Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-28 / 149. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 28. Vélemény és háttér 7 Nincs reális lehetőség a törvénybe foglaltak maradéktalan teljesítésére Fut(hat)nak a pénzük után Alkotmánybíráknak kell eldönteniük, hogy az ápolónők és szülésznők béremelése törvényes volt vagy sem. Hiába készült a törvénytervezet hosszú hónapokon át, hiába hagyta jóvá a parlament... PÉTERFl SZONYA Az előzményekre talán sokan emlékeznek még: a fizetésemelés kérdését az orvosok vetették fel elsőnek. A kórházi ellátásra szoruló betegeket cserbenhagyva tömegesen felmondtak, majd még néhány napig betegként figyelték az események alakulását. Az orvosi szakszervezet falhoz állította Iveta Radičová kormányát, s bele- kényszerítette az anyagi fedezet nélküli bérrendezésbe. Melynek értelmében nem a munka minősége, a szakértelem határozza meg a fizetés nagyságát, hanem kizárólag a végzettség. A nővérek képviselői nem verték nagydobra, de hossza- dalmasan tárgyaltak a megalázóan alacsony fizetéseik rendezéséről, s amikor a kormány, majd a parlament is rábólintott a béremelésre, nem sokáig örülhettek a sikernek. S kik tiltakoztak elsőnek? Az orvosok. Kifogásolták, hogy a törvény értelmében egy kezdő (egyetemet végzett) orvosnak alacsonyabb bér jár, mint a tapasztalt (főiskolai végzettségű) ápolónőnek! A további érv persze az volt, hogy a rendszerben nincs fedezet 40 ezer ápolónő fizetésemelésére. Az orvosok azonnali, illetve a hamarosan esedékes júliusi fizetésrendezésére sincs pénz, mégis megkapták s feltehetőleg megkapják. Kit érdekel, hogy emiatt mélyül az intézetek eladósodása... A fehérköpenyesek tiltakozása eredményes volt, a kormány beleegyezésével, az egészség- ügyi miniszter jóváhagyásával a' kórházigazgatók, a magánrendelőket működtető orvosok - hiszen nekik is emelniük kellett volna a nővérek bérét - törvényt sértettek és sértenek. Ugyanis forráshiányra hivatkozva nem emelték az ápolónők bérét. Sőt, voltak kórházak, ahol felbontották velük a munkaszerződést, vagy ugyanazért a munkáért kevesebbet kaptak, főleg azok, akiket a törvény kijátszása érdekében adminisztratív dolgozókká minősítettek át a munkáltatók. A Marián Kollár vezette Szlovák Orvosi Kamara alkotmány- ellenesnek tartja a törvényt, ezért beadvánnyal fordult a főügyészségre a nővérek bértörvénye hatályon kívül helyezése végett. Merthogy nincs reális lehetőség a törvénybe foglaltak maradéktalan teljesítésére. Az egészségügyi miniszternek állítólag nem volt tudomása a beadványról, nem ismeri tartalmát, de majd az Alkotmány- bíróság döntése szerint jár el. Az ápolónők és szülésznők keserűsége érthető, s több mint valószínű, harcolni fognak azért, amit egyszer már jóváhagyott számukra a parlament. Esetleg ők is kérik a főügyészségtől, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül az orvosok bérrendezéséről szóló törvényt. Hátha az ő esetükben is elismerik, hogy az alkotmányosság szempontjából nemcsak a formai kérdéseket kell vizsgálni, hanem azt is, hogy végrehajtha- tó-e a törvény. Hiszen nem volt, s ma sincs fedezet az orvosok fizetésemelésére. JEGYZET Nem mindegy, kié a föld LAMPL ZSUZSANNA Borzolgatja a szél a kalászokat a mézszínű búzatáblán, mint hajfürtöket a föld szőke fején. Milyen volt szőkesége, kesergett szegényjuhász Gyula, de a lányok is, akiknek a hidrogén- peroxid elégette a haját, amikor szőkék akartak lenni, mint Angelika, az angyalok márkinője. Utánozó majmok, undokoskodott egy fiú, aki a barna körömlakkjukat is