Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-04 / 128. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 4. Vélemény és háttér 5 Kürtőskalácstól a harangkongatásig - gondolatok és kérdések a nemzeti összetartozás napján Nekünk annyi? Ha nyájas olvasóim közül valakinek esetleg eléggé el nem ítélhetően halvány sejtelme sem lenne, milyen nap van ma, hát a miheztartás végett közlöm: a nemzeti összetartozás napjára ébredtünk. BARAK LÁSZLÓ Bizony mondom, kedves magyar nemzettestvérek. Méghozzá immáron harmadszor történt meg ez mivelünk. Mármint a nemzeti összetartozás napjára történő ébredésünk. Miután a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni békediktátum aláírásának napját, (1920) június 4-ét - ha valaki ezt sem tudná... Talán megérti és megbocsátja nekem a nagyérdemű közönség, ha itt mostan arra nem térek ki - főként a helyszűke okán -, mi fán terem a trianoni békediktátum. Legyen elég a skicc szintjén annyi, hogy első világháborús ellenfeleink annak rendje-módja szerint megitatták velünk anno háborús vereségünk levét. Amely tény következménye egyebek között, hogy mi itten, mostan szlovákiai (felvidéki) magyarokként voltunk kénytelenek a nemzeti összetartozás napjára ébredni. De mire való voltaképpen, mit kezdjünk mégis a nemzeti összetartozás napjával, amely egy 92 évvel ezelőtti, a mi nézőpontunkból kétségkívül tragikus, ám beláthatóan visszavonhatatlan aktust idéz? íme a hivatalos válasz, mondhatni ukáz, amellyel három évvel ezelőtt kicövekelte maga magának a vonatkozó feladatot a budapesti Országgyűlés: „Az Országgyűlés rögzítette, hogy kötelességének tekinti arra inteni a nemzet ma élő tagjait és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve, más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő hibáinkat is számon tartva, s ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt merítve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak.” Világos beszéd. Más kérdés, hogy mit vált ki ez a kollektív nemzeti hitvallás a „nemzet ma élő tagjaiból”? Mit erősít föl bennük a mostanság sajnos tagadhatatlanul nemzeti sportként űzött kudarcélmény-mánián kívül; a vélt vagy valós nemzeti és egyéni sérelmek nyakló nélküli fölöklendezésén kívül; Mit erősít föl bennük a mostanság sajnos tagadhatatlanul nemzeti sportként űzött kudarcélmény-mánián kívül... az állandó revansvágyon kívül; a más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő, ismételten elkövetett hibákon kívül; az egymással szemben faji, nemzeti, vallási, politikai, ízlésbeli stb. alapon gerjesztett folyamatos gyűlölködésen kívül; a nemzet intézményes és familiáris megosztásán kívül; a bárminemű vakhitet és fétisimádatot elvből elutasítók megbélyegzésén, ki- rekesztésénkívül... Mert, ha csak ennyire telik a célközönségtől, tőlünk, akkor nekünk annyi. Mehetünk továbbra is balsorsunk miatt a magyarok istenéhez panaszra... Akkor a nemzeti összetartozás napja kivételessé és katar- tikussá avatása céljából celebrált valamennyi esemény - az Országgyűlés előtti ünnepélyes országzászló-felvonástól kezdve, a felvidéki kapros juhtúrós jérceragu, a burgenlandi káposztás hús, a vajdasági kolbá- szos bab, az erdélyi juhtúrós puliszka, a sparhelten sült lepény és erdélyi kürtőskalács, meg az igazi magyar borok és hungari- kumpálinkák Kárpát-medence szerte megejtett, magasztosnak szánt konzumálásán át, a ma délutánra magyarországi és külhoni magyarok lakta településekre tervezett úgymond, emlékezést szolgáló harangkonga- tásokig bezárólag - nem több, mint olcsó képmutatás, felszínes politikai