Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-23 / 145. szám, szombat
8 Kultúra RÖVIDEN Elie Wiesel Kövér László válaszára Budapest. Elie Wiesel nagyra értékeli Kövér László válaszlevelét, de nem tartja kielégítőnek. Ezt a 168 Órának nyilatkozta a magyar származású Nobel-békedíjas amerikai író. A hetilap internetes oldalán tegnap megjelent cikk szerint Elie Wiesel elmondta azt is: kész nyilvánosságra hozni a levelet, melyet a magyar Országgyűlés elnökétől kapott, ám az illem úgy kívánja, hogy előbb egyeztessen Kövér László irodájával. Elie Wiesel a 168 Órának annyit mondott: Kövér László hosszú és szívélyes hangú levelének lényegi részében azt kívánta bizonyítani, hogy Nyirő József nem volt sem fasiszta, sem antiszemita. Elie Wiesel kijelentette: nagyra értékeli Kövér László levelét, de nem tartja kielégítőnek. Különösen az erősödő Horthy-kultusszal kapcsolatos határozott állásfoglalást hiányolja. A házelnök kabinetfőnöke tegnap közölte: hozzájárulnak a levél nyilvánosságra hozatalához. (MTI) Rui Hoita és társulata Pozsonyban A Pozsony mozgásban nemzetközi kortárstánc-művészeti fesztivál zárásaként holnap 20 órakor az Új Színpadon Rui Horta és társulata mutatja be Talk Show című táncestjét. „Rui Horta Európa legismertebb koreográfusainak egyike, aki a világ nagy kortárs táncfórumainak meghódítása után visszatért Portugáliába, hogy saját iskolát és kulturális központot létesítsen. Kiforrott, biztos mozgáskultúrájú táncosok által előadott dinamikus koreográfiák jellemzik” - írták magyarországi bemutatkozásuk alkalmával. Pozsonyi előadásuk egy „test road movie”, melyben egy fiatal pár saját testét felfedezve a szerelmesek szenvedélyét tárja fel. Az érzelmi töltetével és mozgásvilágával intenzív előadás a lecsupaszított test hullámaival kódolja az ugyancsak intenzív mondanivalót, (tb) Installáció önműködő tárgyakkal Világvége a zsinagógában ÚJ SZÓ-HÍR Somoija. Interval 2012 címmel kedden nyílik a somorjai zsinagógában (At Home Gallery) az olasz Marco Bemardi kiállítása. A művész hazájában főleg installációival és videóival vált ismertté, amelyek ciklikusan ismétlődő mozgásokat örökítenek meg. Művészetében fontos szerepet játszanak a természetben és az életben lejátszódó automatikus folyamatok, amelyek a felesleges igyekezet, a kárba vesző energiák metaforái számára. Hozzáállása azonban nem nihilista, inkább az akarat és a sors viszonyát igyekszik kifejezni. Bemardi 1969-ben született. Rómában, Velencében és Londonban is többször kiállított. Mostani projektjében, amelyet kifejezetten a somorjai zsinagógára szabott, a világvége jóslaz Egy „test" (Képarchívum) tával foglalkozik. Egyfajta laboratóriummá változtatja a teret, amelyben a mikrokozmosz összeomlását modellezi, különböző ritmusban mozgó tárgyak segítségével, amelyekből egy kiszámíthatatlan világ áll össze. Az installáció először kedden 19.30-kor lép működésbe, és augusztus 20-ig látható, (k) ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 23. www.ujszo.com Úgy látszik, nálunk fog beteljesedni a magyarországi nyelvművelés-ellenesek vágya és akarata Nyelvriadó! Új nyelvművelési feladatok várnak ránk (Képarchívum' Az utóbbi években - amióta már rádiónkban sem hangzanak el anyanyelvűnk használatával kapcsolatos műsorok, és az írott sajtóból is hiányoznak a nyelvművelő cikkek - gyakran töprengek el azon, van-e még nekünk, szlovákiai magyaroknak anyanyelvá- polásnak nevezhető tevékenységünk. JAKAB ISTVÁN Már úgyszólván alig jelenik meg valami erre emlékeztető kiadvány. Még a dunaszerdahe- lyi Gramma Nyelvi Iroda körül is nagy csend honol, amely pedig még a közelmúltban is jelentetett meg hasznos cikkeket és nyelvészeti munkákat, (például Misad Katalin könyvét), de értesülésem szerint ennek az intézménynek a dolgozóit is leköti a maguk és