Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-17 / 191. szám, péntek
www.ujszo.com UJSZO 2012. AUGUSZTUS 17. Vélemény És háttér 5 Idén fél, jövőre másfél milliárdot kell megtakarítani, s ez csak a költségek lefaragásával megy Takaréklángon A jövő évi költségvetés sarokszámai ismertek. És már talán nem is érvényesek. LOVÁSZ ATT11A Ha ugyanis a hiánycélt tekintjük, máris nagyobb a központi államháztartási hiány, mint amit megengedhetünk magunknak. Ebből vagy az következik, hogy a hiánycélt nem tartjuk be, vagy az, hogy további takarékossági in- tézkedésekjönnek. Jönniük kell, mert a bevételek további növelése - legalábbis úgy látszik - nem járható út. Igen, van mit emelni, akár újabb adókat bevezetni, csak akkor az ország amúgy is szürkésített gazdaságához szokott rétegek úgy fognak adót kerülni, mint a kilencvenes években. A közgazdák által szajkózott közhely, mely szerint a bevételnövelés leghatásosabb módja az adó- csökkentés, valahogy mindig bejött. És fordítva is. A sok lefaragás láttán kimondottan szembetűnő a szociális tárca kiadásainak tervezett emelkedése. Senkit ne hasson meg. A kormányzat ugyanis, ha nem akar belefutni a pofonba, nem módosíthat kéthetente egy-egy szociális törvényt, ami azt is jelenti, hogy a törvények által garantált juttatásemelés meglesz. De annál egy kanyi vassal sem több! Aki tehát abban bízik, hogy bármely egyéb szociális juttatás esetleg magasabb lesz vagy abban, hogy a költségvetéstől közvetlen vagy közvetett módon függő juttatások esetleg látványosan emelkedni fognak, nagyot téved. Nincs miből. Mint ahogyan abban reménykedni, hogy állami kórházak dolgozói vagy mondjuk a pedagógusok vastagabb borítékkal térnének haza fizetésnapon, sem éppen valós álom. Szlovákia eleinte jól teljesített, de a jó termés idején nem rakott félre, mint ahogyan sok egyéb ország sem. A tücsökről és hangyáról szóló (eredeti) Ezópus-mesét okosabb lesz megtanulni. Es ezzel nincs vége. Míg az ezredforduló kellemetlen kormányzati intézkedései (igaz, növekvő gazdaság mellett) két- három év alatt látható eredményeket hoztak, most a java még hátra van. Merthogy idén csak fél, jövőre már másfél milliárdot kell megtakarítani. S ez másképp, mint a költségek lefaragásával nem megy. Az állam legnagyobb költségei pedig - akármilyen furcsa - a közoktatásban és a szociális tárcánál vannak. Tehát ezeken a tárcákon lehet a legtöbbet takarékoskodni. Az időszerű helyzet tehát átmeneti. De senki ne gondolja, hogy úgy átmeneti, hogy jövőre már jobb lesz. Úgy átmeneti, hogy ha a gazdaság nem kezd komolyabb szárnyalásba, akkor jövőre sem lesz jobb, sőt, két év múlva sem. S akkor csak finomanjegyezzük meg: mi van, ha a gazdaság a növekedés helyett stagnálni fog? Mi van, ha a 13 százalékos munkanélküli ráta nem tartható (ami, ugye, újabb kiadás), s mi van, ha az ország üzemeit eltartó külföldi megrendelések megcsappannak? Mindez riogatásnak tűnhet, de a feszült államháztartási terv is olyan, amire csak azt mondhatjuk: bár csak valósággá válna. S még nem tudjuk, jön-e olyan „szép időjárás” a gazdaságban, hogy jelen tapasztalatunkat gyümölcsöztessük. Takarékossággal, a rossz időkre való felkészülés jegyében. Nem bírom ezt a szárazságot! Még a poharam is kiszáradt! (Peter Gossónyi rajza) A Hídnak elég nehéz lesz jól kijönni ebből a történetből, akár elér valamit, akár nem, kritika éri Kis kultúrálatlan pofoncsapás MÓZES SZABOLCS Spórolni kell - világos a jelszó. Logikus és elfogadható, ha nem tesszük, tönkremegyünk. Ám, hogy miért kell a kisebbségi kultúra támogatására szánt keretet a tavalyi közel ötödére csökkenteni, miközben status quo, status quo, status quo van, érthetetlen. A pénzügyminisztérium bemutatta költségvetési tervezetét, melyben az egyetlen, köz- vedenül