Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-14 / 162. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 14. Vélemény És háttér 5 GLOSSZA Andalúziái anziksz KOCUR LÁSZLÓ Ha Luis Bunuel filmrendező ma élne, valószínűleg másképp forgatná le az Andalúziái kutya című klasszikusát. Andalúziában ugyanis - legalábbis abban a részében, amelyet a turisták számára elérhetővé tesznek -, jószerivel alig vannak kutyák. Ami kevés akad, az is lépten-nyomon számára bizonyosan frusztráló, piros körben fehér alapon áthúzott ebet ábrázoló tiltótáblákba botlik. Hogyisne! Még összeszamák a tengerpartot, ami a pénzt hozza, melyre most olyan nagy szüksége van az eresztékeiben recsegő hispán nemzetgazdaságnak. Ittlétem idején ugyan nem kifejezetten kívántam ezzel a kérdéssel foglalkozni.- bár ha nagyon akartam volna, megtehettem volna, hisz a világsajtó a tengerparti kioszkokban olyan mértékben áll rendelkezésre, hogy mellettük a pozsonyi főpályaudvar, repülőtér és autóbusz-állomás standjai, melyekkel a hazánkba lépő külföldi elsőként találkozik, elpirulnának -, de ha alulnézetből, a kisember prizmáján át szemléljük a dolgokat, az is módfelett érdekes tanulságokkal szolgálhat. Természetesen a világgazdaság történéseit populista lózungokkal magyarázni próbálni botorság lenne, de az az Európai Unió pénzügyi segélyezési mechanizmusai iránt mérsékelten érdeklődő olvasókat is elgondolkoztathatja, hogy a szinte szlovákiai árakon bérelt autómba a minap 1,38 euróért tankoltam... Abból a viszkifajtából pedig, melynek most nem írjuk ide a nevét, de úgy kezdődik, mintNicholsoné (a színészé, nem az újságíróé), és Tennessee-ben főzik, egy pohár a napos part turistaközpontjaiban ugyanannyiba kerül, mint a naposnak csak meteorológiai szempontból nevezhető Komáromban. Szuper, áramlik befelé a turisták pénze, majdcsak jobb lesz tőle a helyzet - gondolhatnánk naiv módon, de erős a gyanúnk, hogy ebből a nemzetgazdaság vajmi keveset lát. A számlaadási fegyelem ugyan a marokkói piacon tapasztaltaknál némileg magasabb, de a Brüsszel által elvárt szinttől azért meglehetős távolságban van. Mert vajon melyik halálra sarcolt, az adóellenőrzéstől még szabályos könyvvitel esetén is rettegő honi boltos merné megkérdezni a kuncsaftjától, hogy kell-e számla, vagy még az ügyfél jelenlétében rátenyerelni a pénztárgép sztornógombjára.. Márpedig az an- dalúz büféseknél ezek a legártalmatlanabb trükköknek számítanak. Kormányunknak így csak azt tudom üzenni, ha már a benzin és a viszki drága, a járulékteher toronymagas, és még a Nap is másképp süt ránk, legalább azon eltöprenghetnének, hogy az itt bizonyíthatóan bevált sziesztát bevezessék. Pénzbe nem kerül, a mediterrán életérzés pedig megfizethetetlen. Árvízvédelmi intézkedésekre nincs pénzünk, ezért a lakosság számára inkább úszótanfolyamokat indítottunk (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Keresd a nőt! JUHÁSZ KATALIN A fél világ találgatta a héten, ki lehet a titokzatos hölgy, aki fél lépés távolságban kísérgeti KimDzsongUn észak-koreai vezetőt hivatalos eseményekre. Az információk lassan szivárogtak az országból, mára azonban bizonyossá vált, hogy egy volt popsztárról van szó, akit Kim Dzsong II tíz évvel ezelőtt eltiltott fiától. A papa halála után azonban az óriásbébire hasonlító fiúcska, akinek életkorát nem lehet pontosan tudni, ismét randizgat egykori kedvesével. A hölgy, Hyon Song-wol korábban a Bochonbo Electronic Music Band nevű