Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-26 / 147. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 26. Vélemény és háttér 7 A következő hetekben valószínűleg sajátos kiszorítósdi veszi kezdetét ÉPP: ajtók nyílnak és zárulnak Új lendületet kapott a három jobboldali ellen­zéki párt, a KDH, az SD- KÚ és a Híd egymáshoz való közeledése, még akkor is, ha továbbra sem lehetünk biztosak az érintett felek őszintesé­gében, illetve abban, hogy ki számít az új jobboldal vezetőjének. TOKÁR GÉZA A három párt ideológiailag és a gyakorlatban is az Európai Néppárt szintjén, annak közös értékeivel igazolná az együttműködést. A problémák európai síkra terelése ugyan­akkor felvet egy érdekes kér­dést: miként kezelik majd az érintett felek az MKP-t, és egy­általán miként kezeli az MKP a kialakult helyzetet? A jobboldali együttműkö­désben részt vállaló „magyar” párt személye az utóbbi két év­ben ugyanis szemmel látható­lag kicserélődött. Míg az akkor újonnan megalakult Hídnak a 2010-es választások előtt még Mikuláš Dzurinda vádjaival kapcsolatban kellett magya­rázkodnia, hiszen a Smer ötö­dik hadoszlopának minősítet­ték a pártot, két évvel később (nem utolsósorban a Híd konf­liktuskerülő magatartásának köszönhetően) már az MKP ta­lálta magát a politikusok, a közvélemény, valamint a szlo­vák sajtó által kirekesztett po­zícióban. Ebből az információs és poli­tikai karanténból egy kisebb­ségi, parlamenten kívüli párt­nak nehéz kiutat találnia. Kü­lönösen akkor, ha a pártnak csak megyei és helyi szinten akadnak kitörési pontjai. Az MKP ennél egy fokkal szeren­csésebb helyzetben van, ugyan­is egy másik fórumon is véle­ménymonopóliuma van, még­hozzá az Európai Parlament­ben. Történetesen abban a fó­rumban, ahová a Híd teljes ere­jéből törekszik belépni - ami az ellenzéki együttműködés ideo­lógiai alapját képezné. A választott stratégiától füg­gően a szlovák ellenzéki együttműködés európai szintre emelése egyszerre lehet ké­nyelmeden és ígéretes az MKP- nak és a Hídnak is. Az MKP számára veszélyt jelent, ha a Híd valóban bebocsátást nyer az európai jobboldali pártba, hiszen az utolsó akadály is el­hárul afelől, hogy a KDH és az SDKÚ - Berényiék korábbi partnerei - minden téren meg­kerülhessék egykori partnerük véleményét. Jó stratégiával azonban épp ez a kezdeménye­zés jelenthet kitörési pontot a pártnak, méghozzá az ellenzé­ki együttműködés háromról négyfősre való kibővítésével. A széles körben „radikálisnak” tartott MKP-t így szimboliku­san legitimizálhatnák a szlovák jobboldali pártok. Ez a lehető­ség persze teljesen elméleti sí­kon adott. A Híd számára pont ellenté­tes előjelű vonzata lehet az EPP-be való belépésnek. Bugár Béla pártjának lehetősége nyí­lik kisakkozni az MKP-t az eu­rópai fórumokról és végleg izo­lálni a szlovák pártoktól, ugyanakkor nem kis kudarcot jelentene, ha az MKP bármi­lyen módon részévé válna a szlovák hivatalos ellenzéknek. A következő hetekben való­színűleg sajátos kiszorítósdi veszi kezdetét: az MKP-ra fo­kozódni fog a Híd európai struktúrákba való önkéntes be­engedésére irányuló nyomás. Furcsább lesz a helyzet, ha a fo­lyamat Berényi József pártjá­nak teljes ignorálásával zajlik - az MKP ugyanis nem feltétle- nül tudja leblokkolni a Híd fel­vételét. Akárhogy zajlik is majd a folyamat, megmutathatja, va­lóban jó magyarokra és rossz magyarokra osztja-e a szlovák jobboldal az MKP-t és a Hidat.