Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-18 / 192. szám, szombat
www.ujszo.com UJSZO 2012. AUGUSZTUS 18. Szalon 19 A faluban más romák is élnek, és ők éppúgy szenvednek Némethéktől, mint a többségi lakosság Elegük lett a szőgyénieknek a terrorizálásból Aki mostanában Sző- gyénben járt, még a levegőben is érezhette a feszültséget. A faluban rendőrautók cirkálnak, az emberek másról sem beszélnek, mint arról, mikor költözik el végre a Németh család. Tizenhárom évig tűrték a zaklatásokat, mostanra elegük lett. VRABEC MÁRIA Az, hogy a család roma származású, másodlagos, mert nem ez a gond velük. A faluban más romák is élnek, és ők éppúgy szenvednek Némethéktől, mint a többségi lakosság. Utcai veszekedésből tüntetés A Léváról odaköltözött família valamennyi felnőtt férfitagja büntetett előéletű, igencsak sokrétű bűnlajstrommal, és sokféle módját ismerik annak is, hogyan keserítsék a falubeliek életét. Leginkább a František Némethtel szemközt lakó Künyík Vilmosét. „Eltűrtem, hogy k... mocskos magyarnak hívnak, a kapum előtt kiabálják, hogy megölnek. De azt már nem nézhettem tétlenül, amikor a szolgájukat, Gyulát bántalmazták. Minden alantas munkát vele végeztettek, megalázták, megfélemlítették. Vasárnap az ifjabb František Németh a fejét verte az utca aszfaltjába. Annyit mertem szólni, hogy ne bántsa őt, erre megfenyegetett, hogy mi van, te bu- zeráns, te is akarsz kapni? Ala- bárddal jött nekem, fenyegetett, hogy megöl. Szerencsére épp akkor jártak arra a falusi rendőrök. Az anyja rögtön elkezdett panaszkodni, hogy megütöttem, hívta a mentőket, a rendőrséget, az újságírókat. Ezúttal elszámították magukat, mert itt már mindenkinek elfogyott a türelme” - mondja a férfi, aki láthatóan aggódik, mi lesz ennek a vége. A faluban különböző hírek terjednek arról, hogy szélsőséges csoportok, vagy idegenlégiósok készülnek oda rendet teremteni. Nem tudni, mennyi az alapjuk, de augusztus 12-én huszonöt motoros állt meg Némethék háza előtt, és tizenöt percig túráztatták a motorokat. Rendőri felszólításra távoztak, de nem biztos, hogy legközelebb is csak ennyi történik. Ezt a sző- gyéniek is tudják, és abban sem hisznek, hogy Némethék tizenhárom év után életmódot változtatnak. Ezért a békés megoldásnak egyeden módját látják: ha az egész ötventagú család elköltözik a faluból. Költözzön el Kunyík Vilmos! Az augusztus 5-i utcai incidens híre futótűzként terjedt el a faluban, és pár percen belül vagy kétszázan tüntettek Némethék portája előtt. A rendőrök első felszólítására szétszéledtek az emberek, de a nyugalom csak látszólagos Szőgyén- ben, mert a felszín alatt hatalmas indulatok tombolnak. Kunyík Vilmos, fia és egyik szomszédja feljelentést tettek a rendőrségen a fenyegetések miatt, és rendőri védelmet kértek. Kunyíkék háza előtt azóta éjjelnappal két rendőrautó áll, a Németh-portáról pedig alig merészkedik ki valaki, csak a gyerekeik j árőröznek a faluban. Bennünket is szemmel tartanak, és eilig érkezünk meg Némethékhez, a házigazda felesége átnyújt egy mobiltelefont, hogy a cigányok elnöke keres. Ladislav Konti mutatkozik be és ordítva figyelmeztet, hogy ők nem bűnözők, hanem a rasszizmus áldozatai. Utasít, hogy arról írjunk, hogyan fenyegették Némethéket puskákkal, láncfűrésszel, náci jelszavakkal a szőgyéniek. Amikor közbeszólok, hogy a rendőrség szerint ilyesmi nem történt, az a válasz, hogy a rendőrök is rasszisták. Ugyanezt állítják Némethék, bizonygatva, hogy a faluban soha senkit nem bántottak. „Mindig békében éltünk itt, az előző polgármester még roma seriffnek is ki akart nevezni. Egyszeriben összefogtak ellenünk, mert ki akarnak űzni” - panaszolja. Felesége arról próbál meggyőzni, hogy a fia nem Gyulát bántalmazta, hanem a nejével veszekedett, ahhoz pedig Kunyík Vilmosnak semmi köze. Hogy Gyula azóta hová tűnt, nem tudják. Az asszony folytatja az őket ért traumák felsorolását: „Ötszázan gyűltek össze a házunk előtt, a szomszéd falukból is jöttek. Attól tartottunk, megölnek bennünket, tele volt az udvarunk a benzines