együttes énekese volt, pályájuk csúcsát 2005-re teszik. Olyan dalaik voltak, mint a Katonák lépései, a Szeretem Phenjant és a Párt katonái vagyunk. Legnagyobb slágerük az Excellent Horse-Like Lady (Kitűnő Lószerű Hölgy). Mindenkinek ajánlom megtekinteni a YouTube videomegosztón a dalhoz készült klipet, amely egy szövőgyárban j átszódik. Hyon, a boldog szövőnő szakszerűen tekergeti a fonalakat, otthonosan jár-kel az üzemben, a zene pedig szavakkal leírhatatlan, meg sem próbálkozom vele. Úgy tudni, a pár 2002 körül szeretett egymásba, amikor Kim Dzsong Un svájci tanulmányait befejezve visszatért hazájába. Az énekesnő sajtó- információk szerint korábban az észak-koreai hadsereg egyik tisztjének volt a felesége, és nemrég közös gyermekük is született. Annyi bizonyos, hogy idén március har- madikán, hat évvel visszavonulását követően Hyon láthatóan terhesen énekelt a nemzetközi nőnap alkalmából, és az eseményen Kim Dzsong Un is részt vett. A hölgy tehát a közelmúltban szült, és nem sokkal később tűnt fel a régi-új partner oldalán. Adódik tehát a kérdés: mi lett a popsztár gyermekével, illetve a volt katonatiszt férjjel. ANagy Utódot és barátnőjét legutóbb múlt vasárnap lehetett látni az Észak-koreai állami televízióban, amikor Kim Dzsong Un nagyapjának sírjánál tették tiszteletüket. Észak- Koreában ugyanakkor hivatalosan még mindig nem erősítették meg a nő küétét. Az illetékesek most nyüván nagy erőkkel dolgoznak azon, hogyan magyarázzák mega hirtelen felbukkanó hölgytársaságot az ország népének. A nemzetközi hírtelevíziók szokatlan részletességgel hozták azt a hírt, mely szerint a Dis- ney-figurák betörtek az északkoreai kulturális életbe. Az új diktátor és barátnője ezeken a képeken feltűnően jól szórakozik a zenés-táncos show- műsoron, ahol egyébként törvénytelenül használták fel a rajzfilmalakokat, a Disney ugyanis nem adott engedélyt Miki egér, Micimackó és társainak szerepléséhez. Az ilyesmi azonban nyilván bagatell Észak-Koreában. A titokzatos hölgy a táncikáló figuráknál jóval nagyobb hírértéket képvisel, annál is inkább, mivel sokak szerint ő az oka annak, hogy Kim Dzsong Un keveset szerepel mostanában a nyilvánosság előtt. Az ifjú vezető nyilván kijelentette, hogy „a párom nélkül sehová”, emberei pedig kétségbeesetten törik a fejüket azon, hogyan prezentálják ezt az apai intelemmel ellentétes fiúi döntést.... KOMMENTAR Békülékenység parancsra VÍGl ZOLTÁN Néhány hete még főbenjáró bűnnek számított volna, ha egy szerbiai állami vezető akár egy légtérben lett volna egy koszovói állami vezetővel. Ezért folytak a Belgrád és Pristina közötti tárgyalásokmunkacsoportokszintjén, elképzelhetetlen volt, hogy egy állami vezető leüljön a szerb hivatalos álláspont szerinti „kvázi állam” vezetőjével. Most már más szelek lengedeznek Belg- rádban is. Borisz Tadics leköszönt köztársasági elnök a Croatia Summit regionális találkozón lekezelt Hashim Thagi koszovói kormányfővel. Akármilyen banálisnak is tűnik ez, a normáliséknál akár emberi gesztusnak számító mozdulat, elég nagy visszhangja lett a kézfogásnak. Igaz, Tadics nem államférfiként volt jelen, csupán pártja elnökeként (Szerbiát állami szinten nem képviselte senki sem), de a kézfogás, az kézfogás. A Tadics pártjával nem egy táborba tartozók minimum hazaárulást kiáltottak (Tadicsék idejében is az volt a hivatalos álláspont, hogy koszovói politikussal nem kommunikálunk), mások még pofozkodtak is volna a koszovói vezérrel, nem