megkritizálta. Vécét pucoltatok, vagy direkt kakába mártották a kezeteket? Szörnyű, az egyik elkezdi, a többi meg követi! Nekem csak a természetes kinézetű lányok tetszenek, akik nem festik magukat, és nem utánoznak semmilyen divatmajmot! A tanár elvtársnő is biztosan hallotta őt, mert az órán elmagyarázta, hogy kamaszkorban normális dolog az utánzás. Azzal, hogy másokat utánoztok, megtapasztaljátok, mi a jó nektek, így fejlődik a személyiségetek, és általatok a világ. Persze az utánzás lehet veszélyes is, ezért jól gondoljátok meg, kit utánoztok! A nőnek gyakran eszébe jutnak ezek a szavak, és egy francia szociológus, Gabriel Tar- de, aki szerint az utánzás a társadalmi fejlődés motorja. Egy temetőben látott egy sírt, amelyen lepattogzott zomán- cú tepsiben sorakoztak az égő mécsesek. Első látásra elég morbid, de ki tudja, talán ez volt a sírban nyugvó kedvenc tepsije, amiben finom vasárnapi süteményeit sütötte, gondolta a nő. Ám két héttel később az egész temető megtelt kiszuperált tepsikkel. Néhány hónap múlva valakik in- noválták a tepsijüket: kibélelték alufóliával. Az új divat futótűzként terjedt. A temetőt elárasztották az ezüst tepsik, amitől olyanná vált, mint egy üzemi konyha. Ráadásul napszemüveg nélkül nem lehetett benne közlekedni, mert a sok csillogó ezüstpapír egyfolytában tükörként verte vissza a fényt. Aztán megjelentek az első sildes sapkások, majd egy férfi, akinek sapka helyett kis napernyő volt a fején, Párizsban vette nigériai árusoktól... Legutóbb akkor jutott eszébe az utánzáselmélet, amikor egy régiófejlesztési szakember előadásáthallotta. Felvázoljuk az embereknek, hogy milyen módon fejleszthetik a településüket úgy, hogy abból személyes hasznuk is legyen, mondta az illető. Amit végképp nem tanácsolunk, hogy eladják a földjüket a befektetőknek. Erre mit tapasztalunk? Hogy sorban szabadulnak meg a földjeiktől. Ha az egyik kap egy kis pénzt, akkor a többi is utánozza, és még el is dicsekszik, hogy az ő földjükön golfpálya épül! Pedig a földnek stratégiai jelentősége van! Nem mindegy, hogy kié lesz! Könnyű a gabonának, gondolja a nő. Kibújik a földből, sütkérezik, s csak úgy mellékesen megszőkül. Nincs saját személyes útja, nem utánoz, nem fejlődik, mint az ember. Persze nem minden fejlődéshez kell utánzás, és nem minden utánzás hoz fejlődést. Az a fiú is elvett egy lányt, aki kilószámra kente magára a Dermacolt, s most is tetovált szemöldöke és aranycsillámos, fekete szélű műkörme van. De boldogok, és ez a fontos. Már csak az a kérdés, hogy mi az utánzás. És mi a fejlődés. KOMMENTAR Allah leoltotta a lámpát MALINAK ISTVÁN Befellegzett až egyiptomi forradalomnak, mindenjel arra utal, hogy a visszarendeződést már az utca, az arab tavasz j elképévé vált Tahrír tér sem tudja megállítani. Jeruzsálemben és Washingtonban pedig az 1979-es izraeli-egyiptomi különbéke sorsa miatt aggódnak. A Tahrír térre már nem lehet tíz- és százezres tömegeket mozgósítani. A lakosság belefáradt a 16 hónapja tartó káoszba, a mindennapi életben alig változott valami, ugyanazok a hivatalnokok keserítik meg a kisember életét, mint Mubarak idején. A fiatal forradalmárok szerint megkezdődött az átmenet egy katonai diktatúrába, de pillanatnyilag nem is bánják olyan nagyon. Ez mindennél jobban jelzi a lassan áttekinthetetlenné váló helyzet fonákságát. Az első nemzetközi pánikot az okozta, hogy a decemberi parlamenti választásokon az iszlamisták - a Muzulmán Testvéri- ség és a szalafista Núr- kétharmados többséget szereztek. A másodikat az, hogy az elnökválasztást