csinnadratta, ön- sorsrontó pótcselekvés, szimpla parasztvakítás. KOMMENTAR Újra itt van VERES ISTVÁN Fellélegezhetneka hazai orvosok. Talán már nem tart túl soká a jelenlegi sanyarú állapot, amikor - világ csúíjára - szegények alig keresnek meg néhány ezer eurót havonta. A hétvégén a Szlovák Orvosi Kamara (SLK) új elnöke Marian Kollár lett. Az a Kollár, aki tavaly az orvosszakszervezet vezetőjeként elérte, hogy az or- vosokjelentős része sztrájkolni kezdjen, és hogy a kormány emelje havi fizetésüket minimum háromszáz euróval. Ezt a háromszáz eurót Kollár először el sem akarta fogadni. Akkora összeggel akarták kiszúrni szegényeknek a szemét, amennyi másnak a havi bére. Aztán valahogy belementek. Biztosan eszükbejutottak a gyógyszergyártó cégek ajándékai, amelyekkel rendszeresen traktálják az orvosokat, hogy ne a megfelelő, hanem a még megfelelőbb gyógyszereket írják fel a betegeknek. Kollár az orvoskamara új elnökeként a hétvégén kijelentette, nem adja fel a harcot, tovább szeretné javítani az orvostársadalom helyzetét. Segítene a nővéreknek is béremelési törekvéseikkel kapcsolatban, ami csak azért érdekes, mert tavaly az orvosszakszervezet e téren megpróbált keresztbe tenni a nővéreknek. Ennek és a tavalyi eltúlzott orvossztrájknak, na meg magának Kollárnak is köszönhető, hogy az orvosokat tavaly elég sokan megutálták. A kórházi egészség- ügyi ellátás leállításával megzsarolták az egész országot, megcsapolták az államkasszát-ugyanakkor valljuk be, talán nem ők voltak azok a munkavállalók, akikleginkább rászorultak volna az azonnali pénzinjekcióra. Kollár ennek ellenére új funkcióban visszatért, és a jelek szerint ismét nem fog ölbe tett kézzel ülni. Jó esélye van rá, hogy még azokkal is megutáltas- sa az orvosokat, akikkel tavaly nem sikerült.- Esküszöm, mackó testvér, nem én találtam ki, hogy le kellene zárni a konténerek fedeläl (Peter Gossányi rajza) FIGYELŐ Külföldi lapok Horthyról Új Horthy-kultusz Magyarországon - A kormányzó reneszánsza címmel közli a Der Spiegel német hetüap internetes kiadása Kenő Ver- seck írását. A szerző szerint az „egyre öntudatosabb” jobboldali radikálisokHorthy Miklóst és a „náci korszak” egy íróját, Nyirő Józsefet ünnepük, az új „kultusz” támogatói között pedig vannak olyan személyiségek is, akik „Orbán Viktor kormányfő párttársai”. Verseck szerint a „megrögzött antiszemita” Horthy körül formálódó kultusz „egy népinacionalista reneszánsz része, amelynek ügyét a szélsőjobb évek óta sikerrel mozdítja előre, most pedig a Fidesz is lelkesen támogatja”. A Rzeczpospolita című lengyel napilap hétvégi kiadásában Magyar vita Horthy Miklósról címmel közölt cikke szerint a történelem újraértelmezését sürgető Jobbikon kívül a Fidesz is fontosnak tartja a kormányzó érdemeinek kiemelését, mert fél, hogy Vona pártja elcsábíthatná nemzeti-hazafias választóik egy részét. A lap diktátornak nevezi Horthyt, ugyanakkor kiemeli, hogy Magyarország történelmi helyzetének elemzése sokkal összetettebb képet ad. Megjegyzi, hogy a voronyezsi katasztrófa után Horthy „megértette, milyen nagyhibátkövetettel”. (MTI) A leendő kormánybiztosnak nagy tapintattal kell majd eldöntenie, hogy egy-egy kisebbség, szervezet képviselői mekkora tekintélynek örvendenek Kisebbségi érdekvédelem - ahol az etnobiznisz véget ér LOVÁSZ ATTILA Csörög a telefon. A vonal túlsó végén egy elégedetlenkedő telefonáló. E sorok írójának jelen pozíciójában (elektronikus közmédia vezetője) napi gyakorlat. A telefonáló nevet mond, majd bejelenti: vegye tudomásul, én azXkisebbséghivatalos képviselője vagyok. Ha ezt nem mondja, akár a hívás okáig is eljutottunk volna, így viszont nem maradt más hátra, mint megkérdezni: ugyan ki választotta meg e felelősségteljes pozícióba? Kiderült, hogy a telefonáló úr egy polgári társulás elnöke, minden optimizmusunk ellenére nem egy önkormányzatiság jeleit mutató reprezentatív szerv képviselője. Mondanivalója így is érdekes lehetett volna, de mivel az úr MINDEN EGYES X nemzetiséghez tartozó ember nevében óhajtotta megváltani a szlovák közszolgálati étert, a kagyló lecsapása volt az egyetlen járható út. Vonatkozó panaszlevél úton. Körvonalazódik a nemzetiségi kormánybiztos pozíciója, alakulnak a jogkörök, megvan az intézmény alkalmazottainak száma, nagyjából egy fél minisztériumi főosztály belsős állománya. Mire ez az írás megjelenik, a kormánybiztos neve még nem kerül kőtáblára, egyelőre a majdnem biztos befutó olyan korábbi képviselő, akinek a kisebbségi agenda a kisujjában van. Mert ott van, akármennyi jobb jelöltet sorolunk is föl, A. Nagy László semmivel sem diszkvalifikálta magát, ellenben igenis kvalifikálta magát elmúlt néhány évtizednyi tevékenységével. A kormánybiztosi poszt vagy egy politikai pálya csúcsa lesz, méltó befejezése egy élet karrierjének, vagy nem, azt a poszt várományosának kell felmérnie. Azt viszont jobb az elején tisztázni, hogy a kormánybiztos kormányzati feladatokat eüátó személy, hivatala olyan agen- dával foglalkozik, amilyenre nem kell vagy nem lenne hatékony tárcát üzemeltetni. (Hogy az ország lakosságának 13 százaléka ne érdemelne egy tárcát, azt megkérdőjelezhetjük, de most ez van.) Tehát: a kormánybiztos nem a hazai nemzetiségek hivatalos képviselője. Még csak nem is ombudsman, azaz kisebbségi szóvivő vagy jogvédő. Mert ha az lenne, akkor a mindenkori hatalommal hivatalból érne össze a bajsza naponta, az ombudsmant arra tartják. Nem véletlen, hogy általában a legalapvetőbb emberi jogokkal foglalkoznak Európa- szerte az ombudsmanok, pl. személyiségi jogokkal, gyermekjogokkal, nemzetiségi jogokkal - olyan területekkel, ahol az adott közösség valami miatt sérülékeny, nagyobb odafigyelést kíván. A kormánybiztos kormányzati feladatokat lát el, amolyan kis tárca, de nincs jogszabály-beterjesztő jogköre, s hivatalból nem hozhat nyilvánosságra jogszabályokat értelmező és pontosító rendeleteket. Nem is tagja a kormánynak, s véleménye, nyilatkozatai kizárólag emberi autoritásának, hivatala jó hírnevének függvényében értékelhetőek. Nem akarunk a kákán is csomót keresni, csak tudatosítanunk kell, hol vannak egy hivatal munkájának, lehetőségeinek a határai. A kormánybiztosi hivatal nem sokban fog eltérni a miniszterelnök-helyettesi hivataltól, csakhogy a kisebbségi és emberjogi miniszterelnök-helyettesek kormánytagok voltak, s hivatalaik a tárcák minden jogkörével rendelkeztek. A leendő kormánybiztosnak, önkormányzati rendszer nem lévén, nagyon nagy tapintattal kell majd eldöntenie, hogy egy- egy kisebbség, szervezet, társulás képviselői mennyire komoly tekintélynek örvendenek a közösségben, közülük ki az igazi emberjogi harcos és ki az önjelölt, ki látja a kisebbségi szerveződésekben a önrendelkezés és önmegvalósítás lehetőségeit és kis csak a pénzt. Ki véd jogot és ki nyugdíjas kis állást. Ki beszél hat vagy hatezer ember nevében, és ki beszél csak magáért a kisebbség mögé bújva. Ha az új kormánybiztos ebben a kérdésben nagy bizonyossággal és otthonossággal mozog majd, akkor már volt értelme egyáltalán létrehozni a hivatalt. A kisebbségi érdekvédelem ugyanis az etnobizni- szen túl kezdődik. Addig csak ártalmas daganat a kisebbségi közösségek testén.
