Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-02 / 152. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 2. Kultúra 7 Karlovy Vary fesztiválján az elmúlt három nap alatt még nem volt elsöprő erejű alkotás Gyertyatartó lett a glóbuszból „Kedvesem, csak nem akarsz itt hagyni?” - ámuldozott Helen Mirren, az Oscar-díjas angol színésznő Karlovy Vary fesztiválján, amikor a kitüntetését követő délelőtt férje, Taylor Hack- ford egyszer csak felállt az asztaltól a soknemzetiségű újságírócsapat előtt, és egyetlen szó nélkül elsétált mögötte. SZABÓ G. LÁSZLÓ Megejtő pillanat volt. A nagy kérdezz-felelek közben váratlanul „intim megvilágításba” került egy sokéves házasság. Mirren és Hackford a Halálbalett forgatásakor ismerkedtek meg, 1985-ben. Mihail Baris- nyikov, a világhírű szentpétervári (akkor leningrádi) táncos legendás szökéséről szólt a film, Hackford rendezésében. Helen Mirren a szovjet hatalmat képviselte benne Ivana Ga- linovna szerepében. Karlovy Vary idei fesztiváljának nyitóestjén Helen Mirren, a világ filmművészetében eddig nyújtott magas fokú művészi munkájáért Kristályglóbuszt kapott, és egyetlen mondatba sűrítve csehül köszönte meg, hogy őt választották érdemesnek erre a díjra. Volt is nagy taps a Thermal Szálló nagymozijában. A közönség állva ünnepelte a „királynőt”, férjének pedig a nézőtéren gratulált Szabó István, aki Az ajtót hozta el a fesztiválra. A Szabó Magda nemrég újra kiadott regénye nyomán forgatott, érzelmekkel teli, nagy ívű történet újabb rendkívüli alakítást kívánt Helen Mir- rentől, aki magyar rendezője minden óhaját teljesíteni tudta a kamera előtt. Sajtótájékoztatóján, amelyről pontosan fél órát késett - „Ha ketten, egyszerre indulunk otthonról, akkor minden lassabban megy...” -, többször hangsúlyozta, pályájának egyik legnagyobb kihívása volt Emerenc, Szabó Magda hőse, ilyen nehéz feladat elé ritkán állítják a rendezők. Az erdélyi házvezető szerepében, ma is úgy érzi, egy olyan második világháború utáni kelet-európai sorsot kellett ábrázolnia, amely az irodalomban is ritkaságnak számít, nemcsak a filmvásznon. S miközben azt ecsetelte, miképpen birkózott meg e nem mindennapi feladattal, magas, jó kiállású, rokonszenves félje hirtelen felállt mellette, s anélkül, hogy bármit a fülébe súgott volna, óvatos léptekkel elindult az asztal vége felé - egy kávéskanálért. Ekkor kérdezte finoman érdeklődve, egy pici kis ijedtséggel a hangjában Helen Mirren, hogy: „Kedvesem, csak nem akarsz itt hagyni?” Mire a férje: „Ne félj, nem megyek messzire!” Két ünnepi pillanata volt még a nyitóesti rendezvénynek. Az első: a prágai Caban fivérek, a minden évben valami extrát, érdekeset, látványosat nyújtó színpadi mágusok ezúttal azt találták ki, hogy - utalva a közeledő londoni olimpiára - úszóbajnokságot rendeznek a fesztiválpalota falai között. Gyanús volt a dolog, hiszen még szét sem ment a függöny, a sportkommentátor valami úszóversenyt közvetítve épp a csúcsformában levő Cseh Lászlót méltatta - csehül -, majd közvetítését megszakítva szétment a függöny, a színen öt startkövet láttunk, kék tüllfüg- göny mögött pedig fejjel lefelé, kötélen lógva öt férfi szelte a képzeletbeli medence vizét. Az illúzió tökéletes volt. Közép- Európa legrangosabb filmes mustrájáról lévén szó, nekem még A medence című francia alkotás is „beúszott”, amelyben Alain Delon, Romy Schneider és az akkor még bakfisszépségű Jane Birkin remekelt. Ivan Zachariás, a fesztivál videoklipjeinek állandó rendezője szerezte az est másik meglepetését. A tavalyi eseményekből kiindulva az idén ugyan Judy Dench „hárompercesét” kellett volna látnunk, hogy ő müyen kalandba keveredik a fesztivál szobrával, a kristálygömböt magasra emelő, üvegből fújt lánnyal, a színésznő idevágó filmecskéje azonban egyelőre várat magára. Judy Dench a legújabb Bond-sztoriban áll most kamera előtt, ezért Zachariás a tavaly ősszel életének századik évében elhunyt Otakar Vávra emléke előtt tiszteleg. Vávra a cseh mozi koronázatlan királya. Kritikusai ugyan még élete utolsó esztendeiben is a szemére hányták, hogy politikai széljárástól függetlenül minden rendszer égisze alatt aktívan dolgozott, harcos természetet soha nem mutatva, ellenállást hangosan egyszer sem tanúsítva. Növendékei közül talán a leghíresebb, Jirí Menzel a védelmére is kelt nemegyszer: „Vávra professzor a legzűrö- sebb időkben is becsületes maradt. Ami ugyancsak kevés kollégáról mondható el, aki annyi filmet forgatott, mint ő.” Zachariás fesztiválklipjében két asszonyság cseverészve sétál egy kora őszi prágai temetőben. „Vettem pár akciós csirkét, beraktam mind a fagyasztóba...” - mondja az idősebb, miközben a sírokat nézegetik. Fekete komédia a javából. Az egyik síron, később látjuk, hogy Vávráén, szokatlan gyertyatartó: a kristályglóbuszt tartó lány. „Müyen szép! - állapítja meg a nénike. - A miénk is hogy örülne egy üyennek!” És a következő képen már azt látjuk, Otakar Vávra díja, amely gyertyatartóként került ki a temetőbe, már a másüt síron díszeleg. Az angol nyitófilm, a versenyen kívül bemutatott Good Vibrations már nyomasztotta a közönséget. A belfasti punkokról szóló történet egy álmodozó zenész meséje, áld a hetvenes években lemezboltot nyit Európa egyik legveszélyesebb, a katolikusok és a protestánsok örökös viszályairól elhíresült városában. Archív felvételek és elképzelt képsorok keverednek a csaknem százperces alkotásban, de az a bizonyos eddig sosem látott személyes plusz, amitől egy üyen film érdekes lehet, hiányzik a vászonról. Sokan meg sem várták a végét. Szénaút címmel a portugálok és a finnek forgattak filozofikus westemdrámát. Bátyja halálát akarja megbosszulni 1908-ban egy középkorú, szúrós szemű, keveset beszélő, sógornőjével titkos szerelmi viszonyt folytató férfi (a markáns arcú Vítor Correia). Dolga végeztével vinné őt magával, kisfiával együtt, ám a nő nem tart vele, hiszen mással is van leplezett szerelmi viszonya. Henry David Thoreau ma is helytálló életbölcsességeiből idéz elég gyakran a film, hangulatában pedig a Volt egyszer egy Vadnyugatra emlékeztet. Tájleírása, Jorge Quintela kamerájának köszönhetően, végig festői. Erős társadalomkritikájával próbál hatni a nézőkre a lengyel Piotr Mularuk filmje, a Yuma, amelyet A Nyugat keletje szekcióban vetítettek. A kilencvenes évek elején a lengyel -német határövezetben élő huszonévesek körében ragályként terjed a „lopjunk a szomszédtól, s akkor nekünk is lesz” kéjes öröme. Mularuk alaposan elveti a sulykot, túlzásokba esve komponál olyan jeleneteket, amelyeknek a valósághoz már szinte nincs is nagyon köze. Főhőse bábuként sodródik az eseményekkel, a történet végén pedig megmosolyogtatóan él túl egy hatalmas robbanást, amelynek egészen közeli szemtanúja volt. A nagy meglepetések várhatóan még csak ezek után jönnek. MTI-HÍR Miközben a független könyvesboltokra rossz idők járnak az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, Franciaországban kifejezetten sikeresek ma is: nem