a Testvériség jelöltje, Mohamed Murszi nyerte, aki tett olyan nyilatkozatokat, amelyek szerint felülvizsgálná az Izraellel kötött békeszerződést és inkább a Nyugattal packázó Irán felé nyitna. De gyorsan kiderült: nem biztos, hogy ezt megteheti, és egyáltalán: Murszi semmiben sem lehet biztos, mint ahogy a Közel-Kelet kulcsországában pillanatnyilag semmi sem biztos. Közbeszólt ugyanis az országot Mubarak bukása óta irányító katonai tanács (SCAF), amelynek esze ágában sincs lemondani a hatalomról. És következett a másutt elképzelhetetlen események sora. Van egy alkotmánybíróság - tagjait még Mubarak nevezte ki, és az SCAF szolgálatában áll -, amely a jogegyenlőség megsértése címén eltörölte az új parlamentnek azt a döntését, hogy a régi rezsim vezetői nem indulhatnak választásokon. Ezért indulhatott az elnökválasztáson Murszival szemben Ahmed Sa- fík, Mubarak utolsó kormányfője. Nem sokkal később az alkotmánybíróság kimondta a decemberben megválasztott parlament feloszlatását, mert törvénysértő módon a független jelöltek számára fenntartott helyek nagy részét is pártlistákon induló egyének kapták. Az SCAF-nek eredetileg július elsején kellett volna átadnia a hatalmat egy civil kormányzatnak. De nincs parlament, az új választások kiírása fél évig is eltarthat. Addig a végrehajtói hatalmat is, meg a törvényhozói hatalmat is az SCAF gyakorolja, rendeletek útján. így ragadták magukhoz a tábornokok az új alkotmány kidolgozását, amely rögzíteni fogja a hatalmi ágak viszonyát, a hadsereg szerepét, az államfő, vagyis Murszi jogköreit. Most a vezérkar ellenőrzi a legfontosabb kormányzati feladatokat, pl. az ország költségvetését is. Megfigyelők szerint hatalmi harc dúl a Muzulmán Testvériség és a hadsereg között, de a helyzet az, hogy Murszi - aki a Nyugat megnyugtatására közölte, hogy mindenki elnöke akar lenni - semmit sem tehet az SCAF jóváhagyása nélkül. Ezért gazsulál a tábornokoknak, pillanatnyilag egy egységkormány megalakításáról tárgyalnak, amely a majdani új választások eredményeként felálló kabinet megalakításáig irányítaná az országot. Senki sem tudja, mi lesz mindennek a vége. A tábornokok egy húzással meg tudták semmisíteni az első szabad választások eredményét. A magukat demokratának, liberálisnak tartó erők ezt a módszert egyrészt elítélik, másrészt örülnek is az iszlamista többségű parlament feloszlatásának, hiszen ők ott labdába sem tudtak rúgni. A lakosság kilencven százaléka pedig nem is érti, hogy mi történik. A külvilág se nagyon, egyre inkább visszasírja Mubarak kiszámítható Egyiptomát. FIGYELŐ Bába prágai nagykövet lehet Bába Iván a negyedik köz- igazgatási államtitkár, aki hamarosan távozik posztjáról, a Külügyminisztériumból - közölte szerdai számában pontosan meg nem nevezett forrásokra hivatkozva a Magyar Hírlap. A napilap úgy tudja: Bába Iván prágai nagykövet lehet. Szakterülete a kelet-közép-európai politika, kiválóan beszél csehül, szlovákul, lengyelül, angolul és franciául is. Varsóban 1998 és 2000 között volt már nagykövet. Nézőpont kérdése... Takács Gábor, a Nézőpont Intézet elemzője szerint számos ponton alapvető helyesbítésre szorul Rásky Bélának a Die Pressében a múlt héten megjelent írása, amelyben a bécsi történész súlyosbodó problémákról, társadalmi feszültségről és frusztrációról számolt be az Orbán-kormány első két évének mérlegét megvonva. Takács úgy véli, az irány, amelyben az ország halad, egyáltalán nem reménytelen. (MTI)- Úgy látszik, ez se végkielégítést, se arany ejtőernyőt nem biztosított időben magának...
