Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-16 / 163. szám, hétfő

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 16. Eldönthető, mi jár az Isten nevét bitorló császároknak és mivel tartoztok az Isteneteknek A klérus szennyese Kiderült, Bezák érsek nevét azért is kellett csu­pa kisbetűvel beírni a va­tikáni gittegylet nagy­könyvébe, mert reveren­da helyett itt-ott farmer­ben feszített a fiatalok között. BARAK LÁSZLÓ Meg, minő borzadály, „pápa úrként” emlegette volna XVI. Benedeket. Legalábbis ez jön le abból a dokumentumból, amit a szlovák hírtévé hozott nyil­vánosságra a hétvégén. A do­kumentum egyébként állítólag a vatikáni elhajlásvizsgáló ink- vizítorok által Bezák atyának feltett keresztkérdéseket és az ő válaszait tartalmazza. A szóban forgó dokumen­tumból egyértelműen kiderül, ami egyébként eddig is nyilván­való volt a csökött földi aláve­tettséget, a vakhitet elutasító ha­landók számára: Bezákot igenis a szlovák püspöki kar begyöpö­södött konzervatíyjai jelentet­ték föl a Vatikánban. Ellenkező esetben nem kellett volna szem­besülnie egy olyan váddal is, hogy ő a szlovák püspököket konzervatívoknak, urambocsá, begyöpösödött vénembereknek tartja. Miközben önmagát mo­dem, felvüágosult, és ami min­dennek a teteje, liberális lelki pásztorként igyekszik eladni. Bele lehet gondolni, hogy az Istent majdnem közvetlenül ki­szolgáló XVI. Benedek honnét a fészkes fenéből tudott volna az efféle „intim” merényletekről, ha nem a vérig sértődött szlovák püspökök jelentenek neki üyesmiket? Akik egyébként e tekintetben nem is tagadtak, hi­szen a szlovákiai katolikusok nyáját azzal etették Bezák bot­rányos eltávolítását követően, hogy a pápa igenis mindent lá­tott és tudott a nagyszombati érsekségen történtekről. A visz- szavonhatatlan verdiktet pedig, ügymond, gyötrelmesen fele­lősségteljes töprengést követő­en hozta meg... Tessék elképzelni, micsoda lelki teher lehetett Ószentsége számára, mennyit kellett Isten bocsánatáért esdekelnie, ami­kor az említett dokumentum tanúsága szerint megtudta a püspököktől azt is, hogy a nagy- szombati egyházmegyében „ké­tes múltú, homoszexuális, sőt gyermekes papok” rontják a Va­tikán imidzsét a nyilván Luci­ferrel kokettáló Bezák érsek sleppjében...! Vagyis - Szodo­ma és Gomora! - micsoda kupi van ottan... Lehetséges ilyesmi Isten fölkent szolgái között! ? - kaphatja föl a fejét a nyáj egy-egy ártatlan báránya/birkája. Ejha, lehetséges ilyesmi egy­általán Isten fölkent szolgái kö­zött!? - kaphatja föl a fejét a nyáj egy-egy ártatlan báránya/ birkája a klérus immár ki tudja, hányadszor napvilágra került szennyese miatt... Hogy kétes múltúak, homoszexuálisok és a cölibátust lesajnáló gyermekes apák hinthetik napra nap Isten igéjét?! Ó, mármint a Minden­ható, meg csak néz, mint a mo­ziban?! Es nem szakajtotta rá­juk már régen a mennyeknek cifra boltozatját...?! Bár igaz, Isten útjai kifür- készhetetlenek. Abból talán csinált világra szóló égszaka­dást, földindulást, hogy gyer­mekmolesztáló pedofil szolgái is akadtak/akadnak?! Meg szimpla csalók, tolvajok?! Khm, fasiszták?! Plusz a kommunista titkosrendőrségnek annak ide­jén rendszeresen köpő vam- zerek...? De azért föl a fejjel jámbor is­tenhívők! Létezik kiút az Isten földi császárainak képében tet­szelgő romlott főpapok csapdá­jából is. Jézus egyébként miért mondta volna annak idején elődeiknek: ,Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” Csak azt kell eldönteni, mi jár az Isten nevét bitorló császárok­nak és mivel tartoztok az Istene­teknek. (Peter Gossányi rajza) Margit néni, vigyázzon a dézsmálókkal! Olyan drága lett a zöldség, hogy nem állok jót magamért. KOMMENTÁR Száz békés nap MOLNÁR NORBERT Nem panaszkodhat Robert Fico és kormánya. 