mintha ott nem fordulna elő, hogy valamelyik csődbe megy, de mihelyt egy bezár valahol, szinte azonnal nyűik egy másik. „Franciaországban két dolgot nem dobnak el soha az emberek: a kenyeret és a könyveket - mondta a The New York Times című amerikai lapnak Bemard Fixot, az XO nevű kis kiadó tulajdonosa. - Németországban a zenészt tartják a legkreatívabb társadalmi tényezőnek, Olaszországban a festőt, Franciaországban viszont az írót.” Igen fontos szerepe van ebben az államnak. Míg az anJúnius utolsó előtti hétvégéjén zajlott Magyarország legél- hetőbb fesztiválja, a Fishing on Orfű (FOO). A Pécstől néhány kilométerre elterülő orfűi völgyet egy hétvégére mindig a barátság és a zene lengi körül több ezer ember részvételével. Idén, az ötödik Fishingen először mutatkozott be szlovák zenekar. A pozsonyi Longital formáció első este lépett az A38-es színpadra. Sajnos kevesen voltak kíváncsiak a zenéjükre, ám ennek ellenére a maroknyi ember is rendkívül jól érezte magát. Lovasi András, a fesztivál egyik főszervezője is a színpad előtt hallgatta végig a fellépést. A koncert után szlovákul invitáltuk beszélgetésre a kétfős zenekart, akik viccesen megjegyezték, hogy szívesen adnak interjút, de kizárólag magyarul. Mint utóbb kiderült, Dano Salontay és Shína rengeteget koncerteztek már Magyarországon, s a koncert alatt is feltűnt, hogy Dano a dalok címét magyarul is bemondta: „Ha Magyarországon játszunk, akkor igyekszem megtanulni valamit, s ez a számok címeivel golszász könyvvilágban a piac szabadon diktálhat, Franciaországban a szabott ár gátat jelent számára. A Lang-törvény, amelyet 1981-ben kezdeményezőjéről, az akkori szocialista kulturális miniszterről neveztek el, kötelező árat írt elő a francia nyelvű könyvek számára. A forgalmazók - ideértve az Amazon internetes könyváruházát is - nem adhatnak 5 százaléknál nagyobb kedvezményt a kiadó árlistájához képest. A kis könyvkereskedők megbecsülésének egyik jele, hogy a francia közszolgálati televízióban mindennap szót kapnak a nagy könyvházaktól független boltok vezetői, akik egyéni ízlésük és saját tapasztalataik, vevőik véleménye alapján ajánlanak regényeket, olvasnivalót a tévénézőknek. kezdődik: Kék tenger vagyok; Mi ketten; Tükör. Tehát ha felkonferálom a számokat, akkor igyekszem ezt magyarul tenni, esetenként valamit mondani is magyarul a közönségnek.” A tizenkét évvel ezelőtt alakult zenekar már fellépett Budapesten, Pécsett, Győrben, Szegeden, Egerben, de New Yorkban is. így érthető, hogy ragadt is rájuk jócskán a mi anyanyelvűnkből. De hogy kerül egy szlovák zenekar a fetői szépségű Or- fűre, a magyar alternatív zenekarok legnagyobb fesztiváljára? ,A Gombaszögi Nyári Táborban játszottunk tavaly nyáron Krasznahorkaváralján. Utánunk fellépett egy zenekar, és bár nem nagyon értek magyarul, de azt hallani lehetett a szövegekből, hogy nagyon költőiek. El is gondolkodtam azon, jobban meg kéne tanulnom a nyelvet. A Kiscsillag zenekar volt az, melynek Lovasi András a vezetője, aki a FOO fesztivál egyik főszervezője is egyben. Végül nekik szintén tetszett a mi zenénk, így a koncert után megittunk néhány pohár bort és András meghívott bennünket a Fishingre. Ezért vagyunk itt” - magyarázza Dano. (Kép: Edmór Béla) Az első szlovák banda az orfűi fesztiválon A Longital a Fishingen ANGYAL SÁNDOR Helen Mirren nem megy el üres kézzel a fesztiválról (Kép: SITA/AP Photo/CTK, Vit Simanek Könyvkereskedést működtetni igazi küzdősport Még nyílnak a boltok a Franciaföldön
