Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-03 / 153. szám, kedd
16 INTERJÚ FOCITIPP ■ 2012. JULIUS 3. www.ujszo.com N éhány hete jelent meg a sportfogadási maffia és a profi futball kapcsolatát tárgyaló könyved. Milyen az eddigi visszhang? Egyértelműen pozitív. Olvassák a kollégák, olvassák a focisták, és remélhetőleg a futballszerető szurkolók is. Hallottam olyan klubvezetőről, aki csapata minden játékosának megvette a könyvet. Az előszóban azt írod: pletykák, gyanús jelek mindig voltak, de a szenny mértékéről egészen a legutóbbi időkig nem volt tudomásod. Mi az, amit megtudtál? Találkoztam olyan játékosokkal, akik benne voltak a csalásokban, s az ő elbeszéléseik alapján kiderült számomra, hogy a magyar futball- közeget szinte teljes egészében behálózta a bundamaffia. Azt akartam megírni ebben a könyvben, fikciós irodalomnak álcázva, hogy itt nem néhány játékosról van szó, akik egykét meccset eladtak ezer euróért, hanem rengeteg érintett játékosról és rengeteg eladott meccsről. Mennyi az a rengeteg eladott meccs? A kétezres évek elején fordulónként minimum négy NBl-es mérkőzés eredményét manipulálták, s akkor még nem is beszéltünk a sokkal kisebb figyelmet kapó, párszáz néző előtt játszott, valójában tét nélküli Ligakupa-meccsekről. Ki lehet számolni, hogy egy szezonban ez hány találkozót jelent. Magyarországon nyomozás indult a fogadási csalások ügyében, megtörténtek az első őrizetbe vételek is. Van ennek elrettentő hatása? Csökkent a manipulált meccsek száma? A csalók közül néhányan óvatosabbak lettek, de nem álltak le. Tavasz- szal beszélgettem egy élvonalbeli futballistával, az ő elmondása szerint a bundaszervezők most is aktívak, és ebben a szezonban is bundáztak meg meccseket. A maffia nem fogja bezárni ezt a jól jövedelmező boltot csak azért, mert néhány kis hal horogra akadt. A főkolomposok ugyanúgy csinálják tovább a piszkos üzleteiket, legföljebb annyiban változtak a módszereik, hogy már nem telefonon, hanem skype-on egyeztetnek. Legyőzhető a bundamaffia? Nem győzhető le. A bundamaffiával szemben semmi esélyünk nincs. Ez elkeserítően hangzik, pedig így van. Ebben az iparágban ugyanis hatalmas összegekről van szó... Ezer euró? Ugyan már. Itt százezer eurókról beszélhetünk meccsenként. Volt olyan magyar futballista, aki egyeden NB2-es - ismédem: nem élvonalbeli, hanem NB2-es - mérkőzés manipulálásáért ötmillió forintot kapott a maffiától... Ha hitelt adhatunk a bundaügyben gyanúsítottként szereplő H. Gábor nyilatkozatának - hogy 500 olyan labdarúgó van, mint ő -, akkor adódik a kérdés: vannak egyáltalán tiszta focisták Magyarországon? Vannak. Ez biztos. Nem sokan, de vannak. S ma már jobban odafigyelnek arra, hogy mi történik körülöttük. Könyved egyik jelenetében tett- legességre kerül sor egy becsületes játékos rátámad bundázó csapattársaira az öltözőben. Ez valóban megtörtént? Amit a könyvben leírtam, annak a 90%-a valós esemény. Ez a verekedés egy NBl-es mérkőzés szünetében zajlott, egy vidéki együttes játékosa nekiesett két csapattársának azzal, hogy „eladtátok a mécsesét, ti szarházik”. Ez a szünetben történt, az egyik érintett ezek után cserét kért, és lázasan telefonálni kezdett a bundaszervezőkkel, hogy akadt egy kis gond, majdnem lebuktak, most mi legyen. A többi beavatott játékossal úgy beszélte meg, ha a második félidőben kimegy a lelátóra, és leül a kispad fölé, akkor folytatódik a meló, ha viszont az öltözőben marad, akkor le van fújva az egész. Végül kiment a lelátóra, a csalást folytatták, két góllal kikaptak - a bundaszervező kérésének megfelelően. Ennek az ügynek lett folytatása a csapaton belül? Benkő Gábor: Futballgyilkosok Szeptembertől \ sorozatként a Focitippben! ! A következő hetekben mosolyszünet volt az öltözőben, de aztán minden ment tovább a maga útján. Hány ember kell