- Ugyan, képviselő úr, minek tömé a fejét saját gondolatokon: kölcsönözzön, ez komnk jelszava! (Peter Gossónyi rajza) Az adó- és járulékemelés tulajdonképpen a legegyszerűbb megoldás Fico 22 pontja HORBULÁK ZSOLT A múlt héten beterjesztett konszolidációs csomag érde­kesre sikeredett. Tartalmi szempontból előre sejthető volt, kiterjedését és főleg nagy­ságát tekintve viszont inkább meglepő. Azt várni lehetett, hogy a kormány nekimegy a nagyválla­latoknak, főképpen a pénzinté­zeteknek. Azt is biztosan lehe­tett tudni, hogy a tőkefedezeti nyugdíjpillérbe irányuló befize­tések sem maradnak meg a régi szinten, és hogy lesz milliomos­adó. Az azonban meglepetés, hogy a kormány olyan rétegek­re is terheket kíván róni, ame­lyek mindeddig nem szerepel­tek a célkeresztben. A szolgálati nyugdíjak átalakítása vagy a la­kás- es a gépkocsi-üzembehe- lyezési illetékek növelése az ál­lami alkalmazottakra és az egyszerű emberek számára is többletkiadásokat fog jelenteni. Az, hogy a megbízási szerző­déssel dolgozók számára nőnek a járulékok, talán még az igaz­ságosabb közteherviselés felé mutat, ellenben a kisiparosok és a kisvállalkozók befizetéseinek az emelése már közvetlenül akadályozza a gazdasági fejlő­dést. További meglepetés, hogy a kabinet a tényleges hiánynál lényegesen többet, mintegy 2,2 milliárd eurót kíván megtakarí­tani. Ez az összeg 600 millió eu- róval haladja meg a szükséges értéket. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen csomag inkább kritikát vált ki. Első ránézésre nehezen érthe­tő, hogy Robert Fico miért fo­gad el egy népszerűtlen cso­magot. Ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a Smer csak ilyen jellegű intézkedéseket képes meghozni. Arra már az elemzők hamar rámutattak, hogy a kormány csak adóeme­léseken keresztül kísérli meg konszolidálni a költségvetést, intézményi átalakításokkal, ta­karékossági intézkedésekkel nem. Noha ez a megszorítás népszerűtlenséggel jár, a Smer strukturális reformokat nem akar, talán nem is tud levezé­nyelni. Az adó- és járulékeme­lés tulajdonképpen a legegy­szerűbb megoldás. A 600 milli­ós tartalékként definiált több­let így nemcsak a biztonsági tartalékot jelenti, hanem valószínűleg arra is fog szol­gálni, hogy a megszorítások miatt leginkább elégedetlen- kedőbb társadalmi csoportokat kompenzálja. A Fico-csomag egészét te­kintve sarcolás. Növeli a köz­terheket, csökkenti a növeke­dési potenciált. Ez utóbbi azonban nem azonnal jelent­kezik. Kicsi a valószínűsége, hogy a multinacionális vállala­tok elhagynák Szlovákiát, sok­kal inkább az, hogy lényegesen kevesebb új érkezik majd. Az igazi veszély a kényszervállal­kozókat fenyegeti, akik csak jobb híján váltották ki az ipar- engedélyt. Közülük sokan újra munkanélkülivé válhatnak. KOMMENTAR Változatlan unalom NAGY ANDRÁS Ján Figeľ hétvégi újraválasztásával a szlovákke- reszténydemokratákismét bemutatták, hogy ez a párt is képtelen megújulni, s így megint elsza­lasztottá a lehetőségét annak, hogy a közeljövő­ben ajobboldal valódi vezérévé váljon. A KDH a szlovák politikai közélet igazi matuzsá­leme, már az első választások idején, 1990-bena parlamentbejutottak, s egyetlen pártként a mai napig jelen vannak (1998-ban az SDK-koalíció tagjaként indultaka válasz­táson, de egy éven belül kiváltak belőle, és újra a régi formában folytatták). A régmúltat felesleges túlzottan bolygatni, így in­kább azt nézzük meg, vajon miért pont Figeľ maradt a párt élén, vajon miért nem volt őt képes senki megszorongatni, s vajon miért nincs sosem igazi forradalom KDH-ban. A kereszténydemokraták utolsó igazán karakteres, harcos elnöke Ján Camogurský volt, akit mi, magyarok, pánszláv és russzofil nézetei