a kisebbségekkel kapcsolatos részt alaposan megcsapolták. Jövőre - szemben az idei 4,5 millió euróval-csak 1 milliót fordítana a kormányzat a kisebbségi kultúrák támogatására. A jó régi recept alapján, ha takarékoskodni kell, mindenhonnan elvesznek egy kicsit - s egy-két nagy intézkedéssel dobbantanak, mint most a II. pillér legyalulásával -, ám a dotációs keret megcsapolása homlokegyenest ellentmond ennek a logikának. Ezzel ugyanis 3,5 milliót spórolna az állam, ami a 1,5 milliárdos takarékossági előirányzat - írd és mondd - 0,23 százaléka. Magyarán: lepkefing, a kisebbségi kultúrának viszont érvágás. Ezzel tehát első körben de facto fel van rúgva a százmilliószor elismételt status quo. Első körben ugyan csak egy előzetes tervezetről van szó, ami garantáltan változni fog, ám rossz hír, hogy még ebből is százmilliókat kell kihúzni, így komoly politikai akaratra lesz szükség a 3,5 milliós összeg visszaírásához. Hogyan jöhetett össze a „malőr”? Vagy a pénzügyben nem kaptak felvilágosítást a status quóról, vagy nagyon is jól tudták, mit tesznek. Előbbi esetben talán helyrehozható a hiba, utóbbi esetben a kormányzati szándék függvénye a folytatás. A második szálnál maradva, vagy azért fogott ennyire gyengén a ceruzájuk, hogy utána Fico emberi arcát mutogatva hozzáírhassanak még 3 milliónyit az összeghez („persze magyar barátaim, ez csak egy hiba volt, világos, hogy minden úgy marad, ahogy volt, hiszen a szavunkat adtuk”), vagy azért, mert úgy gondolták, itt az idő próbára tenni a Hidat, lenyeli-e ezt a békát („magyar barátaink nem gondolhatják komolyan, hogy ők kimaradnak a konszolidációból, mindenhol és mindenen spórolni kell!”). A Híd pedig, ha politikusainak egy kis esze van, nem nyeli le - ám kisebb békácskákat minden bizonnyal le kell nyelnie. Ebből a történetből ugyanis nehéz jól kijönni. Ha semmit sem ér el, borul a korábbi Smer-Híd egyezség, újabb politikai front nyílik, elesik a kormánybiztosi poszttól - ezt vissza kell adnia! - és az ezzel járó pályázati támogatási osztogatástól, s a politikai ellenfelek is fejükre olvashatják: megmondtuk, hogy semmit sem éra biztosi poszt, nem lett volna szabad az ördöggel cimboráim. Ha elintézik az összeg emelését, akkor pedig az emelés függvényében szintén jön majd a kritika. Ha nem sikerül 4,5 millióra feltornászni, „csak” pl. 3,5-4 millióra, az lesz, hogy nem kellett volna engedni a 48-ból, minden, ami kevesebb, mint az idei összeg, a korábbi ígéretek szemen köpése. Ha meglesz a 4,5 millió, akkor pedig az lesz a válasz: most bezzeg el tudták intézni az összeg megemelését, a Hídnak csak az számít, hogy osztogathasson. Habár a biztosi poszt elfogadásakor tudhatták, négy év múlva ebből nagyon nehéz lesz sikertörténetet kreálni. Most - mint ebben a választási időszakban gyakran - Ficón múlik, melyik utat választja, milyen komolyan gondolja ígéreteit. Nem túl derűs perspektíva. KOMMENTÁR Drasztikus diéta MOLNÁR IVÁN t mm A plasztikai sebész, aki egy női ügyfelét motorfűrésszel szabadítja meg a felesleges kilóitól, levágva egy darabot a hasából, az így kivérző ügyfélnek pedig merő passzióból méregdrága mellimplantátumot helyez be, hosszú börtönévekre számíthat, a sajtó pedig minimum őrült mészárosnak titulálja. Ha valaki egy egész állammal tesz hasonlót, és történetesen az adott állam pénzügyminisztere, akár még ki is tüntethetik, kiváló szakembernek nevezve őt. Ha mindez igaz, Peter Kažimír, a Fico- kormány pénzügyminisztere is kiváló szakember. A jövő évi állami költségvetés tervezetének kidolgozásakor Kažimír szeme előtt csak egy cél lebegett: 3 százalék alá csökkenteni az államháztartási hiányt, hiszen ha ez nem sikerül, uniós büntetésre számíthatunk. Márpedig a pénzügyminiszter főnöke, Robert Fico az elkövetkező