palackok törmelékével. A rendőrök tör- tek-zúztak a házkutatáskor, az autónk kerekeit is kiszúrták. Most vasárnap pedig ötven motoros állt meg a házunk előtt, sokkot kaptunk az ijedtségtől.” A félje még hozzáteszi, csalódott a szőgyéniekben, ezek után ő sem akar már a faluban lakni, de ahhoz ragaszkodik, hogy a házáért rendes árat fizessenek. Hogy a ház végrehajtás alatt van, arról hallgat. „Ha nem fizetnek, maradok. Költözzön el a Kunyík Vilmos a Duna túlpartjára, elvégre ő sem szlovák!” -jelenti ki búcsúzóul. Csődöt mondott az integráció Az első Felső malom utcai házat a család 1999-ben vásárolta meg, amikor Nágel Dezső volt Szőgyén polgármestere - sokak szerint az ő beleegyezésével és támogatásával. Nágel Dezső azt állítja, erről szó sincs, semmiféle haszna nem származott a lévai romák befogadásából. „Megakadályozni nem tudtuk, hogy ideköltözzenek, a saját ingatlanát mindenki annak adja el, akinek akarja. Valakit a kedvező árajánlattal, másokat csalással, zsarolással vettek rá.” A volt polgármester azt mondja, a község még a családból származó roma asszisztenst is foglalkoztatott az iskolában. „El kellett bocsátanunk, mert nem volt képesítése. Ezután kezelhetetlenné váltak a gyerekek, és a vége az lett, hogy a szlovák iskola igazgatóját megverték a szülők” - összegzi az integrációs kísérlet tapasztalatait. Némethék leleményességéből és a hatóságok tehetetlenségéből ő is kapott ízelítőt: az édesanyja színes tévéjét lopta el a család egyik tagja. Mire a rendőrök elkezdték a vizsgálatot, ő maga találta meg a készüléket egy párkányi bazárban, és ötezer koronáért visszavásárolta. „Még engem vontak kérdőre a rendőrségen, miért folytattam magánnyomozást. Az ügyet azzal zárták le, hogy az elkövető kiskorú volt, de olyan cingár gyereket neveztek meg, hogy ő egyedül azt a tévét biztos nem bírta el.” Elég baj az nekünk, hogy romák Akit csak megszólítunk, mindenkinek van egy története a betörésekről, lopásokról, gya- lázkodásokról. A legszomorúbb azonban az, amikor a helyi romáktól halljuk ugyanezt. Balázs Tibor és neje a másik Németh fivér, Milan szomszédságában lakik, kicsik és nagyok naphosszat káromkodnak rájuk. , Az utcára nem mehetek úgy ki, hogy ne titulálnának mocskos k...nak. Amikor ideköltöztek, azzal kezdték az ismerkedést, hogy betörték a fiam fejét, mert védelmébe vett egy gyereket, akitől a fiuk elvette a biciklijét. Megtámadtak, aztán ők tettek feljelentést. Nem félnek senkitől, azt kiabálják, hogy mindenkit lefizetnek, és így is lehet, mert mindent megúsznak” - mondja az asszony. Férje szerint még ki is nevetik őket, hogy közmunkára járnak, „mert ezeknek a kezében még nem volt sem ásó, sem lapát, a szennygödrüket is a község munkásai ásták ki. Röhögtek, hogy ők bizony nem fognak dolgozni a fehéreknek, dolgozzanak azok nekik. Mindig voltak rabszolgáik, hajléktalanok vagy az adósaik, nem tudom, mivel zsarolják a szerencséde- neket. Ha lenne hová, már elköltöztünk volna, mert ez nem élet. Nekem ebben a faluban még senki nem mondta, hogy büdös cigány, csak ők” - mondja elkeseredetten Balázs Tibor. Arra a felvetésre, hogyhogy két roma nem tud szót érteni, csak legyint: „Ezek elsősorban bűnözők, elég baj az nekünk, hogy romák is. Ravasz József tíz éve tartott a kultúrházban előadásokat, hogy fogjunk össze. Amikor arról volt szó, hogy egy közös kasszába mind adakozzunk, és abból váltjuk azokat a romákat, akik börtönbe kerülnek, eljöttem. Azért tartjuk be a törvényeket, hogy ilyenekkel vállaljunk közösséget?” - kérdezi. A Németh rokonság másik házának szomszédságában lakó asz- szony annyira fél, hogy a nevét sem vállalja. Éjjel-nappal lakattal zárja a kapuját, az udvarra sem mer kimenni, mert mindig akad, aki a kerítés mögül lekiabálja. „Folyamatosan éreztetik velem, bármit megtehetnek. Bejönnek a házamba, az udvaromba, lopják a pénzemet, a veteményest a kertből, füstölnek, amikor mosok. Azt akarják, hogy költözzek el, mert a házamra vetettek szemet. Sokszor azon gondolkozom, mi értelme becsületesen élni, küszködni, ha senki sem véd meg, és még ezeknek áll feljebb?” A hatóságok tehetetlenségéről Ezt a kérdést nagyon sokan felteszik nekünk Szőgyénben, és még többen fogalmazzák meg csendben a választ is: Némethék jól ismerik a törvényeket, tudnak mozogni a kiskapuk között, kapcsolataik is lehetnek a megfelelő helyeken. A falu polgármestere, Szász AttiSzász Attila, a falu polgármestere: „Egyetlen dologról vagyunk hajlandóak tárgyalni: milyen feltäelek mellett költöznek el Némethék Szőgyénből" Kunyíkék háza előtt éjjel-nappal rendőrautó áll la, aki ugyancsak rendőr volt, szintén azt mondja, aki törvényes keretek között jár el, annak meg van kötve a keze. „Számtalan esetben indult eljárás ellenük, volt, amikor sikerült bizonyítani a bűncselekményt és elítélték a tettest, de a problémát ez nem oldotta meg. Itt nem egy emberről és nem elszigetelt jelenségről van szó, hanem egy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező csoportról, aminek az alapja történetesen egy család. Mi kevesek vagyunk ahhoz, hogy elbírjunk velük, ehhez az állami hatóságok összehangolt munkájára volna szükség” - magyarázza. A szőgyéniek kezdetben bíztak a hatóságokban, feljelentéseket is tettek, de legtöbbször azt volt a dolog vége, hogy bizonyíthatóság hiányában, vagy mert kiskorú volt az elkövető, nem emeltek vádat. Az eredmény pedig az lett, hogy még őket fenyegették meg, így aztán a következő esetnél már tanúskodni sem mert senki. „Mostanra odáig fajult a dolog, hogy senki sem érzi magát biztonságban. Ezért egyeden dologról vagyunk hajlandóak tárgyalni: milyen feltételek mellett költöznek el Némethék Szőgyénből. Ha sikerül megállapodnunk, akár kölcsönt is felveszünk a házaik megvásárlására” - mondja Szász Attila, aki a legnagyobb konfliktusok idején szabadságon volt. A képviselők ugyan távollétében is urai voltak a helyzetnek, de a neheze még csak most vár rájuk. Ha Némethék ráállnák is a költözésre, feltételeket szabhatnak, ráadásul az általuk lakott öt házból egyet bérelnek, kettő pedig végrehajtás alatt áll. Nem csak Némethékkel kell tehát tárgyalni, hanem a főbérlőjükkel és a végrehajtókkal is. A romológus is tévedett Abban, hogy Némethék kezdetben az áldozatok szerepében tetszeleghettek, nagy szerepe volt Ravasz József romo- lógusnak, aki az ügy kapcsán romofóbiát és ciganizmust emlegetett. Mostanra belátta, hogy tévedett, azt mondja, nem rendelkezett elegendő információval a Németh család viselt dolgairól, bár ennek ellentmond, hogy Némethék régi jó ismerősükként emlegették. , A magyarországi és az ógyallai történések után egy roma könnyen elhiszi még a rémhíreket is” - magyarázza Ravasz József. Azóta már ő is úgy véli, hogy Némethéknek el kell költözniük Szőgyénből, de nehezményezi, hogy bűnözőknek nevezik őket. Amikor figyelmeztetem, hogy ezt rendőrégi jegyzőkönyvek és bírósági ítéletek igazolják, azt mondja, akkor sincs senkinek joga ahhoz, hogy a múltbeli vétkeiket felrója nekik. „Akik bűncselekményeket követtek el, azok a törvény előtt feleltek” - hangsúlyozza. Arról, hogy szabadulásuk után a bűnözést ott folytatják, ahol abbahagyták, az a véleménye, hogy ezt bizonyítaniuk kell a hatóságoknak. „Meggyőződtem róla, hogy Szőgyénben nincs romaellenesség. Elnézést kérek a tévedésemért, én örülök a legjobban, hogy kiderült az igazság, mert ezzel közelebb kerültünk a megoldáshoz is. De ez nem lehet az, hogy több száz ember tüntet Némethék kapuja előtt vagy odacsörtet egy csapat motoros. Az sem megoldás, hogy másik településre exportáljuk a problémát, mert ott ugyanez fog történni. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy Némethékkel megértessük, ezzel az életmóddal nemcsak a többséget veszélyeztetik, hanem önmagukat, sőt, az egész roma közösséget is” - mondja nagy meggyőződéssel Ravasz József. Hogy Némethéket is sikerül-e meggyőznie, az majd a következő hetekben derül ki. A Balázs házaspár. „Nekem ebben a faluban még senki nem mondta, hogy büdös cigány, csak ők" - mondja összeférhetetlen szomszédjairól a férj (Somogyi Tibor felvételei)