miatt nem különösebben szeretünk, de úgy általában ajobboldal többi pártpolitikusa, illetve szavazói sem imádták. Utódja, Pavol Hrušovský, lehet, hogy igazi jó keresztényként, egyenes gerincű politikusként lett elköny­velve, de a párt szürkülése már vele kezdődött. Hosszú eve­ken át tartó elnökségével szürkítette a pártot. Figeľ ezt a művet vitte a csúcsra, azzal az enyhe különbséggel, hogy a párt és politikusainak feddhetetlensége pont az ő idejében kezdett megkopni. Lakásügye és az elmúlt hónapok lelépői a közlekedésügyi minisztérium felügyelete alá tartozó mamu­tintézményeknél minden egészséges pártban minimum megremegtették volna az elnöki széket, de a KDH-ban az el­nököt nyolcvan százalék feletti támogatással választották új­ra. Bár náluk szerencsére más szlovák pártokkal ellentétben nincs elnöki kultusz, mégsem bírtak még ellenjelöltet sem ál­lítani. Ez talán azt is mutatja, hogy ebben a pártban egyszerűen képtelenek versenyezni, vitatkozni egymással, eseüeg valami újra törekedni. A KDH-ban mindez egyszerűen tabu. Daniel Lipšic, a párt legnépszerűbb embere sem próbált meg szembeszállni Figeľlel, bár csak pár hónapot kellett volna várnia a kilépése helyett, hogy megpróbálja legyőzni őt. A párt másik fiatal csillaga, Radoslav Procházka sem kereste különö­sebben a konfliktust, s ahelyett, hogy ő is legalább egy alelnöki pozícióra való bejelentkezéssel méretette volna meg magát, inkább valamiféle belső platformot készül kialakítani. Lipšic lépése túl radikális, Figeľék meg túl simulékonyak neki. Ne­héz rajta pontosan eligazodni. A KDH-s középvezetők tömege, melyet nevesíteni sem könnyű, ám látszik, hogy a háttérből remekül igazgatja a pár­tot, időről időre kilövi a helső forradalmárokat. Mondhat­nánk, hogy a KDH is majd szépen összeaszalódik, ahogy ki­halnak a vidéki, idősebb, hívő szavazói. Ám a keresztényde­mokraták- a HZDS-szel szemben - valahogy mindig újrater­melődnek. Nem lesznek többen, nem lesznek tömegpárt, nem csinálnak már forradalmat, de a tíz százalék körül folyton ké­pesek megmaradni, bármilyen újítás nélkül. Ez egy igazi szlo­vák specifikum. FIGYELŐ Újabb alap van készülőben A magyar kormány olyan alap létrehozását tervezi, amely több tárca anyagi hoz­zájárulásával a határon túli magyar műemlékek megóvá­sához nyújt majd segítséget - mondta el az MTI-nek a dél­erdélyi látogatáson tartózko­dó Répás Zsuzsanna. A Köz- igazgatási és Igazságügyi Mi­nisztérium (KIM) nemzetpo­litikáért felelős helyettes ál­lamtitkára közölte, hogy az alap létrehozásáról elkezdő­dött már az egyeztetés az érintett tárcákkal. A helyettes államtitkár fontosnak tartja egyebek mellett, hogy a mű­emlékek megóvása, felújítása lendületet adhat a turizmus­nak, a magyar turisták láto­gatásai pedig a dél-erdélyi szórvány-magyarközösségek identitástudatát is erősítik. Orbánt sürgetik a képviselők Levélben fordult az Egye­sült Államok kongresszusá­nak ötven tagja Orbán Viktor miniszterelnökhöz, létfon­tosságúnak nevezve, hogy a magyar vezetők szót emelje­nek az antiszemitizmussal és a fanatizmus minden formá­jával szemben. A washingto­ni képviselők, akik a szilárd amerikai-magyar kapcsola­tok erőteljes támogatóinak mondják magukat, a képvise­lőház külügyi bizottságának honlapján olvasható leve­lükben kiemelik a magyar bevándorlók jelentős hozzá­járulását az amerikai gazda­sági, politikai és kulturális élet alakulásához. Mély ag­godalmukat hangoztatják ugyanakkor a Jobbik anti­szemita és homofób meg­nyilvánulásai miatt, (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents