Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-28 / 149. szám, csütörtök
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 28. www.ujszo.com BLOGMUSTRA Hatásköri kavarás Ezekben a napokban tárgyalja a szlovák parlament a hatásköri törvény módosításáról szóló javaslatot, amelyet a Fico-kormány május utolsó napján fogadott el. A magyar nyelvű médiatérben a vita eddig elsősorban a nemzeti kisebbségek (értsd magyarok) ügyei körül zajlott. Ezenkívül már csak a nemzetiségi kormánybiztos személyéhez voltak hozzászólások. A gond ennél sokkal nagyobb: ha a hatásköri törvény a beterjesztett formában átmegy, a kormányon belül nem lesz egyáltalán gazdája az emberi jogok egész széles területének. De hát mit érdekelne ez bennünket? Hiszen ugyebár a magyarnak a nyelvén meg a kulturális szervezetén kívül egyéb emberi jogi szükségletei és igényei nincsenek. A közhiedelem arról szól, hogy az emberi jogok úgy általában a külügyminiszter alá fognak tartozni. Csakhogy a külügyminisztérium a törvény értelmében a külpolitika végrehajtásáért felelős. A módosítás új jogkörökkel is megbízza a külügyminisztériumot, ezek között azonban az emberi jogi politikák alakítása, felügyelete és koordinálása nem szerepel. Nem is szerepelhet, hiszen ezek belpolitikák, a külügy meg, ugye, a külpolitikáért viszi a balhét. Ami sok elemzőt megtévesztethetett, az a kitétel, hogy az emberi jogi dotációs rendszer átkerül a külügybe. Szó se róla, a pénzosztás is politika, ezzel sok mindent lehet befolyásolni. Na de annyi pénzzel, ami ott lesz?! Csak ne az legyen a vége, hogy azok a pénzek is harmadik országbeli emberi jogi projektekre menjenek. Mert igazából ennek kellene következni a törvény logikájából. Nézzük mármost, mi is van a nemzeti kisebbségi ügyekkel. A vicc az, hogy ugyanaz a helyzet, mint az egyéb emberi jogokkal. Nincs a kormányban felelőse. Ugyanis hiába állítják egyesek, hogy a kormánybiztos átveszi az emberi jogi és kisebbségi miniszterelnök-helyettes összes jogkörét, ezt maguk se gondolhatják komolyan. Egyrészt, nem veszi át az általános emberi jogi kompetenciáit. De hát ugyebár a magyarnak a nyelvén meg a kulturális szervezetén kívül... stb., lásd feljebb. A probléma az, hogy a kormánybiztosnak nincsenek önálló jogkörei, ő csak egy tanácsadó szerv. A tényleges jogköröket a kormányhivatal vezetője fogja gyakorolni. Csakhogy a kormányhivatal vezetője sem tagja a kormánynak! Tehát ott vagyunk, ahol a part szakad. (A romákkal kapcsolatos elképzelések hiányáról itt nem is szólok, nehogy megkövezzenek.) Ennek ellenére ez a modell is - akadozva ugyan, de - működhet. Ehhez azonban az összes szereplő maximális jóindulatára, nagyvonalúságára, szakértelmének kiaknázására lenne szükség. Bízzunk benne. Petőcz Kálmán Forrás: www.kozbeszed.sk Nekrológ egy vasúti tábláért Két napot bírt ki a kétnyelvű ekeli vasúti tábla. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia (KDSZ) mozgalom aktivistái vasárnap helyezték el, keddre pedig valaki, feltehetően a vasúti társaság alkalmazottTallózás az internetes fórumok aktuális közéleti véleményeiben ja, eltávolította. Nagyon tanulságos dolog ez, több szempontból is. Rámutat, hogy huszonkét év demokrácia nem volt elég ahhoz, hogy Szlovákiában a magyar nyelv ne mint konfliktus- és veszélyforrás jelenjen meg. A magyar felirat senkinek nem árt, senki jogait nem csorbítja, hiszen senki nem köteles azt olvasni, ott van fölötte a szlovák. Mégis vörös posztó a hatóságok szemében. Ugranak, ha valahol megjelenik. Úgy látszik, anyanyelvem az állam első számú ellensége, akit száműzni, megalázni, eltávolítani kell. Rámutat arra, hogy jogállam helyett egy diszkriminációra épülő erődemonstráló mechanizmus jutott nekünk. Az aktivistáknak nyilván nem volt engedélyük a tábla elhelyezésére. Ahogyan Ján Slo- tának sem, akinek a magyarságot sértő és a nemzetiségi indulatokat felkorbácsolni hivatott trianoni emlékműve máig ott áll a komáromi határátkelőnél. Vagy azoknak a vandáloknak sem, akik az ekeli vasúti megállót éveken keresztül WC-nek használták és összefirkálták. Ezek a hatóságokat nem zavarják. Lépni csak akkor kell, ha va- lalti a küencven százalékban magyarok által lakott község nevét magyarul írja ki az állomáson. Rámutat arra, hogy mennyire lemaradt Szlovákia a demokratikus normák meghonosításában. Huszonkét éve még nem lógtunk ki nagyon a sorból a nacionalista túlkapásokkal és az arra épülő hivatalos állami politikával. Azóta azonban a régióból Románia, Csehország, Szerbia, Szlovénia és mások is képesek voltak megérteni, hogy a kétnyelvű vasúti feliratoktól nem szétesik az ország, hanem pont ellenkezőleg, integrálódik. Nekünk ez vajon mikor sikerül? Néha az az érzésem, hogy huszonkét éve nem közeledünk Dél-Ti- rolhoz és Finnországhoz, hanem távolodunk tőlük. Rámutat arra, hogy a szlovák közvélemény mennyire nem tud mit kezdeni a legitim kisebbségi kezdeményezésekkel. A „kisebbségi jogok” a szlovák sajtóban nagyjából a horthysta revizioniz- mus szinonimái, és az azokért fellépő aktivisták a neonácikkal vannak egy szinten. Az elfogadott séma szerint ugyanis nemzetiségi problémáik csak a szélsőségeseknek vannak, úgyhogy aki ilyet tesz szóvá, az Ján Slota és Marián Kodéba magyar megfelelője. A ,jó magyar” célja nem a kisebbségi jogok bővítése, hanem a szlovákokkal való „együttműködés” és a csendes beolvadás. Aki pedig nem illik bele a képbe, mint a KDSZ, arról vagy a tények ellenére ilyen képet festünk, vagy agyonhallgatjuk. Ez lett a mostani akció következménye is: mivel ép ésszel nem lehetett volna mit kifogásolni egy kétnyelvű vasúti táblán, inkább semmit sem írtak róla. Ha egy helyi suhanc revizionista feliratokat firkált volna az állomásra, fogadok, hogy messzemenő következtetéseket levonó kommentárok születtek volna. Rámutat politikai érdekképviseletünk kudarcára is. Pártjainknak huszonkét év nem volt elég ahhoz, hogy érdemben megfogalmazzák és politikai partnereik felé közvetítsék a kétnyelvű vasúti feliratok igényét. Ehhez képest a magyar közösség felé azt kommunikálják, a probléma már megoldódott, lesznek magyar feliratok, „csak kérni kell”. Alomvilágban élünk mind, ahol a status quo mindent biztosít, ami szem-szájnak ingere, már csak „élni kell vele” - aztán felébredünk, és még azt a vasúti táblát sem találjuk, amely tegnap még ott volt. Rejtély, mikor és hogyan lesz ebből az asszimilációt megfékező jogszabályi környezet. Rámutat arra is, hogy a kezdeményezőképesség a pártoktól egyre inkább átcsúszik a civilek kezébe. Kétnyelvű vasúti táblát kértek nemrég más civilek Komáromban és Dunaszerdahe- lyen is, és a Kétnyelvű Délnek sem ez volt az első és valószínűleg nem is az utolsó akciója. Igény tehát van a jogok bővítésére, és lesz is, aki éljen velük. Pártkörökből viszont nem nagyon hallhatunk új ötletekről, ami a jogok biztosítását és megvalósítását illeti. Nem sokáig maradhatott helyén az ekeli tábla, de reméljük, nem volt ott hiába. Ha mást nem, irányt mutat egy jobb világ felé. Az sem egy utolsó dolog, ha tudjuk, hova szeretnénk eljutni. Fiala-Butora János Forrás: www.kozbeszed.sk Vég(h)es majomkodás Olvasom az Új Szóban Juraj Hrabko legújabb kommentáljál. (Talán néhányan még emlékeznek rá, ő az a Juraj Hrabko, aki annak idején Csáky Pál miniszterelnökhelyettes mellett a kormány- hivatalban az emberi jogi főosztályt vezette és az MKP listáján indult képviselőjelöltként.) Hrabko úr nem először ír kész tényként a Híd és a Smer „koalíciójáról” egyetlen magyar nyelvű napilapunk hasábjain. A nem éppen Bu- gár-párti publicista rendszeres, szombati szösszenetei- ben hol árnyaltabban, hol pedig amolyan odamondoga- tósan szapulja a Híd pártot. Ez persze szíve joga, elvégre a vélemény, mint tudjuk, szabad. Legújabban az zavarja Hrabkót, hogy Bugár Béla Végh Dánielt visszajuttatta a Nemzeti Vagyonalapba. Azt a Végh Dánielt - emeli fel figyelmeztetően mutatóujját a publicista -, aki szerepel az úgynevezett Gorilla-iratokban. Nem tudom, van-e más bűne Végh Dánielnek azon kívül, hogy a nevét megemlítik egy irományban, amelynek igazságtartalmáról legalábbis megoszlanak a vélemények. Azt viszont tudom, hogy Végh Dániel annak idején megakadályozta a Keletszlovákiai Vízművek elkótyavetyélését, és ő volt az, aki a Penta által megszerzett Pozsonyi Gáz- és Gőzrendszer privatizációja ellen szavazott. Ezek tények, amelyeket bizonyítani lehet. Tudom, egy publicistának nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége is rámutatni az általa visszásnak tartott döntésekre. Hrabko is azért kommentáríró, hogy legyen véleménye, és annak adjon is hangot. Azt viszont toliforgatóként sem vetheti egy pártelnök szemére, hogy az kiáll az általa becsületesnek és szakértőnek tartott ember mellett. Lehet, hogy Hrabkónak meggyőződése Végh bűnössége. Rendben van, ez egy vélemény, amelyet tiszteletben kell tartani. A tisztesség viszont úgy kívánja, hogy ő is tartsa tiszteletben más véleményét, döntését és meggyőződését, még ha az illető történetesen egy parlamenti párt elnöke is. Főként ha a tények mellett csak gorillaszagú gyanúsítga- tások állnak. Kónya Aliz Forrás: www.szoljhozza.sk Jelentkezési szelvény Vezetéknév: Keresztnév: Lakhely (magyarul is): Az arckép helye Ismét várjuk a tiszta egyes bizonyítványokat! Utcanév, házszám: .......................... Irányítószám:............................................ Telefonszám: ............... Az iskola neve/település (magyarul is): Ismét ajándékozunk! Mit kell tenned? • Töltsd ki a jelentkezési szelvényt (fénymásolatot nem fogadunk el)! • Ragaszd az arcképedet a megjelölt helyre! • A szelvényhez csatold a bizonyítványod fénymásolatát! • A szelvényt a bizonyítvány fénymásolatával együtt küldd el a következő címre: Redakcia Új Szó, Lazaretská 12,814 64 Bratislava A borítékra írd rá: Tiszta egyes'! Beküldési határidő: 2012. július 10, ktcAoda? • A játékban csak azok az alapiskolás tanulók vehetnek részt, akik a 2011/2012-es tanévet VIUCUOOAUU M*J*K*rU fnc^oJ-a tiszta egyes bizonyítvánnyal zárták. • A jelentkezők arcképét a nyár folyamán, Magyar irooai, társasjáték szerdánként közöljük. Ez a lap jár Önnek! Világirodalmi társasjáték
