Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-24 / 197. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 24. Vélemény és háttér 5 Politikai döntésért, mely nem hivatali visszaéléssel függ össze, bűnvádi eljárást indítani abszurd Betűzőszú-szakértő ügyészség 2010 telén az újjáalakult környezetvédelmi mi­nisztérium első lépései közé tartozott bűnvádi eljárást kezdeményezni az Interblue ügyvivői el­len, akik a mai napig 15 millió euróval tartoznak e kis országnak a kvóta­eladás közvetítési szer­ződése alapján. LOVÁSZ ATTILA A15 millió sehol, az Interblue szintúgy, született viszont egy ügyészségi döntés, mely szerint a kvótaeladás kapcsán nem tör­tént bűncselekmény. Emlékez­tetőül annyit: az akkori minisz­ter véleménye szerint az áron aluli eladás maximum hűden kezelésnek számíthatott, a ke­reskedő pedig kihasználta a mi­nisztérium hozzáállását, és jó árat csikart ki magának. Ellen­ben a 15 milliós tétel szerződés­ben rögzített járulékos összeg volt, amelynek feltételeit a szlo­vák állam teljesítette, a közvetí­tő viszont nem fizetett, ami csa­lás. Sőt, a fizetést meggátolandó megszüntette önmagát. Wa­shingtonban. Egy olyan iroda­ház címén, ahol több száz be­jegyzett vállalkozás székelt. Ezt, ha jól emlékszünk, garázscég­nek nevezte el a honi sajtó, a többit most nem fontos részle­tezni. A pénz valószínűleg el­úszott, több is veszett Zsolnánál, nem Mohácsnál. Ugyanebben az országban most Izák exminisztert nem az­zal vegzálja a bűnüldöző ható­ság, hogy vajon hol a 15 millió, meg az Interblue, meg a kvóta­pénz. De nem ám. Olyannal vá­dolj ák, ami első körben szakmai, a másodikban politikai döntés. E kis országban minden lurkó tud­ja, hogy van szú. Az egyik a pu- hafa-szú, a másik a keményfa- szú, azt, hogy betűzőszú is van, azt a tátrai szélviharnak kö­szönhetően tudtuk meg. Elsza­porodtak a szűk, tönkrement pár hektár erdő, és az ügyészség most azon morfondírozik, vajon nem történt-e bűncselekmény. Izák miniszter, elődjéhez, Mik­lós Lászlóhoz hasonlóan ugyan­is azt az álláspontot képviselte, mely szerint az ötödik kategóriá­jú, azaz mindenféle emberi ha­tástól mentes környezetvédelmi területen a természetnek önma­gának kell gyógyítania magát, a fakitermelés pedig másodlagos (ha már nem fogadjuk el, hogy tilos). Szakmai vitáról van szó, amelyben a környezetvédők a természet egy szegletét szeret­nék valóban emberi hatás nélkü­linek látni - hátha gyermekeink is láthatnak még valamit belőle más szakértők pedig az embe­ri beavatkozást részesítenék előnyben, pl. a fa és a környező erdők megmentése végett. Ez esetben egyik félnek sincs igaza, s mindkét félnek igaza van. Döntés, elhatározás kérdé­se, a szúkkal megtámadott vé­dett területeken müyen megol­dást választunk. A döntéshozó pedig vagy egy szakmai ható­ság, vagy politikai (hangsú­lyozzuk, ez közügy, a politika meg a közügyek intézésére va­ló). Függetlenül attól, hogy Miklós László environmentalis- ta, Jaroslav Izák műépítész, Nagy József majd Peter Žiga pedig közgazdász, bármelyikük döntése ez ügyben alapvetően politikai döntés, amit a szaktár­cák szakembereivel készíttet­nek elő. De politikai döntés. Po­litikai döntésért, amely nem hi­vatali visszaéléssel, korrupció­val stb. függ össze, bűnvádi el­járást indítani abszurd. A szúirtás vegyi vagy egyéb formája environmentalisztikai szempontból okoz károkat - ugyanis nincs többé természe­tes erdő. A nem irtás gazdasági károkat okoz (hat), mert a fa komoly nyersanyag és áru. Hogy ebből hogyan lesz bűn- cselekmény, arra kíváncsian várhatunk. Az önelrablás, ön­felrobbantás, önmegverés or­szágában egy önszuvasodás már csak elfér. Már csak egy kortárs Rejtő Jenőért kellene kiáltanunk. Áruld el, hogyan győzzük le azokat az akadályokat, amelyek Mello szlovák bíróság elé állítását gátolják. (Peter Gossányi rajza) Sok a kutya, a gazdik pedig az agresszív egyedek