családjuk megélhetését biztosító munka, no meg az ő közlési lehetőségeik is csökkentek a helyzetünk szempontjából kevésbé tájékozott magyarországi nyelvészek nyelvművelés-ellenes tevékenysége következtében. Egy- pár évvel ezelőtt ott ugyanis egy kisebb csoport, amely eddig a nyelvtudomány művelésében sem mutatott fel jelentősebb eredményt, támadni kezdte a nyelvművelést - feleslegesnek, sőt károsnak nyilvánítva ezt a tevékenységet, azt hirdetve, hogy a nyelv önmagától is megtisztul a káros és idejüket múlt elemektől. (Bárcsak igazuk lett volna, de nálunk az utóbbi időben ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk). Az valóban igaz, hogy a nyelvből idővel kihullanak az elavult, már régiesnek érzett elemek, de ez a tény nem pótolja a jól szervezett nyelvművelő munkát. Csak Petőfi költeményeit kell fellapoznunk, s meggyőződhetünk arról, miről is lehet szó valójában. Pl. az „Egy estém otthon” című versében így ír az apjáról: „Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már...” Ma ezt a második mondatot így mondanánk: Oly rég nem látott már. Ugyanebben a költeményben a kezdősor így került papírra: „Borozgatánk apámmal;”. Ma e sor múlt idejű igealakját már így használnánk: borozgattunk. Sajnos, ennek a tévedésen (vagy inkább szándékos félrevezetésen?) alapuló nyelvművelés-ellenes felfogásnak annak idején hívéül szegődött nálunk is egypár, eladdig hasznos munkára képes magyar nyelvész. Szerencsére ők értékes munkát végeztek itt ezután is - talán azzal nyugtatva magukat, hogy amit tesznek, az nem nyelvművelés, hanem nyelvtervezés. Mi, akik nem tagadtuk meg a nyelvművelést, nagyra értékeltük az ilyen címen végzett munkát is. Csakhogy a gond így sem került el bennünket. Az történt ugyanis, hogy a nyelvművelés bírálgatásának, lejáratásának hatására előbb a Szlovák Rádió magyar adásának felelősei (anyagi nehézségekre hivatkozva), majd az addig nyelvművelő cikkeket közlő lapok főszerkesztői - a nyelvművelést még nyelvtervezésként is feleslegesnek tartva - megszüntették a nyelvinyelvhasználati tárgyú cikkek publikálását. A nyelvművelő, vagyis az anyanyelv használatának problémáival foglalkozó rádióadások és újságcikkek nagyon hiányoznak életünkből, mindennapjainkból. Miért? Azért, mert nyelvünk ezek nélkül is bizonyíthatóan fejlődött, de sajnos, rossz irányba: visszafelé. Nem alaptalanul beszélek, amikor ezt állítom, ugyanis tavaly jelent meg egy nyelvészeti könyvem „Nyelvhasználat-nyelv- tudomány-nyelvművelés” címmel, amelyben vizsgáltam szlovákiai magyarjaink mai nyelvhasználatát is. Azt állapítottam meg, hogy bár a 2. világháború után nyelvhasználatunkban a belőle hiányzó új fogalmak neveinek helyettesítése céljából elterjedt sok szlovák szó már csaknem teljesen kiveszett a használatból, s most a szlovakizmusoknak egy másik fajtája rontja nyelvünket olyan mértékben, hogy okkal tarthatunk anyanyelvűnk területi jellegű (szlovákiai viszonylatban való) romlásától. Ezek a hibák azért problematikusabbak, mint a régebbiek, mert a szlovák szavak és kifejezések helytelen, szakszerűtlen fordításban fordulnak elő magyar nyelven: a zeneszámok „feljátszása” magnószalagra (helyesen: felvétele); aláírta a „munkatöltetét”: munkakör, munkaköri leírás, munkaköri kötelesség; „hozzálépnek” a problémák „szétszedéséhez”: rátérnek a problémák elemzésére, stb. Tehát úgy látszik, nálunk fog beteljesedni a magyarországi nyelvművelés-ellenesek vágya és akarata, mert propagandájuknak - ha kissé megkésve is - csak nálunk van bizonyítható foganatja. A szerkesztőségek illetékes felelőseinek még talán takarékossági okokból jól is jött a cikkek közlésének és rádióadásoknak a megszüntetése. Csakhogy ez - s ezt ők még nem észlelik - anyanyelvűnk felmérhetetlen romlását fogja előidézni. Nem zárom ki természetesen azt