Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-20 / 167. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 20. Vélemény És háttér 5 Nem népnyúzó nagyurak hozták létre, megalapítását a keresztény vallás alaptanai feltételezik Egyháztalanítási tévhitek A Bezák-ügy számos kérdést vetett fel, és sokrétű reakciókat szült. Hívőnek, nem hívőnek egyaránt megvan róla a véleménye. Ami jó. A gond ott kezdődik, ha ezek tévhitekből indulnak ki. MÓZES SZABOLCS Az egyházat meg kell szüntetni, a történelem szemétdombján a helye; hitélet egyház nélkül is lehetséges - egyebek között ilyen summázatokkal is találkozhatunk. Ezek tökéletesen rávilágítanak az egyházzal - főként a katolikus egyházzal - kapcsolatos beidegződésekre és hiedelmekre. A fenti gondolat- menet abból a feltételezésből indul ki, hogy az egyház valamiféle utólagos kreálmány, melyet feudális nagyurak vagy titokzatos összeesküvők hoztak létre azért, hogy sanyargathassák a népet. E szerint a teória szerint az egyház önmagában ellentétes a krisztusi tanítással. Ezzel szemben az igazság az, hogy az egyházat - ha a vallás alapkönyvéből indulunk ki, mert mi másból indulhatnánk ki? - maga Krisztus alapította. Az általa elrendelt és felvázolt szerkezet és elvek alapján működik kétezer éve - s tegyük hozzá, hogy az első 300 évben, a véres keresztényüldözések idejében is így volt ez. Minek az egyház az igaz és őszinte hithez? Egyház nélkül is lehet aktív hitéletet élni - így a következő tévhit. Ha valaki ezt komolyan gondolja, felüti a Szentírást, s megpróbál a szerint élni, rájön, hogy ez közösség, egyház, papok/lelkészek nélkül lehetetlen. Nem csoda, hogy gyakorlatilag nincs olyan keresztény, aki szoliterként, egyházi közösségen kívül lenne gyakorló hívő, az ilyen nézeteket pedig szinte kizárólag nem hívőktől vagy „papíron” keresztényektől lehet csak hallani. „Egyházügyben” a kereszténység egyébként nincs egyedi helyzetben. Szinte nincs olyan vallás a világon, amely egyház nélkül működne - nem véletlenül. A történelem során azok is, akik nem értettek egyet egyházuk tanításával vagy vezetésével, és elszakadtak tőle, (saját) egyházat alapítottak. Az egyházak szerkezeti felépítése különbözhet, ám adott és ritkán módosul. Az, hogy pontosan ki kit választ és milyen módon, másodlagos, hiszen egy pap ugyanúgy az egyház tagja, mint a hívő vagy a pápa. Ha a hívek választják a plébánosukat, ugyanúgy egyházról beszélünk. A protestáns felekezetek nagy részében ez a realitás, ám a vá- lasztásos módszer sem ellenszer az esetleges visszaélésekre. Ezeknél is voltak besúgó papok, itt is, ott is előfordulnak morális csődtömegek. Mondhatnánk: azért, mert semmi sem tökéletes, ami evilági... Az egyház a történelem szemétdombjára való, meg kell szüntetni - így a következő tétel. Amellett, hogy ez teljes mértékben ellentmond a demokrácia elveinek, számos kérdést vet fel. Ki szüntesse meg? Az állam, a tagok akarata ellenére? így a bolsevik és totalitárius rendszerek akartak eljárni. A kívülállók egyébként is milyen jogon tennék ezt? A hívők? Azok aligha szüntetnék meg, mert ezzel - mint fentebb írtuk - hitükkel mennének szembe. így bele kell nyugodni, hogy az egyház meg- szüntethetetlen, csak híveinek elfogyása esetén múlna ki - magától. Róbert Bezák leváltása sajnálatos tény, mely sok kérdőjelet hagyott maga után. E sorok szerzője szerint ártott is a katolikus egyháznak, ám mindig jobb, ha tisztán látjuk az alaptényeket, mielőtt egyházhalált vagy beszüntetést vizionálnánk.