egy meccs manipulálásához? Három-négy. Ha biztosra akarnak menni, akkor a kapust is be kell avatni. Meg az edzőt, nehogy lecserélje a beépített embereket. Extra kérésnél pedig jó, ha övék a bíró is, aki szükség esetén addig vezeti a mérkőzést, amíg ki nem alakul a maffia által megrendelt eredmény Hogyan kell elképzelni a bunda- szervezést? Egy NBl-es mérkőzés fölkerül az ázsiai fogadási portálra, ahol élőben - tehát meccs közben is - lehet rá fogadni. Ezután a magyar bundaszervezők egyike felkeresi a cinkosát az adott csapatban, s ad neki x ezer eurót, hogy tessék, csináljátok meg a meccset, ez és ez a megrendelés, kapjatok ki két góllal, például. A bundaszervezőnek mindegy, hogy hány játékos lesz beavatva a tervbe, a lényeg az, hogy hibátlanul elvégezzék a melót. A kezdő sípszóig még mindenki visszakozhat. Mert előfordul, hogy megbetegszenek, lesérülnek, és emiatt nem tudják garantálni a megbízatás teljesítését. Semmi gond, elég jelezni, hogy sztornó. De amint elkezdődik a meccs, onnantól kezdve nincs visszaút, a kért eredményt hozni kell, bármi áron. Ha másként nem megy, akkor összehoznak három tizenegyest vagy lőnek két öngólt tíz perc alatt. A könyvben szerepel egy Drágán nevű fútbalbsta, aki 27 évesen visszavonult, és a bundamaffia egyik központi alakja lett. Ő is valós szereplő? Nem Dragannak hívták, ennyi a különbség. Egy délszláv futballista, aki a magyar élvonalban szerepelt. Sokra vitte a bundaszervezéssel, később többedmagával egymillió eurót tett föl egy manipulált BL- meccsre. Egymillió eurót. Ez döbbenetes szám, és választ ad arra a kérdésre is, hogy vége lesz-e valaha a fútballbundának. Nem lesz vége. » Már a könyv megjelenése előtt megfenyegették, és azt tanácsolták neki, jobban teszi, ha a továbbiakban nem foglalkozik ezzel a kényes témával Mert amíg ilyen pénzek forognak a fogadási csalásban egyeden meccs kapcsán, addig hiú ábránd azt remélni, hogy megtisztulhat a foci. Számoljuk csak ki: 2-es szorzóval kétmilliót nyernek, amiből a tiszta haszon egymillió euró. Kilencven perc alatt! Ebből aztán jut a futballistáknak, és jut a fogadóirodák alkalmazottainak is, mert a maffiának ott is vannak beépített emberei, a különböző fogadóirodákban. Az ő feladatuk például az, hogy a gyanús tétek ellenére se töröljék a meccseket a kínálatból. Ez a „Drágán” hívja fel a könyvben a beszervezett futballisták figyelmét arra, hogy tilos kiadniuk másnak a tippeket, és tilos megjátszaniuk a meccset saját szakállukra. Miért? Mert csökkennének az oddsok. Volt egy olyan kupameccs, ahol a megegyezés értelmében a második félidőben kellett születniük a góloknak. Csakhogy az egyik gyanútlan csatár nagyon elemében volt, többször is gólhelyzetbe került, mire odaszóltak neki, hogy nyugi, ne siess, majd a második félidőben annyi gólt rúgsz, amennyit csak akarsz. A csatár, bár nem volt beavatva, ebből a mondatból rájött, hogy manipulált meccsről van szó, és megpróbált profitálni az információból: szólt a lelátón ülő, sérült csapattársának, játssza meg az online fogadóirodáknál, hogy sok gól születik a második félidőben. Ez a csapattárs a tribünön ülve azonnal intézkedni kezdett, de alig telt el néhány perc, amikor megcsörrent a mobiltelefonja. A bundaszervező hívta, aki valamilyen úton-módon megtudta, hogy kiszivárgott a tipp, s valaki más is megpróbál hasznot húzni az ő meccséből. A maffiózó csak annyit mondott a telefonba: most rögtön álljatok le, és vegyétek ki a pénzt, mert ha sokan toljuk ugyanazt a meccset, akkor csökkenni fognak a szorzók. S adott nekik 2 ezer eurót, zsebbe. Vigaszként. A Futballgyilkosokban említesz egy klubot, amely „látványpékségként” működött: a klubvezető kiszolgáltatta a csapatot a bundamaffiának, s a futballistákat nem ő, hanem a maffia fizette. Valóban működhet ilyen módszerrel egy élvonalbeli klub?
