és a politikusok igyekeznek minden lehetséges eszközt bevetni a siker érdekében. Barack Obamát például újabban egy egész dj kollektíva támogatja Steve Aoki vezetésével. A republikánus alelnökjelölt viszont alaposan eltolta a dolgot azzal, hogy gyakorlatilag lenyúlt egy hatalmas slágert. Paul Ryan rendszeresen a We're Not Gonna Take It című Twisted Sister-dallal melegíti be a közönségét beszédei előtt. Dee Dee dühös (Képarchívum) A zeneszám tényleg hatásos, ám Ryan stábja elfelejtett engedélyt kérni a szerzőtől, sőt nem is szólt Dee Dee Snider- nek, aki manapság egyedül képviseli a zenekart, illetve változó felállású társasággal a háta mögött énekli ezt a dalt. Dee Dee Snider reakciójára nem kellett sokat várni. Kiderült, hogy nem díjazza az ötletet, ezért megkérte a politikust, ne csináljon kapmányhimnuszt a dalból. Egy másik rock-híresség is kiakadt az alelnökjelöltre hasonló megoldások miatt. Tom Morel- lo a Rolling Stone magazinban eresztett meg egy publicisztikai írást az állítólag hatalmas Rage Against the Machine-raj ongó Paul Ryan ellen. Néhány hete a nálunk kevésbé ismert Silver- sun Pickups szintén kikérte magának, hogy a republikánus politikus felhasználja a zenéjüket. Dee Dee Snider felháborodása egyébként azért is érdekes, mert 2003-ban még hatalmas hévvel támogatta a szintén republikánus Arnold Schwarze- neggert, olyannyira, hogy egy duettben közösen adták elő az az említett slágert.