időszakban is az Európai Unió mintadiákja szeretne lenni, aki ezért bármit hajlandó megtenni. Az ésszerű megtakarításokat lehetővé tevő gazdasági reformok azonban továbbra is távol állnak tőle, így kizárólag a bevételek primitív növelésére és a kiadások szintén primitív és rendkívül szelektív csökkentésére képes. Míg a vállalkozók adóterheit tovább növeli, lenyúlja a magánnyugdíjpénztárak ügyfeleinek pénzét, a legrászorultabb rétegek szociális támogatását pedig befagyasztja, a méregdrága autópálya-építésre továbbra is százmilliókat herdál el. Az államadósság közben a pénzügyminisztérium bevallása szerint is jövőre már megközelítheti a bruttó hazai termék 54 százalékát, szemben a tavalyi 43,3 százalékkal. A Fico-kormány egyik legnagyobb hibája, hogy ezúttal is csak rövid távon, a legközelebbi választásokig tartó időszakban gondolkodik. A most hozott intézkedések ugyan elegendők lehetnek ahhoz, hogy az említett időszakban sikerüljön teljesíteni az Európai Unió által elvárt költségvetési hiányt, hosszabb távon azonban a reformok elmaradása a leginkább elmaradott ágazatokban alaposan megbosszulhatja magát. Ezek nélkül ugyanis megakadhat a gazdasági növekedés, csökkenhetnek az adóbevételek, tovább stagnálhatnak a bérek és nőhet a munkanélküliek már most is többszázezres tábora. Ficónak valószínűleg ebből is sikerül majd kimagyarázkodnia magát, ráfogva az ámokfutásuk összes hibáját valaki másra, az ostor azonban végül rajtunk csattan. TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Cseh lapok egyebek közt „polgárháborúhoz” közelítő feszültségről írtak a jobbközép kormány egyházi kárpótlási törvényjavaslatának szenátusi elutasítása kapcsán, másfelől bírálták a javaslatban megtestesülő, a kárpótlás kereteinek újabb kiterjesztésére irányuló törekvést. A szenátus szerda este utasította el a képviselőház által július közepén jóváhagyott törvényt, miután az egyházi kárpótlás rendszerváltás után két évtizeddel is rendezetlen vitája az elmúlt hetekben rendkívüli módon megosztotta a cseh társadalmat. Az ügy továbbra sincs lezárva: a szenátus döntése nyomán a jogszabály szeptemberben újra a képviselőház elé kerül. „Az, ami most Csehországban az egyházi kárpótlással kapcsolatban zajlik, megközelíti a polgárháború kereteit. Barikádokat ugyan nem épít senki, de a felek börtönnel fenyegetik egymást (mi másért is tennének feljelentéseket?), s egyre terjed a gyűlölet szelleme. A tárgyilagos érvek ilyen hangulatban sajnos vesztésre állnak” - írta a Lido- vé Noviny című konzervatív napilap a „Polgárháború az egyházi vagyon miatt” című terjedelmes elemzésében. A kormány az egyházi vagyon visszaadásáról szóló törvényjavaslatában a Beneš- dekrétumok „figyelmen kívül hagyásával” és a vagyoni kárpótlás visszamenőleges határaként korábban kijelölt 1948. február 25-i dátum „áttörésével” kacérkodik - véli az El5 című mérvadó gazdasági napilap a „Felesleges kacérkodás a dekrétumokkal” című kommentárjában. Az újság rámutat: a törvényjavaslat olyan vagyont is visszaadna az egyházaknak, amelyet két, 1945-ben kiadott Beneš-dek- rétum alapján vettek el tőlük. Ugyanakkor a termőföldek egy részét is az 1947-es földreform alapján államosították, igaz azzal, hogy ezért az egyházak később kárpótlást kapnak. Az 1948 februári kommunista hatalomátvétel miatt erre azonban már sosem került sor. „Nem véletlen, hogy az összes kárpótlási törvényben az áll, hogy csak bizonyos törvénytelenségeket orvosol. Nem mindet. Az egyházak a mai törvényjavaslatban nagyon is bőkezű kárpótlást kapnak az évtizedes sérelmekért. Nincs ezért semmiféle ok arra, hogy ne fogadjunk el egy olyan egyértelmű törvényt, amely úgy lesz megfogalmazva, hogy 1948 elé visszamenni egész egyszeríŕennemleheť’-zárta írásátalap. (MTI)