hogy kezelgessenek. A mostani köztársasági elnök, Tomiszlav Nikolics nem fogott senkivel sem kezet. Koszovói politikussal, nyilvánosan legalább is nem. De azért hozzájárult a még kicsit furcsának számító realitás kialakításához, ugyanis azt merészelte mondani, hogy ő Pristinában már soha többé nem lesz elnök. Jöhet a következő lépés, az Atifete Jahj aga koszovói elnökasszonnyal való találkozó. Erről már a beiktatása előtt is beszélt Nikolics, mondván, semmi kivetnivalója nincs egy találka ellen. Ha úgy nézzük, jó dolog ez, mert végre közelít a realitás elfogadásához a szerb államvezetés. Kérdés viszont, mi történt azzal az országgal, amely alkotmányának előszavában Ko- szovóról beszél, arról, hogy az Szerbia elidegeníthetetlen része. Az elmúlt két hétben jöttek-mentek az amerikai külügy emberei Belgrádban, Nikolics jobb keze, Alekszandar Vucsics pedig pénteken volt Washingtonban. A látogatásokat követően történt az, ami. Az embernek az az érzése, az amerikaiak hatására kezdett el Belgrád a realitásról beszélni. Ezért pedig lehet, hogymegajándékozzákvalamivel.Nemlepődnékmeg, ha néhány héten belül egy-két új amerikai befektető érkezését jelentené be az alakulófélben lévő szerb kormány, amelyikkel szinte baráti viszonyt próbál meg kialakítani az Ü SA. Ezek után csak arra vagyok kíváncsi, hogyha Nikolics megindulna Pristina felé, akkor kik tiltakoznának- az elanyátlanodott koszovói szerbek vagy a Belgrád-ellenes albánok. A szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa FIGYELŐ Európa legújabb rémálma Vezető osztrák napilapok a román belpolitikai fejlemények kapcsán írtak pénteken Magyarországról. A Die Pressében Oliver Grimm arról írt, hogy Európa rémálomszerű valóságot él át újra: úgy tűnik, az EU keleti bővítése, amelynek erősítenie kellett volna a demokráciát, jogállamiságot és az állampolgári szemléletet a Varsói Szerződés egykori országaiban, éppen ezt a célt egyre több országban is elvéti. A vezető osztrák napilap szerint a keresztény-konzervatív Orbán Viktor „keménykezű hatalmi politikáját” még be lehetett tudni egyedi esetnek, „az előző évek szocialista nepotizmusa” következményének. A legújabb romániai és bulgáriai események alapján azonban aggasztó minta kezd kirajzolódni - írta, Bulgáriából Miroszlava Todoro- vának, a bírák szövetsége elnökének szerdai elmozdítását felidézve. Ezekben az országokban a pártok szélsőséges módon azonosulnak azzal a felfogással, hogy a politika zéró összegű játék- vélekedett a szerző. Amint hatalomra jutnak, a pártok a lehető legrövidebb időn belül magukhoz ragadnak minden hivatalt, megpróbálják hatalmukat bebetonozni, és az „aki nincs velünk, az az ellenségünk” felfogást képviselik. Tűrhetetlen egy EU-tagor- szágban, hogy Victor Ponta rendkívüli törvénnyel, népszavazással akarja eltávolítani Traian Basescu államfőt - írta a Der Standard. „Ebben a tekintetben hálásak lehetünk Pontának, mert gátlástalan eljárása felébresztette az európai partnereket és most figyelmesen követik az eseményeket” - tette hozzá Thomas Mayer, a liberális napilap újságírója. Elfogadhatatlannak nevezte, „ahogy az európai pártcsaládok kettős mércével mérnek”. Amikor Orbán Viktor magyar miniszterelnök „botrányos törvényeit” keresztülkorbácsolta a parlamenten, az európai szocialisták diktatúráról beszéltek, a konzervatívok „émelyítő módon” ártalmatlan színben tüntették fel az ügyet. Ponta esetében éppen a fordítottja zajlikmindennek. (MTI)