sem, hogy cikkem elolvasása után lesznek majd, akik azt állítják, eltúlzott az aggodalmam: nincs még nálunk olyan nagybaj.Azén véleményem az, hogy ahol már egyik magyar gimnáziumunknak az igazgatója „ünnepi akadémiát” rendez iskolája fennállásának 50. évfordulója alkalmából díszünnepély helyett, s ezt az országos sajtóban is így teszi közzé; s ahol némelyik szlovákiai magyar pedagógus szóhasználata szerint iskolája tanulói még mindig tantárgyi „olimpiászon” vesznek részt tantárgyverseny, tanárgyolimpia helyett; s a magyar asszonyok már nem befőt- tesüveget, hanem „befőttes- poharat” vásárolnak, sőt a tanulók több magyar iskolában „érdekkörökben” dolgoznak szakkörök helyett: ott talán már késtünk is a védekezéssel. Ha igaznak tartjuk az ismert szólást: „Nyelvében él a nemzet”, talán nem kell senkit sem meggyőznöm arról, hogy az ebben kifejtett igazság fokozottabb mértékben vonatkozik a nemzetiségre. S talán azt sem kell bizonygatnom: tisztán kell megőriznünk anyanyelvűnket, mert az effajta nyelvromlás nyelvünk elsilányulásához, elvesztéséhez is vezethet. Munkára fel hát, nyelvészek és nyelvművelők! Természetesen munkánk támogatásához kérjük a média segítségét is. Lovász Attila: „Nem elsősorban kisebbségi intézmény, hanem médium vagyunk, amelynek az a dolga, hogy jó műsort készítsen" Jelentősen emelkedett a Pátria rádió hallgatóinak száma ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Minden negyedik magyar felnőtt a Pátria rádiót hallgatja Szlovákiában. Ez derül ki az elmúlt hetek két rádiós felméréséből, amelyek jelentős hallgatói létszámemelkedésről tanúskodnak. A szokásos negyedéves felmérési adatok szerint átlagosan több mint 55 ezren hallgatják, a rádió felmérése szerint pedig a két legfontosabb rádiós kérdőíves kérdésre meglepően jó válaszokat kaptunk. A „hallgattam az elmúlt héten” részkérdés adatai szerint közel 86 ezer hallgató választja a Pátriát, míg a „hallgattam tegnap” 98 ezres hallgatottságot mutatott ki. „Ezek az adatok a kereskedelmi rádiók megjelenése előtti helyzethez hasonlítanak, ami számunkra is meglepő eredmény. Az emelkedéssel számoltunk, de a mértéke meglepő, ezért az értékelésben visszafogott lennék” - közölte Lovász Attila, a nemzetiségi adások igazgatója. „A számok egyértelműen igazolják, hogy a főműsoridős rádiózás elnyerte a hallgatók tetszését. A szemlélet, mely szerint nem elsősorban kisebbségi intézmény, hanem médium vagyunk, amelynek az a dolga, hogy jó műsort készítsen, továbbra sem változik” - tette hozzá. Lovász szerint a szlovákiai kisebbségek olyan közös(lllusztrációs felvétel) ségek, amelyeknek szükségük van igényes reflexiós területre, erre a rádió már alkalmas. A tartalmi változások szeptemberben elérik a ruszin; az ukrán és a roma adásokat is. Az igazgató közölte, a korábbi évekkel ellentétben nyáron sem lazít a szerkesztőség, nem változik a műsorrend, és kisebb meglepetések is várhatók. Júliustól a magyar nyelv- terület legjobb szerkesztői közé tartozó munkatársaik, műsorvezetőik várják a hallgatókat. A Reggelit Boros Péter és Rábai Balázs vezeti, igényes, feszes, de közérthető és izgalmas műsort várnak tőlük. A Tízóraiban a reggeli műsorban edződött Bíró Éva és a rádió egyik legtapasztaltabb munkatársa, Bodri Nóra szólal meg, a délutáni műsorsávban pedig Csenger Ferenc és Patasi Ágnes váltja egymást. Júliusban, a Gombaszögi Tábor idején a helyszínről készül a teljes délutáni műsor, sok nyári rendezvényen mikrofonnal jelenik meg a rádió munkatársa, majd az ünnepélyes tanévnyitó élő közvetítésével zárul a nyár. „A hallgatottságot úgy sikerült növelnünk, hogy erősítettük a rádió közszolgálati jellegét, és lemondtunk az igénytelen, gagyi műfajokról. Tudjuk, hogy az igényesség nagyobb hallgatói elvárás, mint az olcsó szórakoztatás” - véli Lovász Attila, (k)