- Hölgyem, ne mondja, hogy ilyen adottságokkal nem jutott ki a londoni olimpiára...! (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Bankárterror MOLNÁR IVÁN Robert Fico e héten újabb frontot nyitott a hazai bankok ellen: a kormányfő több százezer eurós pénzbüntetésekkel kívánja meggátolni, hogy a bankok a rájuk kivetett extraadó terhét az ügyfelekre hárítsák át, a szemükre vetve azt is, hogy idén folyamatosan növelték szolgáltatásaik árát. „Eddig semmilyen lépést nem tettünk a bankok ellen, azonban tudunk harapni is” - erőskö- dött a kormányfő. Ficónak nem ez volt az első ilyen kirohanása a bankok ellen, és valószínűleg nem is az utolsó. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az efféle kirohanások többnyire csak a választótábor növelését szolgálják, bármiféle valós eredmény nélkül. Egy ideig még hallgathatjuk a nagy szavakat, majd megint hoznak egy olyan törvényt, amelyet a bankok könnyedén kijátszanak. A pénzintézetekkel kapcsolatos szabályok szigorítására ugyanakkor égető szükség lenne, hiszen a Szlovákiában működő, többnyire külföldi kézben levő bankok mára olyan díjakat szabnak az ügyfeleiknek, amilyeneket csak akarnak. Azt persze elismerjük, hogy a bankok nem humanitárius szervezetek, nem azért hozták létre őket, hogy másokon segítsenek. A profit az egyetlen istenük, amiért bármit hajlandók megtenni, hiszen akinél a pénz, annál a hatalom. Az viszont már gond, hogy a bankok nem szégyellnek ezzel a hatalommal alaposan visszaélni. Tulajdonosaik a gazdasági liberalizmus, a minél „szabadabb” piac élharcosai, hiszen hatalmukat csak akkor használhatják a profit további növelésére, ha az állam minél kevésbé szól bele a működésükbe, magukra hagyva a kiszolgáltatott ügyfeleket. Mára az emberek többsége természetesnek tartja, hogy a pénzét szinte ingyen, szégyenteljesen alacsony kamatra adja kölcsön a banknak, ameíy ráadásul akkora díjakkal terheli a betéteket, hogy- az inflációt is figyelembe véve - mindenki csak veszít, ha a bankra bízza a pénzét. Ugyanakkor, ha véletlenül kölcsönre szorul, olyan szigorú feltételeket szabnak, hogy azoknak az emberek egy jelentős része meg sem felel, akik pedig mégis hitelhez jutnak, azokat igyekeznek a lehető legjobban meg- kopasztani. így nem csoda, hogy míg bérünk az egyik legalacsonyabb, hitelünk az egyik legdrágább egész Európában. A bankok természetesen egész elemző osztályokat tartanak fenn azért, hogy nekünk, „buta parasztoknak” elmagyarázzák, miért is jó ez számunkra. Az idei díjemeléseket például azzal indokolják, hogy az elmúlt időszakban csökkent a díjakból származó profitjuk, mivel visszaesett az érdeklődés a hitelek iránt. Arról persze hallgatnak, hogy a hitelek iránti érdeklődés nagyrészt azért csökkent, mert olyan feltételeket szabtak az igénylőknek, amelyeknek csak kevesen képesek megfelelni. Mit tehetünk a helyzet javítása érdekében? A rossz hír, hogy Fico akkor sem tudna sokat tenni, ha komolyan gondolná, amit mond. Az államok fejére nőtt bankszektor megregulá- zásához mára minimum uniós összefogásra lenne szükség, és talán még ez sem lenne elegendő, hiszen a pénz minden- hatóságával szemben az uniós politikusok is ingatagnak bizonyulhatnak. A bankok ügyfelekkel szembeni terrorját így még lesz elég időnk „élvezni”. Megtapasztalhatnák azt is, hogy a mélyszegénységből való elrugaszkodás önerőből nem megy Katasztrófatúra vagy tanulmányi út LOVÁSZ ATTILA Karavántúrára indult Hlina és Matovič képviselő, s bár ők nem ezt állítják, a túrafelhozatal a katasztrófaturizmusra emlékeztet. A romatelepekre indultak ugyanis, s azóta a honi bulvárnak akkor is van miről írnia, ha az ügyeletes celebkének éppen nem csúszott le a bugyija. Pedig ej, de jó körutazás lehetne! Annyi mindent megtanulhatnának a t. honatyák, ami aztán gazdagíthatná az ő amúgy is nagyon széles látókörüket mindannyiunk javára. Megtanulhatnák pl. azt, hogy a romatelepek nem azonosak az összes romával. Majd ezután megtanulhatnák, hogy a mélyszegénységbe vezető út szép hazánkban nem két héttel ezelőtt kezdődött. Mint ahogyan azt is, hogy a mélyszegénységből való elrugaszkodás önerőből nem megy. Ha igen, az a kivétel, ami aztán címlapra való, megéltük, tudjuk, nagyon szép, csak ritka. Megtanulható az is, hogy egykori pártállamunk a segítséget nagyon de nagyon elszúrta, mert a megoldás nem az infrastruktúra nélküli romatelep lecserélése egy parkettás három szoba összkomfortra. Nem lehet, mert az olyan, mintha Hlina és Matovič uraknak holnpatól kezdve digitális vezérlésű, Szilikon-völgybe tervezett schönbrunni palotában kellene élniük - de a mai bérükből, mai tudásszintjükön. Meg aztán: megtapasztalhatnák azt is, amit e sorok írója, aki mindeféle médiafelhajtás nélkül látogatta meg Szlovákia legelesettebb telepeit - igaz, nem politikai, csak újságírói szándékokkal. Megérkezve a telep szélére, s beszélgetve az odacsődülő gyerekekkel megjelennek a „kérem”, a „bácsi”, a „köszönöm” vagy akár a „csókolom” szavak, amelyeket a pesti vagy a pozsonyi flaszteren egy negyvenes ember már ritkaságként sem hall. S ezekre a gyerekekre mondják valakik, még a politikában is, hogy képtelenek normákat elsajátítani. A képviselő urak tapasztalhatnák, hogy gyerekek egyedül soha nem kószálnak, mindig van társaságuk, mindig többen vannak, és van egy idősebb társuk. Ezt a pszichológia szociális készségként könyveli el, ami bizonyos roma családokban akkora mértékű, amilyet a nem romáknál elképzelni nem tudunk. És végül rájöhetnek arra, hogy amit az SDKÚ elnöke megoldásnak tart, az nem megoldás. A telep engedély nélküli házainak lebontása nem lehet kezdet, csak cél, hiszen hová mennek majd a nyomorultak? Az illegális épületek ledózerolását szívesen is vennénk, ha az a pozsonyi Sánc utcában, az aranyáron értékesített Zerge-hegyi parcellákon kezdődne és a környezetvédelmi területeken felhúzott vi- kendházakkal folytatódna. Nos, akkor hiteles lenne az ülegális épületek és a buldózerek emlegetése. Ha mindezt a képviselő urak nem vették észre, nem tapasztalták és továbbadható módon nem sajátították el, akkor csak a public relation bűnébe estek, mivel képviselői mandátumukkal a katasztrófaturizmus szegmensét erősítették. Ami, ugye, normál társadalomban minimum etikátlan. Hát majd meglátjuk a következő parlamenti ülésen - hírlik, lesz ott egy szociális törvénycsomag... FIGYELŐ Figyelem övezi a Csatáry-ügyet A The Sun fotókkal illusztrált terjedelmes cikkben számolt be a háborús bűncselekmények elkövetésével meggyanúsított Csatáry László budapesti őrizetbe vételéről. A The Sun még vasárnap két teljes újságoldalt megtöltő riportot közölt arról, hogy oknyomozó riporterei megtalálták a Budapest egyik „elegáns kerületében élő” Csatá- ryt. Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsá- lemi vezetője a lapnak kijelentette: szeretne „szívből jövő köszönetét mondani” a The Sunnak azért „a fantasztikus erőfeszítésért”, amely Csatáry László őrizetbe vételét lehetővé tette. A párizsi Le Figaro szintén beszámolt Csatáry előállításáról. A lap megemlíti: „tíz hónappal a Simon Wiesenthal Központ feljelentése után a magyar igazságszolgáltatás akcióba lépett”. A szerző idézi Serge Klarsfeld egykori nácivadászt, aki szerint a letartóztatás „a nemzetközi közvéleménynek tett kompromisz- szum”. A lap úgy véli: „a magyar igazságszolgáltatást kettősség jellemzi”, példaként említve, hogy a háborús bűnök elkövetésével vádolt Képíró Sándort tavaly bizonyítékok híj án felmentették. Vári István Stéphane Párizsban élő szociológus írását a Libération című baloldali francia napilap véleményrovata közli. A szerző szerint a „lappangó antiszemitizmushoz idegengyűlölő és revizionista folklór társul” Magyar- országon. (MTI)