2006-tál ellentétben megkapta alOOnapota médiától és a közvéleménytől. Az ellenzék akkor is megadta neki, és most is. Sőtjavaslatokatfo- galmazott meg, melyekből egy-kettőt meg is fo­gadott a miniszterelnök. A különféle társadalmi szervezetekis hallgatnak, hiszen akormányfő valamiféle társadalmi egyeztetés címén terített asztal mellett mindig meghallga Ja véleményüket, legalábbis ezt a látszatot kelti. A kirakatban egy hihetedenül érzékeny, konszenzuske­reső, csakis a nép javát szem előtt tartó, visszafogott, nyitott, européer kormányfőt láthatunk. Pedig nem feltétlenül erről van szó. Egyszerűen csak kitalálta magát, és következetesen ragaszkodik új imidzséhez. Rájött, hogyha Brüsszelben jó fiú lesz, akkor itthon majdnem mindegy, mit csinál, ha a demokra­tikus kereteket nem lépi át. Ahatárokat feszegetni lehet. A kisebbségeknek megígérte a status quót, s ugyan nem mi­niszterelnök-helyettesi szinten, de a kormánybiztos nemzeti­ségi, sőt, ellenzéki. A civil szervezeteket nem hívta meg a nagy nemzeti kerékasztalhoz, de meghagyta a saját kormánybizto­sukat. A szociális biztosító éléről sem távolította el a ráter­mett, ám ellenzéki igazgatót, igaz, ő később maga távozott, mondván, ezekkel nem lehet. Tényleg nem lehet? Foga fehérje annak is van, akiét egy pilla­natra sem látjuk. Ficónak olyan intézkedései mennek át, ami­lyenekért Orbánt gondolkodás nélkül megintették Brüsszel­ből. Európa legnagyobb bankadóját rohasztotta a szlovák ban­kok nyakába és ezáltal a miénkbe anélkül, hogy valaki hango­sabban fékezésre szólította volna fel. Éppen elcseni minden le­endő nyugdíjas nyugdíját, de mert ez a mánakjó, a mostani nyugdíjasoknaknemárt, megteheti. Ráteszi a kezét az egész­ségbiztosítókra, mondván, a verseny nem tesz jót a szegmens­ben. Marad egy, állami, az legalább képes hatalmas vesztesé­geket felhalmozni, viszont többet is lehet lopni a rendszerből, mert ezt a magán-egészségbiztosítók, a maguk racionalitásá­val nem engedik. Aránylag békésen és nagy felháborodás nél­kül leváltja a köztévé és rádió igazgatóját mondvacsinált okok miatt, az alkotmányossághatáraitsúrolva. Ez csak néhány példa. A klientelizmus különböző formáiról nem is írtunk. Armani öltönyben, több tízezres karórával, az uniós szalonok viselkedési szabályait betartva megteheti. Mindent lenyomhat Brüsszel torkán. A következő 1400 nap alatt sem számíthatunk másra. Mosolyogva, intelligensen ráte­lepszik mindenre, mi pedig elismerően vesszük tudomásul, hogy társadalmi béke van, és nem vesszük észre, hogy valaki kiürítette a zsebünket. Megkapja a következő 1400-at is. FIGYELŐ Restitúció ellenszélben „A rendszerváltás után két évtizeddel is hiányzik az aka­rat az államosított épületek visszaszolgáltatásához” - je­lentette ki Böcskei László, a nagyváradi római katolikus egyházmegye püspöke. Az egyházfő elmondta, benyúj­tott visszaigénylési kérelmük mintegy hatvan százalékában született döntés eddig, sok épület tulajdonjogát pedig visszaszerezték ugyan, de a használati jog továbbra is az abban működő állami intéz­ményeké. (Krónika) Mit kezd az ország pl. azzal, ha több ezer munkavállaló nyomásgyakorlásba kezd, és egyszerűen kijelenti, több jár, most és azonnal? Nővérekről, ügyészekről, alkotmánybírákról meg a pénzről LOVÁSZ ATTILA Az Alkotmánybíróság hatá­rozott. Előzetes döntése alap­ján felfüggesztette annak a jog­szabálynak a hatályát, amely az egészségügyi nővérek bér­minimumát határozta meg. Tette ezt a főügyész hivatalá­nak javaslatára, az AB-tól telje­sen szokatlan, mondhatnók, Forma i-es sebességgel. Szeretnénk bízni abban, hogy tette ezt az AB a társada­lomért érzett felelősségtudatá­val, az intézményt egyértelmű­en meghatározó szakmai és er­kölcsi étosszal átitatva. Szeret­nénk azt hinni, hogy a főügyészi hivatalban is számos olyan ügyész ül, aki, amint meglát va­lami törvénytelent, csapot és papot otthagyva rohan hivata­lába, hogy gátat szabjon a tör­vénysértéseknek. És szeretnénk azt is hinni, hogy mindez mind­annyiunk javára, a köz javára történik. Csakhogy az efféle bi­zalomnak és hitnek komoly ké­telyek állják útját. A nővérek bérének gyakorla­ti befagyasztása egy olyan fő­ügyészség beadványa alapján történt, amelynek több mint egy éve nincs főügyésze. A par­lament megválasztotta, de a választás FORMÁJA miatt al­kotmányossági kételyeket fo­galmazott meg az államfő, s amíg azokat a taláros testület nem oszlatja el, nem hajlandó formálisan kinevezni a fő­ügyészt. A főügyészi hivatalt pedig a helyettes főügyész irá­nyítja, akadályoztatása esetén pedig senki sem. A taláros tes­tület pedig nem siet a döntés­sel. Nagyon nem. Kíváncsian várjuk a döntést, mert a beadványra egyelőre csak a törvény hatályának ide­iglenes felfüggesztésével vála­szolt a testület, a tartalmáról később dönt. A beadvány sze­rint ugyanis a nővérek jogsza­bály alapján garantált bére diszkriminatív. Érdekes. Az or­vosoké nem? Ugyanilyen logi­ka alapján akár azt is megkér­dezhetnénk, nem diszkrimina­tív-e minden törvényben ga­rantált bér - például a bíróké. Nem akarunk mi kekeckedni, de hát bizonyos alapelveket egy társadalomban be kell tar­tani - ellenkező esetben jön az anarchia, vagy opcióként az ál­lami erőszak. Meg aztán azt is jó lenne már megtudni, a speciális bírák spe­ciális fizetése vajon diszkrimi­natív-e. Mert ha igen, akkor az a társadalomnak majd 70 millió­jába kerülhet. Kiperkáljuk, ed­dig még mindent kiperkáltunk, csak tudnunk kell, rendben van­e a dolog? Hogy minden bíró­nak ugyanannyi jár-e? Tör­vényben garantálva. Ami a nő­véreknek egyébként - egyelőre úgy néz ki - nem jár. Aztán még egy érdekesség van a dologban: ha most a közel háromezer méltatlankodó nő­vérből mondjuk 1500 azt mond­ja, elég volt, elmegy munkanél­külinek, gondozónak Ausztriá­ba vagy MLM kereskedőnek a kozmetikai iparba, akkor mit kezd majd az egészségügyi ellá­tást alkotmány alapján garantá­ló állam? És mit kezd az ország pl. azzal, ha több ezer munka- vállaló nyomásgyakorlásba kezd, és az étoszt, szakmaisá­got, normákat figyelmen kívül hagyva egyszerűen kijelenti, több jár, most és azonnal? Nincs könnyű helyzetben a taláros testület - tudjuk. De azt is tudjuk, hogy nem tartható fenn a cinikus jogászi hozzáál­lás sem, mely szerint a jog nem azonos az igazsággal. Mert ha legalább nem közelít e kettő egymáshoz, akkor az öntör­vénykezés nagyon tragikus formáinak ágyaz meg az állító­lag szakmailag legjobban kép­zett testület. Amely, egyébként, önmagát emelte ki azon közjogi méltóságok köréből, akikre a tavalyi kormányzati bérstop vonatkozott volna.

Next

/
Thumbnails
Contents