tartásától sem riadnak vissza Állati problémáink MÓZES SZABOLCS Tragédiának kell történnie ahhoz, hogy a politikum vala­mit tegyen - közhely, de igaz. Főként a nagy politikai kérdé­sektől távol eső ügyekre. Most éppenséggel pár embert ha- rapdáltak össze vérebek, egy asszony az életét vesztette - pár nap leforgása alatt. A poli­tika pedig kezdi kitermelni a maga gyors válaszait, egy sme- res képviselő már jelezte is, a következő ülésre a vonatkozó jogszabályok szigorítását fogja javasolni. Vagy mégsem. Aztán az egé­szet elfeledjük, mígnem pár év múlva ismét történik egymás után néhány ilyen eset. Addig pedig itt halmozódnak a meg­oldatlan kutya- és állatügyek. Mert lenne mit megoldani, csak ahhoz jobb lenne, ha nem a tragikus esetek árnyékában sebtében összecsapott törvé­nyekkel reagálnának. Sok a kutya, a gazdik pedig az agresszív egyedek tartásától sem riadnak vissza. Mindez evidencia, mindenki tudja, ám senki sem tesz semmit. Mit is lehetne lépni? Megtiltani va­lamit? Jönnek az állatvédők és leharapják a fejünket. Közben gázolunk a kutyagumiban, a játszóterek tele vannak ürülék­kel (és kutyákkal is), a gazdik egy része pedig még a méretes ebeket is póráz és szájkosár nélkül sétáltatja. „Nem kell tőle félni, nem agresszív” - hangzik el ilyenkor, de mit segít ez azon, aki egész egyszerűen nem szereti a kutyákat, esetleg fél tőlük. Aztán ha valakit megharap, még az áldozatra kenik, mondván, a kutya alap­ból jó fej, az állatok egyébként sem támadnak, csak az ember hozza ki belőlük a rosszat pro­vokációival. Hát igen, valószí­nűleg az oroszlán is füvet legelt addig, míg meg nem látott egy embert, minek utána húsevővé változott... Az állatvédők pedig közben az ellen kampányolnak, hogy a cirkuszok - az az egy-két létező - ne tarthassanak állatokat, mert embertelen (állattalan?) körülmények között, pár négy­zetméteres kalitkákban élnek, miközben a városok lakótele­pei tele vannak farkaskutyák­kal és más, hasonlóan nagy testű ebekkel. Mintha az nem lenne állatkínzás, ha egy nagyméretű kutyát - vagy csak úgy általában egy kutyát - egész nap egy kétszobás, ötö­dik emeleti lakásba zárnak. Egy-két cirkuszi tigris vagy ma­jom ügye sokkal fontosabb a több százezer kutyáénál - sajá­tos logika. A magukat állatbarátoknak vallóknak fel kellene fogniuk, hogy hobbijukkal nem terhelhet­nek másokat. Amíg valaki a csa­ládi ház kertjében tartja kutyáját, az annyit futkoshat, amennyit csak akar, és azt tapos le, kakil össze, amit gazdája jónak lát. Ám amint az ebet közterületre viszi, bizonyos elemi szabályokat illik betartania - az állatnak és gazdá­jának is. Persze, ehhez törvényi szinten is meg kellene alkotni a feltételeket - elzárt kutyasétálta- tó-placcokat, közterületen (mi­nimálisan) a nagyobb méretű ebekkö telező pórázon tartását és szájkosár viselését. A vérebek és veszélyes fajták tartását pedig mindenképpen szigorítani kell. Máskülönben csak idő kérdése, mikor történnek hasonló szo­morúesetek. KOMMENTAR Nap, széna, homofóbia MOLNÁR IVÁN Nap, széna, erotika-az 1991-ben készült cseh­szlovák^vígjáték juthatott az eszébe azoknak, akik a Szabadság és Szolidaritás (SaS) tegnapi, az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcso­latáról, ismertebb nevén a regisztrált partner­ségről szóló sajtótájékoztatóját figyelemmel kí­sérték. A kultikus filmtrilógia harmadik részé­ben az isten háta mögötti cseh falucska lakói olasz befektető­ket várnak, s hogy megmutassák, igenis haladnak a korral, el­határozzák, a faluban nudistastrandot hoznak létre. Az ötletet a falugyűlésen a termelőszövetkezet elnöke is helyesli. Mi­után azonban a felesége ugyancsak csúnyán néz rá, a falu első embere rendkívül szemléletes taglejtésekkel rögtön meg is határozza, mit ért nudistastrandon: a nők például a nyakuktól a fejük búbjáig lehetnének meztelenek... A gazdag vállalkozók érdekvédelmi szervezeteként működő SaS kormánypártként kizárólag a vállalkozók érdekeit szem előtt tartó neoliberális gazdasági intézkedésekre összpontosí­tott, magasról téve a melegeknek tett ígéreteire. Ezeket csak az idei rendkívül meleg nyár juttatta újra az eszébe az ellen­zékbe szorult párt képviselőinek, akik végre benyújtották a parlamentbe a regisztrált partnerségről szóló törvény terve­zetét. Martin Poliačik, az SaS parlamenti képviselője ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: az azonos neműekhez vonzó­dóknak is meg kellene adni a jogot, hogy olyan gyermekeket neveljenek, akiknek nem ők a biológiai szüleik. Ä cseh vígjá- téktsz-elnökéhez hasonlóan azonban ő is meghatározta, mit is ért ezen. Poliačik szerint a homoszexuális orientáltságú egyének csak olyan gyermeket fogadhatnának örökbe, akinek az egyik biológiai szülője meghalt, és a halála előtt ez azonos nemű egyénnel volt partneri viszonyban. Ez esetben a bíróság dönthetné el, hogy a gyermeket a másik biológiai szülőj éré vagy az elhunyt szülő azonos nemű partnerére bízza. Ezt ne­vezik a mostohagyermek örökbefogadásának. A liberális kép­viselő szerint minden egyéb lehetőséget kizárnak. Arról a le­hetőségről, hogy a gyermek azazonosneműpár egyik tagjá­nak sem a biológiai gyermeke, és a pár mindkét tagja egyszer­re fogadja örökbe a gyermeket, hallani sem akarnak. Ilyen kö­zös örökbefogadást ugyanakkor már Európa több országá­ban, például Dániában, Norvégiában, Svédországban, Izlan- don, az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban, de Kanada és az Egyesült Államok egyes államaiban is lehetővé tesznek. Az SaS mindezek ellenére még mindig az egyik legelfogad­hatóbb politikai tömörülés a melegek számára, hiszen a töb­bi párt ettől a témától úgy irtózik, mint ördög a szenteltvíz­től. Mindez persze részben jogos, hiszen a politikusok nem szeretnék elveszíteni a választóikat, márpedig ezek jelentős része az azonos neműekhez vonzódókat ugyanúgy ki nem állhatja, mint az összes többi kisebbséget. Amíg a másság ilyen ellenérzéseket vált ki az emberekből, a politikusoktól sem számíthatunk csodákra. TALLÓZÓ KOMMERSZANT Az orosz lakosság többsége már nem menne ki az utcára, hogy megvédje érdekeit - a legfrissebb közvélemény-ku­tatás következtetéseit ismer­tette a Kommerszant című orosz napilap. Az* Oroszor­szági Társadalmi Vélemény- kutató Központ (VCIOM) au­gusztus 18-19-én végzett felmérése szerint a megkér­dezettek csupán ötödé venne részt tiltakozó akciókban. „A tiltakozás és a sztrájk kultúrá­ját a Szovjetunió idején tűzzel-vassal irtották” - emlé­keztetett Valerij Fjodorov, a közvélemény-kutató központ igazgatója. „Az orosz hagyo­mány nem ez, hanem a gaz­dákkal való megegyezés” - ál­lította Andrej Iszajev, a Füg­getlen Oroszországi Szak- szervezetek Föderációjának alelnöke, kormánypárti kép­viselő. Szerinte ősszel kudarc vár a moszkvai Bolotnaja téri akciókra, az ellenzék nem tud olyan politikai tüntetéseket összehozni, mint tavaly télen. A VCIOM augusztusi adatai szerint stagnál a tiltakozó ak­ciók tömegbázisa. Az életszín­vonal esése miatti tiltakozá­sokban a megkérdezettek 19%-a venne részt, ugyan­annyi, mint júliusban. Azok­nak a száma nőtt azonban, akik nem vonulnának ki az utcára, ez 77% lett a júliusi 76-hoz ké­pest. Fjodorovúgy látja, a nyári társadalmi robbanástól való fé­lelem inkább az ellenzék által sugalmazott „mantra”, mivel tavasszal érzékelte az aktivitás csökkenését, és új okokat kere­sett a protestálásra. A hatalom, hogy csökkentse az elégedet­lenséget a kommunális szol­gáltatások díjának emelése miatt, nyárra időzítette, ami­kor az ilyen intézkedéseket a lakosság könnyebben viseli el. A kutató szerint a társadalmi közérzet szeptemberben rom­lik, amikor az emberek a ke­mény hétköznapokkal találják szembe magukat. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents